A Rókaképű lányt (a filmben Foxface) a Huffingtonpost oldalán egy blogbejegyzésben ír a forgatással kapcsolatos élményeiről, ezt fordítom most Nektek:
Soha nem álmodtam volna, hogy 100 ember ember sikítását hallom, amikor fellépek a színpadra. Jó, ez nem teljesen igaz így. Álmodtam róla, de inkább a Staples Center vagy a Madison Square Garden színpadára lépése kapcsán. De arra nem gondoltam volna, hogy ez egy olyan filmben való szereplésem kapcsán történik majd meg, amely még meg sem jelent. Ez az egyik oka annak, hogy ez az egész tiszta őrület!
A tizenegyedik osztály előtti nyáron még csak egy álmodozó lány voltam - igen, tudom, hogy ez nyálasan hangzik. Profi színésznő/énekesnő szerettem volna lenni, és tudtam, ezért keményen meg kell dolgoznom. A dolgok a zenével kezdődtek - elmentem egy lemezstúdióba - de semmi nem volt még lefixálva. Napokon keresztül ugráltam a szobámban, mintha egy képzeletbeli közönség előtt szerepeltem volna, Taylor Swift számokat énekeltem, kezemben egy hajkevével. Ami azt illeti, még mostanában is csinálok ilyeneket, de ez lényegtelen.
Ezzel együtt mindig is könyvmoly voltam, stréber, vagy hívj, ahogy akarsz. Olyan ember vagyok, aki szívesebben leülök egy jó könyvet elolvasni, mint hogy elmenjek bulizni. A Harry Potter sorozat minden egyes kötetét 14-szer olvastam el. Szó szoros értelmében eljutottam oda, hogy pontosan tudom, hogy mi van a következő oldalon, és az a lap melyik részén helyezkedik el. A tizenegyedik osztály előtti nyáron az Éhezők Viadalát iskolai kötelező olvasmányként jelölték a gimimben, úgyhogy mindenkinek el kellett olvasnia. Leültem, hogy belekezdjek, és azonnal lebilincselt. Alig néhány óra alatt végeztem az első kötettel. Azonnal megvettem a második kötetet, és azt is kiolvastam egy nap alatt, vagy valahogy így. Megtudtam, hogy a harmadik kötet valamikor a nyár végén jelenik meg, úgyhogy a megjelenés napja előtt megvártam az éjfélt, hogy amint lehet, kezembe vehessem. Azon a nyáron Az éhezők viadalával keltem és feküdtem. El nem tudom mondani, hányszor álmodtam vele!
Amikor a barátaimmal beszélgettünk a könyvekről, egyikük könnyek között mesélte - épp akkor fejezte be a Kiválasztottat - hogy azt tervezik, hogy filmet készítenek Az Éhezők Viadalából! Bepörögtem. Filmet? Az új kedvenc sorozatomból? Alig bírtam magammal. Ki lesz Katniss? Azonnal felmentem a YouTube-ra és rajongói szereposztás-videókat kereségeltem, és megírtam a barátaimnak, hogy "Talán Hailee Steinfeld játssza majd Katnisst... nem rémlik, mit írtak Glimmerről... Emma Stone nagyszerű lenne Rókaképű lánynak!" Tisztán emlékszem. Ezért olyan szürreális ez az egész.
Pár héttel később beszélgettem az egyik barátommal, aki elmondta, hogy Gary Ross olyan gyerekekkel készít interjút, akik olvasták a könyvet, vagy rajongói a sorozatnak; arról, hogy mit szeretnek a történetben. Nagyon izgatott lettem! Elmentem az interjúra, arra számítva, hogy egyszerű hétköznapi, laza [beszélgetés] lesz. Ehhez képest, amikor beléptem a stúdióba, teljes világítás, profi kamerák, és egy rendezői székek, amikben ülhettünk az interjú alatt. Kicsit ugyan ideges voltam, de úgy gondoltam, rendben ment az interjú és nagyon élveztem. Pár héttel később pedig Gary megkérdezte, bemennék-e, hogy meghallgassanak a Rókaképű lány szerepére!
Nem tudtam elhinni! Vagyis mindig álmodtam arról, hogy képernyőn szerepelek - de korábbi álmaimban színházat képzeltem háttérnek magam mögé - de soha nem voltam arról meggyőződve, hogy erre valaha is lehetőségem lesz. És ez nem csak arra volt lehetőség, hogy képernyőn szerepeljek, hanem, hogy AZ ÉHEZŐK VIADALÁBAN! Tudtam, hogy a maximumot kell kihoznom magamból a meghallgatáson!
Két héten keresztül készültem a meghallgatásra azzal, hogy felkészültem a karakterből és saját magamnak vezényeltem ügyességi edzéseket - amely során köveket ugráltam át a hátsó udvarban. A meghallgatás előtti éjszaka 4 órát aludtam. Egész éjszaka álmatlanul forgolódtam. Nem emlékszem, másnap hogy jutottam el a meghallgatásra (de valamikor közben még egy emelt szintű fizika vizsgát is megcsináltam), azt gondolom, maga a meghallgatás elég jól sikerült. Gary legalábbis nagyon elégedettnek tűnt! Pár héttel később pedig felhívtak, hogy megkaptam a szerepet!
Ugorjunk az edzéseken, az emelt szintű vizsgákon és a videoklipem forgatásán át, egészen a forgatás előtti hétre. Ha azt mondom, ideges voltam, óvatosan fogalmazok. Mi lesz, ha nem lesznek majd barátaim? Mi lesz, ha senki nem fog kedvelni? Mi lesz, ha gáz leszek? Amikor azonban Asheville-be értem, félelmeim elolszottak. A légkör nagyon barátságos és mindenki nagyon segítőkész volt. Barátokat is szereztem és olyan emlékeket is, amelyekre életem végéig emlékezni fogok.
Azok, akik azt mondják, számít az életkor, tévednek. A legjobb barátnőm ugyanis aztán Amandla Stenberg lett, aki Ruta szerepét játssza a filmben. Sokszor aludtunk egymásnál, és ilyenkor hajnali négyig ébren voltunk, filmeket néztünk és vegán sütiket ettünk. Egyik éjszaka kettesben maradtunk a szállodában, mivel szüleink elmentek szórakozni, mi pedig kitaláltuk, hogy szórakoztatjuk magunkat. A folyosón gurigáztunk az az ételhordó kocsikkal (Zac és Cody stílusban!), bekopogtunk ajtókon és elszaladtunk, és annyiféleképpen mentünk végig az előcsarnokon, amennyit csak ki tudtunk találni (gurulva, csúszva-mászva, rákjárásban) - és mindezt pókerarccal!
Persze az idegességem nem múlt el nyomtalanul! Sőt, valójában akkor voltam életemben a legidegesebb, amikor felmentem a színpadra a Stanley Tuccival közös jelenetemben! Most képzeld el: Az első sorod egy filmben! Életedben először. Színpadon. Egy színészbálvánnyal. Úgy, hogy mindent improvizálsz. Háromszáz ember előtt. Most már sejthetitek, miért voltam úgy megrémülve. Amikor azonban elkezdődött a jelenetem, az idegesség tovatűnt. Stanley igazán kedves volt és segítőkész, és végül nagyon jól mulattam!
Nagyon furcsa volt, amikor véget ért a forgatás és vissza kellett térni a hétköznapi életembe. Bár egész nyáron dolgoztam a főiskolai esszéimen, amikor hazaértem, nagyon komolyan neki kellett állnom. De sok minden megváltozott. Most olyan vörösszőnyeges rendezvényekre hívnak, amelyekre nem gondoltam, hogy valaha is eljutok, ügynökökkel és stylistokkal találkozom, és olyan emberekbe botlok, akiket már rég nagyon szeretek. A legviccesebb, hogy eközben úgy érzem magam, mint egy szélhámos. Sátálok egy estélyen, meglátom Jessica Chastaint, és az jár a fejemben, 'Mi a fenét keresek én itt?'
A jéghegy csúcsa azonban a sajtókörút és a premier kombinációja volt. Ekkor történt ez a 10.000-ember-sikít dolog, amiről az elején beszéltem. Mindent elsöprő és lélegzetelállító volt! Még mindig alig hiszem el, hány embert megérintettek ezek a könyvek. A premier maga nagyon különleges volt. Megdöbbentő volt látni, hogy ezek az emberek ott sátoroztak. Arra gondoltam, akár én is ott lehetnék közttük, ha nem szerepelnék a filmben. Emlékeztetnem kellett magamat, hogy nyugi, mély levegő, és mindent magamba szívni.
Vicces, hogy amikor a világ utazása elkedződik a filmmel, az enyém épp akkor ér véget. Igazi forgószél kapott fel, és nagyon szomorú vagyok, hogy látom, milyen közel a vége. De nincs is olyan közel, ugye? A film örökké élni fog! Ez klassz dolog a filmtől. Örökké halhatatlan leszek a képernyőn Stanley Tuccival!
Most egy új utazás kezdődik, egy új fejezet [az életemben]. Remélem, egyre több számom jelenik majd meg (A 'Peter Pan'on és a 'Catch me if you can'-en kívül) és most szerződtem le egy új menedzserrel, és most, hogy felvettek a főiskolára is, jobban tudok majd koncentálni a meghallgatásokra, az éneklésre és a színészetre. Nagyon izgatottan várom, mi vár rám ebben az új fejezetben!
Szeretettel, Jacqueline
Ui.: Tudom, hogy hihetetlenül hosszú lett, úgyhogy köszi, ha végigolvastál!
Forrás
Azért kár, hogy ebből a valóban hosszú beszámolóból nagyobb rész jutott az előkészületekre, semmint a tényleges forgatásra, de én örömmel olvastam/fordítottam ezt a személyes hangulatú írást! :)
Ezzel együtt mindig is könyvmoly voltam, stréber, vagy hívj, ahogy akarsz. Olyan ember vagyok, aki szívesebben leülök egy jó könyvet elolvasni, mint hogy elmenjek bulizni. A Harry Potter sorozat minden egyes kötetét 14-szer olvastam el. Szó szoros értelmében eljutottam oda, hogy pontosan tudom, hogy mi van a következő oldalon, és az a lap melyik részén helyezkedik el. A tizenegyedik osztály előtti nyáron az Éhezők Viadalát iskolai kötelező olvasmányként jelölték a gimimben, úgyhogy mindenkinek el kellett olvasnia. Leültem, hogy belekezdjek, és azonnal lebilincselt. Alig néhány óra alatt végeztem az első kötettel. Azonnal megvettem a második kötetet, és azt is kiolvastam egy nap alatt, vagy valahogy így. Megtudtam, hogy a harmadik kötet valamikor a nyár végén jelenik meg, úgyhogy a megjelenés napja előtt megvártam az éjfélt, hogy amint lehet, kezembe vehessem. Azon a nyáron Az éhezők viadalával keltem és feküdtem. El nem tudom mondani, hányszor álmodtam vele!
Amikor a barátaimmal beszélgettünk a könyvekről, egyikük könnyek között mesélte - épp akkor fejezte be a Kiválasztottat - hogy azt tervezik, hogy filmet készítenek Az Éhezők Viadalából! Bepörögtem. Filmet? Az új kedvenc sorozatomból? Alig bírtam magammal. Ki lesz Katniss? Azonnal felmentem a YouTube-ra és rajongói szereposztás-videókat kereségeltem, és megírtam a barátaimnak, hogy "Talán Hailee Steinfeld játssza majd Katnisst... nem rémlik, mit írtak Glimmerről... Emma Stone nagyszerű lenne Rókaképű lánynak!" Tisztán emlékszem. Ezért olyan szürreális ez az egész.
Pár héttel később beszélgettem az egyik barátommal, aki elmondta, hogy Gary Ross olyan gyerekekkel készít interjút, akik olvasták a könyvet, vagy rajongói a sorozatnak; arról, hogy mit szeretnek a történetben. Nagyon izgatott lettem! Elmentem az interjúra, arra számítva, hogy egyszerű hétköznapi, laza [beszélgetés] lesz. Ehhez képest, amikor beléptem a stúdióba, teljes világítás, profi kamerák, és egy rendezői székek, amikben ülhettünk az interjú alatt. Kicsit ugyan ideges voltam, de úgy gondoltam, rendben ment az interjú és nagyon élveztem. Pár héttel később pedig Gary megkérdezte, bemennék-e, hogy meghallgassanak a Rókaképű lány szerepére!
Nem tudtam elhinni! Vagyis mindig álmodtam arról, hogy képernyőn szerepelek - de korábbi álmaimban színházat képzeltem háttérnek magam mögé - de soha nem voltam arról meggyőződve, hogy erre valaha is lehetőségem lesz. És ez nem csak arra volt lehetőség, hogy képernyőn szerepeljek, hanem, hogy AZ ÉHEZŐK VIADALÁBAN! Tudtam, hogy a maximumot kell kihoznom magamból a meghallgatáson!
Két héten keresztül készültem a meghallgatásra azzal, hogy felkészültem a karakterből és saját magamnak vezényeltem ügyességi edzéseket - amely során köveket ugráltam át a hátsó udvarban. A meghallgatás előtti éjszaka 4 órát aludtam. Egész éjszaka álmatlanul forgolódtam. Nem emlékszem, másnap hogy jutottam el a meghallgatásra (de valamikor közben még egy emelt szintű fizika vizsgát is megcsináltam), azt gondolom, maga a meghallgatás elég jól sikerült. Gary legalábbis nagyon elégedettnek tűnt! Pár héttel később pedig felhívtak, hogy megkaptam a szerepet!
Ugorjunk az edzéseken, az emelt szintű vizsgákon és a videoklipem forgatásán át, egészen a forgatás előtti hétre. Ha azt mondom, ideges voltam, óvatosan fogalmazok. Mi lesz, ha nem lesznek majd barátaim? Mi lesz, ha senki nem fog kedvelni? Mi lesz, ha gáz leszek? Amikor azonban Asheville-be értem, félelmeim elolszottak. A légkör nagyon barátságos és mindenki nagyon segítőkész volt. Barátokat is szereztem és olyan emlékeket is, amelyekre életem végéig emlékezni fogok.
Azok, akik azt mondják, számít az életkor, tévednek. A legjobb barátnőm ugyanis aztán Amandla Stenberg lett, aki Ruta szerepét játssza a filmben. Sokszor aludtunk egymásnál, és ilyenkor hajnali négyig ébren voltunk, filmeket néztünk és vegán sütiket ettünk. Egyik éjszaka kettesben maradtunk a szállodában, mivel szüleink elmentek szórakozni, mi pedig kitaláltuk, hogy szórakoztatjuk magunkat. A folyosón gurigáztunk az az ételhordó kocsikkal (Zac és Cody stílusban!), bekopogtunk ajtókon és elszaladtunk, és annyiféleképpen mentünk végig az előcsarnokon, amennyit csak ki tudtunk találni (gurulva, csúszva-mászva, rákjárásban) - és mindezt pókerarccal!
Persze az idegességem nem múlt el nyomtalanul! Sőt, valójában akkor voltam életemben a legidegesebb, amikor felmentem a színpadra a Stanley Tuccival közös jelenetemben! Most képzeld el: Az első sorod egy filmben! Életedben először. Színpadon. Egy színészbálvánnyal. Úgy, hogy mindent improvizálsz. Háromszáz ember előtt. Most már sejthetitek, miért voltam úgy megrémülve. Amikor azonban elkezdődött a jelenetem, az idegesség tovatűnt. Stanley igazán kedves volt és segítőkész, és végül nagyon jól mulattam!
Nagyon furcsa volt, amikor véget ért a forgatás és vissza kellett térni a hétköznapi életembe. Bár egész nyáron dolgoztam a főiskolai esszéimen, amikor hazaértem, nagyon komolyan neki kellett állnom. De sok minden megváltozott. Most olyan vörösszőnyeges rendezvényekre hívnak, amelyekre nem gondoltam, hogy valaha is eljutok, ügynökökkel és stylistokkal találkozom, és olyan emberekbe botlok, akiket már rég nagyon szeretek. A legviccesebb, hogy eközben úgy érzem magam, mint egy szélhámos. Sátálok egy estélyen, meglátom Jessica Chastaint, és az jár a fejemben, 'Mi a fenét keresek én itt?'
A jéghegy csúcsa azonban a sajtókörút és a premier kombinációja volt. Ekkor történt ez a 10.000-ember-sikít dolog, amiről az elején beszéltem. Mindent elsöprő és lélegzetelállító volt! Még mindig alig hiszem el, hány embert megérintettek ezek a könyvek. A premier maga nagyon különleges volt. Megdöbbentő volt látni, hogy ezek az emberek ott sátoroztak. Arra gondoltam, akár én is ott lehetnék közttük, ha nem szerepelnék a filmben. Emlékeztetnem kellett magamat, hogy nyugi, mély levegő, és mindent magamba szívni.
Vicces, hogy amikor a világ utazása elkedződik a filmmel, az enyém épp akkor ér véget. Igazi forgószél kapott fel, és nagyon szomorú vagyok, hogy látom, milyen közel a vége. De nincs is olyan közel, ugye? A film örökké élni fog! Ez klassz dolog a filmtől. Örökké halhatatlan leszek a képernyőn Stanley Tuccival!
Most egy új utazás kezdődik, egy új fejezet [az életemben]. Remélem, egyre több számom jelenik majd meg (A 'Peter Pan'on és a 'Catch me if you can'-en kívül) és most szerződtem le egy új menedzserrel, és most, hogy felvettek a főiskolára is, jobban tudok majd koncentálni a meghallgatásokra, az éneklésre és a színészetre. Nagyon izgatottan várom, mi vár rám ebben az új fejezetben!
Szeretettel, Jacqueline
Ui.: Tudom, hogy hihetetlenül hosszú lett, úgyhogy köszi, ha végigolvastál!
Forrás
Azért kár, hogy ebből a valóban hosszú beszámolóból nagyobb rész jutott az előkészületekre, semmint a tényleges forgatásra, de én örömmel olvastam/fordítottam ezt a személyes hangulatú írást! :)
Nagyon szimpi ez a csaj. Csak egy egyszerű áltagos lány, mint én vagy bárki más, aki itt van az oldalon és ő is nagy THG rajongó. És egyszer csak belecsöppent ebbe a világba. Én annak is örültem volna, ha az egyik névtelen kiválasztottak eljátszhattam volna... és neki még viszonylag nagyobb szerepe is volt. Biztos nagy élvmény volt számára. Most nagyon irigylem. De ezek szerint egyszer talán még velem is történhet valami hihetetlen?:O :D
VálaszTörlésNem csoda, hogy imádtad fordítani :D Nagyon jóóó.
VálaszTörlésMost jutott eszembe az egyik jelenet, ami tetszett a filmben: amikor a visszaszámlálás után Katniss és Foxface összeütköznek az erdőben és mind a kettő elfut. (itt már látszik, hogy Foxface inkább az a menekülős típus, Katniss meg nem öl, ha nem muszáj).
Igen, az nekem is tetszik. Bár nekem erről az jutott eszembe, hogy igaz, hogy ölni mentek oda, de kényszerből és mégsem olyasfajta emberek, inkább futni hagyták egymást, mert csak akkor akarnak ölni, ha nagyon muszáj.
VálaszTörlés