A TIME magazin öt részes interjúsorozatának ezen része szerintem sokkal izgalmasabb témákat feszeget, mint az előző kettő. Katniss karakteréről olvashattok hosszabban, megtudhatjátok Suzanne Collins melyik karakterével azonosul leginkább, hogy miért éppen az íj Katniss fegyvere és Suzanne írási szokásaiba is betekintést nyerhetünk. Jó szórakozást a cikkhez!
Honnan jött Katniss karaktere?
Suzanne Collins: Katniss karaktere majdnem teljesen készen érkezett. Hogy íjászkodik, hogy ő családja egyetlen támasza, hogy egy nagyon csodálatos, ugyanakkor nagyon sérülékeny karakter is egyúttal, mert túl fogja élni, amit túl kell élnie. Olyan gyerek, akire már nagyon korán nagy felelősség hárul, és ez valamilyen módon formálja az ő személyiségét. Szóval valamilyen szinten már nagyon érett, más szempontból pedig nagyon éretlen a korához képest.
És ami a vicces - amikor leültem, hogy megírom a könyvet, úgy akartam, mint a The Underland Chronicles-t, múlt időben, egyes szám harmadik személyben. Aztán elkezdtem írni és jelen idő, egyes szám első személy lett belőle. Olyan volt, mintha ragaszkodott volna ahhoz, hogy ő mondja el a történetet, én meg hagytam. Nagyon hamar önálló életet élt a fejemben.
Mit gondolsz, az emberek könnyen azonosulnak vele? Nyilván az ő élményei teljesen mások, mint azoké, akik olvassák a könyveket. Vagy legalábbis remélem.
Suzanne Collins: Nos, szerintem az emberek épp azért tudnak vele könnyen azonosulni, mert egy nagyon sérülékeny karakter. Tudod, az első oldalon például vízbe akarta fojtani a macskát. Ha most belegondolsz, sok mindent tehetett volna azzal a macskával. Szabadon engedhette volna, megkérdezhette volna a szomszédokat, hogy ne fogjon-e nekik egeret. De ő fogja, és bele akarja fojtani egy vödör vízbe, miközben a húga sír miatta, de aztán Prim miatt megenyhül, és bár csak a legelső oldalon vagyunk, mégis az ember tudja, hogy nem kell aggódni a karakter erkölcsi értékítélete miatt a további három kötetben. Azonnal tudod persze, hogy oké, nem tökéletes.
De nagyon gyorsan, alig pár fejezeten belül megteszi ezt az igen figyelemre méltó dolgot, hogy önként jelentkezik Prim helyett az Aratáson. Tehát máris van egy összetett karakterünk. De nem vagyunk miatta nyugodtak - és ez szintén az erkölcsi iránytűje miatt van. Nem mindig északra mutat ugyanis. Nagyon mélyen jó a szíve, mégis képes olyan döntéseket hozni, amit senki más nem tenne.
Francis Lawrence: Szerintem az emberek tényleg közel érzik magukhoz és hisznek az általa hozott döntésekben. Máskülönben ő nem egy szuperhős. Ő egy nagyon is valós személy, aki nagyon valóságos dolgokra vágyik, és nem szívesen vesz magára nagy felelősséget. Szerintem közülünk bárki, legyen az férfi vagy nő, el tudja képzelni, hogy ha hasonló helyzetbe kerülne, akkor képes lenne azonosulni Katniss döntéseivel. Hősies karakter, de nem egy szuperhős, és szerintem ez hatalmas dolog.
Hogy jött az íj és a nyíl? Kipróbáltál egyet a könyvek kedvéért?
Suzanne Collins: Középiskolában pár évig íjászkodtunk. De semmi extra.
Az ember olyan fegyvert választ, ami a háborúhoz illik. Itt olyanra volt szükség, amiről el lehet hinni, hogy Katniss képes használni. Nem varázslatosan használja, de tényleg használja. Bármilyen fegyvere nem lehetett, de egy íjat készíthet az ember az erdőben található dolgokból, ha tudja, hogyan kell, és neki az édesapja készítette az íjakat. Életszerű, hogy az ember kiszökik az erdőbe, és egy idő után belejön. Sőt, alkalmas arra, hogy segítségével élelmet szerezzen a családjának, így az íjásztehetségét kemény munkával szerezte. Ez nem olyasmi, mint egy varázserő, amit akkor használ, ha valaki kiakasztja.
Olyan fegyverre volt szükségem továbbá, amit akkor is lehet használni, amikor az Aréna irányából elmozdulunk a háború irányába, és ez a fegyvert katonai célokra is lehessen használni. Az íjat lehet. Egy íjat ténylegesen lehet használni egy harc során.
Ez azonban nem egy olyan fegyver, amit bárkinek eszébe jutna használni.
Suzanne Collins: Fiatal koromban tanultam színpadi harcokat pár évig, kard- és tőrvívást.
Francis Lawrence: Biztos szeretted szerte-széjjel szabdalni az embereket.
Suzanne Collins: Ez mind koreografált volt. Tényleg inkább a táncra emlékeztetett.
Katniss-szel azonosulsz a legkönnyebben?
Suzanne Collins: Ő az egyik, akit a legnehezebb elválasztani magamtól a fejemben, de ha hátrébb lépek és úgy tekintek a sorozatra, nem feltétlenül az a karakter, akivel leginkább azonosulnék.
Ki lenne az?
Suzanne Collins: Lehet, hogy nem túl hízelgő ilyet mondani magamról, de Plutarch Havensbee.
Tényleg?
Suzanne Collins: Igen, mert ő a Főjátékmester. Plutarch hozza létre a történetet, ő teremti meg az Arénát, ő manipulálja a karaktereket - egy író nincs nagyon távol egy játékmestertől. És Plutarch a lázadás kiagyalója is, szóval több szálon futtatja a történetet, és a történet ugyanúgy bontakozik ki körülötte is, ahogyan én íróként elmesélem. Én ugyan nem hozok létre Arénákat meg ilyenek, de ha megnézzük a párhuzamokat, tényleg ugyanazt csináljuk.
Abban a vicces helyzetben vagy, hogy egy olyan hatalmas pán-média jelenséget hoztál létre, amely maga is erős kritikát fogalmaz meg a médiával szemben. Ez így egyensúlyban van?
Suzanne Collins: Ez bizonyos szinten ironikus, de én remélem, hogy ennek az iróniának a közönség is tudatában van. Ez az egyik oka annak, amiért olyan izgatottan figyelem a reklámkampányát. Zseniális, hiszen ugyanazokat az eszközöket használja, hogy reklámozza a filmet a mi közönségünknek, mint a Kapitólium is használ, hogy reklámozza a Nagy Mészárlást. És épp ez a kettősség az, amiről a könyv szól. És még inkább erről fog szólni, ahogyan haladunk a Kiválasztott felé: a propaganda háború, a valódinak és a hamisnak a képe, hogy akár hiszed, akár nem, amit a képernyőn látsz, bármennyire is manipulálják az eseményeket, bármennyire is megpróbálnak átverni.
Színészi múltaddal nem volt meg benned a kísértés, hogy cameoszerepet vállalj a filmben?
Suzanne Collins: Egyáltalán nem.
Legkevésbé sem? Francis?
Francis Lawrence: Bárhova betettem volna, ahova akarja. A partyjelenetbe, vagy bármi.
Suzanne Collins: Nem.
Francis Lawrence: Becsempésztünk volna valahova.
Suzanne Collins: Nem akarok szerepelni benne.
Francis Lawrence: Akkor azt mondanám, nem foglak felvenni Suzanne, esküszöm.
Suzanne Collins: Nem érzem jól magam, ha kamerák vesznek körül. Ezt ma láthattuk is.
Hol szoktál írni?
Suzanne Collins: Egy fotelben írtam meg az Éhezők Viadalát, olyan mint egy La-Z-Boy fotel, közvetlenül az ágyam mellett áll. Van irodám is, de ott a gyerekek uralkodnak.
Francis Lawrence: Laptopon írsz?
Suzanne Collins: Aha!
Francis Lawrence: Nem asztalnál?
Suzanne Collins: Sőt, most van egy stúdióm is, és ott asztal sincs, mert egyáltalán nem asztalnál írok.
A La-Z-Boy fotelben írsz?
Suzanne Collins: Ühüm, laptopon. És sokat járkálok közben.
Forrás: TIME
Nyugi, holnap már a sorozat utolsó részével jelentkezem. :)
Suzanne Collins: Középiskolában pár évig íjászkodtunk. De semmi extra.
Az ember olyan fegyvert választ, ami a háborúhoz illik. Itt olyanra volt szükség, amiről el lehet hinni, hogy Katniss képes használni. Nem varázslatosan használja, de tényleg használja. Bármilyen fegyvere nem lehetett, de egy íjat készíthet az ember az erdőben található dolgokból, ha tudja, hogyan kell, és neki az édesapja készítette az íjakat. Életszerű, hogy az ember kiszökik az erdőbe, és egy idő után belejön. Sőt, alkalmas arra, hogy segítségével élelmet szerezzen a családjának, így az íjásztehetségét kemény munkával szerezte. Ez nem olyasmi, mint egy varázserő, amit akkor használ, ha valaki kiakasztja.
Olyan fegyverre volt szükségem továbbá, amit akkor is lehet használni, amikor az Aréna irányából elmozdulunk a háború irányába, és ez a fegyvert katonai célokra is lehessen használni. Az íjat lehet. Egy íjat ténylegesen lehet használni egy harc során.
Ez azonban nem egy olyan fegyver, amit bárkinek eszébe jutna használni.
Suzanne Collins: Fiatal koromban tanultam színpadi harcokat pár évig, kard- és tőrvívást.
Francis Lawrence: Biztos szeretted szerte-széjjel szabdalni az embereket.
Suzanne Collins: Ez mind koreografált volt. Tényleg inkább a táncra emlékeztetett.
Katniss-szel azonosulsz a legkönnyebben?
Suzanne Collins: Ő az egyik, akit a legnehezebb elválasztani magamtól a fejemben, de ha hátrébb lépek és úgy tekintek a sorozatra, nem feltétlenül az a karakter, akivel leginkább azonosulnék.
Ki lenne az?
Suzanne Collins: Lehet, hogy nem túl hízelgő ilyet mondani magamról, de Plutarch Havensbee.
Tényleg?
Suzanne Collins: Igen, mert ő a Főjátékmester. Plutarch hozza létre a történetet, ő teremti meg az Arénát, ő manipulálja a karaktereket - egy író nincs nagyon távol egy játékmestertől. És Plutarch a lázadás kiagyalója is, szóval több szálon futtatja a történetet, és a történet ugyanúgy bontakozik ki körülötte is, ahogyan én íróként elmesélem. Én ugyan nem hozok létre Arénákat meg ilyenek, de ha megnézzük a párhuzamokat, tényleg ugyanazt csináljuk.
Abban a vicces helyzetben vagy, hogy egy olyan hatalmas pán-média jelenséget hoztál létre, amely maga is erős kritikát fogalmaz meg a médiával szemben. Ez így egyensúlyban van?
Suzanne Collins: Ez bizonyos szinten ironikus, de én remélem, hogy ennek az iróniának a közönség is tudatában van. Ez az egyik oka annak, amiért olyan izgatottan figyelem a reklámkampányát. Zseniális, hiszen ugyanazokat az eszközöket használja, hogy reklámozza a filmet a mi közönségünknek, mint a Kapitólium is használ, hogy reklámozza a Nagy Mészárlást. És épp ez a kettősség az, amiről a könyv szól. És még inkább erről fog szólni, ahogyan haladunk a Kiválasztott felé: a propaganda háború, a valódinak és a hamisnak a képe, hogy akár hiszed, akár nem, amit a képernyőn látsz, bármennyire is manipulálják az eseményeket, bármennyire is megpróbálnak átverni.
Színészi múltaddal nem volt meg benned a kísértés, hogy cameoszerepet vállalj a filmben?
Suzanne Collins: Egyáltalán nem.
Legkevésbé sem? Francis?
Francis Lawrence: Bárhova betettem volna, ahova akarja. A partyjelenetbe, vagy bármi.
Suzanne Collins: Nem.
Francis Lawrence: Becsempésztünk volna valahova.
Suzanne Collins: Nem akarok szerepelni benne.
Francis Lawrence: Akkor azt mondanám, nem foglak felvenni Suzanne, esküszöm.
Suzanne Collins: Nem érzem jól magam, ha kamerák vesznek körül. Ezt ma láthattuk is.
Hol szoktál írni?
Suzanne Collins: Egy fotelben írtam meg az Éhezők Viadalát, olyan mint egy La-Z-Boy fotel, közvetlenül az ágyam mellett áll. Van irodám is, de ott a gyerekek uralkodnak.
Francis Lawrence: Laptopon írsz?
Suzanne Collins: Aha!
Francis Lawrence: Nem asztalnál?
Suzanne Collins: Sőt, most van egy stúdióm is, és ott asztal sincs, mert egyáltalán nem asztalnál írok.
A La-Z-Boy fotelben írsz?
Suzanne Collins: Ühüm, laptopon. És sokat járkálok közben.
Forrás: TIME
Nyugi, holnap már a sorozat utolsó részével jelentkezem. :)
Ú, ez nagyon tetszett, köszönöm, Ancsi!! Tök jó tudni, hogy fotelben ír és laptopon... Ezek apró butaságnak tűnnek, de nekem pont ezek a fontosak, mert én is össze-vissza írok, néha itt, néha amott, és az én kis netbookomon. :3 Mondjuk járkálni nem szoktam közben, de most, hogy belegondolok, nem is rossz ötlet. Ki kell próbálnom. :D
VálaszTörlésValamit ez a dolog Plutarch-kal: furán hangzik, de nekem is ő az egyik kedvenc szereplőm. :')
Ó, anyám, mit meg nem adnék azért, hogy egyszer beszélgethessek Suzanne Collinsszal! *.*
omg ^^ én most így egymás után olvastam el a cikkeket... és .... és annyi mindent kérdeznék Suzanne Collinstól.! És annyira megköszönném neki ezt az egészet.:)
VálaszTörlésNa, örülök, hogy élvezettel olvassátok a cikksorozatot, mert bevallom, picit én belefáradtam a végére, de nyugi, kész az utolsó rész, kerül is ki holnap. :)
VálaszTörlés