Suzanne Collins, Francis Lawrence exkluzív interjú, 5. rész

A TIME exkluzív interjú sorozatának végére érünk ezzel a cikkel. Ami azt illeti, Suzanne Collins valóban nem túl gyakran ad interjút, de Francis Lawrence-től még egész biztosan olvashattok a héten. Nyugi, most már hozok mást is, hogy ne unjátok :)

Amikor véleményeket olvasok az Éhezők Viadaláról, ezek két dologra vonatkoznak: vannak, akik a kamaszkor érzelmi élményének allegóriájaként tekintetnek rá, és emiatt szeretik, míg mások szó szoros értelmében a háborúval és a politikai elnyomással kapcsolatos erkölcsi kérdések feszegetése miatt. Mindkettőről szó van benne? Mindkettővel egyetértesz?
Suzanne Collins: Olyan sok értelmezést olvastam már. Van egy egész keresztény értelmezése is. Sőt, tudod, van olyan, amikor Platón barlangjához hasonlítják, ami tényleg nagyon vicces. Láttam már olyat, aki nagy kormányzati vádiratként értelmezte. Az emberek nagyon sokat hozzátesznek a könyvhöz. Amikor az Éhezők Viadala először megjelent, elmondhatom, hogy az embereknek nagyon különböző élményeik voltak. Ez egy háborús történet. Szerelmi szállal. Más emberek számára pedig akció-kaland sorozat.

Tudod, én elsősorban a háborús vonatkozás miatt írtam, de számomra bármikor bármit is ad még a történet, az csak jó. És persze valaki kamaszkori élményként vagy keresztény allegóriaként értelmezi, nem mondhatjuk meg neki, hogy ne tegye. Ez az ő őszinte reakciójuk, ehhez ragaszkodni fognak és ez jó. Az ember nem írhat és nem ülhet át egyidejűleg a másik oldalra, hogy interpretálja is a történetet az emberereknek.

Elmondhatom, hogy számomra ez egy háborús történet. De nagyon sok más etikai kérdést is felvet, hiszen a háború témájával foglalkozik, vagyis szó van benne erőszakról, háborúról, éhezésről, propagandáról, ott egy lebombázott lakóhely, egy könyörtelen kormányzat, hatalommal való visszaélés, amik mind felmerülnek, és az emberek azokra reagálnak, amik számukra a legfontosabbak, és tudod, van, aki a szerelmi szálat tartja annak. És ez így van rendjén.


Francis, követed az internetes rajongói reakciókat? Elolvasod Twitteren, mit írnak az emberek a szereplőválogatásról és hasonlókról?
Francis Lawrence: Igen, valamennyire. Mondjuk eddig elég pozitívak a tapasztalataim, ami nagyon jó érzés. El kell, hogy áruljam, hogy amikor megkaptam a munkát, akkor vagy két hétig távol maradtam a a nettől, olyan ideges voltam...
Suzanne Collins: Amíg kibeszéltek?
Francis Lawrence: Igen, bármit is gondoltak, nem akartam tudni. Aztán valahogy elkezdtem olvasgatni, amikor elkezdték a dolgokat bejelenteni. Vagy a pletykákat. De tudod, olyan intelligens rajongóink vannak! Szerintem a legnagyobb viták Finnick kiválasztása körül folytak. Mindenkinek megvolt a maga elképzelése, hogy ez a jóképű férfi hogy néz ki. Tudod, egyeseknek ez egy Chris Hemsworth méretű fickót jelent, míg mások számára Sam Claflin tökéletes. De ez mindig is vitatott döntés lesz.

Mennyire volt nehéz belejönni a színészeknek a fizikai részébe? Harcok, meg minden. Keménynek tűnik. 
Francis Lawrence: Kemény is volt. Jennek, Josh-nak és Samnek, tudjátok meg kellett csinálnia a mutáns majmok elleni küzdelmet, és mi ott voltunk abban a mocsaras, sáros közegben, ebben az esős, csúszós erdőben úgy egy hétig. Jennifernek közben begyulladt a füle, Josh meg azzal szívatta, hogy el fog üszkösödni a lába, ő meg persze el is hitte, hogy el fog üszkösödni a lába. Szóval kemény volt. Arra gondolok, hogy amikor azt mondom Hawaii, akkor mindenki azt mondja, "Milyen szerencsés is vagy, hogy mehetsz Hawaii-ra!" Amikor azonban az ember ott van az erdőben, és ezeket a dolgokat végig kell csinálnia, az nem egyszerű. A lényeg az apróságokban van.

Van egy említésre méltó jelenet, amikor bejelentik a Nagy Mészárlást és Jennifer kimegy az erdőbe, és érzelmek viharát éli át. Mesélj erről a jelenetről. 
Francis Lawrence: Nos, mi ezt nagyon, nagyon gyorsan forgattuk le. Igazából két napon át forgattunk New Jersey környékén a Ramapo hegyekben. Január volt, zajlott Jennifer Napos oldal promója, tudod az Oscar előtt. És volt vagy -10 fok. Dermesztően hideg volt. Mivel ilyen nagyon hideg volt és ő pedig nem visel kabátot a jelenetben, csak háromszor vagy négyszer kérhettem meg, és valóban csak párszor játszotta el a jelenetet, amelyben magából kikelve ordibálja, hogy "Nem, nem, nem, nem!" Aztán megkértem még, hogy csinálja meg ezt a jelenetet halkabban is, és végül ezt a felvételt használtuk fel a filmben.

Mesélj valamiről, amit nehéz volt megvalósítani - ami keményebb volt, mint vártad. 
Francis Lawrence: A Bőségszaru jelenet igencsak macerásnak bizonyult. Úgy csináltuk meg az Arénát, hogy egy szigeten felépítettük a Bőségszarut és készítettünk néhány földcsíkot. Azt a kis emelvényt, amin pedig állnak, amikor feljönnek, Atlantában egy kis tóban helyeztük el. November közepéig ezt nem tudtuk leforgatni, ekkorra pedig a víz 5 fokos volt és nagyon sötét. Nem volt túl bizalomgerjesztő. Így manőverezni a víz körül, és elvárni, hogy ki/beugráljanak az emberek ebbe az 5 fokos vízbe, nagyon-nagyon nehéz volt. Nem volt orvosi engedélyünk arra, hogy Mags is bemehessen a vízbe, mert olyan hideg volt, és ez felnyomta volna a vérnyomását.
Suzanne Collins: Amikor egyszer beszélgettünk a Kiválasztottról, nem azt mondtad, hogy "Abban legalább nincs víz."?
Francis: De. Ott legalább tényleg nincs víz. Illetve csak egy kicsi.
Suzanne Collins: Ezzel vígasztalta magát.

Meglepett, milyen komoly felnőtt közönséget is vonzott a könyv?
Suzanne Collins: Ó, igen. Nem számítottam rá. Azt gondoltam, hogy a Gregor-sorozatomnak az olvasótábora fogja majd olvasni, mert addigra belenőttek az ifjúsági kategóriába, meg esetleg egy maroknyi ember, aki szívesen olvas disztópiát, szóval nagyon kellemes meglepetés volt. Nem számítottam rá.

Amikor írtad, tudtad, hogy valami nagy és új dolgot hozol létre?
Suzanne Collins: Nem.
Tényleg?
Suzanne Collins: Nem, ugyanúgy írtam, mint bármi mást. Azt hiszem, az első hónapok leginkább arról szóltak, hogy ültem, és túlélő könyveket olvasgattam. Egyiket sem tudnám a gyakorlatban alkalmazni, de legalább az elméletet tudom. És pontosan ugyanúgy dolgoztam rajtuk, mint a Gregor könyveken. Ugyanazt a módszert alkalmaztam. És nem, nem volt semmi előjele, hogy másmilyen lesz.

Mostanra pedig egy egész alműfaj jött létre.
Suzanne Collins: Nem hiszem, hogy ez az én érdemem.
Pedig elhiheted.
Suzanne Collins: Nos, valóban sokat foglalkoztatják az embereket mostanában és valamennyire az Éhezők Viadala is hozzájárult ehhez, de nem hinném, hogy ez lenne az összes magyarázat. Szerintem ez a kultúrából is fakad. Szerintem az emberek azért reagálnak ilyen élénken a disztópikus történetekre, mert így fejezik ki azokat a gondolataikat és félelmeiket, amelyek jövőnk miatt aggasztják őket. És nagyon sok minden hat ránk a médiából, nagyon sok mindent látunk az interneten, és az ember agya telítődik, és az ember nem tudja, mit kezdjen ezzel. És az egyik lehetőség, hogy az ember kiad egy [erről szóló] történetet vagy elolvas egyet. Én úgy gondolok a disztópikus történetekre, mint tanmesékre, és ez egy lehetőség arra, hogy keretet adjon a gondolatainak, rendbe szedje azokat és úgy kerüljön szembe a problémákkal, hogy azokon valójában kívül marad.

Nagyon megváltozott az életed, mióta megjelentek a könyvek?
Suzanne Collins: Az igazi életem nem. Úgy értem, még mindig ugyanazok a barátaim, ugyanaz a családom, ugyanúgy írok, és ez az én igazi életem. Az igazán nagy változás az, először a karrierem során, hogy bármin dolgozhatok, amin csak akarok, és nincsenek anyagi gondjaim. Tudod, éveken keresztül a megélhetésért dolgoztam, és ez egy olyan luxus bárki számára, aki hosszú távon ír, hogy nincs olyan, hogy az ember ne legyen hálás érte, vagy ne legyen tudatában.

Megajándékoztad magad valamivel? Vettél mondjuk magadnak egy sportkocsit?
Suzanne Collins: A stúdiót így kimozdulhattam a székemből, mert az irodám fölött a gyerekek átvették a hatalmat. Építettünk egy kis stúdiót a házon kívülre, csak át kell menni érte az úttesten. Ez volt az én ajándékom.

Min dolgozol most, hogy már nem nyomasztanak anyagi nehézségek?
Suzanne Collins: Van még pár köröm az utolsó forgatókönyv jegyzetein, és a képeskönyvön, ami most jelent meg, de az már kész. Van egy új írásom, amivel játszadozom, de ez még nagyon új, szóval semmi részletet nem árulnék el ezzel kapcsolatban, meglátjuk, merre halad majd. Lehet, hogy semerre. Jelenleg nagyon összetett a dolog, le kellene egyszerűsíteni kicsit, hogy egy jó történetet lehessen belőle csinálni. Bonyolult a világa. Majd meglátjuk.

Utolsó kérdés. Ott vagytok az Arénában, kezdődik a Viadal. A Bőségszaruhoz rohannátok, vagy elbújnátok a fák között?
Francis Lawrence: Ó, én olyan lennék, mint a morflingfüggők. Elfutnék és elrejtőznék, amíg mindenki meg nem hal. Gyáva nyúl vagyok. De ezt tenném. Én a morflingfüggőkkel tartok.
Suzanne Collins: Biztosan elfutnék. És felmásznék egy fára.
Forrás: TIME

VÉGE!! :)