Ezt a cikket már régóta kerülgettem, mert egyrészről nagyon izgalmasnak tűnik, másrészről pedig annyira nem tűnt sürgős-fontosnak. Mostanra már elég sok olyan anyagot kitettem, amit mielőbb akartam, ami még félre van téve, az szintén időtálló.
Ebben az anyagban a Kiválasztott filmek két szerkesztőjével, Alan Bell-lel és Mark Yoshikawa-val olvashattok interjút a két Kiválasztott film szerkesztésének háttérmunkálatairól. Bár én már sok mindent láttam a sorozattal kapcsolatban (a Kökörcsint alakító macskától a legmellékesebb mellékszereplőkig), róluk sosem olvastam még, ezért én magam is izgatottan fordítottam a cikket. Mondjuk kicsit túl szakmaiasra is sikerült az anyag, küzdöttem is vele, ez lett belőle. Az érdeklődők és az elszántak úgyis elolvassák.
A szerkesztés a történetmesélés lényege.
Hogy elmeséljük, hogy Alan Bell és Mark Yoshikawa hogyan vágták/szerkesztették
Az Éhezők Viadala: A Kiválasztott 2. részét, kezdjük a legelső döntéssel, amelyet Francis Lawrence hozott meg: a Suzanne Collins által írt utolsó
Éhezők Viadala kötetből két filmet készítenek.
[A pontos igazsághoz hozzátartozik, hogy több interjú - például a legutóbbi Forbes-os szerint is, ezt a döntést nem Francis Lawrence hozta.]
Miért kezdjünk olyasmivel, ami annyira vitatható? Mert az azzal kapcsolatos döntésből, hogy hogyan meséljük el a történetet, következik, hogy hogyan mesélték el végül a történetet, ami pedig annak következménye, hogy miképp szerkesztették meg a filmeket, beleértve a felhasznált technikákat és igen, a szerkesztők/vágók számát.
- Tisztában vagyok vele, hogy a kritikusoknak könnyű azt mondani, hogy az egész lényege a pénzhajhászás - mondja Alan - de ránézek erre a két filmre, megnézem ezt az utolsó könyvet és egyszerűen nem tudom, hogy egy ilyen méretű történetet hogyan lehetett volna jó szívvel két órába sűríteni. De még azt sem, hogy háromba hogy fért volna bele. Azt tudom, hogyan lehetett megoldani négy órában, mert végül így sikerült.
