Olvassuk újra a Kiválasztottat! - 13. fejezet

Amint azt már korábban említettem, némileg megváltozott formában bár, de visszatér az újraolvasós rovat, amelyben ezúttal a Kiválasztott második felét idézzük fel rajongói rajzok és könyves idézetek segítségével. Hosszabb összefoglalót már nem írok, csak nagyon röviden fogalmazom meg, mi is történt az adott fejezetben, de továbbra is arra buzdítanék mindenkit, hogy olvassátok el/újra a könyvet, mert az az igazi élmény, azt helyettesíteni nem lehet és nem is célom!! Aki egyáltalán nem olvasta a kötetet, az úgy készüljön, hogy spoileres a bejegyzés!

Ez a fejezet még gyakorlatilag/részben benne volt a Kiválasztott 1. részének filmváltozatában. Katniss itt tudja meg, mi is történt Peetával, és ekkor próbálják meg először visszafordítani Peeta állapotát.

"Ha ragaszkodtam volna hozzá, hogy kettesben találkozzam Peetával, most már nem élnék. Merthogy Peeta megháborodott, az egészen biztos.
Nem, nem háborodott meg, emlékeztetem magam. Eltérítették. Plutarch és Haymitch ezt a szót használta, amikor eltoltak mellettük a folyosón. Eltérítették. Fogalmam sincs, mit jelenthet."

Prim ismét tanúbizonyságot ad arról, hogy egyre érettebb:

"Plutarch kitereli a kórteremből az orvosokat, és megpróbálja kiküldeni Primet is, de a húgom ellentmondást nem tűrő hangon így szól:

– Nem. Ha mégis távozásra kényszerít, azonnal átmegyek a sebészetre, és mindent elmondok anyának. Jó, ha tudja, anyának egyáltalán nincs ínyére, hogy egy Játékmester irányítja Katniss életét. Főleg, hogy ennyire nem vigyáztak rá..."

Katniss ekkor tudja meg Beetee-től és Plutarchtól, mi is történt valójában Peetával:

"Az eltérítés elnevezés arra utal, hogy az illető tudatát elterelik, vagy még inkább hatalmukba kerítik, esetleg levadásszák – merthogy az eljárás során vadászdarázsmérget fecskendeznek be az alanyoknak.
[...]
Képzeld el, hogy megkérlek, idézz fel valami emléket – az agyat szóval is lehet stimulálni, vagy úgy, hogy megnézetek veled egy, az eseményről készült felvételt –, és miközben te feleleveníted az élményt, beadok neked egy adag vadászdarázsmérget. Nem annyit, hogy három napra kiüssön, de eleget ahhoz, hogy az emléket félelemmel és kétséggel fertőzze meg. Ezután ez a „fertőzött” emlék raktározódik el a hosszú távú memóriában.
Hányinger kerülget. Prim megelőz, és megkérdezi, amit én is meg akarok tudni.
– Ezt tették Peetával? Egyszerűen fogták a Katniss-szel kapcsolatos emlékeit, és félelmetessé tették őket?"

Forrás: fc09.deviantart

Egy adott pillanatban Gale is előkerül:

"Gale sem tud meglátogatni, mert vállsérülése miatt nem kelhet fel az ágyából. De a harmadik este, miután megkapom a gyógyszereimet és lekapcsolják a lámpákat, mégis besurran a szobámba. Nem szól egy szót sem, csak óvatosan – mintha egy éjjeli lepke szárnya simítana végig – megtapogatja a sérüléseket a nyakamon, aztán homlokon csókol, és eltűnik."

Itt olvashatunk arról a bombáról, ami... mindenki tudja, miről beszélek, aki meg nem, nos az vagy ráér, vagy olvassa csak el a könyvet. Mindenesetre van egy momentum ebben a fejezetben, amikor Gale militarizálódása erkölcsi ellentéteket szül Katniss lelkében. A lány ezt egy halálos csapda elemzése után meg is jegyzi:

"– Szerintem ezzel átléptek egy bizonyos határt – jegyzem meg. – Ezek szerint bármit meg lehet tenni? – kérdezem, mire mindketten felém fordulnak. Beetee meghökkenve, Gale pedig ellenséges tekintettel méreget, – Persze, ha jól tudom, nem létezik olyan erkölcsi kódex, amely előírná, hogy mi az, amit már nem tehetünk meg egy másik emberrel.
– Dehogyisnem létezik! Beetee meg én ugyanannak az erkölcsi kódexnek az útmutatásait követtük, amelyet Snow elnök is lapozgatott, miközben Peetát kínozták – mondja Gale.
Kegyetlen, amit mond, de van benne igazság. Szó nélkül távozom."

Ekkor történik először, hogy megpróbálnak Peetában olyan 12. körzethez köthető emléket felébreszteni, ami nem kelt benne agressziót. Egyik gyerekkori barátját, Delly Cartwight-ot küldik be hozzá, akinek semmi köze Katnisshez. Vele beszélget Peeta:




"– Hát... most a Tizenharmadikban vagyunk – feleli Delly. – Ez az új otthonunk.
– Azok az emberek is ezzel jöttek, de ennek az égvilágon semmi értelme. Miért nem vagyunk otthon? – kérdezi Peeta.
Delly az ajkába harap.
– Történt egy kis... baleset – sikerül kinyögnie. – Nekem is nagyon hiányzik az otthonom. Épp az előbb jutott eszembe, hogy milyen jókat rajzoltunk az útburkoló kövekre krétával. Mindig a te rajzaid voltak a leggyönyörűbbek. Emlékszel, amikor mindegyik kőre másfajta állatot rajzoltál?
– Igen. Malacokat, macskákat meg ilyesmit – mondja Peeta."

Bár a lány mindent megtesz, hogy elkerülje, hogy Peeta felzaklassa magát, az mégis megtörténik:

"– Tűzvész tombolt – veszi át a szót hirtelen Peeta.

– Igen – suttogja Delly.

– A körzet leégett, ugye? Miatta – hörgi Peeta dühtől fuldokolva. – Katniss miatt!

– Rángatni kezdi a kezét leszorító szíjakat.

– Jaj, ne, Peeta! Nem az ő hibája volt – próbálkozik Delly.

– Ezt ő mondta neked? – sziszegi Peeta.

– Hozzák ki a lányt! – adja ki az utasítást Plutarch. A következő pillanatban nyílik az ajtó, és Delly lassan hátrálni kezd.

– Nem mondott semmit, nem volt rá szükség. Én...

– Hazudott neked! – szakítja félbe Peeta. – Egy szavát se hidd el! Ő egy mutáns, amit a Kapitólium ellenünk akar használni! – üvölti.

– Nem, Peeta. Ő nem... – fut neki újra Delly.

– Ne bízz benne, Delly – fojtja belé a szót Peeta dühöngve. – Én bíztam benne, de ő az életemre tört. Végzett a barátaimmal. A családommal. Nehogy még egyszer a közelébe menj! Ő egy mutáns!"

Katniss mindezek láttán elkeseredik, és egyenesen a Kapitóliumba menne. Plutarch elmondja neki, hogy a második körzetben még nem vették át az uralmat a lázadók, így előbb azt a körzetet kell bevenni. Katniss ekkor sem hátrál meg:

"– Rendben van – bólintok. – Akkor küldjenek a Második Körzetbe."

Az idézetek Suzanne Collins: A Kiválasztott című regényéből származnak.