Francis Lawrence és Nina Jacobson a Futótűzről

A film producerével és rendezőjével a ScreenCrave is elbeszélgetett:

Milyen hasonlóságokra számíthatunk az első Éhezők Viadala, Futótűz és a Kiválasztott [filmek] között?

Francis Lawrence: Az egyik dolog, amit feltétlenül biztosítani akartam, az a filmek esztétikai egysége. Azt gondoltam, Gary Ross nagyon jó munkát végzett az Éhezők Viadala világának felépítésével, így ugyanazzal a díszlettervezővel dolgoztunk, mint ő, hogy biztosítsuk, hogy szinte ugyanazok az épületszerkezetek maradjanak, és hogy a 12. körzet is ugyanazt az 1930-as évek Appalache-hegységére jellemző hangulatot árassza. Ugyanez lesz a helyzet a Kiválasztottal is. Az az izgalmas a Kiválasztottban, hogy igazából ott a Kapitóliumot egy teljesen új módon mutatjuk majd be. Valójában kimegyünk a Kapitólium utcáinak kellős közepére és ez fantasztikus lesz. De továbbra is ugyanazzal a díszlettervező csapattal dolgozunk, hogy mindvégig egyfajta esztétikai egységet hirdessünk.

Nina Jacobson: Azt hiszem, ezen filmek közös lényege a Katniss-nézőpont és hogy mindvégig kitartunk annál, hogy az ő bőrébe bújunk. Szerintem a továbbiakban is ez lesz majd az, ami mindvégig megteremti a folytonosságot, mert ő egy erős karakter, bár persze ő is változik kicsit a sorozat folyamán. Ez a film sok új dologra ad lehetőséget, hiszen sokkal több időt töltünk a Kapitóliumban, és ott van az Aréna, amely ezúttal maga is ellenség szemben azzal, hogy a karakterek egymás ellenfelei lennének. Ami Francist illeti, képes volt elérni, hogy hatalmasra táruljon a világ, miközben továbbra is hű maradt ahhoz, hogy a karaktereket ugyanolyan őszinte érzelmi megközelítéssel ábrázolja, ahogyan az az első filmben is történt.



Mi volt számodra olyan vonzó a könyvekben és azok politikai töltetében, amelyek segítettek számodra ezeket a könyveket filmekké adaptálni?
Nina Jacobson: Az egyik dolog, amit Suzanne megpróbált elérni a könyvében és ami a színészeket is őszintén inspirálta, hogy tényleg feltesszük magunkban a kérdést, hogy mi lenne, ha ezek a dolgok tényleg megtörténnének. Bár ez a történet egy disztopikus világban játszódik és bár egy könnyed mozifilm, és ilyen sok ember szereti - és az azokat a könyveket is, amelyeken a filmek alapulnak - nem véletlen, mind feltesszük ugyanis magunknak a kérdést, hogy hogyan hatnának ránk ezek az események, ha valóban megtörténnének? Nem mintha a könyvben vagy a filmben velünk történnének, de ténylegesen megtörténhetnének. Következésképpen az ember úgy tekint a velük történtekre, mintha valódi emberekre lenne ilyen hatással az erőszak és a háború.

Volt-e olyan része a forgatókönyvnek, amit különösen nehéznek éreztél adaptáció szempontjából?
Francis Lawrence: Ez nagyon jó móka volt számomra, csak ki kellett találnom, hogyan csináljak az egyes kirakós darabkákból egy filmet és ezt nagyon élveztem. Már a kezdet kezdetén tudtam, hogy ezúttal az Aréna olyasmi lesz, amit nagyon jól át kell gondolni. Ez egy olyan hely, amilyen nem létezik a világon, szóval egy részét fel kellett építenünk és az egyes részeit különböző helyeken kellett leforgatnunk. Végül a szigetet és a Bőségszarut Atlantában építettük fel, és sajnos 5 fokos vízben kellett forgatnunk. Vagyis a színészeknek ebbe kellett ki-be ugrálni. Aztán a dzsungeles részt Hawaii-on vettük fel, de ezeket a filmgyártás szempontjából kellemes pillanatokat én mindig is nagy kihívásnak tekintettem.
Forrás: ScreenCrave