Rajongói oldalak exkluzív interjúja Jena Malonével és Sam Claflinnel

A hét elején néhány rajongói oldalnak lehetősége nyílt arra, hogy készítsenek egy interjút Sam Claflinnel és Jena Malonével. A két színész állítólag kedves volt, vicces és barátságos. Sok mindenről beszélgettek, baromi hosszú az anyag, de gondolom nem bánjátok annyira. :) Azért szerettem fordítani ezt a cikket, mert a rajongói oldalak szerkesztői/képviselői sokkal jobban tudják, mire kíváncsiak a rajongók, és nem az újságírók által untig ismételt kérdéseket tették fel. Jó szórakozást a cikkhez!

Sam, a rajongók nagy érdeklődéssel követték a szereplőválogatások részleteit, Annie Crestát azonban nem válsztották ki, míg tartott a Futótűz forgatása. Ezért úgy, hogy még nem állt a szerep mögött színésznő, nehéz volt ábrázolnod Finnick szerelmét Annie iránt a Futótűz arénájában és ha igen, hogy sikerült legyőznöd a nehézségeidet?

Sam: Értem, mire gondolsz. Azonban nem érzem úgy, hogy anélkül, hogy egy kialakult kép legyen a fejemben, színészként ne tudnám érzékeltetni az érzéseimet, ha érted, mit akarok mondani. Nyilván saját élményeimből tudok építkezni, és mivel én magam is házas vagyok, elég volt a feleségemre gondolnom, hogy el tudjam játszani [Finnick érzéseit]. Tudod, ő életem szerelme, meg a többi duma. Szóval nincs feltétlenül szükségem arra, hogy lássam magam előtt egy színésznő képét, hogy érzelmeim legyenek [az általa alakított karakter iránt], ha ez világos. Határozottan izgatottan várom, hogy elkezdhessük a közös munkát Stef Dawsonnal, aki Annie Crestát alakítja. Finnick nagyon sok időt tölt az arénában távol tőle, és arra koncentrál leginkább, hogy megvédje Katnisst. De nem hiszem, hogy ez konkrétan hatással lett volna az én Futótűzben látható teljesítményemre.

Amikor egy olyan hatalmas franchise szereplői lettetek, mint az Éhezők Viadala, aminek ilyen hatalmas rajongótábora van, akkor az emberen a nyomás a nagyobb, hogy ilyen sok embernek kell megfelelni vagy könnyebb a helyzet, hiszen máris ott van több millió ember, aki szereti a sorozatot?

Jena: Nos, ez igazából is-is. Azt hiszem, hogy szerencsés, hogy Sam és én is - már ha egyáltalán beszélhetek a nevedben, Sam - már mindketten egyébként is rajongói voltunk a sorozatnak, ami azzal jár, hogy mi is éppúgy szerettük és elismertük a projektet, és ez hajtja az embert előre, hogy tudod, hogy ott van még több százezer ember ugyanezzel a szeretettel és szenvedéllyel. Persze egy kicsit ijesztő is, amikor az ember ott áll, és biztos akar lenni benne, hogy mindent jól csinál. De szerencsére, míg a könyv csak egy két dimenziós valami, a film viszont három dimenziós formátumban ábrázol. Ott egy teljesen más módon építjük fel a dolgokat. Ezért aztán nem lehet, hogy teljesen ugyanolyan legyen, mint a könyv, ami pedig két dimenziós. Mi vért, verítéket és könnyeket hozunk létre. Életet lehelünk ezekbe a karakterekbe, ezáltal pedig azt gondolom, jobbak lesznek, mint a könyvekben valaha is elképzeltük őket.

A film forgatása során nyilvánvalóan sok időt töltöttetek a film többi szereplőjével. Kivel szerettetek legjobban eljárni szórakozni a szabadidőtökben és szövődtek-e olyan szoros kapcsolatok a film forgatása során, amelyek szerintetek a film után évekkel is megmaradnak majd?

Jena: Az egész csapat nagyon vagány, nehéz lenne kiemelni egyetlen embert. Olyanná váltunk, mint egy összetartó család. Philip Seymour Hoffmannal kapcsolatban még mindig kicsit úgy érzek, mint egy rajongólány. Úgy értem, ő volt az egyik kedvencem, nem tudom.

Sam: Igen, végülis mind együtt töltöttük az időnket forgatáson kívül, és nagyon jól éreztük magunkat. És ez abból következik, hogy Francis nagyon nyitott volt az elképzeléseinkre és elérte, hogy sokkal inkább egy közös családi élményként éljük meg ezt az egészet, már ha ez érthető. Persze ez azt is okozta, hogy sokszor idétlenül viselkedtünk, poénkodtunk, de tudjátok ennek érdekes módon az lett az eredménye, hogy amikor pedig arra volt szükség, sokkal jobban tudtunk összpontosítani a munkára. De igen, nem gondolom, hogy lett-e volna ott olyan ember, akit nem kedvelek, pedig ha lett volna, hidd el, hogy elmondanám. (nevet) Ami pedig azt illeti, nagy rajongója vagyok Jenának, Jena Malonénak!

Melyek voltak számotokra a legérzelemgazdagabb jelenetek a film forgatása során?

Jena: Amikor mindenütt vér borított és dübörgött bennem az erőszak és düh keltette negatív energia, és közben mindenütt éreztem magamon ezt a vért, amely alig 30 másodperc alatt be is sűrűsödik és fájdalmasan szörnyű lesz. Valószínűleg az volt a legnehezebb az egészben, hogy ezt az energiát hat órán keresztül fenn kellett tartanom.

Sam: Érzelmileg számomra nyilvánvalóan a fecsegős jelenet volt a legnehezebb, amikor hallom, amint életem szerelme sikítozik a fák között, ezt különösen nehéz volt leforgatni, főleg, hogy csak egy átlag Joe üvöltözött a fák közt, nem pedig egy tényleges női hangot hallottam. És persze szintén nyilvánvalóan a másik ilyen jelenet, amikor Lynn Cohennel elszakadunk egymástól, az utolsó alkalommal, amikor Mags belesétál a ködbe. Na, az szintén átkozottul érzelmes volt. És voltak fizikai szempontból nagy kihívást jelentő jelenetek is. Mi ugye Hawaii dzsungeleiben forgattunk és ott a terep valami borzalmas volt. Érzelmileg nagyon kimerültem tavaly karácsonyra. [jah, emlékszünk, ugye? :)]

A filmben mindketten igazán elképesztő fegyvereket használtok, milyen volt egy szigonnyal és egy baltával dolgozni? Mennyit kellett edzenetek, hogy magabiztosnak érezzétek magatokat, miközben egy ilyen fegyverrel hadonásztok?

Jena: Ami nagyon jó buli volt, hogy egy olyan hihetetlen kaszkadőr csapattal dolgozhattunk együtt, mint a 8711, akik között rengeteg nagyszerű srác van, akik felkészítettek minket erre a sok különböző harcstílusra, és segítettek megtanulni használni ezeket a fegyvereket, mégis hagyták, hogy kitapasztaljuk, hogyan tudunk a leghatékonyabban dolgozni a mi saját fegyvereinkkel, amelyek a mi saját körzeteinkre és saját harcstílusunkra utalnak. Nem tudom, de én úgy éreztem, hogy itt nem szükségképpen csak a fegyverek voltak a fontosak, sokkal inkább az, hogy megtaláljuk a karakterhez illő stílust. És tudjátok, mindenki a maga útját követte, és ezeken a különböző módokon tanultuk meg, hogyan küzdjünk és ez nagyon király volt! Ami engem illet, nem is ez volt benne a különleges, hanem hogy együtt dolgozhattunk ezzel a hihetetlen csapattal, akik tényleg ránk bízták ezen technikák kiagyalását.

Sam: Igen én azt hiszem, hogy az az általános, hogy ha valakinek meg kell fognia a fegyvert, kizárt, hogy ne tudja ösztönösen hogyan kell azt kézbe venni. Azt hiszem, mind nagyon ügyesen bántunk saját fegyvereinkkel miután belejöttünk, bár rengeteg órát eltöltöttünk azon, hogy újra-és-újra átvegyük a koreográfiát. Az a lehetőség, hogy egy gumi fegyverrel megüthessek egy kaszkadőr srácot, elképesztő volt, és egyfajta álmom vált valóra. A problémát az okozta, hogy a saját dublőröm annyira jól bánt a szigonnyal, hogy tudtam, bármennyire keményen próbálkozok is, én sose leszek ilyen jó, de azért jó buli volt. Tényleg nagyon élveztem.

A következő kérdésre nyilván az lenne a legjobb válasz, hogy "egyiket sem", de ha szembe kellene szállnotok a Futótűz Arénájában található valamelyik mutánssal vagy csapdával, melyik lenne az?

Jena: A fa, amelybe belecsap a villám. Csak nem szabad a közelében lenni.
Sam: Igen, ez tényleg nehéz kérdés... Azt hiszem... a ködöt nem választanám.
Jena: A ködöt nem. Egyiket sem!
Sam: Talán a véresőt?
Jena: Nem! Nem! Állj. Neked arról fogalmad sincs.
Sam: Akkor valószínűleg a fát választanám a villámmal. De valójában nem. Azt mondom bármi is legyen az ismeretlen cikkelyekben, azt mi soha nem találjuk ki.
Jena: Ez még félelmetesebb.
Sam: Azt hiszem, az ismeretlen még félelmetesebb.
Jena: Annyira félelmetes volt, hogy még Suzanne sem tudott írni róla.
Sam: Igen, akkor a villám csapott fa. Maradjunk a legkézenfekvőbbnél: a fa.

Az ennivalón, gyógyszereken és fegyvereken kívül mit szeretnétek, mit küldjenek a támogatók, ha ott lennétek egy arénában?

Jena: Minden, amire vágytam az Arénával kapcsolatban, amikor ott voltam a vízparton, csak arra vágytam, hogy álljon el a szél, hogy ne fújja tele mindenemet homokkal. Vagy bármi, mondjuk egy szép zuhanyfüggöny vagy valami hasonló jól jött volna, hogy megvédjen a homoktól.

Sam: Én a szappant mondanám. Úgy értem, ha már meg kell halnom, legalább illatosan haljak meg. Szóval a szappant választanám.

Melyik volt a kedvenc szerelésetek, amit a forgatás ideje alatt kellett viselnetek?

Jena: Én szerettem a felvonulásos jelmezemet. Az enyém nagyon nagy hatású volt, és jól össze kellett vele szoknom, mert meg kellett tanulnom, hogyan szabaduljak meg tőle alig négy másodperc alatt, szóval nyilvánvalóan nagyon, nagyon át kellett látnom a ruhát. Igen, az volt a kedvencem, egy gyönyörű, fát ábrázoló ruhát viseltem.

Sam: Ami engem illet, szerintem leginkább az Arénában viselt szerelés a kedvencem, mert az legalább teljesen eltakar. (nagyon nevet) Nagy nyomás volt rajtam, hogy kidolgozzam a testem, ezért amikor egyszer megkaptam ... úgy értem, elég vicces, hogy egy ilyen kezeslábas nyilvánvalóan nagyon-nagyon szűk, de mégis ez volt az a szerelés ami a legkevesebbet mutatta meg belőlem, szóval ez a kedvenc. De sokszor elszakad az anyag az ember lábai között, ami azt jelentette, hogy jól csináltam meg a kitöréseket.
Jena: Így igaz, láttam tőle néhány nagyon jó kitörést.
Sam: Mély kitörések.
Jena: Mélyek ám.

A sorozatból kinek másnak a szerepét játszanád el, vagy kinek a szerepében látnád magad szívesen nemtől és testalkattól függetlenül?

Jena: Én Mags szerepét szerettem volna. Az volt az első választásom, de...
Sam: Persze, azt akartad, hogy én cipeljelek.
Jena: A meghallgatás során megpróbáltak felkenni az arcomra egy öregítő sminket, de aztán azt mondták, "Jena, ez nem fog menni".

Sam: Ez nehéz kérdés. De legszívesebben Haymitch szerepét játszanám, azt hiszem.
Jena: Nahát, tényleg?
Sam: Igen, mert szerintem ő a pokol útját járja, és mert ő az, aki, és sok mindent látott és sok mindenen keresztül ment, és ő Katniss és Peeta mentora. Igen, ő az a karakter, aki leginkább megérint, azt hiszem. És Effie Trinket szerepét is, mert akkor felvehetném azokat a jelmezeket. Bármit megtennék egy narancssárga parókáért!!

Ha kapitóliumi lakó lennél, akkor milyen divatirányzatot indítanál el?

Jena: Cipzárt tennék a szemöldökömre. (nevet)
Sam: Úristen!
Jena: Ez jutott eszembe először. Feltettem magamnak a kérdést, mit is akarnék? Azt hiszem, csak egy kis láncot, valami fémet az arcomon.
Sam: Én feltétlenül egy tigris-sminket szeretnék.

Hogyan jellemeznétek Johanna és Finnick barátságát?

Sam: Én nem tudnám. (nevet)
Jena: Én úgy gondolom, ami köztük van, az több, mint barátság, olyan, mintha családtagok lennének. Együtt viszi őket az ár. Mindketten öltek már, mindkettejüket megkínozták.
Sam: Mindkettejükből sokat kifacsartak már. Csak nagyon kevesen maradnak életben, ha mindannak szemtanúi lesznek, amiken ők végigmentek.
Jena: Olyanok, mint a katonabarátok. Kinn voltak a csatatéren, és tudjátok mindketten rengeteg borzalmat láttak és ez összeköti őket.

Amikor a szerepeiteken dolgoztatok, beszéltetek egymással, vagy végiggondoltátok, hogy a karaktereteknek milyen háttértörténete van a Viadalon kívül? Olyan dolgokra gondolok, mint család, barátok, akiket hátra kellett hagyniuk a körzeteikben, és hogy ezek milyen hatással vannak karaktereitek fejlődésére?

Jena: Igen, a könyv olyan gazdag, hogy - bár nem megy bele részletekbe azzal kapcsolatban, hogy ezek a karakterek min mentek keresztül, de - az ember le tudja vonni a következtetéseket és vannak a könyvekben olyan mondatok, amelyek - egy színész számára mindenképp - aranybányát jelentenek. Olyan, mint egy ajtó, amin ha belépsz, egy egész ház tárul eléd. Suzanne Collins úgy építette fel a történetet, hogy színészként néha úgy érzem, mintha cukorkát kaptam volna. Olyan sokat meríthettem belőle. Francis pedig még több infóval látott el minket. Segített, hogy megértsük kik is ezek az emberek, adott nekünk szemelvényeket a poszttraumatikus stressz szindrómáról és további kutatásra ösztönzött minket. Úgy érzem, nagyon sok mindenbe belementünk, amit felhasználhattam az ábrázoláskor. Csodálatos volt.

Sam: Lynn Cohen, aki Mags-et alakítja és én eltöltöttünk néhány hetet a felkészülési időszak során azzal, hogy átbeszéltük karaktereink kapcsolatát és arra a következtetésre jutottunk, hogy ő többet jelentett Finnick számára, mint egy anya. Finnick végülis árva volt, arra jutottunk. Mags volt a mentora, amikor Finnick bekerült a Viadalba és minden, ami azóta történt nyilvánvalóan elvezetett a Futótűzig, az, hogy Mags önként jelentkezett Annie Cresta helyett, stb. Finnick múltjáról és történetéről szó esik a Kiválasztottban. Számára nagyon-nagyon sötét történetet vázoltak fel, és ezt átbeszéltem - nem csak Lynn Cohennel - hanem Jenaával és mindenki mással is. Ez megkönnyítette számomra, hogy életre keltsem az elképzeléseimet.
Forrás: Hggirlonfire