Most már tényleg egyre kevesebb cikkem van láthatáron, de persze bármikor kerülhet elő újabb. Most a Popsugar cikkét olvashatjátok, amely nem szigorúan Éhezők Viadala, de vonatkozása nyilván van.
Ez nem az, amire gondolsz. Nem akarok vészmadárkodni, atomháborút vagy a társadalom, esetleg a civilizáció összeomlását megjósolni. Nem akarom azt sugallni, hogy azért lenne érdemes posztapokaliptikus regényeket olvasnod, mert előbb-utóbb akár egyfajta terepi útmutatóként használhatod majd. Szóval vegyünk csak egy mély levegőt. Minden rendben lesz (reméljük legalábbis).
A posztapokaliptikus irodalom egyike azoknak a műfajoknak, amelyek kiállták az idő próbáját. Azt hiszem, azért, mert a műfaj széles választékot kínál: lehet olyan nagy népszerűségnek örvendő, mint Az Éhezők Viadala vagy olyan irodalmi hatású, mint Az Út. De mitől lesz mégis ilyen vonzó ez a műfaj olyan sokak számára? Mit kínál olvasóinak? És miért is aktuálisabb, mint valaha?
1. Keményen bírálja a kormányzatot
A legtöbb posztapokaliptikus történet olyan kormányzatot vagy szabályozó szervezetet mutat be, amelyek borzalmas módszerekkel kormányoznak. A műfaj kőkemény kérdéseket vet fel arra vonatkozóan, hogy milyen jellegű kormányzásra van szükségünk és annak milyen szerepet kellene elfoglalnia életünkben. Most pedig, amikor politikai zűrzavar és bizonytalanság idejét éljük, ezek a kormányzatunkkal és annak hatalmával kapcsolatos kemény kérdések sokkal fontosabbak, mint valaha.
Ami pedig még durvább, hogy ez a posztapokaliptikus fikció ezen különös politikai légkörünkben gyakorlatilag fizikailag is megvalósul. Csak nézz rá ezekre a nőkre, akik úgy öltöznek, mint a szolgálólányok Margaret Atwood csodálatos, de egyben megdöbbentő A Szolgálólány Meséje című filmben. Ők nem egyszerűen egy film szereplőinek öltöznek be, hanem politikai állásfoglalást nyilvánítanak ki női jogaikkal és a hatalmon lévők azokkal kapcsolatos döntéseivel kapcsolatban.
Igen, jelenlegi kormányunk hála égnek nem olyan, mint amilyenről a legtöbb posztapokaliptikus regényben olvashatunk, de ezek már egyfajta próbálkozások, miképp reagálnak rá az emberek, olyan, mint amikor egy kisgyerek játszik a tűzzel. Míg a posztapokaliptikus regények izgalmas történeteket kínálnak számunkra, remélhetőleg azt is elérik, hogy még tudatosabban tekintsünk jogainkra, amelyeket meg kell őriznünk és amelyekért lehet, hogy meg is kell küzdenünk.
2. Vissza a természethez
Ez a pont elég egyszerű. Egy olyan társadalomban, amelyen a technológia uralkodik, a gyorsabban elérhető hírek, Twitter bejegyzések, státusz frissítések által minden sokkal jobban felpörög, sok hatás ér bennünket és sok minden történik, ám néha jó, sőt szükséges volna ha néha lassítanánk és pihennénk egy kicsit. Ezért aztán hasznos dolog néha olyan karakterekről olvasni, akik a világ végének köszönhetően egyáltalán nem a ma ismert körülmények között élnek. Ez felveti bennünk a kérdést: Mi lenne, ha nem lenne iPhone-om? Mihez kezdenék a technika világa nélkül? És ami még fontosabb: mit engedhetek, hogy irányíthasson engem?
Ne értsetek félre, a technológia csodálatos és fontos dolog, de az emberség is. Ám ezekben a pörgős időkben szerintem a posztapokaliptikus történetek segítenek számunkra elképzelni egy ilyen világot; segítenek felvázolni nekünk önmagunk egyszerűbb változatát, segít feltenni magunknak a kérdést, hogy "Milyen lehet ez a változat(om)?"
3. Javítja az empátiás készséget
A fikció varázslat. Különböző helyekre, időkbe, világokba repít, sőt más emberek bőrébe is bújhatsz. Elképzelheted, milyen lehet egy a feudális Japánban élő árva élete, milyen lehet muzulmánnak lenni, dzsihádista szülők gyerekeként felnőni vagy akár egy varázsló fiú bőrébe bújhatsz, akire a gonosz sötét ura vadászik.
A posztapokaliptikus regények nem nemlétező dolgokat mutatnak be. Sőt, mi több, napjainkra vonatkozóan is olyan üzeneteket hordozhatnak, amelyek aktuálisabbak, mint valaha. Láthatjuk, hogy a karakterek milyen döntéseket hoznak a legzordabb körülmények között is - például, amikor vége a világnak - amelyek között vannak jók és rosszak is. De talán még rokonszenvet is érezhetünk olyan karakterekkel szemben is, akik esetleg önző vagy ostoba döntést hoznak, mert látjuk, min mentek keresztül. Vagyis a posztapokalptikus történet ismét arra kényszerít minket, hogy kemény kérdéseket vessünk fel magunknak. Tényleg léteznek igazán gonosz emberek vagy mindenki a körülmények áldozata? Megbocsáthatunk-e nekik pusztán azért, mert körülményeik áldozatává váltak? Én ezekre nem tudok konkrét választ adni és a posztapokaliptikus történetek sem fogják a szádba rágni, mit gondolj. Azt elérhetik, hogy úgy akarj élni, mint más. Talán még azt is elérik, hogy nézz szét és láss is, mielőtt döntést hozol, amikor az idióta öreg szomszédod kutyája a te kertedet rakja tele csomagjaival.
Ha úgy nézzük, ezek a fikciók javítják az ember empátiás készségét. És különösen egy posztapokaliptikus fikcióban - amikor minden megsemmisült és a világ sivár - lassan elkezdjük meglátni, hogy mind ugyanolyanok vagyunk. És napjaink pörgős társadalmában, a jelenlegi bizonytalan politikai helyzetben, azt hiszem, ez az egyetlen dolog, amely megmenthet mindannyiunkat. Hiszen az empátia megértéshez vezet, a megértés megbocsátáshoz, a megbocsátás pedig szeretethez. Jó, ez kicsit nyálasan hangzik, de én hiszek benne, hogy igaz.
Lényeg a lényeg: olvass minél több könyvet! És még konkrétabban: olvass még több könyvet a világ végéről.
Forrás: Popsugar
Ez nem az, amire gondolsz. Nem akarok vészmadárkodni, atomháborút vagy a társadalom, esetleg a civilizáció összeomlását megjósolni. Nem akarom azt sugallni, hogy azért lenne érdemes posztapokaliptikus regényeket olvasnod, mert előbb-utóbb akár egyfajta terepi útmutatóként használhatod majd. Szóval vegyünk csak egy mély levegőt. Minden rendben lesz (reméljük legalábbis).
A posztapokaliptikus irodalom egyike azoknak a műfajoknak, amelyek kiállták az idő próbáját. Azt hiszem, azért, mert a műfaj széles választékot kínál: lehet olyan nagy népszerűségnek örvendő, mint Az Éhezők Viadala vagy olyan irodalmi hatású, mint Az Út. De mitől lesz mégis ilyen vonzó ez a műfaj olyan sokak számára? Mit kínál olvasóinak? És miért is aktuálisabb, mint valaha?
1. Keményen bírálja a kormányzatot
A legtöbb posztapokaliptikus történet olyan kormányzatot vagy szabályozó szervezetet mutat be, amelyek borzalmas módszerekkel kormányoznak. A műfaj kőkemény kérdéseket vet fel arra vonatkozóan, hogy milyen jellegű kormányzásra van szükségünk és annak milyen szerepet kellene elfoglalnia életünkben. Most pedig, amikor politikai zűrzavar és bizonytalanság idejét éljük, ezek a kormányzatunkkal és annak hatalmával kapcsolatos kemény kérdések sokkal fontosabbak, mint valaha.
Ami pedig még durvább, hogy ez a posztapokaliptikus fikció ezen különös politikai légkörünkben gyakorlatilag fizikailag is megvalósul. Csak nézz rá ezekre a nőkre, akik úgy öltöznek, mint a szolgálólányok Margaret Atwood csodálatos, de egyben megdöbbentő A Szolgálólány Meséje című filmben. Ők nem egyszerűen egy film szereplőinek öltöznek be, hanem politikai állásfoglalást nyilvánítanak ki női jogaikkal és a hatalmon lévők azokkal kapcsolatos döntéseivel kapcsolatban.
Igen, jelenlegi kormányunk hála égnek nem olyan, mint amilyenről a legtöbb posztapokaliptikus regényben olvashatunk, de ezek már egyfajta próbálkozások, miképp reagálnak rá az emberek, olyan, mint amikor egy kisgyerek játszik a tűzzel. Míg a posztapokaliptikus regények izgalmas történeteket kínálnak számunkra, remélhetőleg azt is elérik, hogy még tudatosabban tekintsünk jogainkra, amelyeket meg kell őriznünk és amelyekért lehet, hogy meg is kell küzdenünk.
2. Vissza a természethez
Ez a pont elég egyszerű. Egy olyan társadalomban, amelyen a technológia uralkodik, a gyorsabban elérhető hírek, Twitter bejegyzések, státusz frissítések által minden sokkal jobban felpörög, sok hatás ér bennünket és sok minden történik, ám néha jó, sőt szükséges volna ha néha lassítanánk és pihennénk egy kicsit. Ezért aztán hasznos dolog néha olyan karakterekről olvasni, akik a világ végének köszönhetően egyáltalán nem a ma ismert körülmények között élnek. Ez felveti bennünk a kérdést: Mi lenne, ha nem lenne iPhone-om? Mihez kezdenék a technika világa nélkül? És ami még fontosabb: mit engedhetek, hogy irányíthasson engem?
Ne értsetek félre, a technológia csodálatos és fontos dolog, de az emberség is. Ám ezekben a pörgős időkben szerintem a posztapokaliptikus történetek segítenek számunkra elképzelni egy ilyen világot; segítenek felvázolni nekünk önmagunk egyszerűbb változatát, segít feltenni magunknak a kérdést, hogy "Milyen lehet ez a változat(om)?"
3. Javítja az empátiás készséget
A fikció varázslat. Különböző helyekre, időkbe, világokba repít, sőt más emberek bőrébe is bújhatsz. Elképzelheted, milyen lehet egy a feudális Japánban élő árva élete, milyen lehet muzulmánnak lenni, dzsihádista szülők gyerekeként felnőni vagy akár egy varázsló fiú bőrébe bújhatsz, akire a gonosz sötét ura vadászik.
A posztapokaliptikus regények nem nemlétező dolgokat mutatnak be. Sőt, mi több, napjainkra vonatkozóan is olyan üzeneteket hordozhatnak, amelyek aktuálisabbak, mint valaha. Láthatjuk, hogy a karakterek milyen döntéseket hoznak a legzordabb körülmények között is - például, amikor vége a világnak - amelyek között vannak jók és rosszak is. De talán még rokonszenvet is érezhetünk olyan karakterekkel szemben is, akik esetleg önző vagy ostoba döntést hoznak, mert látjuk, min mentek keresztül. Vagyis a posztapokalptikus történet ismét arra kényszerít minket, hogy kemény kérdéseket vessünk fel magunknak. Tényleg léteznek igazán gonosz emberek vagy mindenki a körülmények áldozata? Megbocsáthatunk-e nekik pusztán azért, mert körülményeik áldozatává váltak? Én ezekre nem tudok konkrét választ adni és a posztapokaliptikus történetek sem fogják a szádba rágni, mit gondolj. Azt elérhetik, hogy úgy akarj élni, mint más. Talán még azt is elérik, hogy nézz szét és láss is, mielőtt döntést hozol, amikor az idióta öreg szomszédod kutyája a te kertedet rakja tele csomagjaival.
Ha úgy nézzük, ezek a fikciók javítják az ember empátiás készségét. És különösen egy posztapokaliptikus fikcióban - amikor minden megsemmisült és a világ sivár - lassan elkezdjük meglátni, hogy mind ugyanolyanok vagyunk. És napjaink pörgős társadalmában, a jelenlegi bizonytalan politikai helyzetben, azt hiszem, ez az egyetlen dolog, amely megmenthet mindannyiunkat. Hiszen az empátia megértéshez vezet, a megértés megbocsátáshoz, a megbocsátás pedig szeretethez. Jó, ez kicsit nyálasan hangzik, de én hiszek benne, hogy igaz.
Lényeg a lényeg: olvass minél több könyvet! És még konkrétabban: olvass még több könyvet a világ végéről.
Forrás: Popsugar
A véleményeddel miszerint olvassunk minél több világvége könyvet nem tudok egyetérteni , mivel ott vannak Lev Nyikolajevics Tolsztoj könyvei ( pl.: Anna Karenina, Háború és béke ). Továbbá lehetne sorolni más könyveket is akár Nemere Istvántól is, hogy egy magyar írót is írják, mivel ezek is fejlesztik az emberi képzelő erőt valamint hozzá járulnak a emberi érzések mondhatni müködéséhez.
VálaszTörlésAz pedig, hogy a civilizált világ milyen hatással van a mai világunkra még ennél is konkrétabban a személyes párkapcsolatra vonatkozóan, elég szomorú kép áll előttem. Gondoljunk csak a nagyszüleinkre akkor nem volt ennnyi válás mint most (legjobb tudásom szerint) most pedig rengeteg a válás akár 40 év alatti emberek körében is. Ez arra vezethető vissza,hogy nem ismerjük egymást nincs meg az a személyes kommunikáció illetőleg az a gondolkodási idő amelyet például egy (szerelmes) levél után kapunk hódolonktól annak fejében,hogy mi a válaszunk rá.
Konkrét példa : régen akár 2-3 évet is randiztak az emberek közben leveleztek jobban megismerték akár egymást mint a mai fiatalok és nincs annyi válás. Ezzel szemben a mai fiatalság állítom maximum 1 évet randiznak de már a java többség akár az első 2 hónapban megtesznek olyan dolgot amit nem kéne ( szexuális dolgok nyilván ). Az olvasót nem arra akarom felhívni,hogy ez rossz dolog lenne csupán hagyjuk elveszni azt ami fontos lenne. Önmagunk kiismerését gondolok itt érzéseinkre illetve életfelfogásunkra is, amit Ancsi is nagyon helyesen írt le.
Felhívnám a figyelmedet arra, hogy a bejegyzés a Popsugar cikkének fordítása (mint az az elején olvasható), nem pedig személyes vélemény.
TörlésElnézést ez az "apró" tény elkerülte figyelmemet.
TörlésRégen nem volt opció a válás.
VálaszTörlés