A Josh rajongók élvezhetnek előrehozott karácsonyt ezen bejegyzés során, mert a Flaunt magazin még novemberben megjelent anyagait láthatják ebben a bejegyzésben. Egy hosszabb interjú mellett megmutatom a magazin idetartozó képeit és még egy videó is tartozik az anyaghoz, ami elég hmmm... Szóval elég klassz. Kezdjük is ezzel, az ugrás után pedig az interjú olvasható a képekkel :)
Egy motorkerékpár dübörgése hallatszik nem olyan távolról, amelyet Josh Hutcherson követ, aki lelkesen lép be a csöndes étterembe, ahol várok rá. Josh Doors pólót, farmert és kopott csizmát visel, haja nedves, sisakja a hóna alatt. Kézfogás és mosoly után helyet foglal és egy fiatalember érthető magabiztosságával mesél a kezdetekről. Őszintén kíváncsi arra, én ki vagyok, nagyon ügyesen teszi fel saját kérdéseit, nem zavartatva magát attól a ténytől, hogy én vagyok ott azért, hogy róla kérdezzem és írjak erről egy cikket. Lehet, hogy az ember egy átlagos hétköznapi srácot lát benne az utcán, amikor találkozik vele, ő azonban nem hétköznapi, ez kiderül, amikor a pincérnő hirtelen izgatottan kiált fel: "Nem Te vagy az a srác Az Éhezők Viadalából?"
A hírnévnek komoly ára van. Egy olyan szakmában, amelyet a nyilvánosság határoz meg, a híresség a bulvár erőszak szinonimájává vált. Egykor régen a művészek megbíztak a médiában, - közel engedtek minket magukhoz - és ez a bizalom megteremtett egy művet, amely meghatározott egy korszakot és annak művészeit és eszméit. James Dean lazán sétálgatott a Lower East Side-on. Frank Sinatra vígan elüldögélt egy bárban, ahol ujjaival körözött whiskey-s poharának karimáján. A meztelen John Lennon a talpig felöltözött Yoko Ono-val csókolózott. A határok azonban egyszercsak elmosódtak. A média gátjai leomlottak a lesifotósok hada, a hetilapok, a pletykalapok és kultúránk egyéb melléktermékeit borítva maguk után. A nyilvánosság gépezetének az kell, hogy egy művész vérezzen, hogy válogatott botrányokban vegyen részt, hogy mélypontjaikat elsöprő erővel falja fel a média, amelyből aztán klikkvadász híreket gyártanak. Ezért aztán a művészek elefántcsonttornyok tömkelegét építették maguk köré, és minden lehetséges módon kontrollálják, mi kerüljön ki róluk az újságokba.
- Ami engem illet, nagyon nyomasztó a kapcsolatom a médiával, a sajtóval és a közösségi médiával, mert ugye az ember egy olyan egyensúlyra vágyik, hogy a róla kikerülő anyagok bemutassák őt, ugyanakkor az ember nem akar mindent kiadni a médiának. - avat be bizalmába Hutcherson, miközben a kezében lévő étlapot méregeti. - És ez igazi őrület, mert nem csak a média erőszakos, hanem a közösségi média, de még maguk a rajongók is. Vannak olyan rajongói csoportjaim, akik gyűlölik a körülöttem élő embereket. Az összes barátnőm vagy barátom gyűlölködő leveleket kap Twitteren és Instagramon. Rólam aztán mondhatnak bármit, mert én úgyse olvasom el, de a családomat és a barátaimat - akik aztán tényleg nem tehetnek az egészről - igazságtalan dolog belerángatni mindebbe.
Különös előrelátásra vall, ha az ember tudatosan ügyel hírnevére, hogy közben sikeres maradjon, főleg, amikor a nemzetközi rekordokat döntögető Éhezők Viadala sorozat elismert főszereplőinek egyike. Hutcherson Peeta Mellark szerepében tér vissza A Kiválasztott 2. részében, amely azon tetralógia negyedik és egyben utolsó fejezete, amely gőzerővel repítette őt a világhírnév felé.
Hutcherson összevonja szemöldökét.
- Legszívesebben egy csúnya szóval fogalmaznám meg, mit gondolok arról, amikor azt mondják, te választottad ezt a szakmát, akkor megérdemled, hogy paparazzik kövessenek, hogy ismeretlenek akarják feltörni a telefonodat, hogy titkos információkat nyerjenek ki belőle, hogy megérdemled, hogy milliók ítélkezhessenek feletted és gyűlölhessenek téged, családodat és barátaidat. Én kilenc éves koromban kezdtem el ezzel foglalkozni. Általános iskolás kölyök voltam, aki arról álmodozott, hogy filmet készítsen, hogy színész legyen, filmes. Nem mondom, hogy nem akartam híres lenni, hogy nem akartam, hogy a világ megismerje a nevemet. A színész karrierem során [a híresség a dolog] egyetlen negatív oldala ez, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténik velem.
De megtörtént. Odalett a magánélete. Hutcherson nem mehet végig az után barátnőjével kézen fogva anélkül, hogy számtalan összeesküvés elméletet ne hallana arról, hogy a barátnő igazából csak egy figyelemelterelés valódi titkos "kapcsolat"áról Jennifer Lawrence-szel, amely egyike a pletykamalom által generált hamis feltételezéseknek.
- Mielőtt leszerződött volna Az Éhezők Viadalára, Jen napokig gondolkodott azon, hogy akarja-e, hogy ilyenné váljon az élete, hogy érdemes-e ebbe belevágnia. Én még csak bele sem gondoltam ebbe, ami naivitás volt. Én csak elolvastam a forgatókönyvet és annyira tetszett a történet és a karakterek, hogy nagyon szerettem volna részt venni ebben. Szerettem volna részt venni ebben a filmben, mert szerettem volna elmesélni ezt a történetet, eljátszani ezt a karaktert. - magyarázza Josh. - Én egyetlen másodpercig nem gondolkodtam ennek következményein, és így visszatekintve elég ostoba voltam, hogy nem gondoltam bele ebbe. Nem gondoltam bele, mivel járhat az, hogy egy jó eséllyel sikeres sorozatban szerepelek emberek millióinak szeme előtt, csupán mert annyira szerettem volna egy klassz filmet készíteni. Még csak sejtésem sem volt arról, mivel jár a hírnévnek ez a szintje, és ez nem is olyasmi, amit megérthetne az ember, anélkül, hogy maga is átélné.
A digitális világ persze megváltoztatta a hírnév játékának szabályait: az embernek mindig információra van szüksége. Az emberek igazi és virtuális világa között elmosódik a valóság és az illúzió határa ez az elhomályosodás pedig egyfajta metaforikus tengeribetegséget okoz életünkben. A határokat hashtagek jelentik, amelyek még inkább összezavarnak azzal kapcsolatban, ami láthatatlanul húz és nyom bennünket, ami mélyen a felszín alatt történik. Az egyik elképzelés Hutchersonnak is ismerős, és ennek kapcsán komoly erőfeszítéseket tesz, hogy ezeknek ellentmondjon.
- Szerintem a nagyvállalatok a fogyasztók bizonytalanságából élnek. Ez olyan, mint a boldogság és a szépség eszméje szemben azzal, ami az embernek megadatott. Ezt a média is táplálja, hisz az újságok címlapjai a tökéletesség eszméjét sugallják. Ez igazán nyomasztó. Ráadásul mindennek tetejébe a különböző közösségi média oldalak a saját tökéletesség eszméjüket is terjesztik. Ez pedig szociális nyomást gyakorol az emberekre. Korábban gazdasági nyomás hárult az emberekre, hogy megvegyenek bizonyos dolgokat, hogy megfelelő színvonalú életet élhessenek, most pedig az embernek ki kell tenni bizonyos képeket, hogy megfelelő képet alkossanak róla. Szerintem ez baromság, igazságtalan és csak növeli az emberek bizonytalanságát, míg másokat még egoistábbakká tesz. Az emberek pedig a bizonytalanságból és boldogtalanságból fakadó űrt úgy próbálják meg kitölteni, hogy kiteszik ezeket a képeket, hogy mások az életének ezen illuzórikus verzióját lássák. Nekem ez egyáltalán nem tetszik. És azt szeretném, ha az embereknek meglenne a szabadsága, hogy önmaguk lehessenek, és ennek a legjobb módja, ha az ember őszinte marad és megmutatja saját hibáit is.
Mielőtt Hollywood neonfényei útját állták volna, a 23 éves Hutcherson a nagyot álmodó Kentucky-beli gyerek képét testesítette meg: mindenütt színész munkát keresett, a közép-nyugati fiú elindult, hogy beteljesítse széles vásznú ambícióit. Nem kellett sokat várnia, mire rendszeresen pilot-okban és reklámokban szerepelhetett és a híres Oakwood Apartmanházakban talált magának szállást. Rekordsebességgel tört be a széles vászonra 2005-ben a Zathura, az Űrfogócskával, amelyet 2007-ben a Híd Terabithia Földjére című film követett. 2008-ban az Utazás A Föld Középpontja Felé majd 2010-ben a Gyerekek jól vannak című filmekben láthattuk. Ezután jött Az Éhezők Viadala, ami mindent felgyorsított. Hirtelen Hutcherson arcát ábrázoló óriásposzterekkel lett tele a bolygó, képét mások formálták vékonyabbra vagy épp szélesebbre saját kedvük szerint. Hirtelen megmondták neki, mit vegyen fel, mit mondjon, kivel mutatkozzon.
- Nem kellett volna, hogy megmondják, amit mondtak. - mondja Hutcherson. - Az embernek meg kellene, hogy maradhasson a saját ízlése, anélkül, hogy mások kívülről sugallták volna, mi is menő. Az őszinte önkifejezés mára nagyon kevés formában létezik, mert az embereknek folyamatosn megmondják, mi a menő, mi a tuti, ők pedig követik azt. - Kíváncsi lettem, stílusának mekkora részére hatnak a stylistok vagy hogy a médiával szembeni bizalmatlanság következtében maga öltözködik. - Én azt szeretném, ha a nyilvánosság előtt vállalt stílusom a személyiségemet tükrözné, mert én ebben hiszek. Úgyhogy kétszer is felveszem ugyanazt az öltönyt, ugyanazt a pólót. Amikor sajtókörűton vagyunk, két héten át ugyanazt a farmert hordom, ennyi. Semmi szükség arra, hogy az ember egy egész gardróbot cipeljen magával, hogy megmutassa, kicsoda is vagy hogy bárkinek is fizessen, csak hogy az illető, megmondja, mi is a divat.
Miközben befejezzük ebédünket, ránk köszönt a délután, mi pedig átmegyünk a szemközti kávézóba. Ahogy sétálunk, visszatérünk Az Éhezők Viadala témájához és annak kormányzati elnyomással és a társadalmi rendszerrel kapcsolatos igazságtalanságok eszméihez. Megkérdezem, szerinte mi érinti meg legjobban a sorozat széles nézőközönségét.
- Szerintem azzal kezdődik, hogy megkedvelik a karaktereket. Katniss családdal és szeretettel való viszonyát és hogy gondoskodni szeretne másokról - ez sokakat megmozgat. Aztán Katniss belekerül egy olyan helyzetbe, ami kapcsán nagyon sok párhuzamot lehet vonni saját világunkkal. A szegények és a gazdagok szegregálása, az elnyomottság, a becsapottság érzése, és ez mind megtörténik a világban, mi pedig látjuk mindezt, ezért a történet nagyon ideillő lesz. - válaszolja. - A szegények és a gazdagok közötti szakadék egyre nő, és ez a film ennek egy szélsőséges állapotát mutatja be. Ráadásul ez egyfajta reakció a médiapropaganda iránti megszállottságunkra és annak veszélyeire. Az emberek igen erőszakos halálának tévés közvetítése, hogy mindezt megmutatják a világnak, hogy valóságshow-t csinálnak belőle. Szóval ez egy tanmese erről és figyelmeztet háború veszélyeire és hogy hogyan lehet megelőzni, hogy egyáltalán eljussunk odáig. Szerintem manapság a Twitter egyik pozitív oldala, hogy az emberek jobban odafigyelnek arra, ami a világban zajlik. Mert a filmben látott forradalom kapcsán az emberek sokkal jobban érdeklődnek az iránt, ami körülöttük történik.
A Kiválasztott 2. része Hutcherson élete több, mint fél évtizedes idejének végét jelzi.
- Nehéz a búcsú, nekem kifejezetten hiányozni fog ez az egész. - mondja, miközben előre dől a székén, közelebb húzódik. - És nekem ez a film a kedvencem. Itt érnek össze a szálak. A háború következménye, a korrupció témája, hogy az emberek felkelnek és forradalmat szítanak - végre minden elér egy végső ponthoz. Minden konfliktus megoldódik. Ami engem illet, ez a rész a legmegnyugtatóbb, nagyszerű érzés, hogy teljessé válik a történet. Nem szükségképpen ez a legpozitívabb film, de de nagyon tömény és nagyon nehéz, mégis kerekké válik a történet.
Hutcherson abban a korban van, hogy miután egy vagy két sorozat már mögötte áll, most már kezébe veheti a jövőjét, amely során kiválaszthatja az őt érdeklő munkákat, ha akar, írhat vagy rendezhet és tovább építheti mozitörténeti jelentőségét. Legutóbbi dinamikus szerepe az Escobar: Paradise Lost-ban egy lépést jelenthet efelé a jövő felé, ahogyan a James Franco által rendezett Késik A Szüret, ami következő megjelenő filmje lesz.
- Ez egy teljesen másfajta karakter számomra. Sok bajt kever. - mondja Josh. - A film John Steinbeck azonos című regényén alapul. Tizenhét nap alatt forgattuk le. Durva volt, napi hatvan beállást vettünk fel.
Hutcherson örült, hogy végre kitárhatja szárnyait most, hogy Éhezők Viadala kötelezettségei a végéhez értek.
- Szerintem nagyon fontos, hogy folyamatosan ismeretlen terepeket térképezzen fel az ember. Nem csak azért, hogy ne váljon monotonná, hanem azért is, hogy ne skatulyázzák be az embert. Én általában szerethető karaktereket alakítok. Ezért aztán, ha valamikor rosszfiút keresnek, nem igen fogok az emberek eszébe jutni. Úgyhogy inkább igyekszek változatos filmeket vállalni, hogy bármilyen munka esetén számításba vegyenek. Én olyan dolgokat keresek, amelyek váratlanok, amelyek ledöntik a hagyományokat. Amíg csak karaktereket keltek életre, szeretem, ha különböző dolgokat csinálhatok, amelyek tényleg többet igényelnek tőlem, mint ami kényelmes nekem. Sok minden van mostanság a látóhatáron, én pedig egy hullámvasúton haladok a szakadék felé.
Forrás: Flaunt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése