Gary Ross interjú az SFX-ből

Mióta bejelentették, hogy Gary Ross nyerte el a jogot, hogy szélesvászonra adaptálja Suzanne Collins kedvelt ifjúsági regényét, Az Éhezők Viadalát, a trilógia 25 milliós (és egyre növekvő) olvasótábora azon izgul, nehogy Gary elszúrja a filmet. Elég nagy a nyomás a férfi vállán, aki határozottan állította, hogy ő a legmegfelelőbb ember arra, hogy életre keltse Katniss-t, de most, hogy a film megjelenésre kész, Ross még mindig magabiztos és reméli, hogy a könyv szeretete és tisztelete érződik majd a munkáján.

Ross kizárólag a március 7-én megjelenő SFX magazinnak beszélt a könyv adaptálásának folyamatáról, arról, hogyan választotta ki a nagy neveket, mint Donald Sutherland, és a zenész Lenny Kravitz, hogy mit volt a legnehezebb leforgatni, és hogy miért is kellett az utolsó pillanatban lecserélni a film zeneszerzőjét.

Korábban már készített könyvből filmadaptációt, amikor a Vágtát rendezte, mégis mennyiben volt más ilyen szempontból Az Éhezők Viadala?
Sokkal szorosabb munkakapcsolatban álltam Suzanne Collins-szal, mint annak idején [a Vágta szerzőjével] Laura Hillenbranddal. Sőt, a forgatókönyv végső változatát Suzanne-nal együtt írtuk.

A szenvedélyes rajongók olykor elfelejtik, hogy egy könyvet nem lehet betűről betűre átültetni filmre, érezte a nyomást ismervén a forgatókönyvet, hogy néhány olvasónak csalódást fog okozni?
Először is, magam is rajongó vagyok, úgyhogy az, hogy nekem tetszik, már félsiker. Nyilván az, hogy Suzanne-nak tetszett, az engem igazolt, hogy az anyagból átjött az arányérzékem. Bizonyos értelemben, nyomás, persze. Nem tudom. Izgatott voltam, hogy olyasmibe vethetem bele magam, amit szeretek. Akármikor írok vagy rendezek valamit, én magam is olvasó és közönség is vagyok egyben. El akarom érni, hogy [a nézők] ugyanazt az izgalmat érezzék, amit én is éreztem, amikor először olvastam a könyvet.

Attól kezdve, hogy bejelentették, hogy Ön rendezi a filmet, egészen addig, amíg 2011 nyarán Észak-Karolinában ténylegesen el is kezdődött a forgatás, minden nagyon gyorsan történt. Nem aggódott amiatt, milyen rövid időkeret áll rendelkezésére, hogy megírja, leforgassa és elkészítse a filmet a 2012 márciusi megjelenésig?
Nagyon-nagyon rövid idő volt felkészülni a filmre, mivel a bemutató időpontja rögzített volt. Sőt, mi több, szerintem az előkészületekre szánt idő túl rövid is volt - és ugyanez a helyzet az utómunkákkal is - a forgatás azonban teljesen normális ütemben zajlott. Az előkészületek során napi 18 órát dolgoztunk, így sikerült a négyhónapos felkészülést két hónap alatt letudni, hiszen lényegében naponta két munkanapot dolgoztunj, így el tudtunk készülni.

Mit gondolt arról, hogy mennyi mindent kell leforgatni valóságosan a helyszínen, és mi az, amit számítógépanimáció segítségével kell utólag pótolni?
Azt hiszem, én egyike vagyok azoknak, akik, amit csak lehet, ténylegesen leforgatnak, mert ha valóságosabbnak tűnnek a dolgok, az jobb a filmnek. De én mindig is nagy kihívásokkal nézek szemben a filmkészítés során, mint például az első filmem, a Vágta esetében is. Akkor gyakorlatilag sokáig a teljes cselekménnyel sem voltam tisztában, egy évig nemigen láttam át a dolgokat. Előre elképzelni egy filmet, és kitalálni, hogyan illeszkedjenek a számítógépanimált elemek a valóságosakkal, na az az igazi feladat. Talán, mert hosszú ideig csupán író voltam, és különböző változatokat vázoltak fel és néztem meg, míg végül elérkeztünk egy filmhez, én sosem éreztem ezt távol magamtól. Bizonyos szempontból az igazi alkotási folyamat egy üres vásznon kezdődik. Akár valóságos elemeket fest az ember a vászonra, amelyeket elképzelt, akár a számítógépanimációkat találja ki, amelyek majd kiegészítik, az a forgatás előtt, mind elképzelés csupán. Igazából az ember megfesti a filmet, és nem számít, hogy ehhez mit használ, mert [a rendező is] csak egy alapelemnek számít azok sorában, amelyek valódivá teszik a filmet. Ez egy boszorkánykonyha, amely a sok különböző részből egy egészet kotyvaszt, és nem igazán számít, hogy az egészet hogyan képzelte el előre az ember. Én jobban szeretem a valós forgatást, de szívesen csinálom a digitális munkát is.

A média nagyon erőlteti, hogy az Éhezők Viadala az Alkonyat utódja lesz, ami nem pontosan így van, ha az ember olvasta a könyveket. Ugyanakkor a filmstúdió nem akarta, hogy nagyobb hangsúlyt fektessen a Katniss-Peeta-Gale szerelmi háromszögre, csak hogy még jobban megragadja a közönséget?
Szerintem a film nagyon pontos feldolgozása a könynek, és nem hiszem, hogy ebben az értelemben bármi is nagyon különbözne a könyvben leírtaktól. Katniss nagyon közel áll Gale-hez, és egyre bizalmasabb kapcsolatba kerül Peetával, és ez az, amit megpróbáltunk úgy ábrázolni a filmen, ahogy a könyvben is van.

Hogyan érte el, hogy a kiválasztottakat alakító szereplők formába kerüljenek, hogy bírják az Arénában játszódó részek forgatásával járó fizikai megterhelést?
Mindegyik kiválasztott nagyon kemény edzéseken vett részt, amelyeket egy 87/11 nevű cég szervezett Chad Stahelski vezetésével, aki egy zseniális kaszkadőr koordinátor. A Kiválasztottakat alakító színészek egy hathetes felkészülési edzéssorozaton vettek rész, amely nagyon kemény volt, ugyanakkor csodálatos is.

A Viadal mely részeit volt a legnehezebb leforgatni?
Mind nagy kihívás volt, különböző okokból. A mutánsokat tartalmazó részek azért voltak nehezek, mert az embernek valami olyan elől kell menekülnie, ami nincs is ott a valóságban, és nehéz dolog kapcsolatot létrehozni olyasvalamivel, ami majd egyszer egy napon számítógép animált elem lesz. Szerintem a Kiválasztottak Felvonulása is nagyon nehéz volt, mivel ott pedig sok mindent zöld háttér előtt forgattunk, végül pedig az egy szabadtéri jelenet lesz, többszáz fős nézőközönséggel. Ráadásul ott a tűz is, és az interaktív lámpák, amelyek fényéből vissza kell venni. Ez abból a szemponból volt nehéz, hogy az ember megértse, mi az, ami egyszer majd számítógép által lesz hozzáadva.

Említette, hogy amikor a disztópikus jövőt létrehozta, határozott elképzelése volt azzal kapcsolatban, hogy a Kapitóliumot brutalista építészeti stílusban képzeli el. Sok ilyet talált Észak-Karolinában, vagy a nagy része ennek is számítógépanimált?
Szerencsések voltunk, hogy csodálatos helyen forgathattunk Észak-Katolinában ebben a Phillip Morris gyárban. Tulajdonképpen a 70-es évek közepén betonból készült épületekről van szó, amelyeket itt-ott felhasználtunk, aztán ezt fel kellett nagyítanunk, úgyhogy ezt bővítettük a számítógépanimáció segítségével.

Suzanne Collins nagyban hozzájárult a film tervezési munkáihoz?
A tervezési folyamat során folyamatosan tartottam a kapcsolatot Suzanne-nal. Megmutattam neki a belső terveket és a díszleteket, de ez inkább az előkészületi munkák alatt történt, hiszen, mire az ember elkezd forgatni, addigra sok minden eldől. Kíváncsi voltam a véleményére, mert klassz és izgalmas volt erről beszélgetni.

Az egyik legérdekesebb szereplőválasztás Lenny Kravitz Cinna szerepére történő kiválasztása volt. Mi volt a döntő tényező ezzel kapcsolatban Ön számára?
Ó, Igen. A Prescius[ - A boldogság ára] környékén ismertem meg, és úgy véltem, remek munkát végzett abban a filmben, aztán egy este elmentünk együtt szórakozni, és arra jutottam, hogy Lenny nagyszerű fickó. Úgy éreztem, ő tökéletes Cinna szerepére, mert úgy gondolom, hogyha valaki művész vagy egyáltalán lázadó egy kultúrában, akkor az olyan lehet, mint Cinna. Számomra nagyon érdekes volt, hogy ilyen erős támaszt nyújt Katnissnek, és ahelyett, hogy a karakter feltűnőségét túljátszaná, megvan benne egyfajta szerénység, ami Lennyben is megvan. Rengeteg empátia sugárzott belőle a Precious-ben, egyfajta gyengéd empátia, amit itt is elképzeltem.

És Snow elnök szerepére eredetileg is Donald Sutherland volt a kiszemelt? Ő már sok különböző gonosztevőt alakított remekül - mit tett hozzá ehhez a karakterhez?
Donald gyakorlatilag elolvata a könyvet, és írt egy levelet, amely nagyon meggyőző volt, mondván: "Nézd, én olvastam ezt a sorozatot, és nagyon érdekel. Leírom, mit gondolok Snow elnökről..." Amint elolvastam a levelet, egyértelmű volt, hogy igaza van. Megértette, mi az elnök szerepe a sorozatban. Megértette, honnan származik a hatalmának természete, átlátta, milyen veszélyes ez a fajta hatalom, és hogy Snow elnök hogyan használta ezt fel. Bepillantást nyújtott a világnak ebbe a szegletébe, mégpedig sokkal életszerűbben, mint ahogy valaha is láttam. Valójában Donald egy lenyűgöző háttértörténetet írt a karakternek, amely ötletekből beépítettem néhányat azokba a jelenetekbe, amelyeket utólag tettünk hozzá, és amelyek szintén benne lesznek a filmben, és amik szerintem nagyon jók lettek!

A háttérzenét James Newton Howard szerzi, T-Bone Burnett producerkedése mellett. Mit kért tőlük, milyen hangzást hozzanak létre a filmhez? 
T-Bone nagyon jól megfogja a hely hangulatát és valóban megérti, honnan származik Katniss, úgy ahogy azt csak nagyon kevesen tudják, és nagyon finoman árnyalja is ezt. Ez volt az egyik oka, amiért T-Bone-hoz fordultam, aki már régi barátom. James Newton Howardot azóta ismerem, mióta együtt dolgoztunk a Dave című filmen. Én írtam a filmet, ő pedig a zeneszerzője volt. [Az eredeti zeneszerző] Danny (Elfman) nagyon sikeres ember, aki tele van munkával, és amikor összeállt az utómunkákkal kapcsolatos időrend, nyilvánvalóvá vált, hogy ez neki nem fog beleférni az életébe. De minden rendben, nagy álmom volt, hogy egyszer James írjon nekem háttérzenét.

Mit kért Jennifer Lawrence-től énekléssel kapcsolatban?
T-Bone és Jennifer együtt dolgoztak, és Jennifer elénekelte az altatót kamerák előtt. Szerintem csodálatos munkát végzett. T-Bone együtt dolgozott vele, és nagyon szép lett, amit csináltak.
A cikk eredeti nyelven az SFX oldalán