Suzanne Collins, Francis Lawrence exkluzív interjú, 3. rész

A TIME magazin öt részes interjúsorozatának harmadik részében a sorozatban szereplő erőszakot és azon műveket járják körül, amelyek hatással volta az írónőre.

Az Arénában a harcok leírása olyan zsigeri, olyan képszerű - honnan tudtad, meddig mehetsz el az erőszak ábrázolásában ezen fiatal közönség esetén?

Suzanne Collins: Azt hiszem, saját gyermekkorom tapasztalataira építettem. Apukám révén már elég korán felfedeztem ezeket a dolgokat a történelem kapcsán. Azt gondolom, ő tudta, hogy milyen korban mi az elfogadható a gyerekeknek, amikor mesélt valamilyen témáról. Szerintem ez volt az iránymutató számomra mind a kilenc könyvem esetén. 

Azt gondolom, az emberek számára nagyon kellemetlen, ha gyerekeknek kell beszélniük a háborúról. Ezért nem teszik, mert így könnyebb. Aztán a gyerekek ott állnak 18 éves korukban, amikor besorozzák őket, és a leghalványabb fogalmuk sincs arról, mibe keverednek. Szerintem hatalmas hátrányba sodorjuk gyermekeinket, ha nem mondjuk el nekik, mi is az a háború, ha nem hagyjuk, hogy már nagyon korán megértsék, mit is jelent. Az ezekről szóló történetek gyerekként engem nem ijesztettek meg, persze bizonyos esetekben kitaláltak voltak. A Gregor egy fantáziavilágban játszódik, az Éhezők Viadala pedig a távoli jövőben. Nem értem, miért rémülnének meg ezektől a fiatal olvasók. Szerintem épp hogy kíváncsiak ezekre, és megkönnyebbülnek, ha látják feldolgozva a témát.

Francis Lawrence: És látni, hogy nem fogtad vissza magad. Szerintem ez is hozzátartozik. Hogy nem fogod vissza magad, hanem megmutatod a következményeket is.

Suzanne Collins: Ez olyan téma, amiről sokat beszélgettünk korábban a gyerekeinkkel. Hogy a dolog létezik, de az emberek nagyon kellemetlennek találják és nem tudják, hogyan beszéljenek róla. Vannak gyerek zsoldosok 9-10 évesek, ma is szerte a világon, akik kezébe fegyvert adnak és arra kényszerítik őket, hogy részt vegyenek a háborúban meg ilyenek. A mi gyerekeink pedig még csak ne is olvashassanak róla? Szerintem igenis olvashassanak.

Miért épp sci-fiként írtad meg? Miért nem egy valóságban lezajlott realista regényt írtál?
Suzanne Collins: Szerintem azért allegorikusan benne vannak ennek elemei. Az Aréna nagyon allegorikus. Egy szimbólum - látni fogjuk, amint átalakul. Nekem pedig képesnek kell lennem megalkotnom ezt, irányítanom, hiszen ki kell dolgoznom [a részleteket]. Ez szolgáltatja az alapot a háborúhoz, történelmileg az Éhezők Viadala, ami a harmadik rabszolga felkelés volna, olyan, mint Spartacus háborúja, ahol ugye volt egy férfi, aki rabszolga volt, majd gladiátor lett belőle, aki kitört a gladiátor képzőből, majd felkelést vezetett és a háború jelképe lett. Szóval ez a karakter ívének történelmi előzménye. De szerintem szükségem volt bizonyos szabadságra, hogy megalkossak olyan elemeket, amelyek nem voltak meg ilyen szépen a történelemben.

Francis, Te mit gondoltál arról, hol legyen a határ, ami az erőszak vizuális ábrázolását illeti?
Francis Lawrence: Nos, emlékszem, amikor először olvastam az Éhezők Viadala könyvváltozatát, bár akkor még egyáltalán nem vettem részt a készítésében, azon gondolkodtam, milyen nehéz ügy is lesz, mert már nekem is voltak életkor-besorolási gondjaim más filmeknél korábban. Azt gondolom, a gyermekek veszélyeztetése kemény dolog a besorolási táblázat szerint, az pedig, hogy megmutassuk, amikor az egyik gyerek megöl egy másikat, nem egyszerű. Másrészről viszont nekem ez a Futótűzben nem volt probléma, mert itt sokkal kevesebb gyerek van, mint az Éhezők Viadalában. Most egy olyan Arénával dolgozunk, ahol csupa győztes van, illetve most egy 80 éves nénink van, és Katniss meg Peeta, azt hiszem, ők a legfiatalabbak.

Suzanne Collins: Ők az egyetlenek, akik gyakorlatilag még kiskorúak. A következő legfiatalabb Johanna Mason, ő 21 éves.

Francis Lawrence: És sokkal kevesebb a szemtől szembeni erőszak is ezúttal. Most maga az Aréna válik halálos fenyegetéssé. Szóval sokkal kevésbé aggódtam, mintha az első filmet készítettem volna. 

Az emberek sokszor említik a Legyek urát az Éhezők Viadala kapcsán. Hatással volt az rád?
Suzanne Collins: A Legyek Ura egyik kedvenc könyvem. Nagy hatással volt rám kamaszként és még most is néhány évente újra elolvasom.

Ez kétségkívül egy olyan könyv, amit magam is kamaszként olvastam és azt gondoltam, engem nem lehet átverni. Nem lehet megszépíteni a dolgokat. Az emberek ilyenek és végül mindig ez történik. Mi más volt még rád hatással?
Suzanne Collins: Ami kezdeti lökést illeti a történet kapcsán, gyerekként imádtam a görög mondákat, szóval abból mindenképp látsz utalásokat, a Tézeusz meg a Minotaurusztól kezdve, az athéniak krétaiak általi elnyomásáig, amikor fiatal fiúkat és lányokat sorsoltak ki, akiket a krétai labirintusba küldtek. És ott van Spartacus története is: gyerekként lenyűgöztek a gladiátor-filmek, szóval ott volt Spartacus és a Demetrius és a Galdiátorok, de a Spartacus volt az igazi kedvenc, szóval az is minden bizonnyal hatással volt.

De a történelmi vonatkozás is része volt ennek, mert édesapám mesélt a történelmi hátteréről is, fogta a Plutarkhosz Párhuzamos életrajzokat és elolvasta nekem belőle a Spartacusra vonatkozó részt, szóval egy más módon is megismertem a történetet. Szóval szerintem elrendeltetett, hogy egyszer írjak egy gladiátor viadalról.

És hogy mi még a kedvenc könyvem a Legyek Urán kívül? Sok minden van. De ami közvetlenül hatással volt erre? Valószínűleg az 1984 és a Szép új világ a disztópikus vonatkozások miatt. Sok olyan könyv volt kamaszkori kedvenceim között, amelynek fiatal főhőse volt. Szerettem Az egy fa nő Brooklynban-t. Később olvastam felnőttként, de nagyon szerettem a We Have Always Lived in a Castle-t. Ez pedig máris elvezet A sorshúzáshoz - ez egy olyan lottószerű sorsolásról szól, amelyen egy ember nevét húzzák ki, akit azután megölnek. Ez egy novella, de egy hihetetlen novella.
Forrás: TIME

Folytatás holnap!