A jó feleség - 2. fejezet: Születésnap, 2. rész

- Borzasztó feleség vagy, drágaságom! - Mivel ma már másodjára hallom és mert magam is úgy érzem, hogy van benne valami, könnyekben török ki. Katniss rájön, hogy a házasélet nem egyszerű. A 12. körzet hamvai sorozat második kötete. - Katniss szemszögéből

VIGYÁZAT!! A fejezet nagy része leginkább 18 éven felülieknek ajánlott !
Mindenesetre mindent megtettem, hogy ezek a részek ne/se legyenek közönségesek.
(Aki szemében ez a téma mégis távol áll a sorozattól, az hagyja ki a fejezetet. Én szóltam.)

- Nem is gondoltam, hogy tudod, mikor van a születésnapom - mormolja Peeta a nyakamba, miközben mögöttem áll és karjaival átöleli a derekamat. A buli tökéletesen sikerült. Peeta, aki amúgyis sokat mosolyog, ma úgy tűnt, abba sem tudja hagyni. Azt hiszem, legalább egy fél órát töltött azzal, hogy mindenkit személyesen üdvözöljön, még Posy-t is. Három különböző szabadtéri játékban vett részt egy csapat ordibáló férfivel, akik újjáépítették a pékséget. Nagyon odáig volt, milyen bájos és finom a tortám. Összességében úgy tűnt, önkívületi állapotban van az izgalomtól, mint egy gyerek, aki sosem ünnepelte még meg a születésnapját. Amikor a buli a végéhez kezdett közeledni, Peeta közel maradt hozzám és kereste az alkalmat, hogy megfoghassa a kezemet, megcsókolhassa a homlokomat, és közel húzhasson magához. Amikor a vendégeink távoztak, még közelebb húzott.

A távolból érkező vendégek, nos, talán Effie kivételével, az én régi házamban kaptak szállást. Az mostanra egyébként is egyfajta vendéglakássá vált. A vendégeink ragaszkodtak hozzá, hogy megőrizhessük a magánszféránkat. Amikor ez először felvetődött, kicsit zavarba jöttem, mert tudtam, mire utalnak. Most azonban hálás vagyok, hisz Peeta ajka súrolja a bőrömet, én pedig tetőtől talpig csupa libabőr vagyok. Peetának fahéj és élesztő illata van.

- Bízhatsz bennem - válaszolom előző megjegyzésére, miközben próbálom elérni, nehogy teljesen magával sodorjon a vágy.

Peeta kuncogni kezd.

- Te vagy a világ legjobb felesége.

- Én vagyok az eddigi egyetlen feleséged és az is csak három hónapja, szóval ennyire azért nem kell túlozni.

Peeta kezei a derekamról a vállamra vándorolnak, Peeta megfordít, hogy a szemembe nézhessen.

- Katniss, én komolyan mondom. Csodálatos volt, minden. A meglepetés-party... hogy itt voltak a barátaim... az a tinta, amit készítettél... az a finom kis torta... a díszítés. Tökéletes. Elképzelni sem tudom, hogy lehetne még jobb ennél.

- A dekorációt Julia és Delly csinálták. - vallom be kissé félénken.

Peeta elvigyorodik.

- Óóóó, tudom. - A tudat, hogy magától rájött, mégis a legkevésbé sem zavarja ez őt, megkönnyebbüléssel tölt el. Amikor feleségül vett, pontosan tudta, milyen is vagyok. A lakásdekorálás nem tartozik az erősségeim közé.

- Rory hozta az összes vadhúst, a salátákhoz pedig Thom és Susie hozták a zöldségeket. - folytatom, amikor Peeta közelebb hajol, és hátrasimítsa a hajamat, hogy meg tudja csókolni a fülem mögött. Kissé zihálok.

- Hogy máshogy lett volna időd, hogy megsüsd azt a csodálatos süteményt? - motyogja két csók között.

- Vick tanított meg tortát sütni. - suttogom. El kell érnem, hogy felhagyjon azzal, amit csinál, különben teljesen kimegy a fejemből, mit is terveztem az este hátralévő részére.

Peeta hátrahúzódik, majd nevető tekintettel így szól:

- Fogadni mernék, hogy az az óra mindkettőtöket... kicsinált egy kissé.

Kicsit zavarba jövök.

- Téged nem zavar, hogy ezeket a dolgokat nem egyedül csináltam?

Hitetlen, szórakozott pillantással néz rám, ahogyan akkor szokott, amikor nem értek valami nyilvánvalót.

- Katniss tisztában vagyok vele, milyen nehéz dolog számodra segítséget kérni. Az a tény, hogy ezt mégis megtetted, sokkal lenyűgözőbb, mint hogy ha mindent egyedül csináltál volna. - Peeta átölel és közel húz magához. - Köszönök mindent.

- És még nincs vége - húzódok hátra, és nem tudom megállni, hogy egy apró vigyor ne húzódjon az arcomra.

Ekkor a szobában megváltozik a hangulat. Mintha elektromosság járná át a testem azon pontjait, ahol egymáshoz érünk. Látom, amint Peeta pupillái kitágulnak, és megköszörüli a torkát.

- Nem mondod? - kérdezi rekedten, karjaival még szorosabban ölelve. Határozottan elhúzódok tőle és hagyom, hogy leüljön a fotelba. Peeta izgalommal kevert kíváncsisággal tekint rám.

- Csukd be a szemed. - mondom.

Peeta teszi, amit mondok. Odamegyek a telefonhoz, felhívom Annie lakását.

- Odair lakás - veszi fel a kagylót néhány csörgés után és válaszolja unott hangon Johanna. Remélem, nem erre a hívásra várt egész este.

- Kezdhetsz énekelni - Csak ennyit mondok. Odateszem a kagylót Peeta füléhez, megbizonyosodom róla, hogy Peeta szeme még mindig csukva van, majd a szoba túlvégébe sétálok, hogy lekapcsoljam a villanyt, miközben leszórom magamról ruhadarabjaimat. Mire lekapcsolom a fényeket, már csak egy szál fehérneműben vagyok. Johanna olyan hangosan és borzasztó hamisan énekli a Boldog szülinapot, hogy elég biztos vagyok benne, hogy Peeta semmi mást nem hall. Nevet, bár érzem, hogy próbálja betájolni, merre lehetek a szobában, az események alakulása teljesen összezavarja. A kiindulásomhoz képest egy teljes kört megteszek, majd mikor visszaérek, a szék másik oldalán térdre ereszkedem. Johanna már majdnem végez a dallal, amikor elkezdem kibontani Peeta övét.

Peeta udvariasan megkéri Johannát, hogy hagyja abba, de hallom, amint hirtelen kapkodni kezdi a levegőt.

- Tartsd csukva a szemed - mondom komoly hangon, miközben lehúzom nadrágja cipzárját. Még mindig kicsit melegem van és szédülök a pezsgőtől, de az a tény, hogy olyasmire készülök, amivel örömet szerzek neki, jólesik. Nem vagyok ideges. Talán majd ha a jövőben valamikor beszélgetünk vele a szexről. Nem arról, hogy érzelmileg mit jelent számunkra, hisz arról már sokszor beszéltünk... hanem sokkal gyakorlatiasabb dolgokról.

Johanna rekedtes nevetése visszhangzik a szobában, amikor lerángatom Peetáról az alsónadrágját. Azalatt a rövid idő alatt, míg a nadrágjától megszabadítottam, teljesen kemény lett neki. Finoman végigtapogatom az ujjaimmal teljes hosszában, és közben szemügyre veszem a szoba lágy fényében. Általában máskor az őrült szenvedély és az intenzív érzelmek meggátolnak abban, ilyesmit tegyek. Most azonban, hogy Peeta szeme csukva, nem kell amiatt aggódnom, mit szól a kíváncsiságomhoz. Olyan lágy a bőre, mintha virágszirmok borítanának egy kődarabot. Johanna a helyzettel mit sem törődve tovább csacsog. Vagy talán mégsem hagyja figyelmen kívül a helyzetet, hiszen Peeta határozottan igyekszik elfojtani a hangját, miközben olyanokat mond, hogy "Úúúú, huh. Igen! Így van." és próbál odafigyelni arra, amiről Johanna beszél.

Hallom, amikor felnevet és így szól.

- Na jól van, Pékfiú. Hagyom, élvezd az estédet. Remélem, emlékezetes lesz!

Nevetése félbeszakad, amikor leteszi a kagylót. Egy pillanattal később beüt a krach, Peeta kiejti kezéből a telefont. Aztán feszült csend következik. Tudom, azt várja, mit is teszek. Most vagy soha. Szó nélkül közelebb hajolok, ajkaimmal körbefogom, és egy pillanattal később körbefuttatom a nyelven a hegyén. Sós az íze. Furcsa, de nem rossz. Az érintésre Peeta felnyög, és érzem, ahogy ösztönösen közelebb nyomja a csípőjét.

- Katniss? - kérdezi vékony hangon, szeme csukva, ahogy kértem. Közelebb húzódok és még mélyebben a számba veszem. Nem éppen kicsi, a szám meg nem túl nagy, szóval nem vagyok biztos benne, hogy kellene ennek működnie, de megteszek minden tőlem telhetőt.

- Hé, mi az... ? - próbál kérdezni valamit, de csúfos kudarcot vall.

Csak egy pillanatra húzódom el, amíg azt mondom neki:

- Kinyithatod a szemed.

Kék szemei épp akkor nyílnak ki, amikor még láthatja, hogy merül el ismét a számban, még mélyebben, mint az előbb. Olyan hangot hallat, mintha megpróbálna mondani valamit, de biztosan nem olyan nyelven, amit én értek. Szemeimmel fogva tartom a tekintetét, miközben ő lassan fel-le mozgatja a fejemet. Combjai megremegnek alattam, kezeivel pedig kétségbeesetten markolja a fotel karfáját, nehogy felemelkedjen.

- Ezt nem... neked nem...

Ismét kinyitom a számat, hogy válaszoljak, nyelvemet fel-le mozgatom az oldalán. Peeta felnyög.

- Nekem ez jó, Peeta - nyugtatom meg, miközben ismét magamba fogadom teljes egészében. Eléggé nyilvánvaló, hogy neki is bejön a dolog.

Peeta zihál és nyöszörög, miközben játszadozom. Finoman megszívom a tetejét, majd gyors körökkel nyaldosom körbe. Megcsókolom a combjait, miközben kezeimmel kényeztetem. Különböző intenzitású és sebességű nyomásokkal kísérletezem. Mindezen közben Peeta rémülten néz rám, és valami baromságot suttog, amit alig értek. Csípőjét folyamatosan előre-hátra mozgatja. Minél tovább megyek, annál jobban látni, ahogy remegnek a kezei a karfán, míg végül nem bírja tovább és ujjaival beletúr a hajamba. Gyöngéden, ám határozottan vezeti a fejemet lefelé, miközben ő a csípőjét felfelé emeli, olyan mélyre hatolva a számban, amiről már nem is gondoltam, hogy lehetséges. Ettől egy pillanatra émelyegni kezdek, ő azonban valami csodálatos módon azonnal megáll és ismét úgy megragadja a szék karfáját, hogy az ujjai belefehérednek.

- Ne haragudj, ne haragudj, ne haragudj - mormolja újra meg újra - Én csak... én nem... ez túl jó.

Megfogom az egyik kezét és visszateszem a fejemre.

- Csak nyugi, jó? Kezelem a helyzetet.

- Annyira szeretlek - mondja őrült szenvedéllyel, majd újra nyomni kezdi magát, ám ezúttal lassabban és megfontoltabban, több időt adva, hogy megszokjam a helyzetet. Már az egész teste remeg, én pedig tudom, hogy ez eltart még egy pár pillanatig. Érzem, amikor a hímvesszője rángatózni kezd a számban, én pedig egy pillanatra elgondolkodom, hogy vajon a bor vagy az izgatottság teszi ezt. Akárhogy is, nem furcsa a dolog. Egyszerűen... pont jó. Peeta erőtlenül megbökdösi a vállamat figyelmeztetésképp, én azonban nem mozdulok. Érzem, hogy a teste megmerevedik, majd látom, hogy a feje hátrabicsaklik, kimondja a nevemet, majd egy hirtelen mozdulattal, amit szerintem maga sem tud irányítani, élesen előre bök. Ugyanekkor forró folyadék ér a torkom hátsó felére. Ösztönösen nyelek egyet, majd felállok, hogy újra érezzem a lábaimat és megtörlöm a számat a kezemmel. A térdem fáj egy kicsit, de semmi okom panaszra.

Peeta teste láthatólag beleolvad a fotelbe, teljesen és tökéletesen kielégült, döbbenet és kíváncsiság látható az arcán. Kinyújtja felém gyönge karját, amikor pedig megragadom, erősen megránt, mire az ölébe zuhanok.

- Nem kellett volna ezt tenned - próbálja mondani Peeta, miközben olyan gyengédséggel és hálával néz a szemembe, amit alig tudok elviselni. Kisimítom a haját a homlokából, és párszor lágyan megcsókolom. Egy hosszú pillanatig csak csöndben vagyunk. Az én testem is zsibong a vágytól, de hagyom, hogy lassan elcsituljon, ahogy Peeta átölel.

- Tudom - mormolom végül válaszul. - Én akartam.

Mielőtt észrevenném, elmesélem neki az egész történetet.

- Én akartalak ma reggel ébreszteni és csak... hozzád akartam bújni. - Furcsán hangzik az én számból a szó, de nem tudom, hogy máshogy fejezhetném ki magam. - De a tegnap éjszaka után elaludtam és csak sokkal azután keltem fel, hogy elmentél. Olyan sok mindent terveztem egész napra. Azért nem ment senki a pékségbe, mert mindenkinek szóltam, hogy zárva leszel. Vick azt hitte, teljesen egyedül lesz egész nap. Haymitch is tervezett veled valamit délutánra, nem tudom, mit. Én akartam neked reggelit csinálni. De egyedül kellett enned a születésnapodon és...

- Katniss, én gyűlölöm a születésnapomat! - szakít félbe, miközben felül. Komolynak látszik, nem elcsigázottnak. Erre egyáltalán nem számítottam. Ujjaival zavartan a hajamba túr és így folytatja: - Anyukám ezeken a napokon különösképp nem volt kedves velem. Soha. Az sem segített a dolgon, hogy olyan közel van az időpontja az Aratáshoz. Amikor Will betöltötte a tizenkettőt, még másnap is ünnepeltünk, hogy most egy évig mindenki biztonságban van. Bár ezt csak a bátyáimmal és apával tettük így. Becsempésztek nekem pár szelet sütit a pékségbe, amíg anyukám aludt, és néha adtak nekem egy félig használt vázlatfüzetet vagy valami hasonlót. Az igazi születésnapomról csak olyan emlékeim vannak, hogy szorongok... - fejezi be.

- Sajnálom. - suttogom és jó szorosan átölelem.

Peeta halkan kuncogni kezd.

- Mit sajnálsz? Ez volt a minden idők legjobb születésnapja!

- Igen, nos, szeretnék jó feleség lenni... ahogyan azt megígértem.

- De Katniss, hisz az vagy, még mindezek nélkül is. - dörgöli az orrát gyengéden az arcomhoz.

Nem szeretném tönkretenni a pillanatot, hisz mégiscsak a születésnapjáról van szó, de már nem bírom magamban tartani.

- Nem úgy, mint te. Te mindig tudod, mit tegyél és mit mondjál, hogy fogalmazd meg, mit érzel, de én nem. Ráadásul ezelőtt olyan sokszor megbántottalak.

- Én meg kétszer is hazudtam neked, Katniss, mindkét esetben elég fontos dologban. - válaszolja Peeta tárgyilagosan. - És arra is volt példa, hogy fizikailag is bántottalak, sőt, majdnem meg is öltelek.

- Az nem te voltál. - Síkideg vagyok attól, hogy így beszél az eltérítéséről, mintha olyasvalami lenne, ami fölött lehetne hatalma. Bárcsak eltelhetne már egy hónap anélkül, hogy Peeta felemlegetné ezt.

- És... félrevezettelek az Arénában is, de te nem foglalkoztál vele. Folyamatosan visszatértél hozzám, még akkor is... amikor össze voltam zavarodva és még a Mészárlás alatt is, amikor csak arra vágytam, hogy te életben maradhass és még a Kapitóliumban is, amikor az elmém ellened küzdött.

Peeta megpróbál félbeszakítani, hogy elmondja, mi mindenen mentünk keresztül, én azonban mérgesen megrázom a fejemet. Kellemetlenül érzem magam, hogy egynél többször mondom el ugyanazt, de szeretném, ha végre megértené valahogy a lényeget, ezért elismétlen neki a mondatot, amely minden nap többször átfut az agyamon.

- Ha ezer életet élnék le, akkor sem érdemelnélek meg.

Peeta felül és oldalról, a szeme sarkából néz rám.

- Ez volt a legnevetségesebb melodramatikus dolog, amit valaha mondtál. Te Plutacrch valamelyik napközben futó közvetítését nézed, amíg én a pékségben vagyok?

- Nem. - Beharapom az ajkam csalódottságomban, amiért nem képes felfogni. Ezt illene komolyabban vennie. Elvégre is így van.

- Akkor honnan az ördögből szedsz ilyesmit? - Peeta megpróbálja elérni, hogy a szemébe nézzek, de én nem akarok. Nem akarom megmondani neki, mert tudom, hogy fog reagálni rá. - Gyerünk, Katniss. Ezt most meg kell beszélnünk.

- Haymitch. - motyogom végül.

Peeta arcvonáai megkeményednek.

- Mi a pokolért mond ő neked ilyeneket? Már hogy a fenébe ne érdemelnél meg! Elvégre is én vagyok a féllábú elmebajos! Hát, ha valaki rossz üzletet kötött, az épp te vagy.

- Már régen mondta. Még a Nagy Mészárlás előtt.

Peeta felsóhajt.

- Katniss, akkor még minden más volt. Nem érezhetsz bűntudatot mindenért vagy ez... ez köztünk nem fog működni.

Szavai hatására megfagy a vér az ereimben. Nem fog működni? Mit jelentsen ez? Azt jelenti, hogy elhagy, ha ez túl nehéz lesz számára? Feladja, mint Gale? Vagy mint az anyukám? Megpróbálok felállni, hogy elmenjek. Ha ez így van, nekem kell elmennem.

Peeta megérezvén a félelmemet, még erősebben szorítja a derekamat.

- Sajnálom. Ez rosszul jött ki. Nem megyek sehova, Katniss. Soha. - nyugtat meg. - De nem akarom, hogy folyamatosan a múltban történteken gyötrődj. Számomra fontos lenne, ha az életünk nem csupán arról szólna, hogy a korábban történtek miatt engeszteljük a másikat folyton.

Megpróbálok megnyugodni, de már attól bűntudatom van, hogy azt feltételeztem, hogy képes lenne elhagyni. Bármennyire is gyűlölöm, épp ez a probléma gyökere.

- Folyamatos bűntudatom van. Nem csak miattad. Olyan sok borzalmas dolgot tettem. Olyan sokakat nem tudtam megvédeni, és te is egy vagy közülük.

- A háborúnak vége, Katniss. Már nem élhetünk ott. Prim... - Húgom nevének említésére megdermedek, Peeta azonban folytatja. - Prim azért halt meg, mert valami olyat tett, amit helyesnek vélt. Tudom, hogy halála értelmetlen volt és kegyetlen, de amit tett, fontos volt számára. Így történt Finnick-kel, Boggs-zal, Cinnával és mindenki mással is. Én nem lennék hajlandó meghalni miattad, ha az nem jelentene számomra sokat. Nem hagyhatjuk, hogy te akarj megvédeni minket. Nem is lett volna helyes, ha megpróbálod. Az embereket nem védheted meg, ha nem hagyod, hogy éljék az életüket. És néha ez azzal jár, hogy nem térnek vissza.

Nem kevés jelentősége van, hogy idáig anélkül eljutottunk, hogy visítanék, kiabálnék és ököllel verném Peeta mellkasát. Nem tudom, mit is mondhatnék. Nem akarom, hogy igaza legyen, ugyanakkor az egyetlen ember, aki engem hasonlóképp próbált megvédeni, épp maga Peeta, én pedig több ízben fel voltam készülve arra, hogy kijátsszam ezt a védelmet. Ha erre gondolok, megszakad a szívem, és egy részem legszívesebben elfutna és elbujdokolna. Olyan veszélyes és borzalmas világban éltünk, de a dolgok is, amelyek azzá tették és a tudat, hogy az ember bármikor elveszítheti a szeretteit, nem múlt el a Kapitólium bukásával sem. Hogyan kellene működnöm egy ilyen világban? Egy olyan világban, ahol elveszíthetem az egyetlen embert, akit szeretek?

Nincs választási lehetőségem. Ebben az egy világban élhetek csupán.

- Nem akarok többet beszélni erről - mondom halkan. Peeta vitatkozni kezd, de félbeszakítom és folytatom. - Nem úgy értem, hogy soha, de nagyon fáradt vagyok és ma van a születésnapod. Szeretném, ha boldogan végződne a nap. Rendben?

Óóóó, milyen büszke is lesz rám Dr. Aurélius, ha elmesélem ezt neki jövő héten!

Peeta szelíden elmosolyodik és bólint. - Rendben.

Anélkül, hogy figyelmeztetne, feláll, felemel, bár pihekönnyű vagyok. Odabújok a mellkasához, noha olyan szorosan ölel, hogy az én bújásom alig jelent valami további közelséget. Abbahagyom a veszekedést és hogy csúnyán nézek rá. Válaszul Peeta is szélesen elvigyorodik, és lehajol, hogy megcsókolja az arcomat.

- Lenne egy születésnapi kívánságom - mondja csak úgy mellékesen, miközben felvisz a lépcsőn és lábbal kinyitja szobánk ajtaját.

- Azt hiszem, ezúttal engedhetek - sóhajtok fel drámaian, miközben Peeta óvatosan leültet az ágyra. Rájövök, hogy én még mindig csak egy szál fehérneműben vagyok, miközben ő teljesen felöltözött, csak az övét nem csatolta be. Úgy néz rám, hogy dübörögni kezd tőle a szívem. Úgy néz rám, mintha fel akarna falni, én pedig ezt egyáltalán nem bánom.

Szemei sötétek és égnek a vágytól, miközben megszólal.

- Csukd be a szemedet...

Forrás: Fanfiction.net

Folytatás: vasárnaponként