Egy hosszabb Jennifer Lawrence interjúból következnek a Futótűzre vonatkozó részletek. Kökörcsin bundájának színe után egy kicsit komolyabb témák is szóba kerülnek.
A film egyik fontos üzenete a felkelésre való buzdítás. Mit gondolsz, ez inspirálja majd a gyerekeket arra, hogy aktívabbak legyenek?
Ha van a fiatal nemzedéknek olyan csoportja, amely úgy érzi, hogy fel kell kelnie valami ellen, akkor remélem, hogy igen. Remélem, megteszik majd. Nehéz egyedüliként lenni, és nehéz egy alacsonyabb rangú, 12. körzetből származó, messze-egyedül-úgysem-jutó lányként. Nehéz egyedül kiállni egy olyan világban, ami rossz. Szerintem fontos megmutatni, milyen naggyá is nőheti ki magát egy ilyen, mert a társadalom, de különösen a fiatalabb generáció azt hiszi, olyan könnyen birkanyájjá válhatunk. Folyton csak az előttünk haladókat követjük, és tesszük, amit jónak hiszünk anélkül, hogy tudatában lennénk az aktuálpolitikai információknak. Ezért aztán az a tény, hogy a fiatal felnőttek ezt [a sorozatot] annyira szeretik, amennyire, hogy a könyvet olyan sok példányban eladták, amennyiben, nagyon izgalmas dolog és szerintem nagyon sokatmondó.
Katniss néha nagyon idegesítő, mert nagyon nem akar hőssé válni. Színésznőként nehéznek érezted ezen ódzkodás ábrázolását?
Igen, úgy értem, néha. Igen, idegesítő volt, mert én is azt akartam, hogy hős legyen. Azt akartam, tudod, hogy "Hát persze, hogy meg fogod csinálni, persze, hogy szeretnéd vezetni a forradalmat. Mondd meg nekik, hogy te leszel a Fecsegőposzáta, ez nem kérdés." De én egy olyan valóságos lányt alakítok, aki tényleg össze van zavarodva. Az egyetlen dolog, amire vágyik, és ami őt valódi hőssé tenné, hogy olyan egyszerű halált akar, amennyire az csak lehetséges. Nem akar háborút, hogy bosszút álljon. Ő csak helyre akarja hozni a dolgokat, és itt arra gondolok, hogy a Kapitólium kegyetlensége olyan szintre ért el, ahol az ember már nem tehet semmit. Az embernek lépnie kell.
Van néhány nagyszerű négyszemközti jeleneted Donald Sutherland-del és Philip Seymour Hoffmannal. Olyan helyzetben vagy, hogy egyenrangú lehetsz velük. Nem akadtál ki azon, amikor eszedbe jutott, hogy "Úristen, nekem ezekkel a fickókkal kell együtt dolgoznom"?
De. Kiakadtam. De tudod, ez még akkor volt, mielőtt megismertem volna őket. És amikor az ember megismeri őket, ők már csak Phil és Donald, és az ember nagyon jól érzi magát velük. De... hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolom azt, hogy "csípjetek meg" minden egyes alkalommal, amikor Phil Hoffmannal vagy még inkább Julianne Moore-ral dolgozok együtt, aki most már szintén a stábhoz tartozik. Egyszerűen csak rájuk nézek és az jár a fejemben, hogy "Srácok, ti tényleg a mi filmünkben szerepeltek? Ez most tényleg megtörténik?" Ez nagyon figyelemre méltó. Én persze soha nem mondom el nekik, mert... tudod, hogy megy ez. De valóban, tényleg egy "csípj meg" pillanat minden ilyen.
[...]
Egy másodpercre visszatérve a Futótűzre, sok ember van, aki nagyon vicces ebben a filmben. Ki mellett volt a legnehezebb komolynak maradni?
Ó... Ó, istenem, ez olyan nehéz... Ők mindketten... lehetetlen, mert tényleg mindketten nagyon vidámak mind a kamerák előtt és mögött. Ami a kamerák előtti helyzetet illeti, korábban már elmondtam, hogy színészi páyám legnagyszerűbb momentuma, amire a legbüszkébb vagyok, hogy nem nevettem el magam a Caesar-ral [Stanley Tuccival] közös jelenetek során, amikor interjút készít velem, vagy bármiről beszél.
Mit gondolsz Caesar jeleneteinek rögzítéséhez hány felvételre volt szükség, mert Tuccinak nagyon széles a mosolya és állandóan beleordít az ember arcába?
Szerintem ő ezt a mosolyt rögzítette az arcára. De ezt kell csinálnia naphosszat, ahogyan nekünk, többieknek is. Biztos vagyok benne, hogy nap végére elfáradtak az arcizmai.
Forrás: /Film
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése