A filmzene legalább olyan izgalmas témát szolgáltat Az Éhezők Viadala esetén, mint maguk a filmek. Egyrészt mert volt velük érdekesség és váratlan fordulat bőven, másrészt pedig mert a zenét mindenki szereti, de legalábbis mindenkinek karakán véleménye van vele kapcsolatban.
Kezdjük azzal, hogy a filmek esetén alapvetően kétfajta zenéről beszélhetünk (és itt most ne hivatalos, pontos definíciót várjatok, inkább csak saját szavaimmal írom körül, és tudni fogjátok, mire gondoljatok).
Az Éhezők Viadala
A hidegzuhany (vagy inkább döbbenettel vegyes meglepetés) akkor ért minket, amikor kijöttünk a moziból és elkezdtük felidézni, hogy hol hallottuk a soundtrack számait: sehol. A stáblista alatt volt ugyan három szám, de ennyi.
Ezek után derült ki (bár most nem találok hozzá pontos hivatkozást), hogy ez a filmzenei album nem is OST, hanem egyfajta Companion Album, vagyis a film történetének ihletésére íródott számok. Mivel hihetetlen nagy sikere volt az OST-nek (akkoriban a YT még nem volt ilyen átható erejű, mint ma - többen megvették az albumot), kicsit én ezt a rajongók átverésének érzem.
A másik érdekesség, hogy a film másik húzószáma a Prim/Ruta Altatója a Deep In The Meadow egyik albumon sem volt rajta. Most nem is teszem ki, majd csak az utolsó filmnél, hisz egyfajta keretként, ott is előkerült...
Azt hiszem, ha az Éhezők Viadala zenéiről beszélünk, nem hagyhatjuk ki Arshad-ot! A srác nem elég, hogy önszorgalomból/lelkesedésből előállt egy Éhezők Viadala ihletésű számmal (Girl On Fire), még az Universal stúdiót is megkereste vele, mégsem került rá a szám az albumra. Pedig igazán elfért volna, de ha ők nem is, én megadnám a tiszteletet ennek a fiatal énekesnek. Meg Nektek, mert ha jól emlékszem, nem is én bukkantam rá a sztorira, hanem az akkori olvasóim jelezték a jelenséget! :)
Futótűz
A második filmnél már nagyjából sejtettük, mire számítsunk a háttérzene kapcsán. Az új rendező, Francis Lawrence nem cserélt zeneszerzőt, James Newton Howard pedig ezúttal sem okozott csalódást.
Ami a soundtrack-et illeti (oké, itt már éltünk a gyanúperrel, hogy társalbum lesz ebből is :), jobb előjelekkel vártuk, mint előtte. Bár lehet, az csak én voltam, mert nekem húzószámként jobban bejött a Coldplay Atlasa, mint az első film Taylor Swift-es húzószáma.
Kicsit ugyan az első album country-sabb stílusa jobban tetszett (mondjuk az a 12. körzet hangulatához jobban illett, itt pedig továbblépett a történet), de ezen az albumon még olyan énekesek/együttesek számai szerepeltek, mint a fentebb említett Coldplay, Christina Aguilera, Sia vagy Ellie Goulding. Christina Aguilera We Remain című számát emelném még ki, mert az szerintem nagyobb utat járt be, nem csak a film kapcsán ismerhetjük.
Arshad nem adta fel, a Futótűzhöz is előrukkolt egy számmal, és bár a hivatalos albumra (számlista ITT) az sem jutott fel, de azért mi itt meghallgathatjuk.
Kezdjük azzal, hogy a filmek esetén alapvetően kétfajta zenéről beszélhetünk (és itt most ne hivatalos, pontos definíciót várjatok, inkább csak saját szavaimmal írom körül, és tudni fogjátok, mire gondoljatok).
- Van az OST (original soundtrack ~ filmzene) a filmekben hallható, valamilyen könnyűzenei banda által írt "slágeres" szám.
- És a score (~háttérzene), amelyet egy zeneszerző komponál, konkrétabb, vissza-visszatérő zenei témákat használ és kicsit komolyzeneibb hatású/jellegű. Ez inkább instrumentális, ritkábban van alatta ének is.
Kezdetben fogalmunk sem volt róla, hogy esetünkben egy harmadik fogalommal is számolnunk kell, ez pedig
- a zenei társalbum, amely a film történetének ihletésére íródott számok összessége, amelyek azonban nem szerepelnek a filmben.
Az Éhezők Viadala
A film (háttér)zenéjével kapcsolatban a legelső hír az volt, hogy Danny Elfman és T-Bone Burnett fogja szerezni a zenét, ám aztán végül mégis James Newton Howard vette át ezt a szerepet. Érdekes, hogy először azzal indokolták mindezt, hogy Danny Elfmannek más elfoglaltságai vannak, aztán egy cikkből kiderült, hogy Gary Ross akarta túlságosan is rátenni a kezét a zenére, ezért lett a váltás.
James Newton Howard zenéire végül nem lehetett panaszunk. Az első film háttérzenéje CD-jének így nézett ki a borítója, a számokat pedig a képre kattintva hallgathatjátok meg (a képről egy YT-lejátszási listára visz a link).
Tényleg nehéz ezek közül bármit is kiemelni, én most a Panem himnuszát, a Horn Of Plenty-t tenném ki, szerintem nagyon jól sikerült és ezt a témát a négy film alatt sokat hallhattuk.
A film közeledtét a slágeres album számainak érkezése is jelezte. Az album (al)címe Songs From District 12 And Beyond (~Dalok a 12. körzetből és azon is túl) nagyon találó lett. A képre kattintva a számlistát is feleleveníthetitek.
Az album húzószáma Taylor Swift Safe And Sound-ja volt. Hihetetlen népszerűségnek örvendett a szám, rengetegen imádták, díjakat nyert, csak én nem kedveltem, nekem nem illett ehhez a filmhez ez a lágyság. Íme a szám eredeti klipje:
Én valamiért jobban szerettem az Arcade Fire Abraham's Daughter című számát. Az is szívszorító volt, de a benne szereplő határozott ütemek nekem jobban bejöttek, mint a lágyság. Szerintem azóta sem volt ilyen jó szám az Éhezők Viadala zenéi között...
A hidegzuhany (vagy inkább döbbenettel vegyes meglepetés) akkor ért minket, amikor kijöttünk a moziból és elkezdtük felidézni, hogy hol hallottuk a soundtrack számait: sehol. A stáblista alatt volt ugyan három szám, de ennyi.
Ezek után derült ki (bár most nem találok hozzá pontos hivatkozást), hogy ez a filmzenei album nem is OST, hanem egyfajta Companion Album, vagyis a film történetének ihletésére íródott számok. Mivel hihetetlen nagy sikere volt az OST-nek (akkoriban a YT még nem volt ilyen átható erejű, mint ma - többen megvették az albumot), kicsit én ezt a rajongók átverésének érzem.
A másik érdekesség, hogy a film másik húzószáma a Prim/Ruta Altatója a Deep In The Meadow egyik albumon sem volt rajta. Most nem is teszem ki, majd csak az utolsó filmnél, hisz egyfajta keretként, ott is előkerült...
Azt hiszem, ha az Éhezők Viadala zenéiről beszélünk, nem hagyhatjuk ki Arshad-ot! A srác nem elég, hogy önszorgalomból/lelkesedésből előállt egy Éhezők Viadala ihletésű számmal (Girl On Fire), még az Universal stúdiót is megkereste vele, mégsem került rá a szám az albumra. Pedig igazán elfért volna, de ha ők nem is, én megadnám a tiszteletet ennek a fiatal énekesnek. Meg Nektek, mert ha jól emlékszem, nem is én bukkantam rá a sztorira, hanem az akkori olvasóim jelezték a jelenséget! :)
Futótűz
A második filmnél már nagyjából sejtettük, mire számítsunk a háttérzene kapcsán. Az új rendező, Francis Lawrence nem cserélt zeneszerzőt, James Newton Howard pedig ezúttal sem okozott csalódást.
Ami a soundtrack-et illeti (oké, itt már éltünk a gyanúperrel, hogy társalbum lesz ebből is :), jobb előjelekkel vártuk, mint előtte. Bár lehet, az csak én voltam, mert nekem húzószámként jobban bejött a Coldplay Atlasa, mint az első film Taylor Swift-es húzószáma.
Kicsit ugyan az első album country-sabb stílusa jobban tetszett (mondjuk az a 12. körzet hangulatához jobban illett, itt pedig továbblépett a történet), de ezen az albumon még olyan énekesek/együttesek számai szerepeltek, mint a fentebb említett Coldplay, Christina Aguilera, Sia vagy Ellie Goulding. Christina Aguilera We Remain című számát emelném még ki, mert az szerintem nagyobb utat járt be, nem csak a film kapcsán ismerhetjük.
Arshad nem adta fel, a Futótűzhöz is előrukkolt egy számmal, és bár a hivatalos albumra (számlista ITT) az sem jutott fel, de azért mi itt meghallgathatjuk.
A Kiválasztott, 1. rész
A háttérzenével kapcsolatos dolgok nem változtak. A film tényleges háttérzenéit továbbra is James Newton Howard szállította, itt a lejátszási lista is hozzá, ha valaki jobban ráérne vagy csak belehallgatna.
Először voltak keserédes érzéseim a háttérzene kapcsán: néhány nagyon jellegzetes téma is visszatért, de úgy, hogy én azt fejben már Futótűz-képekhez társítottam, így ez olykor zavaró volt. Ugyanakkor ezen a lemezen jelent meg a sorozat legepikusabb száma, a Hanging Tree. A legtöbb oldalletöltés még nálam is ehhez a számhoz kapcsolódott. Jó. Mondjuk megértem, nekem is nagy kedvencem a szám, amely elég váratlan utat is járt be.
A soundtrackről eddigre nyilvánvalóvá vált, hogy társalbumként üzemel csak, de így is pórul járt, ugyanis azáltal, hogy mindössze 17 éves feltörekvő énekesnő kezébe adták az album produceri jogait, én kicsit úgy éreztem, a téma parkolópályára került a stúdiónál.
Lorde fű-fa-virágot megígért, hogy ki mindenki kerül majd az albumra, ami a végén azt a látszatot keltette, mintha Lorde saját baráti körének, illetve példaképeinek tartotta volna fenn a helyeket. Olyan is lett. Persze a húzószám a sajátja volt, és bár Lorde nem került a szívem csücskébe, azért ez a száma még megállta a helyét.
Szerintem ezt az albumot nem is méltatnám tovább, ITT a számlistája, szerintem a többi szám nem is annyira ragadt meg róla. Azért, ha valaki még kíváncsi rá, mi is volt még a gond ezzel az albummal, annak EZT a cikket ajánlom, nagyon tudtam vele azonosulni.
És még mindig nincs vége, mert bár Lorde nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, Arshad még mindig képben volt és az Ashes című számával hódította meg a rajongók szívét:
A Kiválasztott, 2. rész
A háttérzenei album továbbra is James Newton Howard munkája. Komoly panasz továbbra sem lehet rá, talán csak az, hogy eddigre már nagyon elhasználta saját témáit. Egyre kevesebb újat tudott mutatni, talán csak az akciójelenetek alatti, korábbiaknál más jellegű zenékkel tudott meglepni. De nem volt rossz ez az album sem, persze. Egységes képet mutatott a korábbiakkal, talán kicsit túlságosan is, de azért én összességében elégedett vagyok Howard munkájával.
Az album értékét a Deep In The Meadow című altató váratlan leporolása jelentette. A dalt, amelyet Katniss az első filmben előbb a húgának, majd később Rutának énekelt, most kisebbik gyermekének dúdolja. Bár akkora siker sosem lett, mint a Hanging Tree, de azért ezt is szeretjük:
Ami váratlan volt számomra az az, hogy A Kiválasztott 2. részéhez már nem készült társalbum. Mai napig nem tudom, hogy ennek mi lehetett az oka. A Lorde albuma iránti érdektelenség, A Kiválasztott 1. részének alacsonyabb bevétele, de egyetlen slágeres számot sem kaptunk az utolsó filmhez. Nekem annyira nem is hiányzott volna, ha legalább biztosabban tudom, miért is nem lett, de tény, hogy elég jól átjött a film hangulata és a várakozás is teljes volt enélkül is.
Az utolsó részhez már Arshad sem tett hozzá újat; azért ez (is) kár, ő is teljessé tehette volna sorozatát.
Ui.: Nagyon élveztem a bejegyzés készítését, mert a zenei infók valahogy jobban egységet alkottak a fejemben, könnyebben megtaláltam, amit kerestem, mint a korábbi bejegyzések alkalmával. Remélem, Ti is élveztétek a nosztalgikus összefoglalást. Ha így volt, nyugodtan írjátok meg, mely zenéket kedveltétek a sorozat során :)
A háttérzenével kapcsolatos dolgok nem változtak. A film tényleges háttérzenéit továbbra is James Newton Howard szállította, itt a lejátszási lista is hozzá, ha valaki jobban ráérne vagy csak belehallgatna.
Először voltak keserédes érzéseim a háttérzene kapcsán: néhány nagyon jellegzetes téma is visszatért, de úgy, hogy én azt fejben már Futótűz-képekhez társítottam, így ez olykor zavaró volt. Ugyanakkor ezen a lemezen jelent meg a sorozat legepikusabb száma, a Hanging Tree. A legtöbb oldalletöltés még nálam is ehhez a számhoz kapcsolódott. Jó. Mondjuk megértem, nekem is nagy kedvencem a szám, amely elég váratlan utat is járt be.
A soundtrackről eddigre nyilvánvalóvá vált, hogy társalbumként üzemel csak, de így is pórul járt, ugyanis azáltal, hogy mindössze 17 éves feltörekvő énekesnő kezébe adták az album produceri jogait, én kicsit úgy éreztem, a téma parkolópályára került a stúdiónál.
Lorde fű-fa-virágot megígért, hogy ki mindenki kerül majd az albumra, ami a végén azt a látszatot keltette, mintha Lorde saját baráti körének, illetve példaképeinek tartotta volna fenn a helyeket. Olyan is lett. Persze a húzószám a sajátja volt, és bár Lorde nem került a szívem csücskébe, azért ez a száma még megállta a helyét.
Szerintem ezt az albumot nem is méltatnám tovább, ITT a számlistája, szerintem a többi szám nem is annyira ragadt meg róla. Azért, ha valaki még kíváncsi rá, mi is volt még a gond ezzel az albummal, annak EZT a cikket ajánlom, nagyon tudtam vele azonosulni.
És még mindig nincs vége, mert bár Lorde nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, Arshad még mindig képben volt és az Ashes című számával hódította meg a rajongók szívét:
A Kiválasztott, 2. rész
A háttérzenei album továbbra is James Newton Howard munkája. Komoly panasz továbbra sem lehet rá, talán csak az, hogy eddigre már nagyon elhasználta saját témáit. Egyre kevesebb újat tudott mutatni, talán csak az akciójelenetek alatti, korábbiaknál más jellegű zenékkel tudott meglepni. De nem volt rossz ez az album sem, persze. Egységes képet mutatott a korábbiakkal, talán kicsit túlságosan is, de azért én összességében elégedett vagyok Howard munkájával.
Az album értékét a Deep In The Meadow című altató váratlan leporolása jelentette. A dalt, amelyet Katniss az első filmben előbb a húgának, majd később Rutának énekelt, most kisebbik gyermekének dúdolja. Bár akkora siker sosem lett, mint a Hanging Tree, de azért ezt is szeretjük:
Ami váratlan volt számomra az az, hogy A Kiválasztott 2. részéhez már nem készült társalbum. Mai napig nem tudom, hogy ennek mi lehetett az oka. A Lorde albuma iránti érdektelenség, A Kiválasztott 1. részének alacsonyabb bevétele, de egyetlen slágeres számot sem kaptunk az utolsó filmhez. Nekem annyira nem is hiányzott volna, ha legalább biztosabban tudom, miért is nem lett, de tény, hogy elég jól átjött a film hangulata és a várakozás is teljes volt enélkül is.
Az utolsó részhez már Arshad sem tett hozzá újat; azért ez (is) kár, ő is teljessé tehette volna sorozatát.
Ui.: Nagyon élveztem a bejegyzés készítését, mert a zenei infók valahogy jobban egységet alkottak a fejemben, könnyebben megtaláltam, amit kerestem, mint a korábbi bejegyzések alkalmával. Remélem, Ti is élveztétek a nosztalgikus összefoglalást. Ha így volt, nyugodtan írjátok meg, mely zenéket kedveltétek a sorozat során :)
Én az összes háttérzenét szerettem a filmekhez, szerintem nagyon eltalálták, a kedvencem, amitől borsózik még a hátam is, az a Futótűzé, teljesen olyan érzésem van tőle, mintha az Arénába lennék és közben figyelnének (meg mindig az a kép jut az eszembe, amikor Katniss felmászott arra a magas fára, hogy körül nézhessen az Arénában).
VálaszTörlésFutótűz:
Arcade Fire Abraham's Daughter és a Taylor Shoft Save and Sound című számokat emelném ki, mint kedvenceim. Arshad kivételével mind nagyon tetszett, de legfőképp Sia száma, az valahogy mindig lepörgeti előttem az egész filmet.
A Kiválasztott 1.részénél Lorde és a Hanging Tree-t emelném ki, mint kedvencek (ez utóbbiból egy remixes változat örök favorite)
A 2.résznél sajnálom, hogy már nem készültek számok, de mint említetted, az a bizonyos "leporolás" pótolta a hiányomat és a Deep In The Meadow-t(ismételten), mint ahogy említetted:)ahogy Katniss először Primnek, majd Rutanak, végül pedig a gyerekeinek énekeli, az számomra teljesen olyan, mintha körbe ölelné az egész történetet, mert megmutatja, hogy a jó a szörnyűségek után is megmarad, mint ez a dal is.
Köszönöm az összeállítást, Ancsi. Nagyszerű munkát végzel MÉG mindig:)
Édes vagy <3
TörlésÚgyhogy meg is súgom, hogy holnapra érkezik egy vadiúj, friss és ropogós James Newton Howard interjú :) Egész elszoktam tőle, hogy interjút fordítsak.