Egykori kedvenc forrásom, a QuarterQuellOrg szerkesztői készítettek interjút Az Éhezők Viadala zeneszerzőjével, James Newton Howarddal. Jól illeszkedik ez az interjú a napokban megjelent filmzenés nosztalgiához, személy szerint pedig kifejezetten örülök, hogy izgalmas, friss, sosem olvasott interjút fordíthatok ismét :) Fogadjátok szeretettel.
Az Éhezők Viadala filmsorozat egyik legemlékezetesebb eleme a rajongók számára természetesen a zene, amelyre a sorozat filmes adaptációja kínált lehetőséget. A négy film életre keltése folyamán a zene kulcsszerepet játszik és határozottan állíthatjuk, hogy hihetetlenül szoros kapcsolatban áll a történettel, de magukkal a karakterekkel, a történet meghatározó pillanataival és persze a könyvből származó idézetekkel is.
A QuarterQuellOrg annak kapcsán készített interjút a rendezővel, hogy jövő novemberben indul koncertkörútra az elmúlt három évtized általa írt mozis darabjaival, és hogy a héten jelenik meg a mozikban a következő Harry Potter film, a Legendás Állatok és Megfigyelésük.
Az interjúban arról olvashatunk, milyen érzés ilyen több filmből álló, nagy hatású sorozat zeneszerzőjének lenni, mekkora feszültséggel jár, hogy időről-időre mindig egy-egy újabb részhez kell zenét írnia és persze szóba kerül a Hanging Tree is.
Számos nagyszabású filmen dolgozott már: Az Éhezők Viadalán, Hans Zimmerrel együtt készítette az első két Sötét Lovag film zenéjét, a héten pedig megjelenik a Legendás Állatok is a mozikban. Ahogy jönnek ezek a filmek, illetve ezek folytatásai, Önnek is újabb és újabb zenékkel kell előállni, amivel szemben a rajongóknak, a film készítőinek és sok más közreműködőnek komoly elvárásaik vannak. Hogyan küzd meg az ezzel járó feszültséggel, feszültségnek érzi-e egyáltalán?
Nos, tudjátok, az egyetlen dolog, amibe soha nem gondolok bele, az az eredmény. Annyira belemerülök a nap, mint nap történő írásba, majd megváltozik a képanyag, újraírom a zenét... Szóval, amikor egy sorozaton vagy kasszasiker filmen dolgozok, egyszerűen csak arra koncentrálok, hogy megírjam a jelenethez leginkább illő zenét. És ez is olyan, mint bármi más az életben, hogy arra csak nagyon kevés ideje van az embernek, hogy azzal foglalkozzon, milyen lett végül az eredmény, de még ha hatalmas siker is, az már tényleg nem az én hatásköröm. Ha nagyon jó lesz, az csodálatos, de tényleg annyira kevéssé tudok én erre hatni, hogy egyáltalán nem érzek emiatt feszültséget.
Az Éhezők Viadalán két rendezővel dolgozott - Gary Ross-szal és Francis Lawrence-szel - mennyiben közelítették meg másképp az Önnel való közös munkát, amikor a filmek háttérzenéjének elkészítéséről volt szó?
Garyt ismertem ugyan korábbról, de vele sohasem dolgoztam azelőtt zeneszerzőként, hanem egy Ivan Reitmannak készült Dave című film kapcsán ismertem meg őt, amit Gary írt és részt vett a film utómunkálataiban is. Ekkor ismerkedtünk össze, majd jó barátok lettünk. Mindenesetre Az Éhezők Viadalán nagyon rövid ideig dolgoztunk együtt, mert korábban visszautasítottam a felkérését, mivel nem ismertem a könyvváltozatott. Aztán a fiam mondta, hogy "Óóó, Apa, hát megőrültél, hisz ez nagyon jó lesz!" Így aztán Gary valaki mást kért fel, akivel azt hiszem, végül mégsem tudtak együttműködni, így novemberben hívtak vissza [Erről épp nemrégiben olvashattatok a Nosztalgiás bejegyzésben] és ezután nagyon rövid idő állt rendelkezésre, mert Szilveszter előtt két nappal már végeznünk kellett. És ez egy igen összetett film volt, az alaphangulata az Appalache hegységét idézte, ami egy vidékiesebb, szűkebb világ volt. Ezért aztán úgy éreztem, a zenének is visszafogottabbnak kell lennie, kisebb együttessel, nem pedig nagy zenekarral.
Mire Francis Lawrence átvette az irányítást, addigra együtt dolgoztunk a Vizet Az Elefántnak!-on és addigra már elég jó viszonyban voltunk, működött közöttünk a zeneszerző-rendező kapcsolat és a második film sokkal nagyszabásúbb is volt. A Futótűz egy sokkal epikusabb film volt, sokkal szélesebb képet mutatott a versenyzőkről is, sokkal több, sokkal jobban kidolgozott karakter szerepelt benne, ezért ehhez sokkal alkalmasabbnak tűnt egy nagyobb szabású, sokkal inkább zenekari jellegű háttérzene.
 |
| James Newton Howard és Francis Lawrence a Trinity fiúkórusnak dedikál |
És amikor az ember újra megnézi a filmeket vagy meghallgatja a háttérzenéket, feltűnik, hogy mennyivel másabb annak a három filmnek a zenéje, amelyeket Francis-szel készített, a Futótűzből emelt át témákat a két Kiválasztott filmbe is.
Nos, a két legfontosabb téma közül az egyik, amelyre mindig is egyfajta "szerelem-témaként" gondoltam, a másik pedig, amikor Katniss megfordul és kifelé jövet az erdőből felemeli a három ujját [Ruta halála után?] tisztelgésként, és ezek a témák már az első filmben meg voltak alapozva. Aztán később lehetőségünk nyílt rá, hogy hogy ezeket a témákat sokkal nagyobban kidolgozzuk, és volt még pár hasonló téma a későbbi filmekben. Nagyszerű dolog egy ilyen sorozat készítésében részt venni, mert az ember az első filmben megadja az alaphangulatot, és ez az alap már rendelkezésre áll, amikor a további filmekhez írja a zenét.
Nyilván ez egy nehéz kérdés, de a négy film közül melyik háttérzenei pillanat a kedvence, vagy melyik az, amelyre a legbüszkébb?
Óóó, édes Istenem! Vissza kell emlékeznem erre az egészre... Volt pár dolog a Futótűzben, amire büszke voltam, emlékszem például a ködre, amikor menekülnek a mérgező köd elől, az például egy elég tisztességes akciófilmes zenei aláfestés volt. De az szintén, amikor Katniss és Peeta ülnek az óceán partján, és Katniss arról győzködi Peetát, hogy "Nekem szükségem van rád" és itt is előkerül a szerelmi-téma.
Az sok rajongó számára meghatározó pillanat...
Igen, az egy nagyon kedves pillanat, és az ilyenhez az embernek nem is kell nagyon megerőltetnie magát. Az egy nagyon romantikus helyzet, Jennifer Lawrence-t mindenki szereti, és nagyon jó dolog neki/hozzá zenét írni. Szeretem a nőket, ezért számomra könnyű megírni ezeket a szép témákat! (nevet)
Az egyik dolog, amelyre legtöbb olvasónk kíváncsi, nyilvánvalóan A Kiválasztott 1. részében hallható Hanging Tree. Milyen munkafolyamat zajlott ennek a dalnak kapcsán, igaz, hogy együttműködött a The Lumineers-zel?
Nos, azon a dalon senkivel nem működtem együtt, csak azt vettem el, amit kaptam - én úgy hallottam először ezt a dalt, hogy ott ült Jennifer Lawrence egyes-egyedül és énekelt, semmi más nem volt a hangján kívül. Francis pedig megkérdezte, hogy "Meg tudnád tenni, hogy fogod ezt és írsz hozzá valami olyan zenét, amely folyamatosan építkezik, lesz egyre erősebb, hogy a végére egyfajta himnusszá váljon?" Szóval én csak tettem a dolgom, írtam hozzá akkordokat, hozzátettem a zenekart, szóval tettem a dolgomat, aztán valahogy hatalmas siker lett belőle, ami egyszerűen csak véletlenül alakult így.
Pontosan, és épp ez a megdöbbentő az egészben, hogy mennyire népszerű lett ez a dal - felkerült a Billboard 100-as listájára és rengetegen töltötték is le.... Ráadásul a stúdió válaszként vagy két-három, rádió remix-szel is előállt. Szóval mit gondol arról, hogyan fogadták ezt a dalt a rajongók, a stúdió és mindenki más? Mert szerintem ez az egész hátborzongató!
Meg voltam döbbenve én is. Úgy éreztem, elég vicces és megdöbbentő, mert sokan mondták, hogy "Hé, írtál egy slágert!" Mire én: "Tényleg? Melyik szám az?" Erre mondták, hogy a Hanging Tree. Annyira fogalmam sem volt róla. De úgy éreztem, ez Jennifer népszerűségének tanúbizonysága, hogy a rajongók számára ez egyfajta lehetőséget biztosított, hogy hazavihessenek belőle egy darabot és én ezt teljesen meg is értettem. Nem lepett meg, hogy őszinte legyek... abból a szempontból semmiképp nem lepett meg, hogy Jennifer nagyon népszerű, Katniss karaktere pedig szintén az. De a tény, hogy mindezt az én nevemhez kapcsolták... Mindig is zavarba jöttem emiatt, hogy őszinte legyek. Inkább úgy kellett volna hívni, hogy "Jennifer Lawrence - Hanging Tree, James Newton Howard közreműködésével".
És nem pedig fordítva!
Igen, így aztán elég zavarba ejtő volt, de végül pontosítottuk valami olyasmire, hogy az előadó "James Newton Howard - Jennifer Lawrence főszereplésével", és szerintem kezdettől fogva így kellett volna utalni rá.
Forrás: QuarterQuellOrg
Az interjúnak elviekben érkezik a folytatása, és amint ez megtörténik, jön annak fordítása is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése