2017. június 25., vasárnap

A Nagymentor - 11. fejezet: Epilógus

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete.

Nagy, nagy, nagy nap ez a mai.
Persze ez is olyan nap, amikor aprólékosan elkészített frizurámba a szokásosnál több csatot kell tenni. Így aztán, amikor mindenki elhagyta a házat én még ott maradtam, hogy feltúrjam a szekrényeket, fiókokat és minden egyéb zugot, hogy kétségbeesetten keresni próbáljak valamit, ami megfogja a hajamat. Katniss és a lánya gyakorlottak ebben a kérdésben. Fonatok, csavarok meg mindenféle dolgok, amelyek látszólag az akaraterejükből kifolyólag képesek egyben maradni. Az én hajam tehát loknikban lóg a hátamon, amikor így állt, Haymitch régen mindig meghúzta, amikor nem néztem oda.
Csöndben kinyitom a hátsó ajtót, megpróbálok elsettenkedni a múlt emlékei mellett, amelyek a fákba kapaszkodnak. De tudom, ezek az emlékek sosem tűnnek innen. Haymitch itt van a mélyben.
Ma megmutattam Katnissnek, hogyan csavarjon bonyolult kontyot Hope hajából, aztán virágokat tűztem bele, mint amikor kislány volt még. Mostanra azonban felnőtt nő. A leggyönyörűbb, akit valaha volt szerencsém megismerni. Nem hallja, hogy közeledek, ahogy puha ujjaimat a fa kérgébe vájom. Nem hiszem, hogy korábban a közelébe osontam volna bárkinek is, de ez a mai nap valahogy más.

- Ma férjhez kellene mennem, Haymitch. - mondja Hope halkan, kikukucskálva a fátyla alól, ami a Második körzetben már divat, de itt még újdonság. A szél belekap és hátrafújja, ki az arcából, közben felnevet, de a pislákoló nap fényében látom, amint szemei megtelnek könnyel. Tudom, hogy ennek nem kellene szemtanújának lennem, meg kellene köszörülnöm a torkomat hangosan, hogy aztán együtt menjünk le a térre, ahol már mindenki felsorakozott, hogy egy csodálatos ünnepség részese legyen. De Haymitch szerette Hope-ot. Én pedig szerettem őt, pedig tudom, ehhez sosem volt igazán jogom.
Így aztán hallgatnom kell.
- A helyzet az... - Hope elhallgat, hangja csak egy kicsit bicsaklik meg - hogy csak az jár a fejemben, amit még akkor mondtál, amikor kicsi voltam. Hogy nem a házasság az egyetlen módja, hogy szeressünk valakit. Hogy néha hagynod kell, hogy Effie azt tegye, amit csak szeretne, mégis tudod, hogy mindig vissza fog térni. Hogy élhetitek a saját életeteket két különböző helyen, de ezzel együtt szerethetitek egymást. És hogy néha minden olyan bonyolult. - Megremegek a felismeréstől, hogy annak ellenére, amit éveken át gondoltam, Haymitch igenis beszélt rólam. Hogy többet jelentettünk egymásnak, mint két elveszett lélek, amelyik egymásba kapaszkodik. Többet, mint utolsó öreg relikviák, amelyek végignézik, amint egykori világunk elenyészik.
Óóó, Haymitch.
Hope kihúzza magát, úgy folytatja.
- Azt mondtad, hogy ha valaki megpróbál rávenni valamire, amiről tudom, hogy nem helyes, még ha csak úgy is gondolom, hogy még nem teljesen helyes, akkor álljak ki magamért. Azt mondtad, meg tudom tenni, meg tudok tenni bármit, amit akarok. És tudod mit Haymitch? Én most egyszerűen nem hiszem, hogy ezt akarom.

2017. június 22., csütörtök

Ez történt az elmúlt évek június 22-éin + Filmajánló

Ad hoc eszembe jutott, hogy valamelyik nyáron ezidőtájt valamikor még igyekeztem úgy szervezni a programomat, hogy délután gépközelben lehessek, hogy ha valamiféle hírt meg kellene osztani az érdeklődőkkel. Ez adta az ötletet, hogy felidézzem, vajon milyen cikkekkel is jelentkeztem az elmúlt években ezen a napon... 

2012. június 22-én azt vártuk, hogy elkezdjék lassan bejelenteni, kik is alakítják majd a főbb szerepeket a sorozat második filmjében, a Futótűzben. Az első részt épp három hónappal korábban mutatták be, az már lecsengett, ám a bizonytalanság miatt a második filmet csak később, 2012. őszén kezdték el forgatni. Ekkor júniusban a Johanna-jelöltek hírei kaptak szárnyra. Éppen öt éve arról számolhattam be, hogy a legfrissebb pletykák szerint Mia Wasikowska és Zoe Aggeliki is versenyben vannak Johanna szerepéért.


Nos, így utólag Jena Malone alakításának ismeretében bátran állíthatjuk, hogy helyes döntés volt inkább egy gyakorlott, vagány színésznő kezébe adni a karaktert.


2017. június 18., vasárnap

A nagymentor - 10. fejezet: Tizenkettő

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete.

- Fáj? - kérdezi halkan.
Mindig is fütyültem a veséimre. Már amikor a Viadal utáni években mindenki arról papolt, "mit teszek magammal", akkor is a májamat féltették a kapitóliumi orvosok. A májamat, és hogy a sok ivás tönkreteszi a bőröm színét. Azt féltették a legjobban. Még akkor is, amikor a májam tönkrement, a szívem került a középpontba.
Soha senki nem utalt arra, hogy az ivás milyen hatással lehet az ember veséjére. Néhány hónappal az agyvérzésem után egyszerűen leállt a működésük. Miután egy életen át gyötörtem őket, egyszerűen feladták. Nem hibáztatom őket.
Most egy gép végzi a munkájukat. Hawthorne egy légpárnással kiment Beetee-hez, együtt elkészítettek egy gépi pótvesét és attól jobb lett. Pedig még vesét is lehet növeszteni valami tartályokban, de valami okból kifolyólag az esetemben ez nem működik. Állítólag a féktelen alkoholizmusom tönkretette az örökítő anyagomat.
- Lényegében mutánst csinált magából - poénkodott Hawthorne, amikor magyarázta a helyzetet, majd amikor rájött, mit is mondott, inkább befogta a száját.
Erre semmi szükség nem volt. Ez volt a legviccesebb dolog, amit életében mondott.
Így aztán most ez a gép gondoskodik a vérem tisztításáról napi egy alkalommal, a gondoskodás többi részét pedig Ruth Everdeen végzi, aki visszaköltözött a 4. körzetből a 12.-be. Ruth Hazellel lakik. Senki nem mond semmit, de tudjuk, ez nem egy végleges megoldás. Ruth azt mondta, tartozik nekem, amikor felültem és megkérdeztem tőle, mi az ördögöt csinál a házamban. Úgy látszik, a kórház, ahol eddig dolgozott, már nélküle is teszi a dolgát, ő pedig nem az a típus, aki nem adja meg a tartozását.
Végülis elég sokáig élt a Peremben.
És azt hiszem, ott van nekem még Effie is, pedig elég rendszeresen megkérdezem tőle, mi az ördög haszna is van. A válasz, hogy "nagyon is sok" soha nem fog kicsúszni a számon, pedig naponta vagy harmincszor gondolom ezt. Lehet, hogy Ruth az, aki ráköt a gépre, aki vért vesz tőlem, meg ilyenek. Ezekkel a dolgokkal nagyon erősen próbálkozott Effie az első héten, de gyakorlatilag darabjaira hullott minden egyes alkalommal, ahányszor megtette.
Azt hiszem, a börtönre emlékeztette.
De Effie az, aki hoz nekem piát. Azt a kicsit legalábbis, amit a napi folyadékmennyiségem részeként fogyaszthatok. És persze minden mást is hoz, ami azt illeti.

2017. június 13., kedd

Josh Hutcherson E!Online gyorsinterjú és az Ape című rövidfilmje

Úgy döntöttem, visszatérek. 
Persze senki ne számítson napi szintű Éhezők Viadala hírekre, önámítás is lenne, meg pótcselekvés, arra meg senkinek semmi szüksége, de azt hiszem, heti egy nosztalgikus hangulatú bejegyzés belefér. Nem minden áron, de azért kicsit. Aki olvas, olvas, aki nem, hát nem. A fanficből mindösszesen három fejezet van, bár tán vannak spin-off novellái, amelyek közül minden bizonnyal felkerül majd egy-egy rész, de azt hiszem, vagy legalábbis most úgy látom, heti szinten egy-egy egyéb cikkel is megjelenek. Ma egy nem túl hosszú Josh Hutcherson interjút olvashattok például.

Josh Hutcherson is azon színészek közé tartozik, akik immáron rendeznek is.

Az Éhezők Viadala színésze az Ape című rövidfilmmel mutatkozott be rendezőként, amely egy olyan fiatal férfiról szólt (akit ő maga alakított), aki mentális betegséggel küszködik. A film a The Big Script című sorozat első része, amely öt filmből majd és amelyet a Hutcherson és édesanyja, Michelle Hutcherson produceri irodája, a Turkeyfoot Productions készít.

- Mindig is rendezni akartam. - mondja Josh Hutcherson. - A rendezés iránti vágy határozottan megelőzte a színészetet számomra. Mielőtt igazán belefolytam volna a szakmába, a barátaimmal rendeztem filmet Kentucky-ban. Ők azonban minden pillanatát gyűlölték, és nagyon gyakran lemondták a szereplést, ezért egyetlen ilyen munkámnak sem értem a végére. Úgyhogy most törlesztek.

Ez egészen biztosan nem az utolsó alkalom, hogy Josh a kamera mögül osztogat rendezői utasításokat.
- Teljesen függője lettem a rendezésnek. - mondta.

Josh ugyanakkor az USÁ-ban nemrégiben látható volt John Steinbeck 1936-os Késik a Szüret című regénye filmadaptációjának.
És nem is tenném jól a dolgom, ha nem kérdezném meg Josht arról, láthatjuk-e még együtt Jennifer Lawrence-szel és Liam Hemsworth-szel egy újabb lehetséges Éhezők Viadala filmről:
Nagyon jó élmény volt, szerettem alakítani a karakteremet. Szerettem a stábot, nagyszerű szereplőgárdánk volt, a legjobb. - mondta. - Ha természetesnek és jónak érződne, akkor igen, de ha csak arra menne ki a dolog, hogy pénzt csináljanak és megfejjék a fejős tehenet, akkor biztos nem lennék benne. Emiatt egyáltalán nem lenne lelkifurdalásom, hacsak nem valami sz*r történettel állnának elő, csak hogy még több haszonra tegyenek szert.
Forrás: E!Online

Az ugrás után pedig megnézhetitek a filmet is, sajnos azonnal elindulós, ezért "dugom el".


2017. június 11., vasárnap

A nagymentor - 9. fejezet: Tíz, 2. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

- Hallom, új kísérőt kaptál. - mondja Chaff, aki az elnöki rezidencia erkélyén talál rám. Idén az ő lány Kiválasztottja győzött. Évek óta először sikerült letennie valamit a Tizenegyedik körzetnek az asztalra.
És egyem a lelkét, szegény ronda, mint a bűn. Az egyik szeme teljesen megsérült és még a Kapitóliumban sem tudják helyrehozni anélkül, hogy meg ne vakítanák. Látszik, hogy ezúttal van mit ünnepelni.
Valahogy Chaff-nak sikerült meggyőznie a szervezőket, hadd csatlakozzam a Körútra.
Találkoznom kell az új kísérővel. A következő gerinctelen idiótával, amely majd pokollá teszi az életem.
- Jaja - húzom le azt a nevetségesen finom pohárnyi kapitóliumi likőrt, amelyet Chaff a kezembe nyomott. - Nem mondok köszönetet, amiért az elragadó Silas eggyel feljebb lépett a ranglétrán.
Chaff megrázza a fejét, megvonja a vállát és felnevet.
- Nem fog neked hiányozni.
Én is nevetek, mert tudom, hogy igaza van. 
- Most majd meg kell tanulnom, hogyan bánjak egy csillogó szemű rajongólánnyal vagy ami még rosszabb, valami tekintélyre vágyó ribanccal.
- Honnan tudod, hogy nő lesz?
- Mondták a nevét, ami még az itt megszokotthoz képest is oltári baromság. Essie Plinket vagy valami hasonló nevetséges szarság.
Részegen röhögünk, míg valaki félbe nem szakít minket.
- Valójában Effie Trinket az, Mr. Abernathy. 
Hátranézek a vállam mögött és meglátom őt. Nagyjából tizenöt évesnek látszik, rózsaszín fürtjei és szintén rózsaszín hatalmas szempillái nagyjából ötszörös nagyságúra emelik ki a szemét, mint amekkorák valójában.
- Neked egyáltalán szabad itt lenned? - emelem fel vékony falú kristálypoharamat és azon át nézek rá.
Chaff hahotázik, a nő összevonja a szemöldökét.
- Látom, a Tizenkettedik körzetben nem éppen a legkifogástalanabb az emberek modora. - puffog. - Vagy a szaga.
- Haymitch, ez egy igazi kis méregzsák, jobb, ha vigyázol magadra! - mondja Chaff két röhögőgörcs között.
- Nos, úgy nézel ki, mint egy rajongó lány, de valójában igazi karrierista kis picsa vagy, ugye, hercegnőm? - gúnyolódok.
- Én, Mr. Abernathy, szánalmas körzetének a kísérője vagyok, amit már több, mint egy évtizede nem segít megfelelően. Ha egykor csodáltam is önt, az már rég elmúlt, erről biztosíthatom.
Ezzel megfordul és lesétál az erkélyről, szoknyája lebeg körülötte, ahogy lépked.
- Azt kell, hogy mondjam, ez jól sikerült - vigyorog Chaff.

- Haymitch! - verdesi Vick az arcomat, de alig érzek valamit. - Haymitch! Meg kell mondania, hol vagyunk!
Megmondom neki, hogy hagyjon kurvára békén, de nem igazán érthetőek a szavaim, ahogy kimondom azokat. Kibaszottul fáj a fejem, mindjárt megöl, úgyhogy inkább becsukom a szememet.

2017. június 6., kedd

Mi újság a sorozat háza táján?

Szerintem immáron nem is kérdés, hogy egyre inkább távolodunk a sorozattól. Tavasszal számomra is elérkezett az a pillanat, amikor felhagytam a napi szintű hírek után keresgéléssel. Először csak azért, hogy annyival is több időm maradjon a fic fordítására, hogy végre mielőbb elkészülhessek vele. Nem sokkal húsvét után azonban ez megtörtént és az elmúlt két hónapban csak az elmúlt napokban kezdtem el tevékenyen utánanézni újra a dolgoknak. Összeszedem, mit találtam, hogy ha jár még olyan, akit érdekel a dolog, kicsit tájékozódhasson.

Az Éhezők Viadala Vándorkiállítás április 1. óta Jennifer Lawrence szülővárosában Louisville-ben látogatható. A Kiállítás szeptember 10-ig tekinthető meg a helyi Frazier múzeumban. A következő videóban egy helyi riportot nézhettek meg erről. Sajnos a film szereplői nem láthatóak benne, de a hangulatot kicsit feleleveníti a következő három perces anyag:



A másik nem olyan régi hírünk egy szibériai valóságshow-ról szólt, amely a nyáron indult volna útjára Oroszországban, 9 hónapig tartott volna és a szabályok szerint a játékosok gyakorlatilag bármit tehettek volna a másikkal. Most, hogy utánanéztem, találtam meg a hírt, hogy a vetélkedő végül nem indul el. A műsor tervezői pénz és szponzorok hiányára hivatkoztak. Nem is baj, mert szerintem elég durva lett volna.

Na, de kanyarodjunk vissza a sorozathoz, azon belül is leginkább a film szereplőihez, más hír a sorozat tájáról nemigen van. Előrebocsátanám, hogy akit nem sorolok fel, arról nincs semmi újdonság, beleértve ide Willow Shields-et is, aki fölött elsőre tényleg elsiklottam, viszont hiába kerestem utána, értelmes hírt, új filmszerepet nem találtam róla sem. Azért elég sokakról tudtam kicsi frissítést hozni, így fél év elteltével. A részletekhez katt a folytatásra, mindenkinek jó szórakozást. Már aki jár még erre, amerre a madár is alig...

2017. június 4., vasárnap

A nagymentor - 9. fejezet: Tíz, 1. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

- Miért nem veszed feleségül Effie-t? - kérdezi, fején büdös, égett hús és bőr. Szájából koromsötét feketeség árad. Kiforgatja alólam a lábaimat és magával húz a kibaszott fekete mélységbe.
Tudom, hogy ott vannak. Érzem őket, még ha látni nem is látom. Suttognak, nevetgélnek és zokognak. A levegő nehéz a vér szagától. Kezeim és lábaim nyirkosak miatta. Mindenen keresztül hallom Maysilee hörgő zokogását, amelyet halálakor hallatott. Tiszta szívemből ismerem ezt a hangot, hisz mindig hallom, akárhányszor a világ elcsendesedik.
Aztán a föld kicsúszik a lábam alól, ahol vagyok, elesek és egy hideg szobába zuhanok a Kapitóliumba. A börtöncella jellegtelen, de tényleg, mégis az egyetlen, amit kurvára nem fogok sohasem elfelejteni. A sarokban egy ázott halom, amely egykor egy nő lehetett, halott szemei rám merednek. A padló véres és mocskos. A falakon átlós irányú barázdák látszódnak, ahol a legtöbb vér folyt le.
A nő remegő kezein a körmök darabokra törtek.
- Effie? - nyögöm ki, mert ő az.
A nő felnéz, de Effie helyett őt látom.
Tansy-t.
Szája nyitva, mintha sikítani készülne, ám a levegő tele van csapkodó szárnyakkal, ahogy azok az átkozott madarak kiáramlanak a nő szájából és betöltik a teret. Leszállnak a bőrömre, csipkedni kezdenek, a torkomra támadnak. Elhessegetem őket, de nem mennek el. Nincs menekvés előlük. Mindenütt ott vannak. Nem kapok levegőt.
Maysilee ismét haldoklik, és valahol Effie sikít, de csak azokat a rémült, lángokkal teli szürke szemeket látom.
Arra ébredek, hogy testem összerándul, beverem a fejemet a padlóba, amitől másnaposságom csak milliószor rosszabb lesz. Napok óta itt alszok a nappaliban egy üveg fehérszesz társaságában. Mióta csak Hope Effie-ről kérdezett.

2017. május 28., vasárnap

A nagymentor - 8. fejezet: Nyolc - 2. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

Peetát a konyhában találom, ahol épp ádáz támadást intéz egy adag kelt tészta ellen. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöznek. Nyilvánvaló, hogy teljesen kikészült, amiért Hope-ot szomorúnak látja, úgyhogy próbál lehiggadni. Mellette Nick, aki úgy néz ki, mint akinek kitépték a szívét a helyéből és végigtapostak rajta. Lassan kiderül, hogy az igazság nincs is nagyon messze ettől.
- Én egyszerűen... nem tudom, Peeta. - mondja elkínzottan. Most, hogy már gyakorlatilag felnőtt, elég jóképű. Apjára hasonlít, azt hiszem, ám kókadt szerelmes pillantásával elég ostobának tűnik. Nem pont ilyesmire vágyom, hogy szenvedni lásak egy húsz éves fiút. Az ő korában nekem túlságosan is valódi problémám volt, amihez képest, bármi baja is van, biztos nevetséges.
Különös, hogy amikor tíz perccel ezelőtt, amikor azt hallgattam, hogy a kislány sír, amiért csúfolják, még nem így gondolkodtam.
Ám Peeta még az elvakult tésztagyúrás ellenére is remek hallgatóság. Alder, aki az asztalnál ül, úgy néz ki, mint aki valami bonyolult egyenletrendszert old meg. Nem úgy tűnik mint aki hozzá akar szólni a témához, ami már meg sem lep.
- Ő egyszerűen... nem érti! Én szeretem őt! - kiált fel Nick.
- Kit szeretsz? - kérdezem, meglepődve, hogy a dolgok ebbe az irányba indultak. Nick egy jóképű, gazdag kölyök, akinek híres az apja. Nem valószínű, hogy nehéz volna bárki figyelmét felkeltenie.
- Posy nénit! - mondja elutasítóan.
Nickre meredek, aki a pultnak dőlve áll, arcáról sugárzik a nyomorúság.
- Lehet, hogy valahol kiment a fejedből, de ő hét évvel idősebb nálad. - Nálamnál jóravalóbb férfi képes lenne befogni a száját, de én nem az a típus vagyok. Mostanra nem egyszerű megdöbbenteni engem, de az, hogy Finnick Odair fia Gale Hawthorne kishúgába szerelmes, a legnevetségesebb dolog, amit valaha hallottam. Amikor gyerekek voltak, Posy pelenkázta Nicket.
Ezt el is árulom neki, mire úgy elvörösödik, hogy még Peetával is képes versenybe szállni.
- Haymitch, vegyen vissza - mondja Peeta,és próbálja magában tartani a nevetést, miközben meghinti a tésztát valamivel. Valószínűleg tényleg vissza kellene vennem. Nick gyerekként már sok mindenen keresztül ment így, hogy apa nélkül kellett felnőnie. Egy nagyon-nagyon híres, háborús hős apa nélkül. Nem hiszem, hogy ez könnyű lehetett, látni, amint szobrot állítanak neki a Negyedik körzetben, ahol Nick is él.
Így aztán befogom a számat és kiveszek egy sört a hűtőből. Én is nekidőlök a konyhapultnak, mert még ha csöndben is maradok, azért ez érdekesen indul.

2017. május 21., vasárnap

A nagymentor - 8. fejezet: Nyolc - 1. rész

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

- A fiúk miért ilyen rosszak? - zokogja a kislány Katnissnek, hangja a többiek beszélgetésén át visszhangzik. Igazából észre sem kellene vennem, akkor a zaj, de mégis meghallom. Gondolom azért, mert annyira hozzászoktam már ehhez a hanghoz. Próbálok nem hallgatózni, ujjaim egy, az ölemben lévő üveg nyakára kulcsolódnak.
Egy pikniken vagyunk, ami alól tényleg nem tudtam kihúzni magam, tekintve, hogy a saját bejárati ajtóm előtt zajlik. Egy vidám kis találkozó, amely végül minden nyáron megrendezésre kerül, amikor Hawthornék vagy Masonék vagy hogy a pokolba is kellene neveznünk a babaarcút, a szépfiút meg a kölykeiket, megjelennek egy hosszabb nyaralás erejéig. Katniss mindig kitalál valami játékot, Peeta süt valamit, amivel betömheti ennek az éhes seregnek a száját, de mindenki más is jóllakik.
Az első tíz év vagy így valahogy, elég kellemetlen volt. Még azután is, hogy a lány és az ő jó öreg... unokatestvére valamiféle békét kötöttek, elég nyilvánvaló volt, hogy már csak egymás látványa is fizikai fájdalmat okozott a másiknak. Majdnem mindenki megpróbált erről nem tudomást venni, különösen, hogy ők ketten elég ritkán keresztezték egymás útját. Peeta azonban ragaszkodott hozzá, hogy legalább évente rendezzenek egy olyan összejövetelt, amelyen mindenki itt van. Nem tudom, talán ez amiatt lehetett, hogy abból a közösségből, akik közt ő felnőtt, majdnem mindenki meghalt, de mindenképp erőltette a dolgot.
Johannát rohadtul nem érdekelte, hogy kis családja jelenléte általánosan vagy konkrétan milyen tabukat sért. Sőt, úgy tűnt, kifejezetten lelkes attól, milyen sok kellemetlen helyzetbe kerültek végül, de sosem törődött azzal, hogy beszél gyerekei előtt.
Alder talán ezért lett ilyen furcsa.
Miután Johanna közel egy évtizede bukkan fel a Győztesek Falujában gonosz vigyorral, egy befogott szájú férjjel és a legfurább kölyökkel akit valaha bármelyikünk is ismert, a falak leomlani látszanak Katniss és a szépfiú között. Most már látom, hogy rendszeresen együtt álldogálnak, nevetgélnek vagy mély beszélgetésben merülnek el, amikor Gale idelátogat. Elkerülhetetlen azonban, hogy ne legyen egy pillanat, amikor valamelyiküknek eszébe nem jut valami és ismét eljegesedik köztük a hangulat. Azt hiszem azonban, ha a fal le is omlott, egy kerítés azért mindig marad majd kettejük között. Legalábbis amíg Gale meg nem bocsát magának.
Amit kétlek, hogy valaha is teljesen bekövetkezne.

Nem hallom, Katniss mit mond a lányának, de ahogy a szemem sarkából figyelem őket, látom, amint a kislány ajka lefelé görbül. Nem vagyok teljesen biztos benne, de ha tippelnem kellene, azt gondolnám, Katniss kiskorában elég erősen tartotta magát, majd pedig átkozottul gyorsan fel kellett nőnie, így nem nagyon tudja, milyen, amikor az embert más gyerekek bosszantják. Számára egyszerűbb volt, ha da sem figyelt a többi gyerekre. Neki kisebb baja is nagyobb volt annál, hogy ilyen miatt aggódjon, ami nagyon egyszerű módja, hogy az ember ne nagyon vegye észre a rosszabb gyerekeket. A lányának azonban nincs része ebben a luxusban. Persze úgy vélem, ez hatalmas áldás, de azért ezt így önmagában hogy is érthetné meg egy nyolc éves kislány?
Amikor őket nézem, érzem, hogy feltörnek bennem a könnyek. Nem tudom, mikor történt, mikor kezdtem úgy érezni, hogy szinte vágyom az idióta "mentor" szerepre, mégis határozottan ellenállok a kényszernek, hogy oda álljak a fejük fölé és kéretlen tanácsokkal lássam el őket.
Mert a kislány nem engem kérdezett. Hanem az anyját.
Én viszont biztos nem mondok semmit, ha nem kérdeznek.

2017. május 14., vasárnap

A nagymentor - 7. fejezet: Hat

A gyereknevelés viszontagságai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete. 

- Miért nincs a papa a pékségben, Haymitch? - kérdezi Hope, miközben megigazítja a hátizsákját, amikor hazafelé sétálunk az iskolából. A táska félig van csak becipzárazva, néhány rajza és törött ceruzája kandikál ki a tetején. Katniss képes olyan rendben tartani a kislány dolgait, ahogy az életét szokta menteni.
Rántok egyet a kötélen, amit az öccsére kötöttem hámként, hogy elhúzzam a büdös tócsától, amibe épp belemerülni készült, és visszahúzom hozzánk. Fletcher mindvégig nevetgél, gyorsan talpra áll, amikor én megállok, és valószínűleg máris a következő veszélyes vagy gusztustalan dolog felé veszi az irányt. Már fél napja ezen a pórázon tartom a kisfiút, mióta Katniss idegesen lepasszolta őt. Láthatóan Peeta elég csúnyán megégette magát a pékségben, és szüksége volt valakire, aki vigyáz a gyerekekre, amíg ő Peetával foglalkozik. Először azt hittem, teljesen jól megleszünk a kicsivel, ha kiülünk nézni a libákat, hagytam, hogy csinálja a kis gyerekes dolgait. De miután az egyik liba majdnem megharapta az arcát, úgy döntöttem, hogy neki talán mégsem ugyanolyan a kapcsolata az állatokkal, mint a nővérének, így jobb lesz, ha teszek róla, hogy rendesen viselkedjen.
- A papád már megint beteg, bogárkám. - dünnyögöm, és próbálok nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a kisfiú épp egy kövér, lusta városi patkányt közelít meg, amely a hentes és a vegyesbolt közötti szemetesek között kóvályog.
- Móus - morran fel rekedtes hangján, kezét olyan lassan és határozottan nyújtva ki, hogy úgy gondolom, ha hagyom, még meg is fogja azt a dolgot. Kövér, ostoba és lusta a napfényben, de meglepően gyors tud lenni egy olyasvalaki számára, aki még nem teljesen képes uralni a hólyagját.
Ismét rántok a kötélen.
- Az nem mókus, kicsikém. - Ezúttal a kicsi maga totyog vissza hozzánk, csöndesen énekelgetve magának.
Kis mániákus.
- De Haymitch, senki más apukája nem beteg így. - A lány nem adja fel.
Lassan sétálunk az utcán, miközben azon gondolkodom, hogyan válaszolhatnék erre diplomatikusan, amikor megáll az út közepén és dühös gyanúval az arcán így szól.
- Már megint kitalál dolgokat, csak hogy megcsókolhassa a mamát?
Na, most biztos viccel velem. Ilyen vajon tényleg megtörtént?
- Mert ez így nem igazság! - dobbant egyet, de szerebcsére folytatja az utat. - Azt ígérte, hogy ma csinálunk sütit, aminek a tetejére virágot rajzolunk!
Elég biztos vagyok benne, hogy nincs más, amit Peeta szívesebben tenne, de nem most nem képes rá.
- Sajnálom, bogárkám! - mást tényleg nem nagyon tudok ehhez hozzáfűzni.