2017. június 25., vasárnap

A Nagymentor - 11. fejezet: Epilógus

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete.

Nagy, nagy, nagy nap ez a mai.
Persze ez is olyan nap, amikor aprólékosan elkészített frizurámba a szokásosnál több csatot kell tenni. Így aztán, amikor mindenki elhagyta a házat én még ott maradtam, hogy feltúrjam a szekrényeket, fiókokat és minden egyéb zugot, hogy kétségbeesetten keresni próbáljak valamit, ami megfogja a hajamat. Katniss és a lánya gyakorlottak ebben a kérdésben. Fonatok, csavarok meg mindenféle dolgok, amelyek látszólag az akaraterejükből kifolyólag képesek egyben maradni. Az én hajam tehát loknikban lóg a hátamon, amikor így állt, Haymitch régen mindig meghúzta, amikor nem néztem oda.
Csöndben kinyitom a hátsó ajtót, megpróbálok elsettenkedni a múlt emlékei mellett, amelyek a fákba kapaszkodnak. De tudom, ezek az emlékek sosem tűnnek innen. Haymitch itt van a mélyben.
Ma megmutattam Katnissnek, hogyan csavarjon bonyolult kontyot Hope hajából, aztán virágokat tűztem bele, mint amikor kislány volt még. Mostanra azonban felnőtt nő. A leggyönyörűbb, akit valaha volt szerencsém megismerni. Nem hallja, hogy közeledek, ahogy puha ujjaimat a fa kérgébe vájom. Nem hiszem, hogy korábban a közelébe osontam volna bárkinek is, de ez a mai nap valahogy más.

- Ma férjhez kellene mennem, Haymitch. - mondja Hope halkan, kikukucskálva a fátyla alól, ami a Második körzetben már divat, de itt még újdonság. A szél belekap és hátrafújja, ki az arcából, közben felnevet, de a pislákoló nap fényében látom, amint szemei megtelnek könnyel. Tudom, hogy ennek nem kellene szemtanújának lennem, meg kellene köszörülnöm a torkomat hangosan, hogy aztán együtt menjünk le a térre, ahol már mindenki felsorakozott, hogy egy csodálatos ünnepség részese legyen. De Haymitch szerette Hope-ot. Én pedig szerettem őt, pedig tudom, ehhez sosem volt igazán jogom.
Így aztán hallgatnom kell.
- A helyzet az... - Hope elhallgat, hangja csak egy kicsit bicsaklik meg - hogy csak az jár a fejemben, amit még akkor mondtál, amikor kicsi voltam. Hogy nem a házasság az egyetlen módja, hogy szeressünk valakit. Hogy néha hagynod kell, hogy Effie azt tegye, amit csak szeretne, mégis tudod, hogy mindig vissza fog térni. Hogy élhetitek a saját életeteket két különböző helyen, de ezzel együtt szerethetitek egymást. És hogy néha minden olyan bonyolult. - Megremegek a felismeréstől, hogy annak ellenére, amit éveken át gondoltam, Haymitch igenis beszélt rólam. Hogy többet jelentettünk egymásnak, mint két elveszett lélek, amelyik egymásba kapaszkodik. Többet, mint utolsó öreg relikviák, amelyek végignézik, amint egykori világunk elenyészik.
Óóó, Haymitch.
Hope kihúzza magát, úgy folytatja.
- Azt mondtad, hogy ha valaki megpróbál rávenni valamire, amiről tudom, hogy nem helyes, még ha csak úgy is gondolom, hogy még nem teljesen helyes, akkor álljak ki magamért. Azt mondtad, meg tudom tenni, meg tudok tenni bármit, amit akarok. És tudod mit Haymitch? Én most egyszerűen nem hiszem, hogy ezt akarom.

2017. június 22., csütörtök

Ez történt az elmúlt évek június 22-éin + Filmajánló

Ad hoc eszembe jutott, hogy valamelyik nyáron ezidőtájt valamikor még igyekeztem úgy szervezni a programomat, hogy délután gépközelben lehessek, hogy ha valamiféle hírt meg kellene osztani az érdeklődőkkel. Ez adta az ötletet, hogy felidézzem, vajon milyen cikkekkel is jelentkeztem az elmúlt években ezen a napon... 

2012. június 22-én azt vártuk, hogy elkezdjék lassan bejelenteni, kik is alakítják majd a főbb szerepeket a sorozat második filmjében, a Futótűzben. Az első részt épp három hónappal korábban mutatták be, az már lecsengett, ám a bizonytalanság miatt a második filmet csak később, 2012. őszén kezdték el forgatni. Ekkor júniusban a Johanna-jelöltek hírei kaptak szárnyra. Éppen öt éve arról számolhattam be, hogy a legfrissebb pletykák szerint Mia Wasikowska és Zoe Aggeliki is versenyben vannak Johanna szerepéért.


Nos, így utólag Jena Malone alakításának ismeretében bátran állíthatjuk, hogy helyes döntés volt inkább egy gyakorlott, vagány színésznő kezébe adni a karaktert.


2017. június 18., vasárnap

A nagymentor - 10. fejezet: Tizenkettő

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete.

- Fáj? - kérdezi halkan.
Mindig is fütyültem a veséimre. Már amikor a Viadal utáni években mindenki arról papolt, "mit teszek magammal", akkor is a májamat féltették a kapitóliumi orvosok. A májamat, és hogy a sok ivás tönkreteszi a bőröm színét. Azt féltették a legjobban. Még akkor is, amikor a májam tönkrement, a szívem került a középpontba.
Soha senki nem utalt arra, hogy az ivás milyen hatással lehet az ember veséjére. Néhány hónappal az agyvérzésem után egyszerűen leállt a működésük. Miután egy életen át gyötörtem őket, egyszerűen feladták. Nem hibáztatom őket.
Most egy gép végzi a munkájukat. Hawthorne egy légpárnással kiment Beetee-hez, együtt elkészítettek egy gépi pótvesét és attól jobb lett. Pedig még vesét is lehet növeszteni valami tartályokban, de valami okból kifolyólag az esetemben ez nem működik. Állítólag a féktelen alkoholizmusom tönkretette az örökítő anyagomat.
- Lényegében mutánst csinált magából - poénkodott Hawthorne, amikor magyarázta a helyzetet, majd amikor rájött, mit is mondott, inkább befogta a száját.
Erre semmi szükség nem volt. Ez volt a legviccesebb dolog, amit életében mondott.
Így aztán most ez a gép gondoskodik a vérem tisztításáról napi egy alkalommal, a gondoskodás többi részét pedig Ruth Everdeen végzi, aki visszaköltözött a 4. körzetből a 12.-be. Ruth Hazellel lakik. Senki nem mond semmit, de tudjuk, ez nem egy végleges megoldás. Ruth azt mondta, tartozik nekem, amikor felültem és megkérdeztem tőle, mi az ördögöt csinál a házamban. Úgy látszik, a kórház, ahol eddig dolgozott, már nélküle is teszi a dolgát, ő pedig nem az a típus, aki nem adja meg a tartozását.
Végülis elég sokáig élt a Peremben.
És azt hiszem, ott van nekem még Effie is, pedig elég rendszeresen megkérdezem tőle, mi az ördög haszna is van. A válasz, hogy "nagyon is sok" soha nem fog kicsúszni a számon, pedig naponta vagy harmincszor gondolom ezt. Lehet, hogy Ruth az, aki ráköt a gépre, aki vért vesz tőlem, meg ilyenek. Ezekkel a dolgokkal nagyon erősen próbálkozott Effie az első héten, de gyakorlatilag darabjaira hullott minden egyes alkalommal, ahányszor megtette.
Azt hiszem, a börtönre emlékeztette.
De Effie az, aki hoz nekem piát. Azt a kicsit legalábbis, amit a napi folyadékmennyiségem részeként fogyaszthatok. És persze minden mást is hoz, ami azt illeti.

2017. június 13., kedd

Josh Hutcherson E!Online gyorsinterjú és az Ape című rövidfilmje

Úgy döntöttem, visszatérek. 
Persze senki ne számítson napi szintű Éhezők Viadala hírekre, önámítás is lenne, meg pótcselekvés, arra meg senkinek semmi szüksége, de azt hiszem, heti egy nosztalgikus hangulatú bejegyzés belefér. Nem minden áron, de azért kicsit. Aki olvas, olvas, aki nem, hát nem. A fanficből mindösszesen három fejezet van, bár tán vannak spin-off novellái, amelyek közül minden bizonnyal felkerül majd egy-egy rész, de azt hiszem, vagy legalábbis most úgy látom, heti szinten egy-egy egyéb cikkel is megjelenek. Ma egy nem túl hosszú Josh Hutcherson interjút olvashattok például.

Josh Hutcherson is azon színészek közé tartozik, akik immáron rendeznek is.

Az Éhezők Viadala színésze az Ape című rövidfilmmel mutatkozott be rendezőként, amely egy olyan fiatal férfiról szólt (akit ő maga alakított), aki mentális betegséggel küszködik. A film a The Big Script című sorozat első része, amely öt filmből majd és amelyet a Hutcherson és édesanyja, Michelle Hutcherson produceri irodája, a Turkeyfoot Productions készít.

- Mindig is rendezni akartam. - mondja Josh Hutcherson. - A rendezés iránti vágy határozottan megelőzte a színészetet számomra. Mielőtt igazán belefolytam volna a szakmába, a barátaimmal rendeztem filmet Kentucky-ban. Ők azonban minden pillanatát gyűlölték, és nagyon gyakran lemondták a szereplést, ezért egyetlen ilyen munkámnak sem értem a végére. Úgyhogy most törlesztek.

Ez egészen biztosan nem az utolsó alkalom, hogy Josh a kamera mögül osztogat rendezői utasításokat.
- Teljesen függője lettem a rendezésnek. - mondta.

Josh ugyanakkor az USÁ-ban nemrégiben látható volt John Steinbeck 1936-os Késik a Szüret című regénye filmadaptációjának.
És nem is tenném jól a dolgom, ha nem kérdezném meg Josht arról, láthatjuk-e még együtt Jennifer Lawrence-szel és Liam Hemsworth-szel egy újabb lehetséges Éhezők Viadala filmről:
Nagyon jó élmény volt, szerettem alakítani a karakteremet. Szerettem a stábot, nagyszerű szereplőgárdánk volt, a legjobb. - mondta. - Ha természetesnek és jónak érződne, akkor igen, de ha csak arra menne ki a dolog, hogy pénzt csináljanak és megfejjék a fejős tehenet, akkor biztos nem lennék benne. Emiatt egyáltalán nem lenne lelkifurdalásom, hacsak nem valami sz*r történettel állnának elő, csak hogy még több haszonra tegyenek szert.
Forrás: E!Online

Az ugrás után pedig megnézhetitek a filmet is, sajnos azonnal elindulós, ezért "dugom el".


2017. június 11., vasárnap

A nagymentor - 9. fejezet: Tíz, 2. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

- Hallom, új kísérőt kaptál. - mondja Chaff, aki az elnöki rezidencia erkélyén talál rám. Idén az ő lány Kiválasztottja győzött. Évek óta először sikerült letennie valamit a Tizenegyedik körzetnek az asztalra.
És egyem a lelkét, szegény ronda, mint a bűn. Az egyik szeme teljesen megsérült és még a Kapitóliumban sem tudják helyrehozni anélkül, hogy meg ne vakítanák. Látszik, hogy ezúttal van mit ünnepelni.
Valahogy Chaff-nak sikerült meggyőznie a szervezőket, hadd csatlakozzam a Körútra.
Találkoznom kell az új kísérővel. A következő gerinctelen idiótával, amely majd pokollá teszi az életem.
- Jaja - húzom le azt a nevetségesen finom pohárnyi kapitóliumi likőrt, amelyet Chaff a kezembe nyomott. - Nem mondok köszönetet, amiért az elragadó Silas eggyel feljebb lépett a ranglétrán.
Chaff megrázza a fejét, megvonja a vállát és felnevet.
- Nem fog neked hiányozni.
Én is nevetek, mert tudom, hogy igaza van. 
- Most majd meg kell tanulnom, hogyan bánjak egy csillogó szemű rajongólánnyal vagy ami még rosszabb, valami tekintélyre vágyó ribanccal.
- Honnan tudod, hogy nő lesz?
- Mondták a nevét, ami még az itt megszokotthoz képest is oltári baromság. Essie Plinket vagy valami hasonló nevetséges szarság.
Részegen röhögünk, míg valaki félbe nem szakít minket.
- Valójában Effie Trinket az, Mr. Abernathy. 
Hátranézek a vállam mögött és meglátom őt. Nagyjából tizenöt évesnek látszik, rózsaszín fürtjei és szintén rózsaszín hatalmas szempillái nagyjából ötszörös nagyságúra emelik ki a szemét, mint amekkorák valójában.
- Neked egyáltalán szabad itt lenned? - emelem fel vékony falú kristálypoharamat és azon át nézek rá.
Chaff hahotázik, a nő összevonja a szemöldökét.
- Látom, a Tizenkettedik körzetben nem éppen a legkifogástalanabb az emberek modora. - puffog. - Vagy a szaga.
- Haymitch, ez egy igazi kis méregzsák, jobb, ha vigyázol magadra! - mondja Chaff két röhögőgörcs között.
- Nos, úgy nézel ki, mint egy rajongó lány, de valójában igazi karrierista kis picsa vagy, ugye, hercegnőm? - gúnyolódok.
- Én, Mr. Abernathy, szánalmas körzetének a kísérője vagyok, amit már több, mint egy évtizede nem segít megfelelően. Ha egykor csodáltam is önt, az már rég elmúlt, erről biztosíthatom.
Ezzel megfordul és lesétál az erkélyről, szoknyája lebeg körülötte, ahogy lépked.
- Azt kell, hogy mondjam, ez jól sikerült - vigyorog Chaff.

- Haymitch! - verdesi Vick az arcomat, de alig érzek valamit. - Haymitch! Meg kell mondania, hol vagyunk!
Megmondom neki, hogy hagyjon kurvára békén, de nem igazán érthetőek a szavaim, ahogy kimondom azokat. Kibaszottul fáj a fejem, mindjárt megöl, úgyhogy inkább becsukom a szememet.

2017. június 6., kedd

Mi újság a sorozat háza táján?

Szerintem immáron nem is kérdés, hogy egyre inkább távolodunk a sorozattól. Tavasszal számomra is elérkezett az a pillanat, amikor felhagytam a napi szintű hírek után keresgéléssel. Először csak azért, hogy annyival is több időm maradjon a fic fordítására, hogy végre mielőbb elkészülhessek vele. Nem sokkal húsvét után azonban ez megtörtént és az elmúlt két hónapban csak az elmúlt napokban kezdtem el tevékenyen utánanézni újra a dolgoknak. Összeszedem, mit találtam, hogy ha jár még olyan, akit érdekel a dolog, kicsit tájékozódhasson.

Az Éhezők Viadala Vándorkiállítás április 1. óta Jennifer Lawrence szülővárosában Louisville-ben látogatható. A Kiállítás szeptember 10-ig tekinthető meg a helyi Frazier múzeumban. A következő videóban egy helyi riportot nézhettek meg erről. Sajnos a film szereplői nem láthatóak benne, de a hangulatot kicsit feleleveníti a következő három perces anyag:



A másik nem olyan régi hírünk egy szibériai valóságshow-ról szólt, amely a nyáron indult volna útjára Oroszországban, 9 hónapig tartott volna és a szabályok szerint a játékosok gyakorlatilag bármit tehettek volna a másikkal. Most, hogy utánanéztem, találtam meg a hírt, hogy a vetélkedő végül nem indul el. A műsor tervezői pénz és szponzorok hiányára hivatkoztak. Nem is baj, mert szerintem elég durva lett volna.

Na, de kanyarodjunk vissza a sorozathoz, azon belül is leginkább a film szereplőihez, más hír a sorozat tájáról nemigen van. Előrebocsátanám, hogy akit nem sorolok fel, arról nincs semmi újdonság, beleértve ide Willow Shields-et is, aki fölött elsőre tényleg elsiklottam, viszont hiába kerestem utána, értelmes hírt, új filmszerepet nem találtam róla sem. Azért elég sokakról tudtam kicsi frissítést hozni, így fél év elteltével. A részletekhez katt a folytatásra, mindenkinek jó szórakozást. Már aki jár még erre, amerre a madár is alig...

2017. június 4., vasárnap

A nagymentor - 9. fejezet: Tíz, 1. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

- Miért nem veszed feleségül Effie-t? - kérdezi, fején büdös, égett hús és bőr. Szájából koromsötét feketeség árad. Kiforgatja alólam a lábaimat és magával húz a kibaszott fekete mélységbe.
Tudom, hogy ott vannak. Érzem őket, még ha látni nem is látom. Suttognak, nevetgélnek és zokognak. A levegő nehéz a vér szagától. Kezeim és lábaim nyirkosak miatta. Mindenen keresztül hallom Maysilee hörgő zokogását, amelyet halálakor hallatott. Tiszta szívemből ismerem ezt a hangot, hisz mindig hallom, akárhányszor a világ elcsendesedik.
Aztán a föld kicsúszik a lábam alól, ahol vagyok, elesek és egy hideg szobába zuhanok a Kapitóliumba. A börtöncella jellegtelen, de tényleg, mégis az egyetlen, amit kurvára nem fogok sohasem elfelejteni. A sarokban egy ázott halom, amely egykor egy nő lehetett, halott szemei rám merednek. A padló véres és mocskos. A falakon átlós irányú barázdák látszódnak, ahol a legtöbb vér folyt le.
A nő remegő kezein a körmök darabokra törtek.
- Effie? - nyögöm ki, mert ő az.
A nő felnéz, de Effie helyett őt látom.
Tansy-t.
Szája nyitva, mintha sikítani készülne, ám a levegő tele van csapkodó szárnyakkal, ahogy azok az átkozott madarak kiáramlanak a nő szájából és betöltik a teret. Leszállnak a bőrömre, csipkedni kezdenek, a torkomra támadnak. Elhessegetem őket, de nem mennek el. Nincs menekvés előlük. Mindenütt ott vannak. Nem kapok levegőt.
Maysilee ismét haldoklik, és valahol Effie sikít, de csak azokat a rémült, lángokkal teli szürke szemeket látom.
Arra ébredek, hogy testem összerándul, beverem a fejemet a padlóba, amitől másnaposságom csak milliószor rosszabb lesz. Napok óta itt alszok a nappaliban egy üveg fehérszesz társaságában. Mióta csak Hope Effie-ről kérdezett.

2017. május 28., vasárnap

A nagymentor - 8. fejezet: Nyolc - 2. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

Peetát a konyhában találom, ahol épp ádáz támadást intéz egy adag kelt tészta ellen. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöznek. Nyilvánvaló, hogy teljesen kikészült, amiért Hope-ot szomorúnak látja, úgyhogy próbál lehiggadni. Mellette Nick, aki úgy néz ki, mint akinek kitépték a szívét a helyéből és végigtapostak rajta. Lassan kiderül, hogy az igazság nincs is nagyon messze ettől.
- Én egyszerűen... nem tudom, Peeta. - mondja elkínzottan. Most, hogy már gyakorlatilag felnőtt, elég jóképű. Apjára hasonlít, azt hiszem, ám kókadt szerelmes pillantásával elég ostobának tűnik. Nem pont ilyesmire vágyom, hogy szenvedni lásak egy húsz éves fiút. Az ő korában nekem túlságosan is valódi problémám volt, amihez képest, bármi baja is van, biztos nevetséges.
Különös, hogy amikor tíz perccel ezelőtt, amikor azt hallgattam, hogy a kislány sír, amiért csúfolják, még nem így gondolkodtam.
Ám Peeta még az elvakult tésztagyúrás ellenére is remek hallgatóság. Alder, aki az asztalnál ül, úgy néz ki, mint aki valami bonyolult egyenletrendszert old meg. Nem úgy tűnik mint aki hozzá akar szólni a témához, ami már meg sem lep.
- Ő egyszerűen... nem érti! Én szeretem őt! - kiált fel Nick.
- Kit szeretsz? - kérdezem, meglepődve, hogy a dolgok ebbe az irányba indultak. Nick egy jóképű, gazdag kölyök, akinek híres az apja. Nem valószínű, hogy nehéz volna bárki figyelmét felkeltenie.
- Posy nénit! - mondja elutasítóan.
Nickre meredek, aki a pultnak dőlve áll, arcáról sugárzik a nyomorúság.
- Lehet, hogy valahol kiment a fejedből, de ő hét évvel idősebb nálad. - Nálamnál jóravalóbb férfi képes lenne befogni a száját, de én nem az a típus vagyok. Mostanra nem egyszerű megdöbbenteni engem, de az, hogy Finnick Odair fia Gale Hawthorne kishúgába szerelmes, a legnevetségesebb dolog, amit valaha hallottam. Amikor gyerekek voltak, Posy pelenkázta Nicket.
Ezt el is árulom neki, mire úgy elvörösödik, hogy még Peetával is képes versenybe szállni.
- Haymitch, vegyen vissza - mondja Peeta,és próbálja magában tartani a nevetést, miközben meghinti a tésztát valamivel. Valószínűleg tényleg vissza kellene vennem. Nick gyerekként már sok mindenen keresztül ment így, hogy apa nélkül kellett felnőnie. Egy nagyon-nagyon híres, háborús hős apa nélkül. Nem hiszem, hogy ez könnyű lehetett, látni, amint szobrot állítanak neki a Negyedik körzetben, ahol Nick is él.
Így aztán befogom a számat és kiveszek egy sört a hűtőből. Én is nekidőlök a konyhapultnak, mert még ha csöndben is maradok, azért ez érdekesen indul.

2017. május 21., vasárnap

A nagymentor - 8. fejezet: Nyolc - 1. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

- A fiúk miért ilyen rosszak? - zokogja a kislány Katnissnek, hangja a többiek beszélgetésén át visszhangzik. Igazából észre sem kellene vennem, akkor a zaj, de mégis meghallom. Gondolom azért, mert annyira hozzászoktam már ehhez a hanghoz. Próbálok nem hallgatózni, ujjaim egy, az ölemben lévő üveg nyakára kulcsolódnak.
Egy pikniken vagyunk, ami alól tényleg nem tudtam kihúzni magam, tekintve, hogy a saját bejárati ajtóm előtt zajlik. Egy vidám kis találkozó, amely végül minden nyáron megrendezésre kerül, amikor Hawthornék vagy Masonék vagy hogy a pokolba is kellene neveznünk a babaarcút, a szépfiút meg a kölykeiket, megjelennek egy hosszabb nyaralás erejéig. Katniss mindig kitalál valami játékot, Peeta süt valamit, amivel betömheti ennek az éhes seregnek a száját, de mindenki más is jóllakik.
Az első tíz év vagy így valahogy, elég kellemetlen volt. Még azután is, hogy a lány és az ő jó öreg... unokatestvére valamiféle békét kötöttek, elég nyilvánvaló volt, hogy már csak egymás látványa is fizikai fájdalmat okozott a másiknak. Majdnem mindenki megpróbált erről nem tudomást venni, különösen, hogy ők ketten elég ritkán keresztezték egymás útját. Peeta azonban ragaszkodott hozzá, hogy legalább évente rendezzenek egy olyan összejövetelt, amelyen mindenki itt van. Nem tudom, talán ez amiatt lehetett, hogy abból a közösségből, akik közt ő felnőtt, majdnem mindenki meghalt, de mindenképp erőltette a dolgot.
Johannát rohadtul nem érdekelte, hogy kis családja jelenléte általánosan vagy konkrétan milyen tabukat sért. Sőt, úgy tűnt, kifejezetten lelkes attól, milyen sok kellemetlen helyzetbe kerültek végül, de sosem törődött azzal, hogy beszél gyerekei előtt.
Alder talán ezért lett ilyen furcsa.
Miután Johanna közel egy évtizede bukkan fel a Győztesek Falujában gonosz vigyorral, egy befogott szájú férjjel és a legfurább kölyökkel akit valaha bármelyikünk is ismert, a falak leomlani látszanak Katniss és a szépfiú között. Most már látom, hogy rendszeresen együtt álldogálnak, nevetgélnek vagy mély beszélgetésben merülnek el, amikor Gale idelátogat. Elkerülhetetlen azonban, hogy ne legyen egy pillanat, amikor valamelyiküknek eszébe nem jut valami és ismét eljegesedik köztük a hangulat. Azt hiszem azonban, ha a fal le is omlott, egy kerítés azért mindig marad majd kettejük között. Legalábbis amíg Gale meg nem bocsát magának.
Amit kétlek, hogy valaha is teljesen bekövetkezne.

Nem hallom, Katniss mit mond a lányának, de ahogy a szemem sarkából figyelem őket, látom, amint a kislány ajka lefelé görbül. Nem vagyok teljesen biztos benne, de ha tippelnem kellene, azt gondolnám, Katniss kiskorában elég erősen tartotta magát, majd pedig átkozottul gyorsan fel kellett nőnie, így nem nagyon tudja, milyen, amikor az embert más gyerekek bosszantják. Számára egyszerűbb volt, ha da sem figyelt a többi gyerekre. Neki kisebb baja is nagyobb volt annál, hogy ilyen miatt aggódjon, ami nagyon egyszerű módja, hogy az ember ne nagyon vegye észre a rosszabb gyerekeket. A lányának azonban nincs része ebben a luxusban. Persze úgy vélem, ez hatalmas áldás, de azért ezt így önmagában hogy is érthetné meg egy nyolc éves kislány?
Amikor őket nézem, érzem, hogy feltörnek bennem a könnyek. Nem tudom, mikor történt, mikor kezdtem úgy érezni, hogy szinte vágyom az idióta "mentor" szerepre, mégis határozottan ellenállok a kényszernek, hogy oda álljak a fejük fölé és kéretlen tanácsokkal lássam el őket.
Mert a kislány nem engem kérdezett. Hanem az anyját.
Én viszont biztos nem mondok semmit, ha nem kérdeznek.

2017. május 14., vasárnap

A nagymentor - 7. fejezet: Hat

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

- Miért nincs a papa a pékségben, Haymitch? - kérdezi Hope, miközben megigazítja a hátizsákját, amikor hazafelé sétálunk az iskolából. A táska félig van csak becipzárazva, néhány rajza és törött ceruzája kandikál ki a tetején. Katniss képes olyan rendben tartani a kislány dolgait, ahogy az életét szokta menteni.
Rántok egyet a kötélen, amit az öccsére kötöttem hámként, hogy elhúzzam a büdös tócsától, amibe épp belemerülni készült, és visszahúzom hozzánk. Fletcher mindvégig nevetgél, gyorsan talpra áll, amikor én megállok, és valószínűleg máris a következő veszélyes vagy gusztustalan dolog felé veszi az irányt. Már fél napja ezen a pórázon tartom a kisfiút, mióta Katniss idegesen lepasszolta őt. Láthatóan Peeta elég csúnyán megégette magát a pékségben, és szüksége volt valakire, aki vigyáz a gyerekekre, amíg ő Peetával foglalkozik. Először azt hittem, teljesen jól megleszünk a kicsivel, ha kiülünk nézni a libákat, hagytam, hogy csinálja a kis gyerekes dolgait. De miután az egyik liba majdnem megharapta az arcát, úgy döntöttem, hogy neki talán mégsem ugyanolyan a kapcsolata az állatokkal, mint a nővérének, így jobb lesz, ha teszek róla, hogy rendesen viselkedjen.
- A papád már megint beteg, bogárkám. - dünnyögöm, és próbálok nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a kisfiú épp egy kövér, lusta városi patkányt közelít meg, amely a hentes és a vegyesbolt közötti szemetesek között kóvályog.
- Móus - morran fel rekedtes hangján, kezét olyan lassan és határozottan nyújtva ki, hogy úgy gondolom, ha hagyom, még meg is fogja azt a dolgot. Kövér, ostoba és lusta a napfényben, de meglepően gyors tud lenni egy olyasvalaki számára, aki még nem teljesen képes uralni a hólyagját.
Ismét rántok a kötélen.
- Az nem mókus, kicsikém. - Ezúttal a kicsi maga totyog vissza hozzánk, csöndesen énekelgetve magának.
Kis mániákus.
- De Haymitch, senki más apukája nem beteg így. - A lány nem adja fel.
Lassan sétálunk az utcán, miközben azon gondolkodom, hogyan válaszolhatnék erre diplomatikusan, amikor megáll az út közepén és dühös gyanúval az arcán így szól.
- Már megint kitalál dolgokat, csak hogy megcsókolhassa a mamát?
Na, most biztos viccel velem. Ilyen vajon tényleg megtörtént?
- Mert ez így nem igazság! - dobbant egyet, de szerebcsére folytatja az utat. - Azt ígérte, hogy ma csinálunk sütit, aminek a tetejére virágot rajzolunk!
Elég biztos vagyok benne, hogy nincs más, amit Peeta szívesebben tenne, de nem most nem képes rá.
- Sajnálom, bogárkám! - mást tényleg nem nagyon tudok ehhez hozzáfűzni.

2017. május 7., vasárnap

A nagymentor - 6. fejezet: Négy, 2. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

- Nem tudtad? Az öregek mind ismerik egymást. - mondom sült pulykával teli szájjal, amikor azt magyarázom a kislánynak, Hazelle-lel együtt hogyan ismerkedtünk meg Beetee-vel. Hazelle halkan kuncog, amikor megpróbál elvenni egy tekercset, majd félbeszakítja a mozdulatot, hogy elkapja a Fletcher kezéből kirepülő kanalat.
- Szép lövés volt, kicsikém - jegyzi meg.
Hope-nak nem tetszik az eszmefuttatásom.
- De Sae nem is ismer őt, pedig már van vagy száz éves. - erősködik. A tányérján apró falatokra van vágva az étel, de az elmúlt tíz percben nem evett többet egy szem borsónál. Mondjuk a borsót nem szereti annyira.
Le is nyúlom a felét.
Katniss láthatóan készen áll rá, hogy rászóljon kislányára, hogy ne legyen udvariatlan (rám pedig, hogy ne szedjem el a kislánya elől az ennivalót), de Sae csak mosolyog és megrázza a fejét.
- Csak majdnem, gyermekem. Csak majdnem.
Azt hiszem, ez így is van. Sae olyan nyolcvan körül lehet, azt hiszem. Most, hogy már van mit ennünk, és nem vagyunk félholtak ettől vagy attól, azt hiszem, a hatvan éves nők sem tűnnek olyan öregnek, ez azonban nem változtat azon, hogy Greasy Sae-nek már nincs túl sok hátra. A bőre olyan ráncos és papírvékony, hogy akár egy villával el lehetne vágni. Már negyven évesen is hatvannak nézett ki, nem sokkal később pedig már nyolcvannak.

Hawthornék-nál ülünk, hogy rögtönzött üdv-itthon-vacsorával köszöntsük Posy-t, aki befejezte a tanítóképző főiskolát vagy azt, amiért a Kapitóliumban volt. A kicsinek köszönhetően a szemem úgy bedagadt, hogy alig látok, de azt be kell vallanom, rég éreztem már ilyen jól magam ilyen sok ember között.
És azt hiszem, azt is hozzá kellene tennem, hogy rég voltam már ilyen sokáig józan is.
Talán ez azért van, mert olyan emberek vesznek körül, akiknek az enyémhez hasonló emlékeik vannak.
Hazelle - nem szégyellem kimondani - veszettül jól néz ki. Mintha az évtizedek számára visszafelé haladnának a háború óta. Immáron rendszeresen eszik és már nem nyomja a teher a vállát, hogy négy gyereket kell etetnie egy orvvadász és egy mosónő keresetéből. Gyermekei olyan jól gondoskodnak róla, hogy akár azt is megtehetné, hogy egész hátralévő életében csak fetreng, de visszautasítja, hogy ne dolgozzon, amikor épp nem az országot-világot járja.
Effie féltékeny rá, amiért Hazelle minden héten kitakarítja a lakásomat, ezért érdekességképpen próbálom azt is megemlíteni, Hazelle milyen jól is néz ki. Hogy őszinte legyek, én rettegek tőle. Elég biztos vagyok benne, hogy ha átlépnék egy bizonyos határt, simán széttépne. Ha rendszeresebben látnám őt, nem tudom, sikerülne-e hosszabb időt eltöltenem anélkül, hogy valamit össze ne mocskoljak. Nem beszélve arról, hogy az összes, különböző szinten bizarr Hawthorne fiúval rendszeresen foglalkoznom kell, amit pedig módszeresen igyekszek elkerülni.
Effie nem aggódik emiatt. Azt hiszem, ha kínosan őszinte akarok lenni, akkor azt is el kell ismernem, hogy Effie akkor sem aggódna, ha Hazelle kevésbé lenne belevaló, és ha a fiai és unokái hétköznapi, érzelmileg stabil férfiak lennének, akikkel le lehet ülni meginni egy sört. De ezt azért neki be nem vallanám.
Ha már itt tartunk, egész nap ittam egyetlen sört sem. Ez egyben jó és rossz is, azt hiszem. Miután a fiatalok párhuzamosan omlottak össze, kidobáltam az összes rövidet a házból. A sör jobban feltölti az embert. Nehezebb tőle lerészegedni, mint hagyományos rövidtől, így aztán most csak sörözöm. Még mindig magam előtt látom Thom áhítatos pillantását, amikor egymás után több üveg minőségi alkoholt adtam neki azokból az italokból, amiket Effie hozott nekem, cserébe az ő házi főzésű söréért. Azóta megpróbálok olyan keveset inni, amennyire csak tudok, ahhoz eleget, hogy elűzzem a rémképeket, de azért nem olyan sokat, hogy bármikor is ne legyek képes kezelni bármilyen váratlanul bekövetkező vészhelyzetet.
Azt kell, hogy mondjam, ezen próbálkozásaim elég különböző mértékű sikerrel jártak.
Néha nehéz, mint a fene és olyankor szétcsúszok. Azt hittem, a mai nap is ilyen lesz, amikor a kislány anyukája depressziójáról kezdett kérdezgetni. Olyan nap, amikor egy, három vagy akár öt sör sem elég, és bármit megteszek, hogy bejussak a városba, hogy megvesztegessem a helyi pálinkafőzőt egy kis fehérszeszért. De ma még nem tettem ilyet. És a mai nap végül egész jól is alakult.
Még a monoklival is, meg minden.

2017. április 30., vasárnap

A nagymentor - 6. fejezet: Négy, 1. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete.   

- A mama miért szomorú? - kérdezi Hope minden előzmény nélkül, kék szemeit nagyra nyitva, az általa viselt nevetséges, szőrmekapucni alól kikukucskálva.
A szél belefújja a szőrmét az arcába, ő pedig bosszúsan próbálja kiseperni az arcából kis kesztyűs kezeivel. Megigazítom magamon a kabátot és azon gondolkodok, hogyan válaszolhatnék anélkül, hogy ténylegesen eláruljam neki a választ.
A hóban játszunk.
A hóban.
A kibaszott hóban.
Egyáltalán ki nem állhatom a hideget. Utálom, amikor elbújik a nap és állandóan sötét van. Gyűlölök minden érzést, ami akár csak távolról emlékeztet a télre. És minél idősebb vagyok, annál jobban utálom. Erre most mégis itt játszom a közepén. Hope ma reggel megjelent az ajtómban, kicsi kabátjában, rajta ezzel a hatalmas szőrös kapucnival, ami hasonlít ahhoz a puffasztott cukros dologhoz, amit a Kapitóliumban ettünk Effie legutóbbi születésnapján... mi is volt annak az átkozott dolognak a neve?
Megvan. Mályvacukor.
Így aztán, amikor a kék szemű mályvacukor megjelent az ajtómban, és könyörgött, hogy menjek vele hóangyalt csinálni... nos, ha van is Panemben ember, aki képes erre nemet mondani, az biztos nem én vagyok.
Így tehát itt vagyunk kinn, én, ő, a Peeta és a pici, aki inkább egy Michelin-bábura emlékeztet téli cuccaiba bugyolálva. Eddig a nővérének segítettem hóembert csinálni, miközben gyúrtam egy adag hógolyót, hogy felhasználjam az apja ellen, ha eljön az ideje. Soha nem tudja meg, mi vár rá.
Katniss begubózott a szobájába az évente rátörő könyörtelen depresszió miatt. Pedig hogy őszinte legyek, idén még jobb is a helyzet, mint eddig bármikor. Ez az első nap, amennyire én tudom, hogy bezárkózott, pedig a tél nagyon hosszú volt már idáig is. De még mindig nehéz ez mindannyiuknak. Peeta nem fog mondani róla semmit, de a szemei mindent elárulnak. Fletcher vele szemben ül egy kis mélyedésben és tíz másodpercenként visít egyet. Csak most jött rá, hogy ha belecsap a hóba a tenyerével, a hópelyhek körös körül szálldosnak körülötte. Igazán zajos kisbaba, mindenféle dadadadadaaaa és hasonló félig-meddig zenei hangokat ad ki magából szabályos időközönként kis mély hangján. Már most jónéhány szót ki tud mondani, ellentétben Hope-pal, aki elég későn szólalt meg, bár szerintem csak úgy nagy általánosságban szereti hallani a hangját.
Általában ezzel felvidítja apját, de ma úgy tűnik, mosolya nem ér el Peetáig.

2017. április 23., vasárnap

A nagymentor - 5. fejezet: Három, 2. rész

 A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete.   

Másnap reggel arra ébredek, mintha valaki légkalapáccsal verné a fejemet, pedig valójában csendes ám kitartó dörömbölés hallatszik az ajtómon. Épp kinyitnám a számat, hogy bárki is az, húzzon el a pokolba, ám a szám olyan, mintha tele lenne vattával, és be kell zárnom, hogy ne érezzem. Miután bárki is az, láthatóan nem fogja abbahagyni, kinyitom az ajtót és durván kiordítok.
- Mi a fenét akarsz?
De nincs ott senki.
Nos, legalábbis nem látok senkit, amíg le nem nézek.
Hope pizsamájában, kezében a takarójával nagyon rémültnek látszik, a sírás szélén áll. Összerezzenek, de próbálom tartani magam. Nem vagyok részeg, legalábbis azt hiszem, nem vagyok az, de olyan durván másnapos vagyok, hogy hogy az is lehet, mindkettő ugyanolyan rossz.
- A papa beteg - hüppögi. - Nagyon féjek, Éjmiccs!
- Hol van az anyukád, bogárkám? Nem örülne neki, ha tudná, hogy itt vagy kinn egyedül.
- A mama szomojú. A mamának ajudnia kejj, aztán Fjecsör síjt és a papa ejesett és most beteg, Éjmiccs.
Szó nélkül felkapom Hope-ot és átszaladok vele az udvaron. Olyan, mintha ki akarna esni a szemgolyóm, de azért kezelem a helyzetet. Peetát a padlón találom, a fia a hordozójában sír az asztalon. Kiveszem belőle Fletchert, aki azonnal hozzám bújik. Éhes, de ezen én nyilván nem tudok segíteni. Peetának az elmúlt két évben nem volt rohama, de a kicsi orrát és homlokát elnézve, azonnal sejtem, most miért jött elő.

- Na, keltsük fel a mamádat, bogárkám.
Megfogom a kislány kezét és elindulunk az emeletre. Közben Hope folyamatosan azt hajtogatja:
- Nem, Éjmiccs. A mamának ma ajudnija kejj. Fontos. Azt mondja a papa.
Hope végig küzd ellenem, kicsi testének minden erejével rángatja a kezemet. Végül megigazítom a kicsit és őt is felkapom.
Amikor elérünk Katniss szobájának ajtajáig, nem vesződöm a zárral, egyszerűen berúgom az ajtót. Nem érdekel, mennyire depis Katniss, fel fog kelni a rohadt életbe és megeteti a fiát és gondoskodik rémült kislányáról.
- Kelj fel Katniss - mondom neki sötéten, miközben lassan felül és úgy néz rám, mintha földönkívüli lennék. A kicsi sírni kezd, aminek hangja némileg sérti Katniss fülét. Kinyújtja a kezét és elveszi a picit, közel húzza magához kis testét, hogy megszoptassa, de még mindig félhalottnak látszik. Miközben szoptat, lassan visszatér belé az élet. Az ágy végében állok, gyűlölöm, hogy így ki van készülve és magamat is gyűlölöm, amiért olyan részeg voltam, hogy ennek a kicsi lánynak legalább öt percig kellett döngetnie az ajtómat, miközben Peeta kiterülve feküdt a padlón.
- Beteg a kicsi. - mondom neki. - Kelj fel a kurva életbe és gondoskodj róla!
Felemelem Hope-ot az ágyra és a szemébe nézek.
- Apukád aggódott anyukád miatt, bogárkám, de most el kell érned, hogy kimásszon ebből az ágyból. Értesz? Most lemegyek és segítek a papádnak, de nem hagyhatod, hogy anyukád visszaaludjon, rendben? Jelen pillanatban te vagy az egyetlen ebben a házban, aki nem beteg.
Bólint, szemei kikerekednek, odabújik az anyukájához, úgy nézi, akár egy sólyom.
Még egyszer visszanézek Katnissre és látom, hogy kezd magához térni. Legalábbis, ha jelent bármit is, hogy hatalmas könnycseppek peregnek le az arcán, miközben a három éves kislánya igyekszik őt vigasztalni.
- Én is szarul vagyok, drágaságom. - szólok oda, mielőtt becsukom az ajtót magam mögött. Nem záródik be rendesen, hisz berúgtam, hogy kinyissam. Majd megszereli valaki.

2017. április 16., vasárnap

A nagymentor - 5. fejezet: Három, 1. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete.

- Honnan jönnek a kisbabák, Éjmiccs?
Naná, hogy ezt kérdezi. A világ összes kibaszott dolga közül pont ez érdekli.
Hope kíváncsian nézi alvó kisöccsét, aki apja mellkasára erősítve alszik, miközben a kölyök vacsorát főz. A lány az erdőben vadászik Roryval, azon dolgozik, hogy húst szerezzen a fentebb említett vacsorához. Ők már csak ilyen szorgalmas kis pár.
Ami engem illet, kényelmesen heverészek az asztalnál és a mai első és talán egyben utolsó sörömet kortyolgatom. Attól függ, hova fajul az este. Nézem, ahogy a kislány az elmúlt órákban őrült képek sorozatát rajzolja. Soha nem láttam még gyereket azelőtt így koncentrálni. Pufók ujjaival erősen szorítja a vastag ceruzákat, amelyeket Effie küldetett a múlt heti szállítmánnyal, és komoly elszántsággal húzogatja a papíron. Máris elhasználta a felét.
Amikor nem válaszolok, Hope Fletcher-ről felém fordítja a tekintetét, és jelentőségteljesen rám néz. Egy három és fél éves gyereknek szerintem még nem kellene így néznie, bár ha azt veszem, ki a gyerek anyja, nem kellene meglepettnek lennem. Azt hittem, erre mostanra immunissá váltam, de lehet, csak akkor, ha az anyja csinálja.
- Kölyök, a kis bogárkának van hozzád egy kérdése. - szólok neki oda, megpróbálva figyelmen kívül hagyni az engem nyomasztó felelősség érzetet. Kizárt, hogy ezt kezelni tudjam. Azzal nyugtatom magam, hogy tényleg nem az én dolgom, hogy felvilágosítsam más gyerekét az élet dolgairól. Bár ami őket illeti, nem vagyok benne biztos. Legalábbis amíg nem történik valami.
Gyűlölöm ezt.
Nem akarom, hogy szükség legyen rám. Egyáltalán. Végeztem a gyerekekkel és az élet-halál kérdésekkel. Igazából arra sincs okom, hogy itt legyek.
A srác abbahagyja, amit csinál, megtörli a kezét egy rongyba, ami a vállán van, aztán odasétál az asztalhoz. A pici alszik, ahogy azt még legtöbbször teszi, különösen, ha apja karjai közt van.
- Mi az angyalom?
Igazából meglep, hogy Hope egyáltalán tudja, mi az igazi neve, ha az ember belegondol,, hogy röpködnek körülötte a becenevek. Néha azon gondolkodom, a kölyök nem szerette-e volna jobban, ha valami péktermék összetevőről nevezik el a kislányt, csak végül Katniss megvétózta. Talán így a legjobb. Az, hogy még nem kezdtem el viccelődni a kisfiú nevén [Fletcher = nyílkészítő] elmúlt huszonegy évem legragyogóbb teljesítménye.
A kislány befejez egy mozdulatot a rajzán, egy firkát vagy bármi is legyen, mielőtt komoly tekintettel felnéz apjára. Nem tehetek róla, de van bennem némi szadista élvezet, amikor azt várom, vajon hogy reagálja majd le a kérdést.

2017. április 9., vasárnap

A nagymentor - 4. fejezet: Kettő

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete.

- Éjmissz, a jibák méjt? - Hope derékszögben tartja pufók karját a testéhez képest és egészen jól imitálja a totyogást. Azt hiszem, azt kérdezi, miért épp így mennek, de nem vagyok benne teljesen biztos. Talán egy sokkal mélyebb filozófiai jellegű kérdést vet fel: Az öreg alkesz miért épp libákat választott lehetséges állati partnereknek. Az egyetlen lehetséges választ adom, amelynek mindkét átkozott esetben van értelme.
- Mert ők libák, bogárkám. - Amúgy is ez minden, amit tudok. De amikor Hope elkezdett kérdezősködni, megígértem magamnak, hogy én soha nem fogok hazudni neki.
Már egy életre eleget hazudtam a családjának.
Egy kérdés után általában egy sereg újabb "Miért?" kezdetű kérdés következik, de megpróbálom elkerülni ezt azzal, hogy átvetem a takarmányos zsákot a vállam felett és a fészer felé indulok. Mögöttem lépked a kislány apró, hurkás lábain, barna nadrágja csupa sár. Őt úgy öt kisliba követi a régebben születettek közül. Nem hinném, hogy lenne bárki is a környéken, aki rajtakapna, hogy vigyorgok, de ezt megtartom magamnak. Ez a fészekalja liba még nyár elején kelt ki. Amikor az anyjuk elpusztult, én magam keltettem ki a tojásokat. A kislánnyal együtt néztük, ahogy kikelnek. Persze rájöhettem volna, hogy ezeknél az átkozott kis izéknél pont ő fog bevésődni, hiszen őt, Hope-ot látták meg először, de valahogy mégsem jutott eszembe, amíg meg nem történt. Így aztán most mennek a kislány után. Nem mintha ő bánná, viszont hihetetlenül elviselhetetlenek lesznek, amikor Hope hazamegy. Mivel a kislány ugye nem nálam lakik, ez elég gyakran előfordul.
- Éjmissz, apa méj csinál kik-kik-kik-kik? - Megfordulok, hogy lássam, mi az ördögről beszél, és rájövök, hogy minden alkalommal, amikor azt mondja, "kik", húzni kezdi az egyik lábát. Vagyis ilyen hangja van Peeta műlábának. Nem mintha olyan hangos lenne, hogy mindenkinek feltűnjön, de neki bezzeg feltűnik. Máris elég nyilvánvaló, hogy a kislány nem lesz zseni, mint mondjuk Alder, vagy gyermeki formájú vadállat, mint Gale és Johanna ikrei, de azért figyelmes, érzékeny kis lény, aki hajlamos olyan apró részletekre is felfigyelni, ami mondjuk másnak elkerülné a figyelmét.
De azért azt kívánom, ez a részlet bárcsak ne tűnt volna fel neki és és őszintén szólva ez olyasmi, amire még legalább néhány hónapig nem számítottam. Talán mégis több időt kellett volna szánnom arra, hogy elmagyarázzam, miért totyognak a libák. Mivel nem szándékozok hazudni, nem vagyok benne biztos, anélkül, hogy olyan részleteket fejtsek ki, amelyekre nem vagyok jogosult vagy netán túlságosan rosszul érintené.

2017. április 6., csütörtök

Filmajánló: Mától a mozikban a Power Rangers

Avagy Elizabeth Banks ezúttal a gonosz főhős szerepében.

Jason, Kimberly, Bill, Trini és Zack, öt átlagos tinédzser, akiket hétköznapi dolgok foglalkoztatnak. Alig ismerik egymást, ám a sorsuk végzetszerűen összefonódik. Egy nap tiltott területre tévednek, ahol különleges erővel rendelkező érmékre bukkannak. Olyan természetfeletti képességekre tesznek szert, amiről álmodni sem mertek: egyik pillanatról a másikra szuperhősökké válnak.
Miközben az öt fiatal harcos mentoruk, Zordon (Bryan Cranston) segítségével azt tanulja, hogyan tartsa kordában a bennük lakozó erőt, a végtelenül kegyetlen Rita Repulsa (Elizabeth Banks) csatlósaival feltűnik a színen: el akarják pusztítani Angel Grove városát. A srácoknak össze kell fogniuk, hogy mint a Power Rangers légiója, együtt nézzenek szembe a világuralomra törő gonosz hatalommal. Forrás: Port.hu

Természetesen előzetest is hoztam, ami biztosan felkelti néhányak érdeklődését.



Aki pedig megnézte a filmet, még mindig bátran írhat róla :) Én biztos elolvasom ;)

2017. április 2., vasárnap

A nagymentor - 3. fejezet: Egy

"Drágaságom, nem akarsz inkább anyukáddal beszélni vagy Annie-vel vagy valami? Esetleg Johannával? Vagy bármelyik nővel? Nem tudom, mit vársz, mit mondjak neked." - A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete.

- Miért nem alussza végig az éjszakát csak úgy simán? - Minden nap ezt a kérdést hallom először. Nos, ezt nem én motyogom a libáimnak, azt hiszem legalábbis, pedig volt már ilyenre alkalom bőven. Minden ellentétes szándékom ellenér a végén még zakkant öregember válik belőlem. Bár én szeretem a libákat. Olyanok, mint az emberek. Csak kevésbé bosszantóak.
Ezeket a szavakat viszont a fiú szájából hallom, aki házam oldalának támaszkodik és kísértetiesen úgy néz ki, mint amikor kimentették a kapitóliumi börtönéből. Lila táskák vannak a szemei alatt, a szemeiben pedig mániákus, őrült tekintet.
Általában tisztában van vele, milyen szerencsés fickó, henceg is vele folyamatosan. Elég komoly stressz hatása alatt állhat, ha úgy tesz, legalábbis távolról nagyon úgy hangzik, mintha panaszkodna. De tudom, csak a gyerekről beszél - hallottam én is, hogy órákon keresztül sírt és a zaklatott zajokat is, amiket a lány hallatott, amiért ez éppen hajnali négykor történt. Ez annyira hétköznapi helyzet, hogy akár ki is nevethetném, ha én magam is olyan idióta tökfej lennék, aki elég őrült volt ahhoz gyereket vállaljon, ehelyett azonban éles feszítő érzést érzek, amely a nyakamból indul és végigsugárzik a gerincemen. Nem akarom, hogy így nézzen. Még egyszer nem.
De mit gondol, mit tudok én erről a problémáról?
- Nos, tekintve az én gyermekneveléssel kapcsolatos kiterjedt tapasztalataimat, azt kell, hogy mondjam, halvány lila fogalmam sincs. - mondom, miközben leszórok pár darab megpenészedett kenyeret a libáknak, hogy legyen min veszekedniük. Nem igazán nekik való, de azért úgy tűnik, szeretik. Szinte képesek kivájni egymás szemét is, hogy megszerezzék egymástól a falatot, pedig szerintem egyébként túl vannak táplálva.
Igen. Kifejezetten olyanok, mint az emberek.

A kölyök nem érti a célzást, leguggol a ház tövében.
- Nem tudom, mi mást tehetnék még. Már nem tesszük le aludni nap közben, de az sem ér semmit. Tegnap este órákon keresztül játszottunk a padlón vacsora után, hogy kifárasszam. Mégis egyszerűen... - Peeta a haját rángatja, mintha ki akarná tépni az utolsó szálig, úgyhogy ebből sejtem, komoly a dolog, mert nem tett hasonlót az elmúlt tizenhat évben. - ... nem és nem hajlandó aludni. Ha letesszük sír. Ha odatesszük közénk az ágyba, sír. Játszani nincs ereje, ő maga is olyan fáradt, de csak nem alszik. És emiatt egyikünk sem tud aludni. Csak hisztizik. Tegnap este Katniss már azt javasolta, adjunk neki altatószirupot.
Megvonom a vállamat. Nem mintha nem vette volna hasznát már korábban is.
Lehet, hogy túlzás, de támad egy ötletem. Megragadom Peeta vállát és magammal rángatom a házba. Most, hogy Hazelle visszatért a Tizenkettedik körzetbe, a hely ismét tiszta. Bár nem tudom, miért jár még át mindig. Neki és Posynak több pénzük van, mint amivel kezdeni tudnak egyáltalán valamit, ráadásul tudom, hogy legalább két fia több, mint heti gyakorisággal küld neki pénzt. De még ha nem is tennék, az őrült harmadik elég ennivalót szerezne nekik, akárcsak a körzet lakóinak fele. De azzal, hogy kitakarít nálam, eléri, hogy mindenki úgy érezze, nem kell rólam gondoskodni, így én hagyom neki, más meg nem háborgat.
Peeta olyan fáradt, hogy még csak nem is ellenkezik vagy kérdezi meg, mit csinálok, csak áll az asztalnak dőlve és néz maga elé. Kinyitom a konyhaszekrényt, és előttem ragyog, mint az ékszer, tíz üveg alkohol, amelyeket Effie küldött nekem tegnap mély sajnálkozásai közepette, amiért neki magának nem állt módjában csatlakozni. Ezek a legjobb árpa, kukorica, burgonya, cukornád borókabogyó és egyéb termékek, amelyeknek sikerült erjedésnek indulniuk, hogy boldogan tölthessem egyedül az időmet. És ez jó. Valószínűleg a legjobb. Egyedül szinte mindig jobb.
Megragadom a whiskeys-üveg nyakát, kihúzom a dugót, aztán megállok. Ez egy igazán jó cucc. A legjobb. Ezt iszom, amikor józan akarok maradni, hogy élvezhessem az ízét vagy hihetetlenül le akarok részegedni, mert nincs más, ami ilyen jó lenne a felejtésre. Simán legurul és jó füstös íze van. A többi szar csak arra jó, amire kell. A kicsi nem fogja észrevenni a különbséget. Ő csak egy kisbaba.

2017. március 26., vasárnap

A nagymentor - 2. fejezet: Nulla

"Drágaságom, nem akarsz inkább anyukáddal beszélni vagy Annie-vel vagy valami? Esetleg Johannával? Vagy bármelyik nővel? Nem tudom, mit vársz, mit mondjak neked." - A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete.

- Miért nem tud ez a baba csak úgy kibújni? - ordítja Katniss az udvaron.
Soha nem gondoltam volna, hogy megérem a napot, amikor láthatom Katniss Everdeent totyogni. Ám a várakozásnak láthatóan vége, hisz már érkezik is a füvön keresztül, eltúlzott mozdulatokkal tekerve a csípőjét, hogy előre haladjon. Először megkönnyebbülök kissé, mert jobban néz ki, mint amikor legutóbb láttam, különösen, mióta az utóbbi időben a fiú arra ért haza, hogy Katniss elbújt a szekrénybe. Most sokkal kevésbé szenved, viszont helyette bosszankodik. Azt hiszem, ez jó jel. Már számára; számomra nem feltétlenül.
Pedig úgy tűnt, szép délutánnak nézek elébe. szeretem az áprilist. Olyan könnyű hónap. Már nem télies, nem fűződnek hozzá rossz emlékek, bár túl sok jó sem. Nem tudom, melyikbe rosszabb belegondolni. Még túl korán van, hogy az ember előre rettegjen az Aratástól, ahogyan azt tettem minden évben, pedig azoknak az időknek már vége. A legfontosabb, hogy áprilisban szinte minden nap jönnek a vonatok. Az olyan napokon, mint ez is, a nap során kiülök a tornácra, és nézem ahogy a libáim csipkedik egymást. Persze most azt kívánom, bárcsak benn maradtam volna, mert fogalmam sincs, mit mondjak Katnissnek.

- Gyűlölök terhesnek lenni. - motyogja, miközben leereszkedik a lépcsőre nagyjából fél méternyire tőlem. Megemelem a szemöldökömet és ránézek. Ez most viccel velem? Tényleg azt hitte, hogy majd könnyű lesz?
Épp valami maró válaszba kezdenék, amikor kinyúlok a mellettem lévő üveg ital felé, ám ekkor meghallom a levegő süvítését és egy hallok egy puffanást. Lenézek, látom, hogy ujjaim között egy kés rezeg, amelyet Katniss kicsi keze szorít erősen. Nem reagálok. Katniss nem viccel. 
- Meg ne szólaljon! - morran rám. Aztán felsóhajt és hátradől, a kezeire támaszkodik. Így fekve úgy néz ki, mint egy partra vetett bálna, amelyet még a saját Győzelmi Körutamon láttam a negyedik körzetben. Az emberek olyan lelkesen "ünnepelték" a Mészárlás Győzelmét, hogy szerencsétlen állat segítség nélkül döglött meg a homokban, mint egy másik korból előkerült elveszett ereklye.
Akárcsak én.
Ezekkel a kellemes gondolatokkal a fejemben úgy hiszem, itt az idő, hogy igyak egy újabb kortyot.
Óvatosan mozgatom az ujjaimat, hogy a kés el ne vágja, megfogom az üveget a nyakánál és az ajkaimhoz emelem. Nagyobbat húzok belőle, mint általában mernék ebből a cuccból. Effie már hetek óta nem járt itt, úgyhogy visszaszoktam a fehérszeszre. Hamarosan azonban ebből is kifogyok. Mióta Ripper meghalt, már nem csinálják olyan jóra, mint régen, pedig már akkor sem volt egy életelixír. Szinte biztos vagyok benne, hogy a legújabb amatőr lepárlónk olyan erősre csinálja a cuccot, hogy az még a festéket is lekaparja a falról. Órákig éget és feleannyi idő alatt kiüt, pedig én már annyit ittam, hogy az már megölne egy gyengébb embert, aki már megélt egy fél évszázadot.
Ehhez a beszélgetéshez azonban szükségem van rá.

2017. március 23., csütörtök

Ma öt éve jelent meg az első Éhezők Viadala film

De izgatott is voltam akkor. :) Rég volt, hosszú öt év áll mögöttünk. Most az E!Online ennek alkalmából készített összeállítását nézhetitek meg:

Máól a mozikban: A Szépség és a Szörnyeteg - Stanley Tuccival

Régi klasszikust nézhettek meg egy egykori Éhezők Viadala szereplővel: Stanley Tucci is látható egy mellékszerepben A Szépség és Szörnyeteg legújabb feldolgozásában.

A szépség és a szörnyeteg Belle varázslatos utazásának története; az eszes, gyönyörű és független ifjú hölgyet kastélyába zárja egy szörnyeteg. Félelmeit leküzdve a lány összebarátkozik új, kényszerű otthona elvarázsolt személyzetével és végül képes lesz arra is, hogy meglássa a gyöngéd, érző szívű herceget a szörnyeteg rettentő külleme mögött. Forrás: Port.hu

A film - gyerekfilm lévén is - nyilván szinkronosan látható a mozikban. Íme egy előzetes, amiben ugyan én nem fedeztem fel Stanley Tuccit, de lehet, csak én nem figyeltem eléggé:

2017. március 19., vasárnap

A nagymentor - 1. fejezet: Prológus

"Drágaságom, nem akarsz inkább anyukáddal beszélni vagy Annie-vel vagy valami? Esetleg Johannával? Vagy bármelyik nővel? Nem tudom, mit vársz, mit mondjak neked." - A gyereknevelés kalandjai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete.

- Haymitch, szeretnénk mondani valamit.

A hang, amely ezt bejelenti női hang és tompa, mint egy puska hátsó része. Olyan, amely kirángat egy tivornyázást követő álomból. Ahogyan az elmúlt negyven évben mindig, a karom kinyúl és máris kezemben a kés, mielőtt rájöhetnék, hol is vagyok és ki szól hozzám. De most nincs szükség rá.
Még másnaposan sem tart sokáig, hogy rájöjjek, miről is van szó. Számítottam már rá egy ideje. 

Nem is tudom, talán reggel kilenc óra körül lehet. Effie tegnap ment vissza a Kapitóliumba. Most, hogy már tizenhat éve ismernek, tudhatnák, hogy nincs más, amit jobban utálnék, mint amikor valami olyasmi miatt ébresztenek fel ilyen korai órán, amit már egyébként is tudok. Mintha nem tudnák, hogy már betöltöttem az ötvenet és annak ellenére, hogy békére és nyugalomra vágytam, tekintélyes adag tanáccsal láttam el őket egy időben. Olyan témákban adtam nekik tanácsot, amikben semmi tapasztalatom nincs, úgy mint házasság, házastársi viták és üzleti tulajdonjog. Most már igazán megérdemelnék egy kis nyugalmat.

Miután lazítok a késen való szorításomon, a hasamra fordulok és a karjaimba temetem a fejemet. Nem valószínű, de hátha veszik az adást és visszajönnek valami emberbarátabb időben. Sajnos az ilyen helyzetben való fekvés évről évre egyre körülményesebb. Talán lényegesen könnyebb volna, ha nem növesztettem volna ekkora pocakot.
De kit érdekel? Ez jár nekem.

Egy nem túl szelíd rúgás által az oldalamra kerülök. Katniss ma nem viccel. Biztos síkideg. És ez nem fog változni a belátható időben. Katniss idegesen. Mindig. Csodás. Ha ő ideges, akkor olyan, mint a cikkázó napfény vagy holdsugár.
Felsóhajtok és felnézek rájuk. Még csak le sem térdeltek, noha a padlón fekszek. Mondjuk Katniss sosem térdel le, ha fel akar ébreszteni. Általában nem is úszom meg ennyivel mint most, a nyakamba locsol egy vödör vizet vagy valami. A kölyök viszont le szokott térdelni, még ezzel a rossz lábával is. Belé szorult valamiféle tisztelet. Nem mintha belém szorult volna az ő helyében. De szerintem ettől lesz ő olyan átkozottul különleges. Most épp Katniss hátát dörzsölgeti, mintha bátorítani próbálná vagy mi, de szerintem Katniss szeretné, ha abbahagyná, mert eltereli a figyelmét arról, amire nem kevés energia árán felkészítette magát. Kíváncsi lennék azért, hogy mennyi időbe telt nekik, mire felhagytak a civakodással és egyetértettek abban, hogy átjöjjenek. Úgy tippelem, legalább három hét lehetett. 
Kár, hogy nekem már úgy két és fél hete leesett ennek a mostani látogatásnak az apropója.

Peeta mosolyog, Katniss meg mogorván néz. Tudom, hogy felnőttek. Elmúltak harminc évesek. Annak ellenére, amit mások esetleg gondolnak, igenis számon tartom a korukat. De amikor így tesznek, amikor itt állnak ezekkel a kifejezésekkel az arcukon, olyan, mintha még mindig tizenhat évesek lennének. Katniss úgy néz rám, mintha romlott mókust evett volna és én kényszerítettem volna, hogy megtegye. A kölyök a talppárnáin ugrál, de még csak fel sem tűnik neki. Tudjátok mit, felejtsük el a tizenhatot. Peeta legfeljebb öt évesnek látszik, pláne azzal a mohó izgatottsággal az arcán.

Hirtelen furán érzem magam, tudván, miért vannak itt. Tudom, hogy sikerült idáig eljutniuk. Ez egy tőlem távoli érzelem. Nem ismerem fel. Nem keserű és kiégett vagy részeg nemtörődöm. Nem is szomorúság vagy borzalom. Határozottan nem is gunyoros szórakozottság. Még csak nem is goromba aggodalom az általános jólétük miatt, amit megpróbálok olyan rejtve tartani, amennyire az csak lehetséges.
De időm sics rájönni, mi a fene lehet ez az egész, mert Katniss szája máris szóra nyílik. Nyilván úgy döntöttek, ő fogja majd elmondani a nagy hírt.

Tökéletes. Így még jobb móka lesz. 
- Jól van már, csak tegyetek róla, hogy a gyerek ne nevezzen nagypapának.

Katniss szája tátva marad meglepetésében. A fiú döbbent hangot hallat, és azt is hozzátehetném, hogy megkönnyebbülten felnevet, amikor Katnis felé fordul és mogorvasága vicsorba fordul.
Én kuncogni kezdek és arrébb gurulok.
Ideje visszaaludni.
Forrás: Fanfiction.net

Folytatás: vasárnaponként

2017. március 12., vasárnap

Fanfic: Március 19-től olvashatjátok A Nagymentor fejezeteit

A fanficek rajongóinak hozok jó hírt, ami mondjuk a rendszeres olvasóknak nem újdonság. Az eheti szünet után március 19-től folytatódik A 12. körzet hamvai című sorozat, immáron a harmadik kötettel, a Nagymentorral! 

A Nagymentor fejezetei Haymitch szemszögéből mutatják be Katniss és Peeta kisgyermekes életét és gyerekeik életének egy-egy mozzanatát.
A várakozásokkal ellentétben ezek a fejezetek is elég érzelemgazdagok, mégis teljesen más hangulatúak, mint a korábbiak. Számomra nagyon élvezetes fordítani Haymitch szarkazmusát, humorát, olykor pedig fel-feltörő, másoknak be nem vallott mély érzéseit. Kicsit jobban megismerhetjük Mentorunk háttértörténetét, amely remekül kiegészíti a sorozatot, ám ellent nem mond annak.

Illusztráció a Nagymentorhoz - kép a fanfic szerzőjétől: silvercistern Tumblr

A történet középpontjában Haymitch illetve Katniss és Peeta kislánya, Hope kapcsolata áll, amely nagyon szép, nagyon különleges és nagyon szerethető. Rengeteg szép pillanat mellett sok fájdalmas is akad és Haymitch szemszögén a gyereknevelés nehézségei mellett beleláthatunk Katniss és Peeta életébe, hogy gyerekeik mellett is hogyan bukkannak fel nehézségeik, hogyan sikerül legyőzniük azokat - olykor Haymitch hathatós és felelősségteljes segítségével.
A történetben megjelenik a kisfiú, aki a Jó feleség fejezeteiben Johanna pocakjában kezdett növekedni, sőőt............ Sajnos erről nem beszélhetek, de idővel mindenre fény derül ;) Felbukkannak a történetben más korábbi szereplők, Thom és Susie, Posy, Greasy Sae, Effie és persze sokan mások.

Jövő vasárnaptól tehát új történetbe kezdünk kedvenc szereplőinkkel, ami már teljesen új távlatokat nyit, de azért én remélem, a fanficek kedvelői továbbra is velem tartanak majd. A fejezetek továbbra is minden vasárnap koradélután várhatóak :)

2017. március 9., csütörtök

Josh Hutcherson Entertainment Tonight interjú

Nem nagyon olvashattok mostanában interjúkat az oldalon, mert nem igazán találni már arra érdemeset és azzal is tisztában vagyok, hogy a még erre járók csak a legmagasabb színvonalat érdemlik. Josh Hutcherson méltán sokak kedvence, aki nemrégiben rendezőként is debütált, egy ennek alkalmából készült interjút olvashattok most vele!


- Soha nem voltam célorientált ember. Azt hiszem, sosem egyetlen dologra tettem fel az életem. - vallja be Josh Hutcherson. Publicistájának irodájában találkozunk vele nyugat-Hollywoodban, én pedig megkérdeztem, hogy ha az elmúlt fél évtizedet azzal töltötte, hogy Peeta Mellarkot alakította és promózta Az Éhezők Viadalából, gyakorlatilag ő maga volt Peeta, a 24 éves színész azzal töltötte-e az időt, míg leforgatta a franchise-t, hogy karrierjének következő lépcsőfokát tervezgette. Hutcherson sötét haja kócos, szögletes állát borosta fedi, közelebb hajol, amikor elkezdi részletezni:
- Szerintem a cél meghatározása azt jelenti, hogy az ember arra koncentrál, hogy eljusson oda, ahelyett, hogy a pillanatban élne.

2017. március 5., vasárnap

A jó feleség: 10. fejezet - Feladom? - 2. rész

- Borzasztó feleség vagy, drágaságom! - Mivel ma már másodjára hallom és mert magam is úgy érzem, hogy van benne valami, könnyekben török ki. Katniss rájön, hogy a házasélet nem egyszerű. A 12. körzet hamvai sorozat második kötete. - Katniss szemszögéből

Még mindig éneklek, bár már csak rekedt suttogásra futja erőmből, amikor meghallom a hangokat. Valakik kiabálnak és motoszkálnak. Valakik arrébb tolják a fát, én pedig egy halom homokot kapok még a nyakamba a gödör mélyén. Telemegy a szám is homokkal, én pedig gyöngén, szánalmasan, erőtlen hangon köhögni kezdek.
De ez is elég.
- Hát itt vagy, drágaságom? - kérdezi Haymitch a gödör szélén hitetlenkedve.
Amikor elveszítem az eszméletemet, életemben talán utoljára, tudatosul bennem, hogy sosem hallottam még Haymitchet ilyen boldognak és megkönnyebbültnek.

***

Olyan jól esik a testemet átjáró melegség, hogy soha nem akarok felkelni, bár ezúttal nem a szokásos okokból. A hideg után nincs jobb érzés, mint a meleg, amely a kéz- és lábujjaim legvégéig sugárzik. De aztán felébredek, fészkelődöm az engem szorosan ölelő másik test melegében. Meztelen vagyok, testem a másik testnek nyomódik. Ez az én ágyam? Most már tényleg meghaltam? Nem tudom pontosan, mi is valódi és mi nem. Lassan kinyitom a szemem, elvakít a ragyogó fény, ami úgy tűnik, bevilágítja az egész szobát. Ahogy a világ lassan kitisztul körülöttem, meglátom, hogy Peeta fölém hajol, kócos fürtjei arany koronaként ragyognak a nap fényében.
Szemei könnyben áznak.
- Nem jöttél vissza vacsorára - fulladozik a zokogástól, aztán fejét a nyakamba temeti, úgy kapaszkodik belém, mint aki sosem akar már elengedni.
Megpróbálom felemelni a karomat, hogy átöleljem Peetát, de olyan nehéznek érzem őket, helyette csak azt suttogom rekedten, hogy: - Ne haragudj!
Sokáig megint csak fekszünk. Magamba szívom Peeta testének melegét. Olyan különleges boldogság jár át ezt érezvén, hogy többé soha-soha nem tekintem majd magától értetődőnek.

2017. március 3., péntek

Louisville-ben lesz látható legközelebb Az Éhezők Viadala Kiállítás

A néhány hete Ausztráliában botrányos körülmények között bezárt Éhezők Viadala Kiállításról egészen eddig nem lehetett hallani, ám a héten kiderült, hogy a Kiállítás áprilistól szeptemberig Jennifer Lawrence szülővárosában, Louisville-ben lesz megtekinthető.


Gyakorlatilag a lényeg a képen van, hosszabban nem is fordítanék cikket úgysem olvassa már senki. ;) Viccet félretéve, a Kiállításról sokat olvashattatok már az oldalon, azon kívül pedig az általam talált cikkek is csak azt taglalják néhány mondatban, mekkora boldogság ez mindenki számára, hogy Jennifer Lawrence szülővárosába érkezik a Kiállítás.

Részletek, jegyárak és minden egyéb a helyszín, vagyis  Louisville-i Frazier Történelmi Múzeum honlapján található!

2017. február 26., vasárnap

A jó feleség - 10. fejezet: Feladom? - 1. rész

- Borzasztó feleség vagy, drágaságom! - Mivel ma már másodjára hallom és mert magam is úgy érzem, hogy van benne valami, könnyekben török ki. Katniss rájön, hogy a házasélet nem egyszerű. A 12. körzet hamvai sorozat második kötete. - Katniss szemszögéből

- Szóval így alszik ki a Lángra Lobbant Lány tüze? Reszkető halomként hűl ki a teste egy víznyelő alján. Nem túl költői, nem gondolod?
A férfi ismerős hangja kirángat sodródó, félig öntudatlan állapotomból. Lassan megfordítom a fejem és ránézek. Még mindig nagyon jóképű.
- Te halott vagy! - nyögöm ki. - És alig van rajtad ruha.
- Te meg haldokolsz - válaszolja. - És úgy is nézel ki.
Igyekszem nem figyelni rá, hátha akkor majd elmegy. Ez egyébként nyilvánvalóan amúgy sem lehet igaz. Kezeimmel, amelyek mintha ólomból lennének, megpróbálom kigombolni a kabátomat. Valahogy kellemetlenül meleg lett. Le kell szednem magamról ezeket a ruhákat. Az ujjaim nem akarnak rendesen mozogni, sőt, igazából egyáltalán, így aztán leginkább csak lassított felvételben birizgálom a mellkasomat.
- Szakíts félbe, ha őrültségnek hangzik, de szerintem azokat a ruhákat magadon kellene tartanod. - Hallom pimasz vigyorát a hangjában és azon kapom magam, hogy én is elmosolyodom kissé. - Tudod, így tényleg halálra fogsz fagyni. - Egyébként sem úgy tűnik, mintha össze tudnám koordinálni a kezeimet, úgyhogy megfogadom a tanácsát és félbehagyom a próbálkozást. Kezem az ölembe hull, ruháim nedvessége bevonja ujjaimat is.
Már úgysem tart sokáig.
- Milyen érzés meghalni? - Most, hogy ez bármelyik pillanatban bekövetkezhet, úgy érzem, jobb, ha fel vagyok készülve.
Amikor megfordulok, fanyar mosolyával találom szembe magam.
- Inkább Peetát kellene megkérdezned. Ő már kétszer olyan gyakran átélte, mint én.
Hát ez egyáltalán nem segít. De akkor miért van itt, ha nem azért, hogy a halál karjaiba vezessen? Azt hiszem, sosem számítottam rá, hogy ilyesmi történik, amikor az ember haldoklik, szóval halvány elképzelésem sincs a dolgokról.
Mintha pontosan tudná, mi jár a fejemben, így válaszol:
- Azért vagyok itt, mert leálltak a magasabb szintű agyi funkcióid. Ez azért történt, hogy tested megtartsa a meleget a fontosabb életfunkciókat ellátó szervek, a tüdő és a szív számára. Valószínűleg épp hallucinálsz. Vagyis mindent, amit mondok, valamilyen szinten te magad is tudsz. Feltételezem, hogy Julia barátnőd már beszélt neked ilyesmiről. Ezen kívül viszont fogalmam sincs, mit keresek itt.
- Miért épp te?
Felhorkan. - Igen, jól sejted. Valószínűleg azért, mert mindazok közül akiket elveszítettél, a húgodé lenne az utolsó arc, akit szívesen látnál illetve olyasvalakié, mint Cinna is. - Csillogó szemmel folytatja. - Azt kell feltételeznem, hogy azért vagyok itt, mert kétségbeesetten és reménytelenül szerelmes vagy belém.
Vékony szánalmas hangon nevetek fel.
- Hát, Haymitch-be, ha lehet, sokkal szerelmesebb vagyok.
Leguggol mellém. Úgy néz ki, mint a kórházban, haja kócos és ápolatlan, mezítláb van, egy szál köntösben, egyetlen komoly különbséggel: ahelyett, hogy szemei idegesek, szinte már őrültek lennének, most csillognak és boldogságot sugároznak.

2017. február 21., kedd

Josh Hutcherson Az Éhezők Viadala folytatásának gondolatáról

Nagyon igyekeztem, hogy ne legyen lájkvadász és pláne félrevezető a cím, mert szó nincs a folytatásról, csak arról, hogy Josh-sal nemrégiben egy rövidebb interjút készítettek rendezői debütálása kapcsán és ott merült fel a kérdés.

Josh egyébiránt Ape címmel készített egy rövidfilmet, amelyben szerepel is. [Azt most hagyjuk, mennyire nem szeretem, amikor valaki szereplője is az általa rendezett vagy producerált darabnak és ezt Josh-nak sem igazán tudom elfogadni,]
Amúgy az E-Online cikkéből mindösszesen annyi derül ki az Ape című filmről, hogy Josh rendezői debütálása és az első darabja egy öt részes sorozatnak, amit a mamájával közösen vezetett produceri iroda készít. A film amúgy február 17-én jelent meg az USÁ-ban, bár ez már az IMDB oldaláról derül ki.

Josh Hutcherson az Ape című filmben

Na, de akkor a cikkben fejtegetett gondolatról, amelyek kapcsán Josh a következőképpen fogalmazott:
- Nagyon jó élmény volt, szerettem alakítani a karakteremet. Szerettem a stábot, nagyszerű szereplőgárdánk volt, a legjobb. - mondta. - Ha természetesnek és jónak érződne, akkor igen, de ha csak arra menne ki a dolog, hogy pénzt csináljanak és megfejjék a fejős tehenet, akkor biztos nem lennék benne. Emiatt egyáltalán nem lenne lelkifurdalásom, hacsak nem valami sz*r történettel állnának elő, csak hogy még több haszonra tegyenek szert.
Forrás: E-Online

Nos, ebben egyetértünk.

2017. február 19., vasárnap

A jó feleség - 9. fejezet: Emlékek és tárgyak, 2. rész

- Borzasztó feleség vagy, drágaságom! - Mivel ma már másodjára hallom és mert magam is úgy érzem, hogy van benne valami, könnyekben török ki. Katniss rájön, hogy a házasélet nem egyszerű. A 12. körzet hamvai sorozat második kötete. - Katniss szemszögéből

Becsapódik mögöttem az ajtó, amint végigtrappolok az udvaron, keresztül a sártócsákon és az olvadó hó halmain. Bár vasárnap van, de úgy érzem, el kell mennem vadászni. Posy nyit ajtót, amikor bekopogok Hawthorne-ékhoz, kicsi arca felragyog az izgatottságtól, amikor meglát.
- Katniss, megint festünk? - kérdezi lelkesen.
- Talán pár hét múlva vagy így valahogy. - válaszolom olyan közömbösen, ahogy csak lehet. - A többi szobát nem szeretném kifesteni anélkül, hogy tudnám, Peeta mit szeretne. - Nem haragudna persze, ha így tennék, csak szerintem élvezné, ha ő is részt vehetne a folyamatban.
A hét éves kislányt nem olyan könnyű eltántorítani.
- Az előbb láttam, sétált le a dombról. Szomorúnak látszott. Nem lephetnénk meg ismét? Akkor majd felvidul.
Ó, bárcsak ilyen könnyen menne, kicsi lány.

- Itthon van a tesód? Szeretnék elmenni vadászni. - váltok témát.
Úgy tűnik, a figyelemelterelés beválik, mert bátyjának említésére Posy teljesen új elképzeléssel rukkol elő.
- Itthon van, de ő is szomorú. A vadászat majd felvidítja, és amíg nincs itthon, csinálhatok neki valamit. Megyek is, szólok neki!
Egy pillanat alatt felszalad a lépcsőn, teljes hangerővel szólongatja Roryt. Néhány dörmögő szó után, három lépés hallatszik a folyosón, aztán Rory máris kettesével veszi lefelé a lépcsőket. Posy máris felszívódott, bátyja meglepetése máris mozgásba lendült.
- Ki akarsz menni? - kérdezi Rory üdvözlésképp.
Bólintok. - Szerinted biztonságos?
Rory egy percre elgondolkodik.
- Soha nem az. De minden rendben lesz, ha együtt maradunk. A hó eléggé elolvadt ahhoz, hogy lássuk a talajt, jég pedig már nincs.

Gyorsan és feltűnés nélkül vágunk át a városon. A távolból látom, amint Peeta az új vegyesbolthoz közeledik, körülötte a ruhákkal teli táskák. Egyszer majd talán újra lesz annyi ember az üzletben, hogy érdemes legyen tisztán ruházati üzletet beindítani vagy nyit majd egy szabó, most azonban csak egyetlen hely van, ahol szöveteket, ruhákat, cipőket és egyéb eszközöket árulnak. Biztos vagyok benne, hogy Peeta megpróbálja meggyőzni a középkorú asszonyt, hogy fogadja csak el, amit megpróbál odaadni neki, hogy eladhassa a körzetben élőknek olcsón, de az asszony a Peremből származik, akinek ez a fajta könyörületesség nem fog jól esni.
Peeta nem fordul meg és nem látja, hogy elmegyünk. Erős kísértést érzek, hogy mögé lopózzak és karjaimmal átfonjam a derekát, hogy gyorsan a nyakába ugorjak, majd rájöjjön, hogy én vagyok, jólesően mormoljon, amitől én magam is boldog és vágyakozó legyek. De most dolga van, én pedig hónapok óta most először megyek ki vadászni. Nem lenne jó most megállni. Azt is be kell vallanom, hogy nem vagyok biztos benne, hogy is érez, a gyáva énem pedig inkább azt szeretné, ha ezúttal ő kezdeményezne. Tudom, hogy nem tettem semmi rosszat, hacsak azt nem számítjuk, hogy ráerőltettem, hogy olyasmiről beszéljen, amit nehéz volt felidéznie, mégis felelősnek érzem magam, amiért Peeta rosszul érzi magát.
Az erdőben rengeteg sár van, nehéz haladnia Rorynak és nekem is. Eldöntjük, hogy együtt maradunk, új csapdákat állítunk, hisz az előzőekkel nem foglalkoztunk, amikor olyan kemény hidegre fordult az idő. Jól összedolgozunk, csöndben vagyunk, igyekszünk távol maradni azoktól a területektől, ahol földalatti vízfolyások alakultak ki és egyáltalán, az erdőnek attól a részétől, ami a bányák felett van. Időről időre egyre mélyebbre kerülünk az erdőben, olyan területeket fedezünk fel, ahol korábban egyikünk sem járt. Ez leginkább Roryra jellemző. Jobban szeret új helyeket felfedezni, mint én. Én jobban szeretek ismerős területeken vadászni.
Nem beszélünk, csak amennyit muszáj. Nincs is miről beszélnünk, ami szerintem mindkettőnk számára megkönnyebbülés. Nem hiszem, hogy bárki a városban igazán megértené ezt. Peeta persze már utalt rá, hogy nagyon sok közös tulajdonságom van a középső Hawthorne-fiúval, mint bárki mással és ez így is van. Az viszont tény, hogy ami engem illet, nem akarok Roryval beszélgetni és biztos vagyok benne, hogy ezzel ő is így van. Ennek nem ellenszenv az oka, sőt, nagyon is érdekel, mi van a fiúval és gyanítom ez kölcsönös. De a legtöbb dolog, amit megoszthatnánk egymással, olyan fájdalmas, hogy jobb, ha kerüljük a témát. Így aztán bizonyos módon nem foglalkozunk a másikkal. A szükség úgy hozza, hogy együtt vadászunk és kicsit jó érzés, hogy van valaki mellettünk, egy társ, akivel megoszthatjuk a problémáinkat.

2017. február 17., péntek

Új Katniss figura jelent meg a Star Ace Toynál

Azt hiszem, a rajongás témakörében a sminktermékek használata mellett a szereplőket ábrázoló játékfigurák még azok, amik rémisztően hidegen tudnak hagyni. Ha a legújabb sorozatot végignézitek, talán meg is értetek. Kár érte, mert a képek tök jók lennének, de a bábuk arca nem igazán idézi Jennifer Lawrence-ét, ezért a figura - szerintem legalábbis - nem lett szimpatikus. Így a felhajtás elmúltával nem is tudom, mekkora lesz érte a kereslet. 
A sorozat már elő is rendelhető (bár a forráson nem találtam ehhez linket), a legelvakultabbak alig 234 dollárért hozzá is juthatnak (~68.000 Ft), ám a megjelenésre, április-májusig még várni kell. Íme a képek a figurákról, kíváncsi vagyok, vajon Nektek (hogy) tetszenek?

 

Aki még nem rettent el, újabb négyet talál az ugrás után :D

2017. február 16., csütörtök

Filmajánló: Holdfény az Oscar díjra jelölt Mahershala Alival

Mától mutatják be a mozik a 8 Oscar díjra jelölt Holdfény című drámát, amelyben Az Éhezők Viadala filmekben Boggs-ot alakító Mahershala Ali is kiemelkedő alakítást nyújt. A filmnek köszönhetően Alit egyre szélesebb körökben fedezik fel, a 8 Oscar jelölés közül az egyik az ő alakításáért jár mellékszereplő kategóriában.

Little, Chiron és Black. Három név, melyek ugyanazon embernek három különböző életszakaszát jelölik meg, végigkísérve jellem- és személyiségfejlődésének legfontosabb részeit. A kisgyerek Little Miami leszakadó részén él egyedülálló és drogfüggő anyjával. Itt ismerkedik meg a drogdíler Juannal, és a felnőtt férfival barátságot köt a saját korosztályából kitaszított fiú. A tinédzser Chiron a nemi érés szakaszába lépve keresi identitását. Végül a felnőtt, kigyúrt, harmincas Blackkel zárul a történet, aki képes szembenézni múltbeli énjével és korábbi traumáival. Vajon mik azok az események, amelyek a legnagyobb hatással vannak életünkre? Kik befolyásolják leginkább a jellemünket? Ezekre az univerzális kérdésekre próbál választ találni Barry Jenkins lírai filmje. A Holdfény időtlen történet az emberi kapcsolatokról és önmagunk megismeréséről.  Forrás: Port.hu

A film feliratosan kerül a mozikba, így szerencsére az előzetest is így nézhetitek meg, eredeti hanggal:


Aki érdeklődését pedig felkeltette a dolog, érdemes még megnéznie az ezen a linken található részletet, személyesen Mahershala Ali főszereplésével.
Aki pedig megnézte a filmet a moziban, bátran írjon róla véleményt, örömmel látjuk! :)

2017. február 12., vasárnap

A jó feleség - 9. fejezet: Emlékek és tárgyak, 1. rész

- Borzasztó feleség vagy, drágaságom! - Mivel ma már másodjára hallom és mert magam is úgy érzem, hogy van benne valami, könnyekben török ki. Katniss rájön, hogy a házasélet nem egyszerű. A 12. körzet hamvai sorozat második kötete. - Katniss szemszögéből

- Katniss, ezek közül a cipők közül már egyik sem jó rám. Ki kell dobnunk őket!
- De másra még jó lehet. Esetleg Thomra? Az ő lába kisebb, mint a tiéd.
A gardróbszoba padlóján ülünk, és épp néhány szükségtelen dolgot próbálunk kiselejtezni, amelyek az elmúlt másfél éves együttélésünk alatt halmozódtak fel. Peeta alig várja, hogy megszabaduljunk azoktól a dolgoktól, amikre nem lesz szükségünk. Én viszont kevéssé.
- Az egyik lábam nem is igazi. - próbálkozik újra. - És ezek a cipők mind úgy vannak kialakítva, hogy jók legyenek a műlábamra. Emiatt nem is ugyanolyan méretű a két fél pár, szóval biztos nem lesz jó senkire. Ha Thomnak mégis cipőre lenne szüksége, majd veszek neki egy párat.
A hatalmas ruhatárból ő az, akinek több mindentől meg kell válnia, mert a legtöbb dolga már nem jó rá. A háború óta nagyjából öt centit nőtt, a lábmérete másfél számmal lett nagyobb, a vállai pedig szélesebbek, mint valaha. Remélem, bár biztos nem vagyok benne, hogy végül megáll a növekedésben. Egy kicsit furán érzem magam, hogy olyasvalakihez mentem feleségül, aki még mindig növésben van. Nem tűnik helyesnek.
- De ez olyan pazarlás. - szállok vele szembe. - A cipők mégiscsak cipők. Gyerekkoromban én is sok olyan holmit hordtam, amik nem voltak pont jók rám.
- Katniss, mindenkinek új cipőt veszek a körzetben, ha hagyod, hogy ezeket kidobjam. Nem akarom, hogy az emberek, akikkel nap mint nap találkozok a körzetben, tudják, hogy hanyas cipőt hordok és milyen büdös a lábam.
Erre már én sem tudok mit mondani, úgyhogy inkább lágyítani próbálom a helyzetet.
- Egész nap a forró sütők előtt állsz! És ahhoz képest szerintem nem is olyan rossz a helyzet!
Peeta megrázza a fejét.
- Nem! Vagy kidobjuk vagy tovább hordom őket!
- De hát fáj bennük a lábad! - valahogy az én szememben a kidobás nem egy választható lehetőség.
- Igen, és én nem hagyom, hogy más lábát is felsértsék. - mondja Peeta hajthatatlanul. Ezt a csatát már nem tudom megnyerni. Legalábbis úgy nem, ahogy én szeretném. De a gondolat, hogy kidobjuk ezeket a cipőket és gyakorlatilag szinte mindent a szekrényből, mégis felzaklat, amit nem is nagyon értek. Mintha azáltal, hogy kikerülnek innen, mindazok a dolgok is, amik akkor történtek, amikor Peeta ezeket hordta valamiképp semmissé válhatnának.
- Ez volt rajtad Thom esküvőjén is, emlékszel?
Peeta rám néz, megértés csillan a szemében. Látom rajta, hogy neki is ugyanaz jutott az eszébe, ami nekem.
- Katniss, az az emlék nem fog elmúlni, ha kidobjuk ezeket a büdös régi cipőket.
Kényelmetlenül fészkelődöm.
- Tudom, de...
- Szerelmem, ha nem állsz készen arra, hogy megszabadulj a dolgaidtól, az teljesen rendben van. De nem tudok helyet fenntartani olyan cuccok számára, amiket én már nem veszek fel, amikor olyan dolgok számára szeretnék helyet biztosítani kettőnknek, ami fontos. Szóval vagy tovább hordom őket, annak ellenére, hogy teljesen benyomódott már némelyik orra vagy megszabadulunk tőlük. Ennyi.
- De nem dobhatod ki. Valakinek még lehet, hogy jó lenne. - erőltetem.
- Senkinek nem kellenek már ilyen cipők! - nevet fel Peeta, de hangjából a kétkedés árad, nem pedig jókedv.
Felveszem az egyik cipőt és megrázom.
- Biztos vagyok benne, hogy vannak emberek, akiknek rosszabb cipővel kell beérniük.
- Szeretném látni őket. - Most Peeta gúnyolódik?
- Gondolom így, hogy a városban nőttél fel, sosem kellett aggódnod amiatt, lesz-e cipőd. - vágok vissza rosszindulatúan.

2017. február 9., csütörtök

Idő előtt bezárt Sydney-ben Az Éhezők Viadala Kiállítás

Elég csúnya, kiábrándító hírem van sajnos Az Éhezők Viadala Kiállításról, amellyel kapcsolatban hivatalos körökben néma csönd van. Ahogy a cikkben részletesen olvashatjátok, Sydney-ben váratlanul két nappal korábban bezárt a kiállítás, amelynek további útjáról, sorsáról nem tudunk semmit. Elég szomorú vagyok és kicsit együtt érzek az Ausztráliában pórul járt rajongókkal.

A kasszasikert elért Éhezők Viadala elszánt rajongói eléggé feldühödtek, amikor a hétvégén valamiféle szállítással kapcsolatos problémák miatt a Sydney-i kiállítás idő előtt bezárt.

A Kiállítás, amelyet az Egyesült Államok-beli székhelyű Lionsgate Entertainment üzemeltetett február 4-én szombat délelőtt már zárva volt annak ellenére, hogy az eredeti menetrend szerint vasárnap estig lett volna látogatható.

Közel 1100 rajongót ért csalódás, amikor megérkeztek Sydney új Darling Harbour-i kiállítóközpontjába, hogy megtekintsék a kiállítást. A jegytulajdonosokat nem figyelmeztették előre, csak ott találkoztak egy kiírással, miszerint "Előre nem látható okok miatt a kiállítás a mai napon zárva tart."

Forrás: scenestr.com.au

A Lionsgate, amely Az Éhezők Viadala filmek és a márka jogtulajdonosa minden valószínűség szerint elkezdte összecsomagolni a kiállítást, hogy visszaszállítsák Los Angelesbe, mert az a vártnál két nappal előbb érkezett Sydney-be. A helyzet feldühítette azokat a jegytulajdonosokat, akik csak emiatt messziről utaztak ide a hétvégére.

Wendy Pierce három kamasz lánnyal érkezett ide Melbourne-ből szombat reggel, hogy meglátogassa a Kiállítást, amelyre már novemberben megvásárolták a jegyeket.
- Szombat reggel felültünk a repülőre, ide utaztunk Sydney-be, itt autót béreltünk, csak hogy eljuthassunk egy kiállításra, amelyet bezártak. - mesélte.
- A lányok hatalmas rajongói a könyveknek és a filmeknek. Ők most hihetetlenül csalódottak. - A jegyek árát ugyan azonnal visszautalták a háborgó látogatóknak, ám a szervezők nem kértek bocsánatot.

Az asuztrál szervező iLive-et John Denison képviselte, aki azt mondta, az Egyesült Államok-beli jogtulajdonosok döntöttek úgy, hogy idő előtt figyelmeztetés nélkül zárják be a kiállítást.
Forrás: The Australian

2017. február 7., kedd

Hamarosan a könyvesboltokban a Vörös veréb!

Nem tartozik szigorúan az oldal témájához, viszont több kapcsolódási pontja is van Az Éhezők Viadalának a Vörös Verébbel, ezért ajánlom most figyelmetekbe a könyvet.

Egyrészt mert a regényt ugyanaz az Agave kiadó adja ki, amely Az Éhezők Viadalát is elérhetővé tette számunkra, másrészt pedig mert a könyvből készülő filmet Az Éhezők Viadala főszereplőjével, Jennifer Lawrence-szel forgatják, szintén Az Éhezők Viadala filmek rendezője, Francis Lawrence vezetésével ráadásul itt Budapesten, immáron több, mint egy hónapja, így nem lennék meglepve, ha rajtam kívül másokat is érdekelne a könyv.

Kép: Agave
A Vlagyimir Putyin vezette Oroszországban az orosz hírszerzés tisztje, Dominyika Jegorova keservesen próbálja kiismerni és túlélni a posztszovjet hírszerzés veszedelmes dzsungelét. Épp csak kikerült a Verébiskoláról – ahol hírszerzési célokat szolgáló csábításra képezik ki a hallgatókat –, és egyből Nathaniel Nash CIA-tisztre állítják rá. Ő a kapcsolattartója az amerikaiak egyik legértékesebb kémének, akit valaha sikerült beépíteniük az oroszok közé.

A lélegzetelállító sebességgel pörgő cselekmény Oroszországból indulva Finnországon, Görögországon és Olaszországon keresztül az Egyesült Államokba vezet minket. Jegorova és Nash halálos össztűzben találják magukat, amely már nem csak az ő életüket, hanem másokét is veszélybe sodorja. Titkos hűségeskük köttetnek és szegődnek meg, miközben minden hírszerző ügynökség veszélybe kerül Moszkvától egészen Washingtonig.

A Vörös veréb a nyugalmazott CIA-tiszt Jason Matthews első regénye; letehetetlen stílusával és emlékezetes szereplőivel nem csupán irodalmi bravúr, hanem szakmai szempontból is jelentős teljesítmény. Nagy részletességgel, valós módszerek bemutatásával – kémkedés, kémelhárítás, beszervezés, kiberháború – nyerhetünk bepillantást a nemzetközi hírszerzés működésébe. A kötet 2014-ben elnyerte a rangos Edgar-díjat, és Jennifer Lawrence főszereplésével Francis Lawrence forgat belőle filmet Budapesten.

A regény a héten, február 9-én jelenik meg, jelenleg pedig 35%-os kedvezménnyel előrendelhető a kiadónál. 
Természetesen senkit nem szeretnék rábeszélni, érdekem ezúttal sem fűződik az ajánlóhoz, egyszerűen csak izgalmasnak tartom, hogy megjelenik, ráadásul épp mostanában a regény! Ha valaki hozzájut és elolvassa, örömmel fogadom az ajánlókat is, pláne mert minden lelkesedésem ellenére én biztos nem a kiadótól rendelem elő, hanem majd később szerzem be. 

Fülszöveg és előrendelési lehetőség: AgaveKiadó

2017. február 5., vasárnap

A jó feleség - 8. fejezet: Tél

- Borzasztó feleség vagy, drágaságom! - Mivel ma már másodjára hallom és mert magam is úgy érzem, hogy van benne valami, könnyekben török ki. Katniss rájön, hogy a házasélet nem egyszerű. A 12. körzet hamvai sorozat második kötete. - Katniss szemszögéből

Kétfajta nyomorúságot is át kellett élnem. Az első hirtelen volt, traumatikus. Egyfajta szorongás, amely a veszteségből fakadt, a szenvedésből, amelynek konkrét, nyilvánvaló oka volt. Ennek legalább volt értelme. Ez elfogadható volt, megengedett, legalábbis az észszerűség határain belül. Ezt éreztem húgom halála után. Sőt, ezt élte át anyukám, apa halála után, legalábbis először.

A másik sokkal alattomosabb volt.
Nem is tudom, hogy történt. Vick távozása után hirtelen beköszöntött a tél, sokkal nagyobb hévvel, mint amire emlékeztem apám halála óta. Mindig borzalmasan hideg volt. Hófalak torlódtak fel, magát a havat pedig vastag jégréteg borította. A vadászat veszélyessé vált, legtöbbször lehetetlenné. Ha mégis kijutottam az erődbe, rendszerint nem lőttem semmit. Rory sem járt sokkal több szerencsével.
A napok egyre rövidebbek lettek, a napsütés pedig szinte egyáltalán nem volt.
Peeta szinte folyamatosan dolgozott. Így, hogy nem volt, aki segítsen neki, kétszer annyit kellett dolgoznia, mint azelőtt, és ez még normális körülmények között is nagyon nehéz lett volna. A körülmények azonban nem voltak normálisak. A hóesés azt jelentette, hogy heteken át nem érkezett a körzetbe ellátmány vasúton. Roryval nem tudtunk vadászni. A növényeket, amelyeket Thom termelt, hacsak nem lettek eltéve vagy valamilyen módon tartósítva, már nem lehetett felhasználni, nekünk pedig elfogytak az élelmiszer tartalékaink.
Liszttartalékainknak köszönhetően lényegében a pékség látta el a körzetet élelemmel.
Bár még nem állt készen rá, hogy bárkivel helyettesítse Vicket, Peeta megpróbált keríteni valakit, aki segít neki, de ez nehéz volt. Nagyon kevesen vágytak arra, hogy elhagyják otthonaikat és keresztülvergődjenek a várost borító mély havon, hogy segítsenek valakinek kenyeret sütni, amint a nap felkelt. Még kevesebben akartak fát vágni az erdőben a borzongató hidegben, hogy a kemencéket be lehessen gyújtani. Ahelyett, hogy egyvalakit bérelt volna fel, Peeta több kétkezi munkással próbálkozott, akik azonban nemes egyszerűséggel nem jelentek meg a megadott időben. Így aztán Peeta még a hajnal beállta előtt elment otthonról és heti hat napon át, napi tizenöt óra munka után tért csak haza.
Megpróbáltam segíteni neki, tényleg megpróbáltam, de csak gondot okoztam. Amikor megpróbáltam besegíteni valamiben, még ha csak fát vágtam is az erdőben, a kenyér nem kelt meg, és néhány péksütemény, amit készítettünk, lapos maradt. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés volt, mi több, biztos is, hogy így volt, de azokon a napokon, amikor bementem a pékségbe, Peetának még többet kellett dolgoznia. Bár tudtam, hogy őt ez nem zavarja, hogy ő így szeret engem, végül mégsem jártam be, mert néhány gyakorlati dolgot csak megnehezítettem számára. Sikerült meggyőznöm Roryt, hogy vágja fel a fát helyettem. Mondjuk nem volt nehéz meggyőzni, mert ő épp annyira nem szeretett otthon ülni egy helyben, mint én.