2015. március 20., péntek

Julianne Moore a Harper's Bazaar-ban

A néhány nappal ezelőtti Innen-Onnan rovatban már láthattatok egy fotósorozatot a Harper's Bazaar-ból, most azonban a színésznőről szóló cikket is lefordítanám. Nem, mintha más anyagom most nem lenne (nem tudom, mi van, hogy még mindig esélyem nincs utolérni magam, de inkább ez legyen, mint folyamatos csönd), viszont Julianne Moore ezt színészi teljesítménye alapján is megérdemli, az Éhezők Viadalában is kulcsfontosságú szerepet játszik, szóval ismerjük meg kicsit jobban!


Julianne Moore épp most ért vissza Los Angeles-i szállodájába egy Oscar-jelölteknek rendezett ebéd után. Egy pipacsszínű Prabal Gurung ruhában pompázik - tökéletes a színárnyalat, hogy kiemelje tűzvörös haját. 
- Remélem, fejlődött a stílusom - mondja nevetve. - Olyan ez, mint minden más, a gyakorlat teszi a mestert. Volt egy év, amikor a gyerekeim kicsik voltak és folyamatosan pamutpólóban és rövidnadrágban fotóztak. Annyira rossz volt, a publicistám be is szólt, hogy "Szedd már össze magad!"

Moore összeszedte magát, aztán még tovább lépett. A mostani alkalomra hetekig készülődött, és megérte, hiszen magassarkújában, csúcsdivatú ruhájában elnyerte az Oscar-díjat a Still Alice Alzheimer-kórban szenvdő karakterének alakításával.

A független filmet egyetlen hónap alatt forgatta le tavaly New Yorkban, (amikor szabadságot kapott A Kiválasztott, 2. részének forgatása alatt), most már csak a vörös szőnyegen való végighaladás hosszabb időnek tűnt. Moore körbefordul, akárhányszor csak szeretnék, de a körmeit nem manikűröztette. 
- 54 éves vagyok - magyarázza - Nem mutogathatom a körmeimet. Olyan megalázó! Ráadásul a múltkor egy fickó megkért, hogy emeljem már fel a szoknyám szegélyét, hogy megmutassam a cipőmet, mire én közöltem, "Erre semmi szükség! Hadd őrizzem meg a méltóságomat!" 

Moore ennél sokkal többel rendelkezik - a veleszületett báj és különcség csodálatos keverékével. A Still Alice-ben lenyűgöző az alakítása a fokozatosan leépülő nő szerepében. Hogy nem tűnik el a szemünk elől, amikor elveszik az övéiben? Moore válasza elég tömör: - Fogalmam sincs!

Moore sokszínűsége figyelemreméltó: - Néhányan azt mondják, "Te mindig boldog embereket alakítasz!", mire én, "Dehogy!" vagy mások "Te mindig olyan karaktereket alakítasz, akik félrelépnek, mire én, "Ez nem így van!", vagy "Te mindig leszbikusokat alakítasz!", mire én, "Ez sem igaz!" 50-valahány filmben játszottam, szóval sok különböző ember bőrébe bújhattam. Nagyon szeretem az emberi történeteket.

Az értékek fogalmáról igen gyakorlatiasan beszél: - Minél idősebb az ember, annál inkább tisztában van azzal, mi az, ami érdekli, mit tart értéknek, az ember elkezd vízszintesen és nem függőlegesen gondolkodni. Kik vannak körülöttem, hadd tapasztaljam meg. Ez az, ami számomra sokkal fontosabb és sokkal érdekesebb. 

Moore-nak stabil családi háttere van: társa (aki mára a férje) 19 éve Bart Freundlich rendező, és fiuk a 17 éves Cal, lányuk pedig a 12 éves Liv. 
- Könnyebb, hogy a gyerekek egyre idősebbek. - mondja. - Amikor korábban végigmentem ezen - a négy korábbi Oscar-jelölés mindegyikén - a gyerekeim még kicsik voltak. Könnyebb ezt így, kisgyerek nélkül végigcsinálni. 
Így folytatja: - Szegény Rosamund Pike. Épp nemrég szült. Úgy nagyon kemény. Mégis iszonyat jól néz ki! Bezzeg, amikor én jártam ebben a cipőben! A lányomat egy éven keresztül szoptattam, és az egyik mellem begyulladt, teljesen aszimmetrikus voltam.

A díjszezon azt is jelenti, hogy az embernek bele kell férnie a ruhájába: - Mindenki hazudik, aki azt mondja, nem kell odafigyelnie arra, mit eszik. - mondja Moore. - Persze, hogy odafigyelünk! Szerintem mind sokat görcsölünk is emiatt. Én pedig nem tudok enni, ha ideges leszek. De egyik alkalommal, én magam mondtam a menedzseremnek: Ha meglátod, hogy kilóg a hájam a ruhám hátuljából, dugdosd vissza. - kuncog. 

Aztán ott a való élete is. Amikor nem forgat vagy vörös szőnyegeken jelenik meg, Moore New York belvárosában lévő otthonukhoz közel marad. 
- Nagyszerű gyermekeim vannak. És nagyszerű férjem is van - és tudom, ez így túl szépen hangzik. A lányom és a fiam is kosarazik és a férjemmel mindent megteszünk, hogy minden meccsükön ott lehessünk. Megpróbálunk sok időt eltölteni családi körben. Megpróbálunk nagyban részt venni egymás életében. - A család mostanában az átlagosnál több időt töltött el vörösszőnyeges rendezvényeken. Moore kezével int családtagjainak csodálatos ruháiban. - Az, hogy ők is részt vesznek mindebben - nagyon jó dolog!

Nos, mindez mesés és elbűvölő is egyben. Amikor megkérdezzük, Moore kiket csodál, legyenek azok idősek vagy fiatalok, így válaszol:
- Ellen Page-et (aki a hamarosan bemutatásra kerülő Freeheld című drámában főszereplőtársa). Kristen Stewart-ot egyszerűen imádom! Emma Stone elbűvölő. Szeretem Catherine Deneuve-t. És szeretem Tilda Swintont is.

- De - teszi hozzá - a nők mind csodálatosak. Szeretem a köztünk lévő bajtársiasságot, a hasonlóságainkat, azt, ahogyan együttműködünk. Amikor a lányom megszületett, belenéztem a mózeskosárba és így szóltam hozzá: "Te is közénk tartozol." - Szeme könnybe lábad. - Sírni fogok, ha túl sokat gondolok erre. Ott volt nekem ez a kicsi lány és igen, azt gondoltam, "Te is közénk tartozol."
Forrás: Harper's Bazaar

1 megjegyzés:

  1. Köszönjük a cikket! Julianne minden egyes megszólalásával egyre szimpatikusabb!

    VálaszTörlés