Egykori kedvenc forrásom, a QuarterQuellOrg szerkesztői készítettek interjút Az Éhezők Viadala zeneszerzőjével, James Newton Howarddal. Jól illeszkedik ez az interjú a napokban megjelent filmzenés nosztalgiához, személy szerint pedig kifejezetten örülök, hogy izgalmas, friss, sosem olvasott interjút fordíthatok ismét :) Fogadjátok szeretettel.
Az Éhezők Viadala filmsorozat egyik legemlékezetesebb eleme a rajongók számára természetesen a zene, amelyre a sorozat filmes adaptációja kínált lehetőséget. A négy film életre keltése folyamán a zene kulcsszerepet játszik és határozottan állíthatjuk, hogy hihetetlenül szoros kapcsolatban áll a történettel, de magukkal a karakterekkel, a történet meghatározó pillanataival és persze a könyvből származó idézetekkel is.
A QuarterQuellOrg annak kapcsán készített interjút a rendezővel, hogy
jövő novemberben indul koncertkörútra az elmúlt három évtized általa írt mozis darabjaival, és hogy a héten jelenik meg a mozikban a következő Harry Potter film, a
Legendás Állatok és Megfigyelésük.
Az interjúban arról olvashatunk, milyen érzés ilyen több filmből álló, nagy hatású sorozat zeneszerzőjének lenni, mekkora feszültséggel jár, hogy időről-időre mindig egy-egy újabb részhez kell zenét írnia és persze szóba kerül a Hanging Tree is.
Számos nagyszabású filmen dolgozott már: Az Éhezők Viadalán, Hans Zimmerrel együtt készítette az első két Sötét Lovag film zenéjét, a héten pedig megjelenik a Legendás Állatok is a mozikban. Ahogy jönnek ezek a filmek, illetve ezek folytatásai, Önnek is újabb és újabb zenékkel kell előállni, amivel szemben a rajongóknak, a film készítőinek és sok más közreműködőnek komoly elvárásaik vannak. Hogyan küzd meg az ezzel járó feszültséggel, feszültségnek érzi-e egyáltalán?
Nos, tudjátok, az egyetlen dolog, amibe soha nem gondolok bele, az az eredmény. Annyira belemerülök a nap, mint nap történő írásba, majd megváltozik a képanyag, újraírom a zenét... Szóval, amikor egy sorozaton vagy kasszasiker filmen dolgozok, egyszerűen csak arra koncentrálok, hogy megírjam a jelenethez leginkább illő zenét. És ez is olyan, mint bármi más az életben, hogy arra csak nagyon kevés ideje van az embernek, hogy azzal foglalkozzon, milyen lett végül az eredmény, de még ha hatalmas siker is, az már tényleg nem az én hatásköröm. Ha nagyon jó lesz, az csodálatos, de tényleg annyira kevéssé tudok én erre hatni, hogy egyáltalán nem érzek emiatt feszültséget.