Jena Malone Lady Gunn-interjú

Mondhatnám, hogy egyfajta "Ismerjük meg Jena Malonét" cikket olvashattok most, a Lady Gunn magazin interjúját, amelyhez egy kissé pikáns fotósorozat is készült, ennek képeit is láthatjátok. Az interjú nagyon hosszú, de igyekszem a Jenával kapcsolatos általánosabb dolgokat és persze az Éhezők Viadalára vonatkozó utalásokat fordítani.

Jena Malone túl szerény, hogy ezt megemlítse, de máris tiszteletre méltó karrier áll mögötte. Láthattuk Daniel Day Lewis társaságában a Jack és Rose balladájában, Ryan Goslinggal a Fiatalkorúban, Kiera Knightly-val a Büszkeség és Balítéletben, Julia Roberts-szel az Édesek és Mostohákban, Sean Pennel az Út a Vadonba-n és szerepelt az Álomháborúban is. Látható lesz néhány hamarosan bemutatásra kerülő filmben is, például az In Our Nature-ben, a 10 Cent Pistol-ban és a Lonely Hunterben, amelyben a legendás írónőt, Carson McCullers-t alakítja. 

Malone-nak sokoldalú énekhangja van és hajlamos arra, hogy árral szemben ússzon. Hollywood egyik legígéretesebb fiatal színésznője, aki különböző független filmekben, művészfilmekben, nagy költségvetésű filmekben és díjakra esélyes filmekben is látható volt, mióta 12 évesen színészkedni kezdett. Malone specialitása, hogy a szerethető dolgokba lehel életet - kortárs lázadót, szűzlányt, magányos fiatalt, drogost, kitaszítottat, harcost, indulatos bűnöst és álnok szentet alakít. Ezekben az a közös, hogy általuk Malone példátlan módon nem hagyományos képet alakít ki magáról, amelyet nagyfokú sokszínűség és csak kevés megalkuvás jellemez. Szeszélyes szereplistája még érdekesebbé teszi, hogy egy várhatóan nagy mozisikerben láthatjuk újra: Az Éhezők Viadalában. Johanna Masont alakítja, amely olyan szerep, amit gyakran látunk újságok címlapján, vagyis felkelti a bulvár média figyelmét, ő azonban egyszerre veti bele magát és hagyja figyelmen kívül a körülötte zajló felhajtást. 

Tizenkét éves korára Malone már 27 helyen lakott, szerepelt Julia Roberts mellett és megszabadult két anyától is, akik felnevelték őt. Valahogy elkerülte a hollywoodi gyereksztár sztereotípiáját, aki termékből lesz tinédzser, majd felnőtt, és akinek látszólag rövid, ám annál viharosabb kamaszkora van. Míg egyes gyereksztárokat megviseli, hogy fiatalságukat a kamerák előtt töltik, Malone ennek következtében egy gyakorlatias fiatal nővé vált, aki képes volt áthidalni a szakadékot fiatalkori mellékszerepei és aközött, hogy mára egy sokat foglalkoztatott színésznő.

Malone termete kicsi, a belőle áradó báj nagy, és távol áll az arroganciától. A 27 éves színésznő nagyon szívélyes az újságírókkal, akiktől elvárja, hogy szégyentelenül személyesek legyenek vele, miközben megtartják újságírói személytelenségüket. Egy interjúban három dologról lehet beszélgetni: azokról, amiről beszélhetsz; amit nem írhatsz le, de megpróbálsz beszélni róluk; és azokról, amikről aztán végül beszélsz is.

De ez az interjú - mint az majd hamarosan ki is derül - mindezek fölött áll majd. Malone ugyanis gyakorlottan barátságos. Talán nyugodt őszintesége miatt, ahogyan megosztja az emberrel azt, hogy ő hogyan is működik, és ennek mik a sajátosságai. Vagy talán azért, amilyen pattogósan kimondja szavait, mintha nap-mint-nap átrágná őket és intelligens formába öntené azokat.

Egy dolgot azonban tudni kell Malonéről: ő a természet ereje. Őt nem lehet meginterjúvolni, csak vitatkozni és együtt gondolkodni lehet vele. A még mindig bimbózó karrierjén kívül egyetlen kérdés foglalkoztathat: Malone a való életben is ennyire hajthatatlan? Ha tudod a választ, ne titkold.

Minden színésznek más módszere van erre, és ez nyilván filmenként is változhat, de van egy tervezeted arról, hogyan közelíted meg a karaktert vagy mindent a pillanat határoz meg és improvizálsz?
Tervezet. Ezt így még senkitől sem hallottam. Igen, már nagyon régóta dolgozom, körülbelül tíz éves korom óta, szóval úgy érzem, igen, ez változott is sokat. De a lényeges mozzanatokat valóban egy tervezet irányítja. Az ember elolvassa a forgatókönyvet, a karakter megszólítja, és az ember sose tudja, miért történik ez, de azért sokat agyal rajta. Ebből ered az én megközelítésem. De a forgatáson nem használok olyan sokat ezekből. A módszer lényege az utánagondolás.

Egy teljes házat próbálok felépíteni, olyan dolgokkal együtt, amikről tudom, hogy még csak nem is lesz szükségem rájuk. A mosogató alatti vízvezeték színére például. Szóval megpróbálom elképzelni ezt az egész házat, és azt tanultam, minél több részletet képzelek el, annál jobb. Már fiatalabb koromban is így csináltam, amikor még nem is tudtam, mit teszek, és megtanultam, hogy minél összetettebb ez a folyamat, annál improvizatívabb lehetek.

[...]

Apropó, gratulálunk az Éhezők Viadalához.
Köszönöm. Még nem beszélhetek róla részletesebben, de azt elmondhatom, hogy nagyon izgatott vagyok, amiért részt vehetek benne. Ez egy kibaszott álom! A húgom ajánlotta, hogy olvassam el, két évvel ezelőtt, most pedig nagyon odáig van!
[...]

Gyerekszínészként teljesen normális életvitelt folytattál egy halom furcsa híresség között, hogyan tudtál egyensúlyt teremteni a hírnév különböző szintjein?
Ez olyan, mintha egy őslakostól kérdeznéd meg, hogyan tud életben maradni, vagy hogy mennyire nem alkalmas a modern társadalomban való életre. Ő nem lát különbséget. A hírességről alkotott kép sokkal inkább elképzelés, mintsem valóság. Nem tudom, az egyetlen hasonlat, amit mondani tudnék, az a középiskola. Az emberrel ott is történik vagy épp nem történik mindenféle furcsa szarság, nekem viszont történetesen a helyén volt az eszem. Rengeteg dolgot kipróbáltam fiatalon, de az igényeimnek egyik sem felelt meg igazán. Soha nem gyanítottam, hogy majd megőrülök a kamerák előtt. Úgy érzem, ez az, amiben nagyon különbözött az, ahogy én felnőttem, ezektől a nőktől, akik ma nőnek fel Holywoodban.

[...]

Nos, ami az Éhezők Viadalát illeti, az egy elég nagy dobás.
Az a vicces, hogy az egyetlen dolog, amiért megkaptam a szerepet, hogy teljesen megsemmisítettem őket a meghallgatáson. Nem azért, mert a megfelelő szabályok szerint játszottam, vagy mert csinos szoknyát vettem fel, hanem mert bementem, tényleg meghallgattak, valóban volt egy meghallgatást szervező rendezőjük, és igazi színészeket akartak kiválogatni. És ez nem mindig van így.

Különösen ilyen hatalmas sorozatok esetében.
Igen, gyakran látok fiatal színészeket, akik megkérdik, "Mit tegyek?" Őszintén szólva mindenképp nehéz. Nehéz, ha az ember magát adja, és akkor is, ha nem. Mindkettőben benne van, hogy az ember bizonytalannak érzi magát és nem elég erős abban, amit csinál. Egy kicsit bele kell menni a játékba. Akkor is, ha stilisztikai választásról van szó, akkor is, ha a személyiséget keresik. Minden köntösbe van bújtatva, egy álom az álomban, szóval akkor hol az igazság? Sokkal inkább a belsőnkben, nem a felszínen. Szerintem ez az, amit mostanában tanulok meg. Hogy hogyan értékeljem azokat az anyagi szempontokat, amelyek Hollywood nyelvéből adódnak anélkül, hogy leértékelném saját belső értékeimet.

Forrás: LadyGunn