Biztosan Ti is találkoztatok már a Facebookon a "Kihívás-sorozatok" egy-egy darabjaival, például a 30 napos dal-kihívással vagy 100 napos film-kihívással, stb. Ennek a mintájára készült a 30 (illetve 31) napos Éhezők Viadala kihívás.
Egyébiránt az oldalsávba kikerült a rovat, aki utólag szeretne írni, egy kattintásra megkapja így az összes lefutott kérdést!
Örülök, hogy a rovat ilyen nagy népszerűségnek és érdeklődésnek örvend :)
Hivatalosan az utolsó állomásához érkeztünk (volna) a sorozatnak, ha nem lenne még egy bónusz kérdés (és nekem is még egy-két ötletem). De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a címben feltett kérdésnél, aminek kifejezetten örülök. Leginkább, mert tudom, hogy sokan olvastok, és nagyon bízom abban, hogy klassz tippeket kapok Tőletek, mert ami engem illet, nem kattantam rá a disztópikus regények világára csupán azért, mert tetszett az Éhezők Viadala sorozata.
Persze két regény mégis van, amit olvastam, és ide kapcsolódik, de hogy ezeket ajánlanám-e, úgy tiszta szívvel, nos, ebben bizonytalan vagyok.
Az egyik könyv a sokat emlegetett Battle Royale, amit viszont tényleg azért olvastam el, mert annyira hasonlították az Éhezők Viadalához. Abban a történetben egy osztálynyi diákot - osztálykirándulásra való elindulásuk után - térítenek el buszukkal, viszik őket egy kietlen helyre (a könyvben egy Szigetre), és kényszerítik őket, hogy gyilkolják le egymást, amíg csak egyikük marad életben. A rendszer jól kiépített, ellenkezni, menekülni esélyük sincsen. Az Éhezők Viadalához hasonlóan a történet szintén egy diktatúrában játszódik, csak ezúttal a Távol-Keleten. Alapvetően három, illetve leginkább két fiatal történetét követi nyomon a regény során, de ellentétben az Éhezők Viadalával, itt mindenki sorsáról, haláláról részletes beszámolót olvashatunk. A regény lapjain az oldalszámon kívül mindig feltüntetik azt is, hányan vannak még életben az osztályból. A regény jól rávilágít az emberi természet néhány sajátos vonására, és arra, hogyan lehet egy-két "apró" szabállyal elidegeníteni egymástól nagyon jó barátokat, de példát mutat arra is, hogy egy nem várt esemény kapcsán hogyan fordulhatnak egymás ellen egy erősnek tűnő szövetség tagjai. De láthatunk példát emberségről, segítőkészségről, kreativitásról is.
Abból a szempontból nem javasolnám, hogy szerintem öncélúan brutális és véres, és sokkal-sokkal szárazabb, tényszerűbb, mint az Éhezők Viadala. Ugyanakkor itt is vannak izgalmas fordulatok, váratlan csavarok is, legfőképpen a regény befejezése kapcsán.
Korábban
ITT már olvashattatok egy részletesebb összehasonlítást az
Éhezők Viadalával.
A másik disztópikus regény, amit ide tudnék kapcsolni, Orwell 1984-e, amit viszont még középiskolás koromban olvastam, és a cselekménye már csak halványabban él bennem, a hangulata élénkebb. Leginkább azért döbbenetes a regény, mert 1948-ban (amikor íródott!) egy olyan diktatórikus jövőképet vetít elénk, amelyben az embereket úgy ellenőrzik, hogy minden lakásban kamerák követik az emberek minden lépését és beszélgetését, de nyilvános és kevésbé nyilvános helyeken is találhatóak ilyenek. A kamerákon - azt mondják az embereknek - a Nagy Testvér figyeli őket. Ha jól tudom, a Big Brother alapötlete épp ebből a regényből származik, vagyis ez a regény lehet a valóságshow-k alapja, és ha jól belegondolunk, az Éhezők Viadala is valóságshow, vagyis közvetve elég komoly kapcsolat van a két regény között.
Természetesen az 1984-ben is diktatórikus kormányzat az, amely életben tartja ezt a rendszert, és szerelem és kisebb(?) emberi lázadás is van benne, szóval ebben hasonlít az Éhezők Viadalára, ám a története kicsit más jellegű, ebben pedig nem. Igazából ezt is azért nem ajánlanám úgy igazán, mert - számomra legalábbis - nagyon rémisztő, nagyon nyomasztó volt, az pedig különösen az, amikor elemeit látja az ember megvalósulni a való életben és/vagy a televíziózásban.
Aki még kíváncsibb lett,
ITT találja a könyv Wikipédiás oldalát.
Kíváncsi vagyok tehát, ki mit olvasott az Éhezők Viadala kapcsán, illetve, hogy ki mit ajánlana a többieknek.
