A Futótűz hivatalos sajtótájékoztatójának anyaga, 2. rész

Aki még örömmel olvassa, annak szeretettel. Vannak benne vidám pillanatok és komoly dolgok is. Hosszúsága ellenére szerintem ezt is érdemes végigolvasni.

Liam és Josh, mesélnétek arról, hogyan fejlődnek karaktereitek ebben a filmben és hogy mi van benne ebből eredetileg a könyvben?

Josh: Igen, szerintem ezek nagy része benne van a könyvben. Jó, amikor van egy teljes könyv, és abból kell lefarigcsálni, hogy filmet készítsünk belőle, mert színészként így sokkal többet megtudhatunk a karakterről szerintem. Ami engem illet, azt gondolom, hogy Peeta sokkal dühösebb ebben a filmben. Az első filmben ő még olyan volt, mint egy üres vászon, de ebben már sokkal többet megmutat magából. Dühös, amiért vissza kell menniük a Viadalra. Dühös azért, ahogyan Katniss bánik vele és amiért ilyen erős érzései vannak iránta. Egészen addig, amíg el nem kezdenek közösen edzeni, ahol barátokként fordulnak egymáshoz, csalódott az egész helyzet miatt. Ebben a filmben egészen újszerű kapcsolatok alakulnak ki és kerülnek bemutatásra. Szerintem jobban megismerhetjük a Katniss és Peeta közötti dinamikát, hogy milyen hatással vannak a Viadalra és arra a világra, amelyben élnek, és többet láthatunk Katniss és Gale kapcsolatából is.

Liam: Szerintem amikor Katniss visszatér a Viadalról, Gale nyilvánvalóan látja rajta a poszttraumatikus stressz jeleit, amivel a lány küszködik, és nyilván látta, amint valaki másba szerelmes lett, és hogy az illetővel nagyon törődik. Gale dühösen és frusztráltan nézi végig, hogy a lánynak vissza kell térnie a Viadalra és szerintem megérti, hogy végül Peeta lesz az, akinek meg kell védenie a lányt, és hogy ez az egyetlen esélye az életben maradásra. Szerintem rájön, hogy neki milyen nehéz végignéznie, amint valami kibontakozik kettejük között. (Josh-hoz) Akarsz verekedni?

Josh: Nem, minden oké.

Liam: Szeretjük ám egymást.

Jennifer: Mély-mély pasiszerelemmel.

A következő kérdés Jenhez, Josh-hoz Liamhoz és különösképpen Woody Harrelsonhoz szól. Amerika lakosságának 75 %-a úgy érzi, hogy az ország jó irányba halad. Ki az, akit annyira csodáltok, hogy úgy gondoljátok, megfelelő lenne egy forradalmi változás jelképeként?

Jennifer: Ryan Seacrest. (nevetés) Ennyi. 

Woody Harrelson: Bill Maher. [Amerikai műsorvezető, humorista, kritikus]

Jennifer, vagy bárki, aki visszatérő szereplő a sorozatban, mesélnétek arról, hogyan változik egy karakter fejlődésének íve egy több részes sorozatban szemben egy egyszerű két órás mozival?

Liam: Komoly karakterfejlődés történik.

Jennifer: Igen, sok minden zajlik.

Josh: Sokkal több minden történik, mint egy egyszerű kétórás filmben.

Jennifer: Egy olyan karaktert kell eljátszani, aki ugyanaz, de mégis más. És ez jó.

Nina Jacobson: Ha én is hozzászólhatok. Az egyik dolog, amit Suzanne elért a könyvekkel és ami a színészeket is inspirálja, hogy tényleg feltesszük a kérdést magunknak, hogy "Mit tennél, ha ez tényleg megtörténne?" Bár ez egy disztópikus jövőben játszódik és egy laza mozifilm, egy olyan könyvön alapszik, amit sokan szeretnek, az ember megpróbálja végiggondolni, hogy "Hogyan hatnának rám ezek az események, ha tényleg megtörténnének?" Ha nem egy könyvben vagy filmben történnének, hanem ha valóban megtörténnének. És ami ezekkel a színészekkel történik ebben a folytatásban, az megmutatja, hogy milyen hatással lesz ez az emberekre, és hogy az embereket hogyan érintik ezek a dolgok.

A filmben nagyon sok igen nagy hatású jelenet van, és olvastam az Entertainment Weeklyben, milyen jó hangulatban forgattátok ezt az egyébként igen komoly filmet. 
Liam: Igen, furcsán boldognak éreztem magam a korbácsolás során.
Jennifer: Liam-nek tényleg nagyon komoly fájdalmai voltak. A korbácsolás olyasvalami, ami csak egyszer-kétszer lehet mókás.
Liam: Igen, de néhány nap után úgy érzed, elkezd tönkretenni.
Jennifer: Á, ez minden jelenettel így van.
Liam: Igen, egy-két felvétel még bulis. De azután az ember elkezdi gyűlölni az egészet.

Jennifer, Te közben Oscar-díjat nyertél és decemberben újra David Russell filmjében láthatunk, mesélnél erről és hogy bevitted-e a díjadat megmutatni a forgatásra?
Jennifer Lawrence: Abszolút! Bevittem, feltettem a videólejátszók tetejére, és azt mondtam: "Mostantól kezdve másképp mennek itt a dolgok!" (nevetés) Másnap mindenkivel találkoztam, és mindenki mondta, hogy "Jó újra látni téged!" vagy "Nahát, ez történet? Ez igen!" De igazából ez egyvalaki céltáblájává is tett engem... Woody volt az. Akárhányszor elrontottam a szövegemet, mindig beszólt, hogy "Jobban teszed, ha visszaadod azt az Oscart!" Akkor azt kívántam, bárcsak senki ne tudna róla a stábból. Sokkal könnyebb lenne az életem. De igen, újra együtt David Russellel, kétségkívül. A forgatókönyv és a karakter [amit játszom] csodálatos, és ez olyasvalami volt, amit korábban még nem csináltam.

Fontos számodra, hogy folyamatosan más-és-más szerepeket játssz, mióta megvan az esélye, hogy Katniss-szel azonosítanak, szerettél volna tőle teljesen különböző szerepet alakítani?
Jennifer: Igen is meg nem is. Annak az oka, hogy aláírtam az Éhezők Viadalára - addigra már ott volt a Harry Potter és az Alkonyat - mindannyiunkat nyilvánvalóan meglepett a siker. Miért ne lepett volna meg? De mi bizonyos mértékig tudtuk, mire számítsunk. És ha engem életem hátralévő részében egyetlen karakterrel azonosítanak - abba belegondolni is nehéz. Én azonban szeretem ezt a karaktert és büszke vagyok rá, és büszke leszek arra, ha ezzel a filmmel és ezzel a karakterrel azonosítanak a továbbiakban. Ennek ellenére azt gondolom, nekem fontos, hogy csináljak kis filmeket is. Nem is igazán a közönség miatt, bár a közönség egy része is látja, hogy ezeket is meg tudom csinálni, mert ezek is olyan nagyok és elsöprő erejűek, de csak számomra. Szeretek visszatérni a gyökerekhez, én független filmekben kezdtem. Időnként, amikor az ember egy olyan nagyszerű karaktert talál, mint David filmjében Rosalyn, az jobb, mint egy nyaralás. Ez, nem is tudom, nagyon izgalmas.
Elizabeth: Néha tényleg jobb, mint egy nyaralás.
Jennifer: Feltéve, hogy jó a kaja.

A színészekhez: Egyik-másikotoknak mesés sminkje és jelmeze van. A karakteretek alakítását azzal kezditek, ami fekete-fehéren le van írva, vagyis a szöveggel vagy a jelmezekkel?
Jennifer: A szöveggel.

Jennifer, mesélnél egy kicsit arról, melyik volt a legnehezebb kaszkadőrmutatvány számodra? És hogy valójában mit jelent számodra az Oscar-díj?
Jennifer: A legnehezebb kaszkadőrmutatvány... a forgó bőségszaru az kemény volt. Volt egy igazi bőségszarunk, ami 45 km-es sebességgel forgott. Jená-n, meg rajtam is volt egy hányinger elleni karkötő...
Josh: Hányinger elleni vagy tengeri betegség elleni?
Jennifer: Ezzel kell majd... a publicistám előre szólt, hogy 24 órán keresztül kell ezzel majd küzdenem. Tengeri betegség elleni karkötő, igen. Szóval nehéz volt, hogy mindvégig lenn maradjon [az előtte megevett] süti. Ami az Oscar-győzelmet illeti, egy olyasmi, mint ez, csodálatos ajándék, amiért igazán hálás vagyok és kicsit össze is vagyok zavarodva. De helyén kezelem a dolgot. Hatalmas megtiszteltetés számomra és még mindig csipkedem magam, nem teljesen fogtam még fel. És szerintem nem is kellene felfognom. Tényleg óriási megtiszteltetés.

Jennifer, Josh, Liam, Donald, egyedülálló lehetőségetek van, hogy egy szerepet több filmen keresztül alakítsatok. Kíváncsi vagyok, változtatnátok-e valamit a karaktereken ahogyan egyre többet megtudtok róluk a rendezőtől, a producerektől, rajongóktól?
Josh: Szerintem ez klassz, mert most is egyre több és több benyomás ér minket. Új rendező vezetése alatt dolgozunk, szóval ez egy jófajta változás számunkra. Azt gondolom, hogy számomra azok a helyek, ahova Peeta jut, természetesek, a történeten alapulnak és nagyon izgalmasak. Én is ezt az utat akarom követni. Egész addig, amíg ilyen sokszor magamat adom. Úgy értem, Peetának vannak olyan oldalai, amiket magamból merítek. De legtöbb esetben azt hiszem, minden ugyanígy volt az eredeti könyvben, a forgatókönyvben, a történetben.
Liam: Én mindig úgy érzem, amikor forgatok valamit, hogy hagyom, hogy a karakter különböző irányokba elinduljon, mert akár a rendező is hathat rá, vagy kialakulhat bármi a forgatás során. Egy hasonló esetben, mint itt, amikor van négy különböző filmünk, amit végig kell csinálni, nyilvánvaló, hogy [a karakter] el fog indulni olyan irányokba, amit az elején még nem tud az ember, nem gondol vagy nem számít rá. Ez is része a közös munkának. Az emberek maguk is részt vesznek a karakter fejlesztésében, hiszen az egyik színész ösztönei lehet, hogy teljesen más irányba viszik, mint amerre egy másik színész vinné. Hmmm. Most ki kell mennem a mosdóba, szóval... (nevetés)
Jennifer: Tudtam! Láttam az üres narancsleves üveget, és tudtam, hogy mondani fogja, hogy "Ki kell mennem pisilni!" (nevetés)

Francis Lawrence-hez: Egy sokkal összetettebb Éhezők Viadalát kellett felvenned. Arra lennék kíváncsi, hogy amikor olvastad a forgatókönyvet vagy a regényt, volt olyan rész, ahol kifejezetten azt gondoltad, hogy "Ó, istenem. Ez egy rémálom lesz! Hogy fogom én ezt életre kelteni?" Volt olyan rész, ami bonyolultabb volt, mint a többi?
Francis Lawrence: Nem. Úgy értem, ez nagyon jó móka volt számomra, csak ki kellett találnom, hogyan csináljak az egyes kirakós darabkákból egy filmet és ezt nagyon élveztem. Már a kezdet kezdetén tudtam, hogy ezúttal az Aréna olyasmi lesz, amit nagyon jól át kell gondolni. Ez egy olyan hely, amilyen nem létezik a világon, szóval egy részét fel kellett építenünk és az egyes részeit különböző helyeken kellett leforgatnunk. Végül a szigetet és a Bőségszarut Atlantában építettük fel, és sajnos 5 fokos vízben kellett forgatnunk. Vagyis a színészeknek ebbe kellett ki-be ugrálni. Aztán a dzsungeles részt Hawaii-on vettük fel, de ezeket a filmgyártás szempontjából kellemes pillanatokat én mindig is nagy kihívásnak tekintettem.

A film nagy részben egy politikailag elkötelezett fiatal generációról szól, és arra lennék kíváncsi, ti mit reméltek a mai, politikailag elkötelezett fiatalok milyen tanulságot szűrnek le ebből a filmből?
Jeffrey Wright: Lecsapnék a kérdésre. Ami elbűvölő számomra ebben a filmben, amire jutottam, amikor a rajongókkal beszélgettem arról, hogy miért szeretik ennyire ezeket a a filmeket, az egyfajta univerzális érzete annak, hogy az egyén mennyire bele tud helyezkedni ebbe a világba, és hogy mennyire ki tudják fejezni általa nézőpontjukat a és politikai nézeteiket. Mint minden jó mű, több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Ugyanakkor a filmekben a politika a fiatalok számára nagyon egyszerűen van tálalva. Van benne politika otthon, család, biztonság, szeretet és ezek mind olyan egyszerű dolgok, amik mindenkihez közel állnak, amiket mindenki megért. Azt hiszem igen, hogy a fiataloknak politikailag elkötelezettnek kellene lenniük, és ennek az elkötelezettségnek valami nagyon átgondolt, alapvető és biztos helyről kell származnia. Ez nem következhet hóbortból, nem lehet átgondolatlan, nem lehet egy hirtelen válasz valamire, hanem értelmes és valóságos elvekkel megalapozottnak kellene lennie. Szerintem ez az, amit meg kellene tanulniuk a filmből. (taps)

Donaldhoz: Nyilvánvalóan nagyon jól érti ezt a karaktert, mégis mennyire kell azonosulnia vele, vagy empatikusnak kell-e lennie vele, és mennyire fontos ez ahhoz, hogy életre keltse?
Donald Sutherland: Én nagyon szeretem. Ő is szereti magát... (nevet) és szereti a munkáját. Kész arra, hogy lenyúljon 15000 dollárnyi élelmiszer-utalványt. Rendes fickó.
Forrás: WeAreMovieGeek