Elválaszthatatlanok - 17. fejezet: Hiány(zik)

A Kiválasztott epilógusának előtörténete. Hogyan szedi össze magát Katniss és Peeta darabjaikból és hogyan kezdik újra az életet. Az Éhezők Viadala sorozat 4. kötetének rajongói változata. Titkos kenyérpirítás, sok-sok történés, részeg Haymitch és egyebek. Katniss és Peeta történetének lezárása 23 fejezetben.

- Menj csak. - mondom. - Megleszek. Lehet, fel sem fog tűnni, hogy elmentél.
- Beveszed majd a gyógyszered? - vonja össze a szemöldökét, mint aki nem biztos benne. Aggódónak tűnik.
- Túléltem két Éhezők Viadalát és egy háborút. Szerintem túlélek egy hetet is anélkül, hogy nap mint nap házhoz szállított frissen sült kenyeret ennék. - Amikor ezt mondom, megpróbálok a szemébe nézni, hogy némi bizalmat ébresszek benne magam iránt.
- Biztos vagyok benne, hogy megleszel egy hétig - mondja továbbra is összevont szemöldökkel. - De biztos vagyok benne, hogy jobban éreznéd magad, ha áthívnál valakit.
- Rendben leszek. Menj csak! - zárom le a beszélgetést, miközben beteszem az edényeket a mosogatóba.
Tányérjával a kezében követ engem. - Nem lehetne, hogy legalább elgondolkodj rajta? A kedvemért?
Sejtem, mire megy ki a játék. Abból már kinőttem, hogy bébiszittert vegyen fel mellém, de jót akar, nekem pedig rosszabb is lehetne.

A következő napokban Peeta a telefonon lóg, megállapodásokat köt, papírmunkát végez. Én az erdőben töltöm az időmet, ahol csak a néma csapdasorokkal tudnék beszélgetni.
Szombaton segítek Peetának pakolni. Kökörcsin az ágyamon lévő nyitott bőrönd tetején ül. Becipzározom a bőröndöt.
- Oké, Peeta. Be vagy pakolva. Mit szeretnél, hova tegyem a cuccodat? - kiabálok le neki.
Peeta feljön. - Katniss, hogy pakoltál volna be mindent? Tele van zoknival az ágy. - Közelebbről is szemügyre veszi a bőröndöt. - És mi mozog a bőröndömben?
Kicipzárazom, mire Kökörcsin ugrik ki belőle nyávogva. Nevetve dőlök el az ágyon.
- Ez aztán kellemes meglepetés lett volna a vonaton. - forgatja Peeta a szemeit és elindul lefelé, hogy elvégezzen egy újabb adag papírmunkát és elintézze az utolsó telefonhívásokat.



Este az ágyamon fekve próbálom végiggondolni, mit kell még tennem lefekvés előtt. Peeta óvatosan kinyitja az ajtót és benyit. Kezembe ad néhány lapot.
- Itt találsz meg, ha valamiért szükséged van rám. Néhány éjszakát a vonaton töltök.
Lassan az ágy felé lépked és leül mellém. Meleg kezét kicsi hátamra helyezi. Másik kezével úgy tesz, mintha lefoglalná magát a takaró szélével, hogy ne lássam az arcára kivetülő szomorúságot. Próbálkozhat, nem tudja leplezni.
- Csak egyetlen hétről van szó. - mondom félmosollyal. - Dr. Aurélius csodát tesz majd veled. Mindenre emlékezni fogsz, az összes módosított emléked eltűnik, és olyan lelkesen jössz majd vissza a sütőid miatt, hogy lefogadom, hetekig nem látlak majd utána.
Peeta a plafont bámulja. - Bár igaz lenne! Az emlékes része. - Olyan távolinak tűnik, ahogy kimondja ezt.

- Akarsz beszélgetni valamelyik emlékről? - kérdezem. Mivel ez nekem is fájdalmas néha, nem teszem fel túl gyakran ezt a kérdést.
- Melyik a legkedvesebb emléked a Kapitóliumból? Valami örömteli.
Hirtelen Cinna jut eszembe és a csodálatos ruhái. Bár ez csak részben boldog emlék. A tetőteraszon eltöltött piknikre gondolok és az együtt töltött éjszakákra. Arra a sok fantasztikus finomságra.
Törökülésbe ülök, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Egyik alkalommal egy kancsó forró csokit ebédeltünk, amibe mindenféle dolgokat mártogattunk. - mondom. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a legörömtelibb emlékem, de legalább biztos terep. Remélhetőleg nem fogunk sírni a végére. - Annyira finom volt, hogy rendeltünk belőle repetát is.
- Csoki, mi? - bökdösi meg a hasamat Peeta. Legalább kisimultak a vonásai és vigyorogva néz rám.

***

Mielőtt másnap elindulnánk a lakásomból, megkérem Peetát, hogy nyújtsa ki a karját. Félek, ha bármit mondanék, az rossz lenne, én sírni kezdenék, ők pedig még szomorúbb lenne, mint így is. Ehelyett aztán inkább írok.
Veszek egy fekete filctollat és szavakat írok Peeta alkarja belső felére. Az én kezem nem olyan stabil, mint az övé. Egyik kezemmel tartom az övét, a másikkal pedig három szót írok rá.
Nem az a mondat, amit hallani szeretne, de tartalmazza, amit el kell mondanom. Mondom Peetának, hogy majd a vonaton megnézheti. Legalább a szavaim vele lesznek, hogy megvigasztalják, amikor én nem lehetek.
Úgy döntöttünk, semmi olyat nem teszünk, aminek eredményeképpen tévéstáb felbukkanására kellene számítanunk a vasútállomáson. Peeta felszállni készül a vonatra, de előtte megáll és megfogja a kezemet:
- Remélem, nem fog nagyon hiányozni a kenyerem!
- Kérlek vigyázz nagyon magadra! - mondom neki búcsúzóul. Őszintén mondom ezt, tudván, milyen sok sérelem érte őt ott a Kapitóliumban.

Aznap éjjel elviselhetetlen intenzitással érkeznek a rémálmok. Mintha az elmúlt hetek pihentető alvása miatt a kisebb nyugtalanító gondolatok mára időzítették volna legdurvább formájukat. Az összes haláleset lejátszódik a fejemben, amit valaha láttam, de sokkal nagyobb kegyetlenséggel, mint az eredeti. Peetát pedig számtalan módon látom meghalni: vonatbalesetben, áramütés által, orvlövészek lövik le, leszúrják, megkínozzák - ez túl sok nekem. Hajnali négykor fel-alá kezdek járkálni a lakásban. Nem fekszek vissza aludni.
A szekrényemben gubbasztok, amíg hajnalodni nem kezd. Felkapom az íjamat és vadászni indulok. Csakhogy a képek olyan erősen az agyamba ivódtak, hogy alig bírok kimenni az ajtón. A vasútállomás felé veszem az irányt, hogy kiverjem a fejemből a vonatbalesetek gondolatát.
Megpróbálok nem nézni a városban a még eltakarítatlan romok felé, az erdőben pedig nem tudok eléggé koncentrálni, hogy a magasban, a lombok között ugráló mókusokat kövessem.
Az eredménytelen nap után a vadásztáskámat a szekrénybe hajítom. A ház fájdalmasan csendesnek tűnik. Senki nem ül az asztalnál, akinek elmesélhetném, milyen napom volt. Úgy döntök, nem hívom fel anyukámat. Ez nem egy terápiás nap. És Madge sincs itt, hogy meglátogassam.

A nap már lement, de ahhoz még nincs későn, hogy meglátogassam egyik szomszédomat. Haymitch most nem annyira részeg, mint máskor, de azért a józanságtól is messze áll.
- A fiú hol van? - kérdezi, amikor lehuppanok az egyik székre.
- Elment a Kapitóliumba, hogy CT-t csináltasson az agyáról. - mondom olyan zárkózottan, ahogyan csak bírom, talán, hogy megelőzzem a feltételezését, miszerint mostanában együtt vagyunk.
- Tényleg? - Haymitch felém nyújtja az üveget, de én visszautasítom. De vannak hátsó gondolataim. Haymitch már hátradöntötte a fejét, én pedig az asztalra meredek, amely tele van mosatlan tányérokkal, amelyeket már belepnek az apró legyek.
Arra gondolok, el kellene mosogatnom, azzal az ürüggyel, hogy csak segítek. Ehelyett azonban csak ülök és várom egykori mentorom kéretlen tanácsait.
Haymitch óvatosan rám néz: - Mit tettél vele?
- Semmit. - mondom talán túl gyorsan is. - Csak meg akarnak bizonyosodni róla, hogy még mindig minden rendben van. - mondom, tekintetemmel lefelé nézve.
- Nem tettél semmit? - kérdezi Haymitch szinte énekelve. Szinte már vádol. Hogy nem tettem érte eleget. Hogy nem voltam elég jó. Hogy nem az vagyok, akire Peetának szüksége van.
- A tévéadás miatt van. - Amit Haymitch átaludt. - Nem akarják, hogy rosszabbodjanak Peeta rohamai.
- Akkor azt mondod, nem te üldözted el innen azt a fiút?
- Dehogy. - Messze nem vagyok tökéletes, de abban az egyben biztos vagyok, hogy nem miattam ment el. A hajfonatom végét birizgálom, várva az újabb vádakat, amelyek szívtelenségemre világítanak rá.
- Ha te mondod. - Haymitch feláll és a konyha felé veszi az irányt. - Csinálok magunknak vacsorát drágaságom. - ajánlja fel, félbeszakítva ezzel gondolataimat, amelyek azzal kapcsolatosak, általában hogyan töltöm az estéimet.
Meg kell támaszkodnom a székben, hogy ne essek le róla. Haymitch ajánlata ugyanis elég őszintének tűnik. Felrobbanó pörköltes fazék, vodkás tészta és tökéletesen jó, ámde elszenesedett nyúlfalatok képe jelenik meg azonnal lelki szemeim előtt.
- Semmi szükség rá. - ellenkezek. - Majd inkább én.
Elkezdek szétnézni a konyhában, miből is élünk: poros zöldséges konzervdobozok, a kamra telis-tele különböző színű italos palackokkal és Plutarch nem kívánatos ajándékkosarának maradékaival.
- Értem. - mondja Haymitch.

***

Reggel úgy döntök, nincs kedvem sem az erdőbe, sem pedig a városba bemenni, így a nagytakarítás kerül a prioritási listám élére. Kiürítem a szekrényeket, hogy rendet rakjak és kiselejtezzek mindent, amire már nincs szükség.
Épp egy erődszerű ruhahalom közepén ülök a nyitott szekrények előtt, amikor a telefon csörgése szakít ki unalmamból.
- Katniss, minden rendben? Azt mondták, hívtál! - Peeta hallhatóan liheg, mintha rohant volna a telefonhoz.
Azt hiszi, gondom adódott, azért hívtam pár órája, amikor felhívtam, hogy kitörjek a csendből. Azon gondolkodom pár pillanatig, hogyan fogalmazzam ezt meg, hogy ez nem így történt.
- Szia, Peeta. Csak rád csörögtem. Hogy minden rendben van-e.
Hallom, amint megkönnyebbülten kifújja a levegőt.
- Azt hittem már, valami baj van.
- Nem.
- Örömmel hallom.
Visszafogom magam és nem beszélek az üres ház csöndjéről és a rémálmokról.
- Akkor mit fogtál ma? - kérdezi Peeta.
Azzal, hogy nem válaszolok, elárulom magam.

Ahogy előre nézek, ott virít Delly telefonszáma a megjegyzéssel, hogy szívesen eljönne meglátogatni.
Belátom, hogy Peetának igaza lehet, és egyenként tárcsázom a kézzel írt számjegyeket.
Delly már összepakolt, várta a hívásomat. Van egy olyan érzésem, hogy valaki már beszélt vele, terveket szőttek a hátam mögött. Mondjuk mostanra már megszokhattam volna. De mivel ezen terveknek nem része mutáns lény, golyózápor vagy bombatámadás, engedek neki.
Túlságosan félek elaludni, ezért sokáig ébren maradok és befejezem a szekrények rendbe rakását. Aztán elkezdem kitakarítani a távolabbi hálószobát. Nem hiszem, hogy valaha aludt volna benne bárki is, de biztos szeretnék lenni benne, hogy az ágynemű friss és minden van a fürdőszobában, amire szükség lehet.
Reggel a kanapén pihenek és csak akkor kelek fel, amikor ki kell mennem a vonat elé.

Jó buli lesz, próbálom meggyőzni magam. Delly annyira optimista és mindenben a legjobbat látja. Ez pedig most jól jönne.
A megadott időben az állomáson meglátom Delly szőke haját. Még mindig a 13. körzetben elkészített fonatban áll. Utazásra alkalmas ruha van rajta, nem a 13. körzet szürke egyenruhája, Delly azonban így is természetellenesen sápadnak látszik.
Delly lelkes öleléssel üdvözöl. Igyekszek a lehető legudvariasabb maradni és nem húzódom el a szokatlan érintés elől. Együtt nőttünk fel és olyan sokkal tartozom neki, amiért segített Peetának. Megérdemel egy ölelést.
- Katniss! Olyan jó hazajönni! Most először jövök vissza. - kiáltja, ahogy a Győztesek Faluja felé indulunk.
- Olyan izgatott vagyok, hogy eljöhettem. Hazajöttem - HAZA - és ez olyan nagyszerű! És végre tölthetek veled egy kis időt. Alig láttalak a 13. körzetben és gyerekkorunkban sem töltöttünk együtt elég időt, úgyhogy ez most csodálatos. Peeta olyan sokat mesélt rólad és annyira imádtalak a Viadalokon. Olyan jól fogjuk érezni magunkat!
Delly folyamatosan beszél, mióta kimentem elé az állomásra. Ezzel a csönd-gondom nyilván pillanatok alatt megoldódik. Megmutatom Dellynek a szobáját és segítek neki felvinni a táskáit.
- Akkor először is - mondom - varázsolnunk kell egy kis színt az arcodra. Mit szólnál egy sétához? Megmutatnám, mi zajlik itt.

A városban megmutatom Dellynek az újjáépített üzleteket. Megmutatom neki a Törvényszék helyén épült Önkormányzatot. Ez egy téglából épült épület, nagy, de azért nem túl hatalmas. Delly majd papírmunkát végez itt és engedélyeket ad ki, de ez egy megbecsült munka lesz. Azt mondja, amikor néhány hónap múlva elkezdődik az új munkája, visszaköltözik ő is a 12. körzetbe.
Delly elmondja, hogy ebben az épületben lesz a biztonsági szolgálat, a bíróság, egy bálterem az egész körzetet megmozgató ünnepségek lebonyolítása céljából és itt lesznek a választásokon győztes tisztségviselők irodái is - akiket immáron nem a nemrégiben megdöntött Kapitólium nevez majd ki.
- Akkor gyakorlatilag a 12. körzet bármelyik lakója jelentkezhet a polgármesteri posztra? - kérdezem.
- Lesznek bizonyos megkötések, de a lényeg, hogy szabadon választhatunk. - válaszolja Delly.
- Akkor akár Haymitch is lehet polgármester? - Szinte túlságosan jót nevetek saját poénomon, amikor felrémlik előttem Haymitch védjegyévé vált sajátos legurulása az Aratás színpadáról. Nem kifejezetten ő testesíti meg a tökéletes vezető képét.
Delly megpróbál csúnyán nézni.
Persze Haymitch sokkal ravaszabb annál, hogy ne tekintsük hitelesnek. Kulcsszerepet játszott a lázadás során és ez tekintélyt parancsol számára. Egy részem azonban azon tűnődik, hogy polgármesteri karrierjének első döntése nem az lenne-e, hogy a körzet fő terméke a szén helyett a fehérszesz legyen.
Delly leendő munkatársairól mesél, hogy hogyan fogják előkészíteni a választásokat, felügyelni az újjáépítéseket és így tovább. Biztatóak a békeőrök és a téren történt nyilvános korbácsolások nélküli világ kilátásai, Delly azonban hajlamos olyan cukormázasan előadni a dolgokat, hogy felvetődik bennem a kérdés, vajon milyen lesz ez igazából.

A Rét felé sétálunk, ahogy röviden megemlítem a tömegsírt, majd témát váltva, Kökörcsinről kezdek beszélni, aki úgy tűnik, egész nap követi a nyomunkat. Beviszem Dellyt az erdőbe, és gyorsan még a tisztást is megmutatom neki a rengeteg pompázó virággal.
- Annyira hiányzott mindez! - fekszik bele Delly a fűbe, mintha hóangyalt készülne formázni. - A nap, a fű, de még a bogarak is. - mondja, miközben lepöcköl egy apró rovart a karjáról. Lefekszek mellé én is és együtt nézzük a felhőket.
Amikor korogni kezd a gyomrunk, hazafelé vesszük az irányt, otthon pedig Delly segít nekem vacsorát készíteni. Ragaszkodik hozzá, hogy ez jó neki, mert meg kell tanulnia főzni magára, mielőtt eljön a 13. körzetből.
Megmutatom neki a kenyeret, amit Peeta hagyott ott nekünk, Delly pedig kiválaszt egy hosszú, ropogós héjú veknit, ami illik majd az általa készített raguhoz.
Vacsoránál Delly a 13. körzetben történtekről mesél és óvatosan mesél arról, hogyan reagáltak a körzetek arra, amikor merényletet intéztem az elnök ellen.
- Te jobban vagy? - kérdezi.
Biztosítom róla, hogy dolgozom rajta. Kérdése őszinte, ezért nem tekintem támadásnak, ahogy talán máskor tenném.
Vacsora után kihoz egy halom könyvet és leteszi az asztalra.
- Remélem, nem gond. Hamarosan vizsgázom.

Amikor feladja az engedélyezési feltételek tanulására vonatkozó kísérletét, Delly Peeta gyermekkori történeteivel szórakoztat: hogyan verte ki a bátyja Peeta fogát birkózás közben, hogy Peeta hogyan menekítette ki őt, amikor beesett a disznók közé a sárba, mikor a leesett hajgumiját kereste a földön, még Peeta Rebarbara nevű díszesen festett festett kedvenc sziklájáról is mesél. Olyan édesek ezek a történetek, hogy a végére elszomorodom.
- Peeta most már sokkal jobban van. - nyugtat meg. - Emlékszik dolgokra. Pár napja, amikor beszéltünk, elmondta, hogy emlékszik rá, amikor rávettem, hogy ugróiskolázzon velem, a testvérei pedig kinevették.
- Köszönöm, Delly - szorítom meg a kezét - hogy segítesz neki. - Peeta biztosan szebben ki tudná fejezni magát, de szerintem ebben is minden benne van.
Delly elmosolyodik. - Te többet segítesz neki, mint hinnéd.

Épp lefeküdni készülünk, amikor Peeta felhív, hogy megkérdezze, hogy telt a napom.
- Tartsd egy percre. - mondom, majd befogom a kagylót és intek Dellynek, hogy jöjjön a telefonhoz.
- Halló?
Delly kuncogva meséli el, mit mindent csináltunk aznap.
Visszaveszem a kagylót.
- Úgy hangzik, jó napod volt.
- Igen, azt hiszem, mégis jó ötlet volt a társaság.
- Katniss, még egy dolog. Holnap készítenek velem egy tévéfelvételt. Alapvetően a pékséggel lesz kapcsolatos, de minden bizonnyal megkérdeznek majd kettőnkről is.
Nem láthatja a telefonban, ahogyan összehúzom a szemöldökömet.
- Mit mondjak?
- Olyan keveset, amennyit csak lehetséges.
- Megpróbálom. De még csak elképzelésem sincs, hogyan fogalmazzak. Mondjam azt, hogy barátok vagyunk? Egy pár vagyunk egyáltalán? Vagy hogy csak egy lány vagy, akinél ott töltök gyakorlatilag minden egyes éjszakát?
Peeta haragszik rám. Hallom a hangján.
Túlságosan sokáig bújtam ki ez alól a beszélgetés alól.
- Ne mondj semmit.

***

Kökörcsin Delly bokája körül sündörög, amint a lány lejön a lépcsőn másnak reggel. Nem tűnik túl kipihentnek, de nem említi meg, hogy zajokat hallott volna a ház azon feléből, ahol én aludtam. Reggelit készít, amikor pedig elpakoljuk az edényeket, ismét felüti egyik hatalmas tankönyvét.
Ez a tanulás nem lehet túl izgalmas, úgyhogy megpróbálom Dellyt kísértésbe ejteni azzal, hogy elmondom, hamarosan Peetát láthatjuk a TV-ben. Delly egyetlen másodpercnyi gondolkodás nélkül zárja be a tankönyvet és szökdécselve indul a kanapé felé.
A reggeli beszélgetős műsor vége felé bemondják a főzős rovatot. Peeta egy csicsás konyhában áll, tojáshéj színű csempék között, ahol több sütő van, mint amennyit életemben összesen láttam eddig. Peeta ropogós fehér kötényt visel. Frufruja a homlokára omlik, hogy eltakarják égési sebeit.

- Ma reggel Peeta Mellarkkal, sokunk nagy kedvencével, a 12. körzet Éhezők Viadala győztesével beszélgetünk. - vezeti be a műsort egy természetellenesen szögletes szemöldökű férfi műsorvezető. - Szóval Peeta, mesélj nekünk arról, mi történt veled a forradalom óta.
- Rengeteget sütök, úgyhogy arra gondoltam, eljövök és megmutatom, hogy kell kenyeret sütni.
- Nagyon sokan hősként tekintenek rád. Miért épp a sütés mellett döntöttél? - érdeklődik a műsorvezető.
Peeta vállat von. - Világ életemben ezt csináltam. Három évesen már zsemlét sütöttem.
- Valóban említetted ezt már a Viadal előtt is... Mostanra azonban valami mással is foglalkozhatnál. Akár festhetnél is - mondjuk a tévében.
- Nos, így is rengeteg időt töltök a kamera előtt. Festeni pedig a szabadidőmben is tudok. Miért nem próbáljuk ki az egyik legújabb receptemet? - hízeleg Peeta a műsorvezetőnek. - És ha tényleg rossz lesz... - Peeta felemeli a kezét és nevetni kezd.
Peeta egy adag sápadt tésztán mutatja meg, hogyan kell tésztát dagasztani. A műsorvezető láthatóan ódzkodik attól, hogy a három részes öltönyét összelisztezze, ezért kartávolságból ujjbegyeivel igyekszik formálni a tésztát.
- Óóó, ez egyre jobb lesz! - mondja Peeta, miközben megfogja a tésztát, hatalmas kezeivel határozottan összegyúrja azt, lisztpermetet szórva a sötét zakóra. Nézők bizonyára élvezik a műsort.
A tészta egy sok gombos keverőtálba kerül, amely minden bizonnyal a Kapitóliumban készült.
- Most pedig legszívesebben egy kőlapos tűzhelyet szeretek használni ahhoz, hogy megsüssük a kenyeret. Peeta favilla segítségével helyezi a vekniket a sütőbe. A kenyeret nem lehet valamiféle láng nélkül megsütni. - mondja Peeta, egyenesen a kamerába tekintve.
Egy másik sütőből Peeta egy tökéletesen sült kenyeret húz elő.
- Kóstolja ezt meg!
A műsorvezető beleharap egy szelet kenyérbe.
- Isteni!
- Mondjuk ez nem teljesen nekem köszönhető, Katniss receptje alapján készült. - mosolyodik el Peeta. - Sajt és rozmaring is van benne.

A műsorvezető ráharap a horogra.
- És hogy van Katniss mostanában? Emlékszem, nemrégiben láttam rólatok egy felvételt, amin nagyon meghitt viszonyban vagytok!
Ha nem ismerném ilyen jól Peetát, nem tűnne fel, azonban hűvös nyugalma egyetlen gyors pillanatra elillan, amint rájön, hogy elszúrta. Azonnal rendezi vonásait, szinte azonnal ismét higgadtan tekint a kamerában.
- Jól.
- Feltűnt, hogy egyedül érkeztél ma hozzánk. - A kép egy csapatnyi kuncogó kamaszlányra vált a közönség soraiban. - Minden rendben?
- Katniss nem hagyhatja el a 12. körzetet.
A műsorvezető grimaszol.
- Persze.
A műsorvezető komolyabb hangnemre vált. - Egy évvel ezelőtt titokban megházasodtatok. Megtudhatjuk, mi a helyzet most?
- Nos, amint látja, nem emlékszem rá. - Peeta lesüti a szemét, összehúzza a homlokát. - Egészségügyi gondjaim vannak - a háború miatt. Nem emlékszem az elmúlt két évben történtekre.
A műsorvezető megrázza a fejét.
- Ez borzasztó!
- Szóval ezért is töltök olyan sok időt a sütéssel.
- Nos, azt mondják, a nő szívéhez a gyomrán át vezet az út. - próbálkozik a műsorvezető. - Loptál-e csókot mostanában a Fecsegőposzátától?
- Ó, hát én nem csókolózom csak azért, hogy aztán beszámolhassak róla. - mondja Peeta ravaszul, szinte arrogánsan. A közönség a lisztes kezéből eszik. - Igazából azért érkeztem a Kapitóliumba, hogy beszerezzek néhány szükséges eszközt az ősszel, a 12. körzetben megnyíló pékségembe. Kenyérspecialitásokat, süteményeket készítek majd és esküvői tortákban is gondolkodom.

Mr. Szemöldök már tenné is fel a következő kérdést, ám a bejátszás véget ér.
Még mindig furcsa a tévében látni Peetát. Korábban mindig ott voltam mellette és fogtam a kezét, ha végzett. Bár most nincs elég közel, hogy megérintsem, jó látni, hogy jól van, és még mindig olyan jóképű, mint máskor.
- Szerelmes beléd - mondja Delly halkan.
Nem erre számítottam. Még ha nem is ér teljesen felkészületlenül. Régi énem azt mondaná, "Tudom." Ehelyett azonban inkább kíváncsi leszek, hogyan szerethet engem megváltoztatott emlékeivel, az én hibáimmal, és hogy én ezt egyáltalán megérdemlem-e.
Úgy kellene tennem, mintha nem hallottam volna. Ehelyett azonban felemelem a kezeimet és küzdök, hogy ne sírjam el magam.
- Nem tudom, mit tegyek!
Delly hátradől a széken és becsukja a szemét, mintha boldogan ábrándozna. Néhány pillanattal később felpattan.
- Rád férne egy séta! - erősködik és gyakorlatilag kihesseget a saját házamból.

- És rajtad kívül nekem is. - Delly megfogja a könyökömet és felnevet, amikor kiérünk a meleg napsütésbe. Olyan boldogan szökdécsel, hogy nem tehetek mást, mint felveszem az ütemét, miközben egyre jobban eltávolodok a fiúkkal és hallani nem kívánt szavakkal kapcsolatos gondolataimtól.
Végül átveszem az irányítást és úgy döntök, itt az ideje, hogy gyűjtögessünk valamit a mai vacsorához. Ha már úgyis kijöttünk, legalább csináljunk valami hasznosat.
Delly úgy tűnik, nem akarja abbahagyni a folyamatos tapsikolást és nevetést, miközben zöldségeket gyűjt és hagymát húzgál ki a földből.
- Vadászat Katniss Everdeennel! - mondja ragyogva. - Nem hiszem, hogy valaha is fogadni mertem volna rá, hogy ezt teszem. Mindig is imádtam, ahogy ennivalót gyűjtögettél - és most itt vagyunk. Megmutatod nekem, mit csináljunk.
Bólintok, és visszafordulok, hogy továbbra is szótlanul piszkáljam a földet, azt kívánva, hogy Delly is kövesse példámat, és pár perc szünetet nyerhetnék a folyamatosa beszéd helyett.
Gyerekkoromban mindig azt játszottam, hogy megkerestem a lehető legnagyobb hagymát, amit csak tudtam. Mindig odaszaladtam megmutatni apukámnak. Ma azt játszom, hogy a tisztás legnagyobb hagymáját próbálom megkeresni. Kiások egy szükségesnél nagyobbat a vacsorához, de úgyis elállnak.

Egy puha füves folt, mintha hívogatna, hogy pihenjek meg egy kicsit. Delly is odajön és pár méterrel arrébb keresztbetett lábakkal leül.
- Jó hallgatóság vagyok. - mondja Delly félénken. - Már elég sok mindent hallottam Peetáról, hogy ne meneküljek el és ne ítélkezzem feletted.
Delly tudja az összes borzalmat, amit egyszerre akarok tudni és elfeledni.
- Szegény Peeta. - Bukik ki belőlem, mielőtt gondolataim valami sötét emlék felé kalandoznának el.
- Szerintem jobban van. - próbál Delly megnyugtatni. - Már nem az a dühös, erőszakos ember, aki a 13. körzetben volt. Most már nyugodtabbnak tűnik, egyre inkább arra a kedves fiúra emlékeztet, aki egykor rajzolt nekem. Lassan rájön dolgokra és már nem olyan ideges.
Delly optimizmusa megnehezíti, hogy elsodorjon a bűntudat örvénye. És igaza van. Peeta egyre jobban van, de nem ez a probléma. A probléma az, hogy kimondta nekem azt a bizonyos szót, és belegondolok abba, mi történt azokkal az emberekkel, akiknek én mondtam ugyanezt. Törődöm Peetával, mélyen és őszintén. De félek, hogy ennél többet tegyek. Megrémiszt az az erős sorsközösség,és az a sok nehézség, amely az elmúlt két évben történt köztünk.
- Összetörte a szívemet. - suttogom, félig abban reménykedve, hogy Delly nem hallja meg. Most először mondom ki hangosan és tudom, hogy valóban így történt.
Amikor elveszítettem az édesapámat, az mély sebet ejtett rajtam, Peeta foglyul ejtése és eltérítése feltépte azt a sebet, amelybe Prim halála, mintha ezernyi borotvapengével okozott volna újabb fájdalmat, amiről úgy vélem, sohasem múlik már el.
Kiszolgáltatottnak érzem magam, ugyanakkor megkönnyebbültem.
- Mindannyian gyógyulunk, Katniss. - mondja Delly az enyémhez hasonló fojtott hangon. - Ez normális.

***

Összezavarodva fekszem le kora este. Delly fennmarad és TV-t néz. Úgy rémlik, hallom a tévéből a pékséggel és rozmaringgal kapcsolatos bejátszás nézői reakcióit.
Lecsapnak a rémálmok, úgyhogy a pincében keresek menedéket, a lehető legtávolabb vendégem szobájától. Ha már ébren vagyok, összehajtogatok egy adag mosott ruhát, közben elidőzök Peeta egyik zöld pólója felett. Valamikor a múlt hónap során együtt kezdtük el mosni a szennyeseinket. Ma este emiatt vagyok a legkevésbé szomorú.
Bár még nem hajnalodik, hagyok egy üzenetet Delly-nek és elmegyek vadászni.
Délelőtt közepére újra felállítom a a csapdáimat, amivel már elég rég nem foglalkoztam. Tele van az erdő nyulakkal, néhányat a vadásztáskámba tuszkolok közülük. Nem vagyok biztos benne, Delly bírja-e az ilyesmit, úgyhogy inkább az erdőben nyúzom meg őket, nagy levelekbe csomagolom és csak keveset viszek haza belőle, a nagyját Sae-nek adom.
Este Delly a könyveibe temetkezik, én pedig igyekszek jó társaság lenni. Viszek neki rágcsálnivalót és visszafogom Kökörcsint, hogy ne tépje darabokra a jegyzeteit. Amikor már közeledik a lefekvés ideje, átveszek egy zöld pólót, ami kicsit nagy rám és elnyúlok a kanapén a nappaliban. Hallom, amint nyílik az ajtó. Valószínűleg Haymitch az, aki vacsorát akar kunyorogni vagy Sae néz rám még így este. Nem erőltetem meg magam, hogy felkeljek.

- Óóóóó! - sikít fel Delly.
Mielőtt megfordulhatnék, hogy vajon mi okozza önkívületi állapotát, két kéz érinti meg az arcomat és egy ismerős ajak simogatja homlokomat, orromat, ajkaimat.
- Hazaértem. - lihegi Peeta. - Elértem a hajnal 4-es vonatot, hogy estére ideérhessek.
Peetát csak másnap késő estére vártuk. Nem vagyok biztos benne, hogy ez tényleg megtörténik, de amikor érzem a számon a kellemes meleget, amely szétterjed egészen a végtagjaimig, úgy érzem, ez túl valóságos ahhoz, hogy álom legyen. Elveszek Peeta csókjaiban, karjaim libabőrösek és csak azért húzódok el, hogy levegőhöz jussak.
Delly megköszörüli a torkát és máris visszatérünk a valóságba.
- Úgy látom, srácok, jobban kijöttök egymással, mint amikor legutóbb láttalak titeket együtt.
Arcom elvörösödik. Örömittasan elmosolyodok és arrébb húzódok, hogy helyet szorítsak Peetának.
- Segít, hogy egy ideje már nem próbáltam megölni őt - mondja Peeta. Úgy tűnik, Plutarch béna humora rá is átragadt.
- Peeta, én mondtam, hogy egy idő után Katniss majd megadja magát. És azt is, hogy vissza fognak térni az emlékeid. - mondja Delly őszintén. - Nos, örülök. Mindig is szurkoltam nektek!
- Köszönöm, Delly! - mondja Peeta. - Most pedig van egy-egy meglepetésem a hölgyek számára.
Peeta ezzel átad nekem egy nagy piros, Dellynek pedig egy hasonló sárga dobozt. A szoba megtelik a csomagolás hangjaival. A dobozban mindenféle formájú és színű csokoládé található. Beleharapok az egyik töltött kerek csokoládéba, amely olyan lágy, hogy szinte már folyékony.
Delly szárnyal a boldogságtól. Biztos vagyok benne, hogy a 13. körzetben nincsenek elhalmozva csokoládéval.
Peeta kiszolgálja magát a csokimból és mindent elmesél Dellynek a kapitóliumi útjáról. Delly még nem járt ott, ezért minden részletre kíváncsi. Peeta elmeséli, hogy a Kapitóliumban úgy döntöttek, hogy a különböző testmódosítások immáron nem divatosak. Aztán a legújabb konyhai technológiákról mesél, mindenféle mixerekről, amelyek puhítanak, kevernek, hajtogatnak, darálnak és formálnak.

Örülök, hogy Peeta újra itthon van. Jó érzés. Bámennyire is utáltam korábban ezt a házat, amikor Peeta itt van, kényelmesebbnek tűnik. A Peremben lévő házunknál nem voltam egy ideje - nem tudnék szembenézni vele. Túl fájdalmas lenne és immáron nem az az otthonom.
- Katniss, miért nem fekszel le? - kérdezi Peeta. inden bizonnyal elbóbiskolhattam valahol a rozsliszt és a kovász között félúton.
Motyogok valamit, majd elindulok a lépcső felé.
- Későn van. - ért egyet Delly is. - Nos, jó éjt Katniss, Peeta. - mondja Delly a bejárati ajtó felé tekintve.
Peeta azonban nem a Delly által várt irányba indul.
- Reggel találkozunk. - zárja be Peeta mögöttünk az ajtót.
- Milyen botrányosak vagyunk - incselkedek vele, amikor elhelyezkedem az ölelésével. Különben is, Delly az egyetlen, aki még nem tud a helyzetünkről. Mindenki más tudja, gyakorlatilag tényleg mindenki a 12. körzetben, még a futár is. Bár bizonyos szinten érdekel, ki mit gondol, ma éjszaka nem foglalkozom vele.
- Hiányoztál.
Peeta csókjára egy egész hétnyi vágyakozás újdonsült energiájával válaszolok. Karajaiban, ha csak egyetlen pillanatra is, de elfeledkezem minden szomorúságról. A szoba pedig forogni kezd velem... A pulzusom az egekben és újra a 13. körzet kórházában vagyok és Peeta felé futok.
- Katniss, te remegsz. Mi a baj?
- Semmi. - próbálom lerázni. Nem kell tovább éreznem a mázsás súlyt a mellkasomban. Peeta visszatért. Biztonságban van. Itt van.
És végre újra a szobámban vagyok a hálószoba ajtó túloldalán egy fiúval, akire a héten kicsit túl sokat is gondoltam.
- Megszédítettél. - mosolygok rá.
- Én? - incselkedik. - Nos, te... - Peeta gyakorlatilag rálök az ágyra és csókolózni kezdünk. Forrón, kétségbeesetten. - Hiányoztál - sóhajtja, amikor rátalál fülcimpán legbelső csücskére. - Hiányoztál - ismétli, ahogy egyre lejjen halad a nyakamon. - Hiányoztál - mondja, amikor a vállam felső részét csókolgatja, mielőtt újra visszatalálna ajkaimhoz. Olyan más érzés ez, mint csókjaink általában, és kíváncsi leszek, vajon ma este Peeta többre vágyik-e, mint csókok és simogatás.

Most, nyelek egyet. A pillanatok a sötétben, a kezek matatása, az egyre gyorsabban ziháló lélegzet; ma megtörténik. Megpróbálom leplezni bizonytalanságomat és Peeta szájára összpontosítok. Hiányzott. Szükségem van rá.
Olyan közel húzódom Peetához testemmel, hogy nincs közöttünk hely egyáltalán. Érzem, amint övcsatja a hasamhoz préselődik, zakatoló szíve az enyémen. Amikor pedig úgy érzem, nem bírom tovább levegő nélkül, Peeta az, aki levegőért kapkodva elhúzódik.
Ahelyett azonban, hogy az észveszejtő tempóra visszatérne, Peeta megáll és ujjaival az arcomat simogatja, keze az államon.
- Olyan sok mindent el kell mondanom. - Szemérmesen megcsókolja homlokomat. - De nem ma este.
Fejemet Peeta mellkasára fektetem, kényelmesen elhelyezkedünk. Olyan illata van, mint a vonatokon lévő virágillatú szappannak, és a csokiban érezhető fahéjnak.
- Örülök, hogy itthon vagy. - vallom be. A holdfényben halványan látom a karján a néhány napja ráfirkált szavaimat: "Gyere haza hozzám!"
Peeta a nyakamban lévő egyik hajtincsemet birizgálja, és esküszöm, még a talpamban is érzem a bizsergést. - Jó újra itthon.
És ebben a rövid beszélgetésben minden benne van. Ez az otthon. Az én otthonom. Az ő otthona. Az otthon.
Soha nem kérdeztem. Peeta soha nem hozta fel. Elég egyszerűen adódott így, amikor az egyik ingét véletlenül egybe hajtogattam az enyéim közé. Hamarosan lett egy saját fiókja, megosztoztunk az öltözőasztalkán, gyógyszereit az enyéim közé tette. Nem volt egy konkrét pillanat, fokozatosan jutottunk el a közös vacsoráktól az elkerülhetetlenül együtt töltött éjszakákig.
- Szép álmokat - suttogom, amikor elbóbiskol.
Ő csak félig suttogva mondja ki azt a bizonyos szót, amit hallok, de amitől úgy döntök, nem félek többé. Itt az ideje, hogy meggyógyuljak.

***

Arrébb gördülök, hogy kezemet Peeta mellkasára tegyem, ehelyett azonban a lepedő ráncait érzem ujjaim alatt. Nem is jött haza. Még mindig a Kapitóliumban van. Talán soha nem is jön haza. A fejemre húzom a takarót. Ma nem mászok ki az ágyból. Én ezt nem bírom ki.
Aztán meghallom a nevetését. Felcsillan a remény.
Ez elég, hogy segítsen rendet tenni álomtól nehéz fejemben.
A földszinten nevet egy lány. Peeta tényleg hazajött hamarabb. Felkapok egy fésűt, megpróbálom szalonképesé tenni sörényemet, felkapok egy köntöst kölcsönpólómra és a tompa hangok felé veszem az irányt.
Delly és Peeta beszélgetésbe feledkezve ülnek a konyhaasztalnál. Peeta komoly arcot vág, Delly pedig szokás szerint ragyog. Szerintem Delly új munkájáról beszélgetnek, de hirtelen félbeszakítják, amikor belépek az ajtón. Már hozzá vagyok szokva ehhez, úgyhogy leülök, mintha észre sem venném.
- Szia, Katniss, ma már jobban aludtál? - kérdezi Delly.
- Igen. - mondom megkönnyebbüléssel a hangomban. - Fogadni mernék, hogy te is.
Peeta a szemembe néz.
- Nem volt rémálmod?
Megrázom a fejem.
- Nos, ez csodálatos! Már annyira aggódtam miatta. - mondja Delly.

Reggeli után, Delly úgy tesz, mintha remek vendéglátó lettem volna, amikor elmeséli, milyen vidáman jártuk a várost és virágot szedtünk. A foltokból összerakott női papucsokról áradozik, amelyeket mutattam neki.
Azt mondja, amint lehet, meglátogat minket, amikor visszatér, hogy dolgozni kezdjen, bátyja pedig házuk újjáépítését felügyeli majd.
- Ha bármikor szükséged van valamire, csak szólj. Peeta elindul, hogy kipróbáljon néhány bonyolult receptet, amit a Kapitóliumban tanult, én pedig segítek Dellynek kicipelni a táskáit a vasútállomásra.
A vágányoknál Delly belekezd egy mondatba.
- Peeta... - aztán félbehagyja és kuncogni kezd. - Nagyon örülök nektek! - lelkesedik.
Aztán felszáll a vonatra, amely kihúz az állomásról.

Forrás: Fanfiction.net

Folytatás: Vasárnaponként