2013. november 21., csütörtök

Josh Hutcherson DailyStar interjú

Hogy gyorsabban teljen az idő egy Josh interjút hoztam, szerintem azt bármikor szívesen olvastok. Nem lesz teljes az anyag, mert a Futótűz témánál maradnék, és selejtezem a már sokszor olvasott infókat.

Milyen fizikai felkészülést végeztél, hogy készen állj Peeta szerepére?
Én egyébként is szeretek mozogni. Sportolok, meg ilyenek. Peeta azonban nagyobb darab srác, mint én, szóval kellett egy kevés izmot magamra szednem, és sok zöldséget és csirkét ettem és edzettem. Élvezem. Elég klassz, amikor az ember úgy érzi, fizikálisan megváltozott. Általában focizok és kosarazok, de amikor az Éhezők Viadalát forgatom, akkor többet eljárok konditerembe és próbálom egy kicsit kigyúrni magam. A súlyok emelgetése nem a kedvencem, de utána olyan jó érzés. Az jár az ember fejében, hogy "A francba, végre van rajtam egy kis izom. Ez király." Az ember érzi az előnyeit és sokkal többre tartja magát általa.


Milyen volt a forgatás Hawaii dzsungeleiben, és nem volt-e kellemetlen a meleg és hasonlók?
Nem vagyok biztos benne, hogy a kellemetlen a megfelelő szó erre, de kihívás volt, az biztos. Kemény volt. De nem mondanám, hogy ez volt a legnehezebb része. A Hawaii-on való forgatás legnehezebb része az, hogy Hawaii-on forgatsz, nem pedig nyaralsz. Az ember ott van egy gyönyörű helyen, legszívesebben lazítana, nem dolgozna, csak ülne a parton és élvezné a napsütést. Ehelyett azonban dolgozni kell. Néha jobb valami olyan helyen lenni, ami nem tetszik az embernek, olyankor könnyebben megy a munka. Egy dzsungelben töltött munkanap után az ember legszívesebben a parton lógna, de nem lehet, szóval ez rossz egy kicsit. De tényleg szép volt, és élveztem az ott töltött időt!

Jól viselted a dzsungelben található rovarokat és csúszómászókat?
Azt kell, hogy mondjam, nem igen szeretem a pókokat. A pókok és a kígyók még azok, amikért nem rajongok. Szerencsére ezekből nem volt olyan sok a dzsungelben. Volt viszont rengeteg százlábú, bár azok is elég félelmetesek tudnak lenni, amikor az ember fekszik a földön, és elindul rajta keresztül egy tíz centi hosszú százlábú. Na, az kiakasztott.

A bizalom olyasvalami, amiről sok mindent meg kellett tanulnod, mióta reflektorfénybe kerültél az Éhezők Viadala által?
Szerintem fontos ennek tudatában lenni. Mint a legtöbb dolog kapcsán az életben, meg kell találni az egyensúlyt. Ha az ember paranoiás lesz amiatt, hogy a barátai miért barátkoznak vele, akkor hirtelen egy paranoid őrült lesz, aki nem bízik meg senkiben. Ez sem jó, ezért mondom, hogy meg kell találni az egyensúlyt. Ami engem illet, én túl könnyen megbízom az emberekben. Hajlamos vagyok a jó szándékot látni másokban. Az embernek tehát tudatában kell lennie ennek, de nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki.


Mennyire van pozitív hatással az Éhezők Viadala színészi karrieredre?
Ami engem illet, ebben az esetben az egyensúly azt jelenti, hogy nagy stúdió filmekben és kis, független filmekben is szerepeljek. És egy olyan filmben való munka, mint az Éhezők Viadala, több forgatókönyv megtekintésére biztosít lehetőséget. Sokkal több olyan emberrel találkozom, akikkel nem lenne lehetőségem, ha nem lenne ez a film. Ez biztosítja számomra, hogy olyan színész legyek, amilyen szeretnék.

Mik a legjobb élményeid a Futótűz forgatásáról?
Amikor forgattunk, én mindig szerettem visszamenni a házamba, és grillpartykat rendeztünk a parton. Egy nap egy csapattal úgy döntöttünk, kajakokba szállunk, és a házam mögötti partrészről elindulva elmegyünk az óceánon két kis szigetig. Őrületes kaland lett belőle. Elkezdett esni az eső, és fújt a szél, de keményen küzdöttünk! Azt hittük, kifúj minket a szél a tengerre és örökre elveszünk, de aztán megmenekültünk! Ez volt a legendás csapatépítés. Amikor visszaértünk, egymásra néztünk, és azt kérdeztük: "Ezt tényleg mi csináltuk?" De túléltük!
Forrás: DailyStar

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése