Nem tudom, mi ez a sok Josh - illetve nyilván a Ron Howarddal közös Project Imagination miatt lehet ez a felhajtás - de mivel szeretitek a srácot, gondolom, nem lesz ellenvetés, ha az újabb interjúját is lefordítom. :)
Először is: Josh Hutcherson még mindig szívesen eljátszaná a Pókember szerepét. Az Éhezők Viadala 22 éves főszereplőjével múlt héten beszéltünk, a rendező-producer Ron Howarddal közös Project Imagination bejelentésének előestéjén, és mi vetettük fel korábbi szuperhősös törekvéseit.
Hutcherson 18 éves korában - egy évvel azelőtt, hogy kiválasztották volna Peeta Mellark szerepére - közel került hozzá, hogy megkapja Marc Webb Pókemberének címszerepét, amelyet végül Andrew Garfield nyert el. Azóta tudjuk, hogy Hutcherson dolgai is jól alakultak aztán. Ám a Pókember szerepe ismét kiadó, a Marvel és a Sony új feldolgozást készít és fiatal színészt keresnek a szerepre.
- Igen, persze, gondolkodtam rajta: ez azért mégiscsak a Pókember, klassz lenne. - mondta Josh múlt héten a Yakoo Movies-nak a telefoninterjú során. - Még nem volt róla szó, de ki tudja, mit hoz a jövő?
Bárhogyan is alakuljon a Pókember-téma, Hutcherson valószínűleg jó helyen lesz, amikor az Éhezők Viadala körüli felhajtás novemberben lecsillapodik. Most először lesz teljes értékű rendezője egy új kisfilmnek, amelyet Ron Howarddal készít a Canon számára. A film Project Imagination címen fut, amely során amatőröktől várnak kisfilmeket, amelyek közül egyből profi rövid film készül majd. Az év során rajongók küldhetik be saját otthon készített videóikat, Hutcherson és Howard ezek közül választják ki a nekik legjobban tetszőt, majd Hutcherson szerepelni is fog a győztes ihlette rövid filmben. Az interjúban Josh a Howarddal közös munkáról beszélt és arról, milyen különös filmet lehetne készíteni az Éhezők Viadala filmek sajtókörútjairól.
Te életed mely fontos momentumát keltenéd életre rövidfilm formájában?
Imádom a kutyámat, nagyon fontos része életemnek, így lehet, valami vele kapcsolatos dolgot valósítanék meg. Ugyanakkor úgy érzem, igazán különös élmények értek, miközben a filmiparban nőttem fel. Így aztán talán valamelyik forgatásról hozhatnék történetet vagy arról, hogyan kaptam meg egy szerepet, vagy arról, amikor majdnem megkaptam egy szerepet, én azt hittem, megvan, aztán mégse. Mert ilyesmi gyakran megesik.
Az Éhezők Viadala készítéséről szóló élmény jó filmtéma lehetne?
Rengeteg olyan történetünk van a forgatásról, amelyből klassz filmet lehetne készíteni, de leginkább a sajtókörutakról. A sajtókörút mindig igazi őrület, nehéz elmesélni egy kívülállónak, milyen érzés minden nap új városban ébredni, végigcsinálni egy sajtókonferenciát, majd este részt venni a premiereken, minden egyes nap más és más nyelven.
Egyszer láttam egy ilyet. El sem merem képzelni, milyen lehet egy egész promókörút.
A Futótűz sajtókörútja alkalmával Európában voltunk és hat nap alatt öt különböző városban fordultunk meg. Minden reggel, miután felébredtünk, végigcsináltuk a hat órás sajtótájékoztatót, kerekasztallal és ezerszer egymás után ugyanazokkal a kérdésekkel és közben megpróbáltunk érdekesek maradni. De ez nagyon fájdalmas tud lenni. Aztán átöltöztünk, és elmentünk a premierre, és az ember részt vesz ezen az őrült, magas lángon izzó eseményen, ahol látja a rajongókat és újabb interjúkat ad a vörös szőnyegen. Aztán felugrasz a gépre, átrepülsz a következő városba, lefekszel aludni, majd reggel kezdődik az egész elölről. Szóval őrület az egész, minden nap más szállodában és más nyelven megy ugyanez.
Melyik kérdést teszik fel a legtöbbször?
Mindegyik sajtókörútnak más-és-más a leggyakrabban feltett kérdése. Kezdetben azt kérdezték legtöbbször, hogy "Olvastad a könyveket?" Mire én: "Hát persze, hogy olvastam a könyveket." Mindenki állandóan vicces forgatási történeteket akar hallani. De amit legtöbbször kapok, hogy "Mondj valamit, amit senki se tud." De erre meg azt gondolom, hogy "De hisz sajtókörúton vagyunk, mindenki tud már mindent."
Az Éhezők Viadala: A Kiválasztott 1. részében leginkább azt látjuk, hogy üzeneteket közvetítesz a Kapitóliumból, és egyre őrültebb és soványabb leszel... aztán meg akarod fojtani Katnisst. Milyen volt mindezt viszontlátnod a képernyőn?
Mindig is furcsa dolog viszontlátni a képernyőn bármit, amiben az ember szerepel és tudni, hogy más emberek is nézik. És ez nem lett kevésbé furcsa az idők során számomra. Különösen, amikor elvesztem az eszemet - ilyen szélsőséges állapotban látni magamat. Tényleg sokat hozzátesz a filmvászon. Úgy érzem a fizikai részéhez. Élőben szerencsére nem voltam ilyen sovány. Nem kellett őrült fogyókúrát végrehajtanom.
Beszélj egy kicsit a Project Imaginationnek erről az első köréről. Honnan jött, hogy beszállsz ebbe a munkába?
Ronnal együtt nézzük majd végig a pályázatokat, amint elkezdenek beérkezni és és alapvetően azt választjuk majd ki, amelyről úgy véljük, hogy a legérdekesebb, legjobb filmet inspirálhatja. Ez egy kicsit ijesztő is számomra, mert fogalmam sincs, milyen anyagok érkeznek majd be, szóval gyakorlatilag egy olyan karakterre írtam alá, amelyről semmit sem tudok.
Mit kerestek egy ilyen új rendezőben?
Sok filmet nézek mostanában - a Sundance-en sok új film megjelent - és olyasvalakit próbálunk találni, aki fiatal és újszerű a látásmódja. Szóval ez a projekt kicsit erről is szól, hogy olyasvalakit találjunk, aki nem régi, megunt történetet szeretne filmre vinni.
Az a klassz ebben a Canon-projektben, hogy az ember saját életét láthatja majd életre kelni.
Ez lehetőséget biztosít valakinek, akinek lehet, hogy sosem volt még kamera a kezében, vagy nem jártas a filmkészítésben, történetmesélésben. És olyan sok ember van, akik nagyon távol állnak a filmszakmától, mégis érdekes történetük van, van valami klassz mondanivalójuk, akár egy megtörtént esemény vagy egy általuk felvetett ötlet.
Te nagyon fiatalon kezdted, milyen élmény volt az első forgatás?
Kilenc éves voltam. Félelmetes volt. Megkaptam már a kérdést korábban, hogy melyik volt az a pillanat számomra, amikortól tudtam, hogy ezt kell csinálnom. És számomra az volt az a pillanat, amikor először jártam forgatáson. Az járt a fejemben, "Úristen, színészkedek, filmet készítek!" Nagyon izgatott voltam és ugyanakkor nagyon ideges.
Forrás: Yahoo Movies
Egyszer láttam egy ilyet. El sem merem képzelni, milyen lehet egy egész promókörút.
A Futótűz sajtókörútja alkalmával Európában voltunk és hat nap alatt öt különböző városban fordultunk meg. Minden reggel, miután felébredtünk, végigcsináltuk a hat órás sajtótájékoztatót, kerekasztallal és ezerszer egymás után ugyanazokkal a kérdésekkel és közben megpróbáltunk érdekesek maradni. De ez nagyon fájdalmas tud lenni. Aztán átöltöztünk, és elmentünk a premierre, és az ember részt vesz ezen az őrült, magas lángon izzó eseményen, ahol látja a rajongókat és újabb interjúkat ad a vörös szőnyegen. Aztán felugrasz a gépre, átrepülsz a következő városba, lefekszel aludni, majd reggel kezdődik az egész elölről. Szóval őrület az egész, minden nap más szállodában és más nyelven megy ugyanez.
Melyik kérdést teszik fel a legtöbbször?
Mindegyik sajtókörútnak más-és-más a leggyakrabban feltett kérdése. Kezdetben azt kérdezték legtöbbször, hogy "Olvastad a könyveket?" Mire én: "Hát persze, hogy olvastam a könyveket." Mindenki állandóan vicces forgatási történeteket akar hallani. De amit legtöbbször kapok, hogy "Mondj valamit, amit senki se tud." De erre meg azt gondolom, hogy "De hisz sajtókörúton vagyunk, mindenki tud már mindent."
Az Éhezők Viadala: A Kiválasztott 1. részében leginkább azt látjuk, hogy üzeneteket közvetítesz a Kapitóliumból, és egyre őrültebb és soványabb leszel... aztán meg akarod fojtani Katnisst. Milyen volt mindezt viszontlátnod a képernyőn?
Mindig is furcsa dolog viszontlátni a képernyőn bármit, amiben az ember szerepel és tudni, hogy más emberek is nézik. És ez nem lett kevésbé furcsa az idők során számomra. Különösen, amikor elvesztem az eszemet - ilyen szélsőséges állapotban látni magamat. Tényleg sokat hozzátesz a filmvászon. Úgy érzem a fizikai részéhez. Élőben szerencsére nem voltam ilyen sovány. Nem kellett őrült fogyókúrát végrehajtanom.
Beszélj egy kicsit a Project Imaginationnek erről az első köréről. Honnan jött, hogy beszállsz ebbe a munkába?
Ronnal együtt nézzük majd végig a pályázatokat, amint elkezdenek beérkezni és és alapvetően azt választjuk majd ki, amelyről úgy véljük, hogy a legérdekesebb, legjobb filmet inspirálhatja. Ez egy kicsit ijesztő is számomra, mert fogalmam sincs, milyen anyagok érkeznek majd be, szóval gyakorlatilag egy olyan karakterre írtam alá, amelyről semmit sem tudok.
Mit kerestek egy ilyen új rendezőben?
Sok filmet nézek mostanában - a Sundance-en sok új film megjelent - és olyasvalakit próbálunk találni, aki fiatal és újszerű a látásmódja. Szóval ez a projekt kicsit erről is szól, hogy olyasvalakit találjunk, aki nem régi, megunt történetet szeretne filmre vinni.
Az a klassz ebben a Canon-projektben, hogy az ember saját életét láthatja majd életre kelni.
Ez lehetőséget biztosít valakinek, akinek lehet, hogy sosem volt még kamera a kezében, vagy nem jártas a filmkészítésben, történetmesélésben. És olyan sok ember van, akik nagyon távol állnak a filmszakmától, mégis érdekes történetük van, van valami klassz mondanivalójuk, akár egy megtörtént esemény vagy egy általuk felvetett ötlet.
Te nagyon fiatalon kezdted, milyen élmény volt az első forgatás?
Kilenc éves voltam. Félelmetes volt. Megkaptam már a kérdést korábban, hogy melyik volt az a pillanat számomra, amikortól tudtam, hogy ezt kell csinálnom. És számomra az volt az a pillanat, amikor először jártam forgatáson. Az járt a fejemben, "Úristen, színészkedek, filmet készítek!" Nagyon izgatott voltam és ugyanakkor nagyon ideges.
Forrás: Yahoo Movies
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése