Francis Lawrence Forbes interjú

Az ég áldja a Forbes-osokat, olyan hosszú interjúkat képesek mellékelni, aminek részben örülök is persze, de sok energiát emésztenek fel. Annyi, hogy most a bevezető szöveget a történet lényegéről és a bevételi adatokról nem fordítom, csak a beszélgetést. 

Mark Hughes a sorozat sikeréről, a könyvek adaptálásáról, más háborús filmekkel való összehasonlításról és arról beszélt Francis Lawrence-szel, miért változott meg egy ilyen sikeres sorozat nézőközönsége. 

A figyelmes olvasók pedig egy váratlan magyar utalással is találkozhatnak az interjúban :)

A kép a Los Angeles Times-ból való

Mindenekelőtt gratulálok, hogy ilyen hatalmas sikert ért el három Éhezők Viadala filmmel is. Amikor belépett a sorozat világába, számított rá, hogy ilyen szintű sikert ér majd el?

Nem, nem számítottam rá. Ez azért nem olyan kiszámítható, és minden tele volt meglepetéssel. Egy sorozat második filmje gyakran nem jön be a közönségnek... Én pedig csak azt láttam, hogy mindenki nagyon szerette azt az első kötetet, attól féltem, az emberek elveszítik majd érdeklődésüket. Szóval fogalmam sem volt róla, hogy a Futótűz ilyen kirobbanó sikert arat majd, ami a mozis bevételeket és a kritikákat illeti. Ez pedig egy nagyon-nagyon kellemes meglepetés volt.

Ez azért is nagyszerű volt számomra, mert a film épp akkortájt jelent meg, amikor elkezdtük forgatni A Kiválasztott filmeket. Ha a Futótűz nem lett volna ekkora siker, nagyon nehéz lett volna egy 155 forgatási napból álló, közel egy évig tartó forgatásnak nekikezdeni. Szóval ez meglepetés volt, mégpedig kellemes meglepetés. Őszintén szólva az is az volt, hogy az utolsó két filmre a nézettség csökkenni kezdett, mert általában egy sorozat utolsó filmje szokott jól teljesíteni, itt viszont épp, hogy visszaesést tapasztaltunk. Érdekes dolog visszatekinteni, és megpróbálni elgondolkodni azon, hogy vajon mi volt ezekben a történetekben és filmekben az, ami ezt a visszaesést okozta.

Amikor leszerződött a második filmre, számított rá, hogy a maradék kettőt is Ön rendezi majd, különösen, ha belegondolt, hogy ezt a két filmet közvetlenül egymás után kell majd leforgatni?

Engem a Futótűz és csakis a Futótűz rendezésére szerződtettek le először. Addigra már bejelentették A Kiválasztott 1. és 2. részének megjelenési dátumait és nyilvánvaló volt, hogy azt a két filmet már aközben elő kell készíteni, hogy én befejezem a Futótüzet. Szóval én úgy képzeltem ezt, hogy ó, majd csak leszerződtetnek valakit, hiszen engem hogyan is bízhatnának meg, ha még nem is látták a filmet, amit készítek?

De aztán megkerestek, miközben a Futótüzet készítettem elő, hogy maradjak mindhárom filmre. Szóval volt egy pillanat, amikor gyakorlatilag ki kellett találnunk, hogy 1) meg tudjuk-e egyáltalán csinálni, hiszen rengeteg minden párhuzamosan kell, hogy történjen, 2) nekem ezt nyilvánvalóan meg kellett beszélnem a családommal is, hiszen ha egyszer elkezdődik ez a két filmes forgatás, akkor rengeteget leszek távol tőlük. De végül úgy döntöttünk, hogy meg tudjuk ezt csinálni és jó buli is lesz ez az egész, bár néha nehéz lesz és bonyolult. Szóval ez a része izgalmas volt.

A félelmetes része az volt, hogy tudtam, hogy ha minden a terv szerint halad, akkor amikor a Futótűz megjelenik, már öt hete a Kiválasztott filmeket fogjuk forgatni. Vagyis mi van akkor, ha a Futótűz kijön és történetesen bukás lesz? Vagy teszem azt, a közönség és a kritikusok utálni fogják, nekem viszont vissza kell térnem, hogy végigcsináljam a maradék kilenc hónap forgatást? Az azért elég szerencsétlen dolog lett volna, szóval emiatt voltam a legidegesebb.

Francis Lawrence Jennifer Lawrence-szel a Futótűz forgatásán

Viszont a film nagyszerűen sikerült, így győzelemmámorban sétálhatott be a forgatásra!

Mindenki nagyon örült, mert a film hatalmas sikert aratott, ez pedig elég motivációt adott, hogy visszatérjünk egy végeláthatatlanul hosszú forgatásra.

A Kiválasztott igazi háborús film. Emlékszem, amikor néztem, Steven Soderberg Che filmjeire emlékeztetett...

Óóó, azokat pont nem láttam.

Az is világjelenség és az a történet lényege benne, hogy valaki rájön, hogy ahelyett, hogy idealista forradalmár lenne, mások propaganda célokra használják. Az illető kötelességének érez bizonyos dolgokat és érzi, hogy elkezdték felhasználni, ám lassan visszakozik, aztán utcai harcokba keveredik, inváziót indít és beveszi a várost - és ez nagyrészt egyfajta párhuzam, ami a Kiválasztottban is megvan. Úgyhogy kíváncsi lettem, látta-e, vagy más háborús filmeket használt-e inspirációként...

Nem, nem láttam. A történet teljes íve a könyvből származik. Úgyhogy a mi útmutatónk Suzanne [Collins, a sorozat írónője] volt.

Vizuálisan is lenyűgöző volt, hogyan közelít meg egy háborús filmet, mert láthatóan sok ösztönös választást követtek abban a filmben. Sok volt benne a felszíni munka, sok közelképet használ, és kézikamerás felvételeket mutatnak nagytotálok helyett. És a politikai témák is jól érvényesültek vizuálisan a cselekmények és a történések során. Úgy tűnt tudatosan készít olyan filmet, amelynek nem csupán az akció a lényege, hanem ez egy politikai jellegű háborús film is egyben.

Igen, abszolút. Ez így, ahogy van, igaz. De a másik dolog, amin sokat töprengtem, a karakter története, hogy mindvégig Katniss jelenti a történet alapját és ez az egész történet az ő élményeiből építkezik. Szóval számomra mindvégig Katniss volt az alap.

Sokat gondolkodtam azon, hogy bár nem szó szerint, de ez a történet mennyire emlékeztet a Saul fiára, ahol szintén egy személy tapasztalataira épül a történet. Alkalmanként mi elszakadtunk ettől és kiszélesítettük a látószöget, és nem voltam olyan következetes, mint az a film, de mindvégig úgy gondolkodtam, hogy számomra mindig Katniss mindennek az alapja. Számomra mindig minden róla szól, gyakorlatilag olyan, mintha a válla mögött állnánk, az általa tapasztaltakat éljük át mi is.

Nem sok nagy akció-scifi, kasszasiker film foglalkozik politikával. Itt nincs is teljes happy end a végén. Rengeteg őszinteség, kemény szókimondás van ezekben a filmekben. Rendezőként hogyan közelítette meg azt az elvárást, hogy nagyszabású franchise-t kellett készítenie, sok-sok akcióval, a filmnek kasszasiker filmnek kellett lennie, amely sokat hoz a házhoz, ugyanakkor rengeteg szorongás és korrupt politikai idealizmus is átszövi azt?

Nos, őszintén szóval kezdettől fogva mindenki elkötelezett volt aziránt, hogy a könyveket adaptáljuk filmvászonra. Szó nem volt olyasmiről, hogy megváltoztatnánk a befejezést, senki nem akart olyasmit. Egy részemet, a producereket és a színészeket is beszippantották ezek a gondolatok. Mindenki ezt akarta megcsinálni, és szerencsére a stúdió erre vevő volt.

Nos, a stúdió valóban pénzt akart keresni az ügyön. Így aztán a végén - és ez érdekes dolog, hogy most látjuk, amikor megjelentek a filmek, minden kész és most már a DVD-k aktuálisak - a Futótűz utáni filmekre megcsappant a közönség. Ahogy a történet politikaibb hangulatú, egyre sötétebb és nyomasztóbb lett és őszintén szólva kicsit kevésbé lett szórakoztató, a nézők száma csökkenni kezdett.

Ez pedig érdekes volt számomra, mert amikor az ember benne van ennek az egésznek a közepén, hajlamos azzal áltatni magát, hogy "Ó, a világ ugyanazért szereti ezeket a filmeket, amiért én is, mert ezek olyan igaz témák." Ez azonban nem így van. Őszintén szólva úgy gondolom, hogy a világ nagy része és az emberek egy hatalmas hányada azért nézte meg az utolsó két filmet, mert az első kettőt szórakoztatónak találta.

Ezt elég zavarba ejtőnek találom, ugyanakkor úgy érzem, ezzel nyertünk is valamit. Mert amennyire csak lehet hűek maradtunk önmagunkhoz és a könyvekhez és szerintem a megfelelő módon mutattuk be ezt a történetet, mégis hatalmas közönségünk volt. Ez a közönség talán nem volt olyan hatalmas, mint amiben a Lionsgate reménykedett, főleg az utolsó filmre, de azért még így is elég jelentős.

Szóval nyertünk ugyan valamit, de láthatja, hogy az, hogy olyan hűek maradtunk a történethez, amennyire az csak lehetséges, hogy olyan komor lett, mint amilyen - és ez jelenti számomra a hűnek maradást - ugyanakkor a közönség elkezdett megfogyatkozni.

Francis Lawrence A Kiválasztott 1. rész forgatásán

Bár nagyon más jellegű filmek, mégis látok némi művészi kapcsolatot a Constantinnal és a Legenda Vagyokkal. Ám az Éhezők Viadala esetén néhány teljesen másmilyen megközelítést alkalmazott (részben hangulati és vizuális szempontból is) főképp a Legenda Vagyokkal összehasonlítva. Annak a filmnek egy magányos karaktere volt, aki körül megváltozott a világ, bár az utána már nem változott, egy állandó, csöndes, merengő környezet alakult ki a főhős körül, akinek mindennapi élete sokat adott a filmhez. Szóval itt van egy teljesen más helyzet Az Éhezők Viadala filmekkel, pláne, hogy ilyen hatalmas produkciókról beszélünk, ahol folyamatosan rengeteg dolog történik és a történetnek rengeteg mozgó pontja van. Mégis mindennel megbirkózott, és ahogy említette is, mindennek a középpontjában Katniss áll, szóval ahogy a Legenda Vagyokban is, ez az egész lelke, hogy a "személyes élményt" filmesként hogyan akarja ábrázolni.

Igen. De szerintem épp rámutatott a lényegre, és én ezt fel sem ismertem, amire most épp rámutatott, hogy - A Kiválasztott filmek forgatásának közepéig rá sem jöttem, hogy - vonzanak azok a filmek, amelyek nagyon elszigetelt, magányos emberekről szólnak. 

És szerintem ez nagyon igaz. Constantin egy elszigetelt, magányos fickó. Dr. Robert Nevill aztán tényleg egy elszigetelt, magányos fickó. És Katniss is az. Bár sokan körülveszik és őrült dolgok történnek meg vele, mégis bizonyos tekintetben egy nagyon elszigetelt, magányos karakter. Szóval fura módon, ezért aztán mindegyik filmemet hasonlóan közelítem meg. Szerintem végül rájövök, hogy ezek a karakterek magányosak, függetlenül attól, vannak-e körülöttük vagy sem, mert attól még ugyanúgy elszigeteltek.

Francis Lawrence A Kiválasztott 2. rész egyik akciójelenetének forgatása közben

Tetszik, hogy ilyen látványos akciójelenetek vannak ezekben a filmekben és hogy ezek a filmek eleve nagyszabásúak, mégsem a látványvilág a lényeg. Mert nem az a cél, hogy élvezzük azokat és szórakozásként fogjuk fel. És ez az utolsó két filmre különösen igaz. Minden történésnek megvan az érzelmi töltete. Amikor egy épület felrobban, az ember azonnal tisztában van az egész politikai és emberi aspektusával, hogy itt nem egy látványos számítógépes effektről van szó, hanem emberi életek elvesztéséről. Ami abból fakad, hogy Ön úgy döntött, mindennek a középpontjában Katniss áll, és hogy ő legyen az egész történet alapja és erkölcsi kiindulópontja.

Ez így van és ez még abból az időből adódik, amikor a Futótűzhöz csatlakoztam, hogy mindvégig azt magyaráztam Ninának [Jacobson, producer], amikor az akciójeleneteket megterveztük, hogy számomra ez az egész nem lesz működőképes, ha nincs rá az embereknek egyfajta ösztönös érzelmi értékítélete, ami előremozdítja a történetet. Különben olyan, mintha csak egy olyan dal lenne egy musicalben, amelynek nincs érzelmi töltete és nem viszi előrébb a történetet. Az ember úgy érzi, mintha csak figyelemelterelés vagy szünet lenne.

Esetemben erről szó sem lehet. Ezért aztán mindig tudatosan ügyeltünk arra, hogy merre halad és hogyan bonyolódik a történet, hogyan változnak a karakterek és mindig nagyon ösztönös érzelmi értéket akartunk éreztetni.

Nézzünk csak valami olyasmit, mint a gyíkmutánsok, jó? Ez a rész hangulatilag nagyon eltért ezen filmektől, egy nagyon félelmetes élményt garantál, amivel jó dolog játszadozni. Ám, ha a történetet tekintjük, rengeteg karakterveszteséggel jár, és a veszteség nagyon komoly témája A Kiválasztott 2. részének. Ez olyasvalami, amivel Katnissnek meg kell birkóznia, mert hazudott és ezeket az embereket magával húzta a hazugságába, most pedig szembesül azzal, hogy egyre kevesebben maradnak. Szóval ezt a jelenetsort is ez hatja át, és mire kiérünk a csatornából, rájövünk, hogy milyen hatalmas veszteségek értek, és mi magunk is érezzük ezt a veszteséget, szóval itt tényleg nem a látvány a lényeg.

Ahogy mondta, úgy érzi, hogy sok más filmmel ellentétben ez a film nem szórakoztató, hanem fájdalmas és felzaklató. Ami szerintem nagyszerű és ennek ilyennek is kell lennie, de azért kíváncsi lennék, hogy ez lenne az egyik oka annak, hogy a közönség eltávolodott, mekkora részben felelős ezért az, hogy az emberek túl fájdalmasnak érezték ezt a filmet?

Szerintem ez az oka. De a másik érdekes dolog, ha belegondolunk, ha visszatekintünk A Kiválasztott 1. részére és a Futótűz sikerére, akkor a Kiválasztott 1. rész nyitóhétvégének kicsit nagyobb bevételt kellett volna eredményeznie, nem? De akkor az emberek úgy döntöttek, hogy ez nekik túl sötét, nyomasztó és klausztrofób, Katniss háttérbe kerül, akkor lehet azt gondolni, hogy az emberek egymásnak mondogatják, hogy ez nem is olyan jó.

De valahogy az emberek tudták. Tudták. Nem hiszem, hogy olyan sokan olvasták volna az utolsó kötetet, de szerintem az emberek tudták, hogy a történet elmozdul a "szórakoztató" arénák irányából a durva csapdák, az akció és a különc Kapitólium irányába, és sejtették, hogy itt már nagyobb arányban lesz majd jelen a politika. És akkor úgy döntöttek, "Ó, innentől nem is szórakoztató ez az egész."
Forrás: Forbes