Olvassuk újra a Kiválasztottat - 14. fejezet

Érdekes ez a fejezet. Amikor szerintem olvassa az ember a könyvet, sok minden felett átsiklik, mert várja, hogyan folytatódik majd. Most azonban kiemelek néhány részletet, és bár nem volt könnyű jó képeket találni a fejezethez, kénytelenek lesztek ezzel beérni :) Természetesen továbbra is arra buzdítanék mindenkit, hogy olvassátok el/újra a könyvet, mert az az igazi élmény, azt helyettesíteni nem lehet és nem is célom!! Aki egyáltalán nem olvasta a kötetet, az úgy készüljön, hogy spoileres a bejegyzés!

Katniss Peeta állapota miatt érzett elkeseredése elől a 2. körzetbe "menekül".

"... van azonban a körzet középpontjában egy gyakorlatilag áthatolhatatlan hegy, ahol a Kapitólium hadseregének legütősebb egységei állomásoznak. Ezt a hegyet „a Dió”-nak becézzük. A nevét akkor kapta, amikor a felkelők kimerült és csüggedt vezetőinek elmeséltem, hogy Plutarch szerint a Második Körzet kemény dió lesz."

"Ahhoz képest, hogy a többi körzetben mit művelt a Kapitólium, a Második lakóival kesztyűs kézzel bánt. Elég egy pillantást vetni a felkelőikre, azonnal látszik, hogy gyerekkorukban rendesen étkeztek és orvosi ellátást is kaptak. Egy részük a kőfejtőkben vagy a bányákban dolgozott. Másokat a Dióban végzendő munkákra képeztek ki, vagy Békeőrök lettek. A kiképzésüket már fiatal korban elkezdték, és vérbeli harcosokat neveltek belőlük. Az Éhezők Viadala ebben a körzetben valami különleges – és másképp el nem érhető – dicsőség, valamint a jólét megszerzésének lehetőségével kecsegtetett. Ezek után nem csoda, hogy a Második Körzetben az emberek könnyebben felültek a Kapitólium propagandájának, mint Panem többi lakója. Hittek a Kapitóliumban."

A történésekben hosszú időn keresztül nincs előrelépés. Katniss is csak teng-leng, sebesülteket látogat és propagandafilmeket vesz fel. Plutarch és Haymitch folyamatosan tájékoztatják Peeta állapotáról. Plutarch optimista, míg Haymitch kicsit zordabban látja a dolgokat.

"Amikor aztán átadja Haymitchnek a kagylót, megtudom, hogy Peeta egyáltalán nincs jobban. Az egyetlen ötlet, amely némi reménykedésre ad okot, a húgom fejéből pattant ki.

– Prim azt javasolta, hogy próbáljuk meg „visszatéríteni” Peetát – meséli Haymitch. – Előhívjuk a veled kapcsolatos eltorzított emlékeket, aztán adunk neki egy jó nagy adag nyugtatót, mondjuk morflingot. Egyelőre még csak egy emlékkel próbálkoztunk. Levetítettük neki a felvételt kettőtökről, amikor az arénában, abban a barlangban elmesélted neki, hogyan szereztél kecskét Primnek.

– És van valami előrelépés? – kérdezem.

– Nos, ha a végtelen zavarodottság előrelépésnek számít a határtalan rettegéshez képest, akkor igen – feleli Haymitch. – De nem tudom, jól látom-e. Peeta órákig nem tudott megszólalni. A teljes tehetetlenség állapotába süllyedt. Amikor magához tért, csak a kecskéről kérdezett."

Hamarosan Gale is csatlakozik a második körzetben lévő szakértőcsoporthoz, akiknek feladata, hogy kitalálják, miképp lehet bevenni a hegyet. Ez meghitt pillanatokat eredményez a két fiatal között.

"Később azonban – [...] – mégis Gale karjában kötök ki. Ajkai a nyakam egyre halványabb véraláfutásait cirógatják, aztán a szám felé araszolnak. [...] Gale érintése, íze, testének melege eszembe juttatja, hogy legalább a testem még működik, és ez jóleső érzés. Semmire sem gondolok, csak hagyom, hogy az ingerek eltöltsék a testemet."

Ekkor tudjuk meg azt is, hogy Gale mikor tekintett először nőként vadásztársára:

"– Na és mivel keltettem fel a figyelmedet? Mikor lettem különleges? Amikor elszállítottak a Kapitóliumba?

– Nem. Úgy fél évvel azelőtt. Szilveszter után. A Zugban voltunk, és éppen Greasy Sae moslékját tömtük magunkba. Darius húzta az agyadat, azt mondta, hogy ad egy csókot egy nyúlért cserébe. Akkor döbbentem rá, hogy... engem ez baromira idegesít – meséli Gale.

[...]

Emlékszem arra a napra. Csípős hideg volt, és már négykor besötétedett. Napközben az erdőben vadásztunk, de a sűrű hóesés miatt vissza kellett mennünk a városba. A Zug zsúfolásig tömve volt a rossz idő elől menedéket kereső emberekkel.[...] Darius a bódénak támaszkodott, és a copfom végével megcsiklandozta az arcomat, de aztán jó erősen rácsaptam a kezére. Arról magyarázott, hogy az ő csókja simán megér egy, sőt, akár két nyulat is, mivel köztudott, hogy a vörös hajú emberek a legnagyobb macsók."

Másnap összehívnak egy tanácskozást, továbbra is a Dió elfoglalása kapcsán, ahova Gale mellett Katnisst is meghívják. Itt Katniss megismerkedik a második körzet parancsnokával:

"A Második Körzet parancsnoka, egy Lyme nevű, középkorú nő [...] száznyolcvan centi magas és tiszta izom. De csak akkor esik le, hogy kicsoda is valójában, amikor levetítenek egy rövid bejátszást, amin Lyme rohamra vezeti az alakulatát a Dió főkapuja ellen. Lyme, a Második Körzet kiválasztottja nagyjából egy generációval előttem aratott győzelmet az Éhezők Viadalán."

A tárgyaláson kiderül, hogy a Diót elfoglalni nem lehet, az ezzel kapcsolatos tervezgetések már többször zátonyra futottak. A lehetetlennek tűnő helyzetet Gale oldja meg egy váratlan és mélyen megdöbbentő javaslattal:

"– Szóval azt javasolja, hogy indítsunk lavinákat, és torlaszoljuk el a bejáratokat? – kérdezi Lyme.

– Pontosan – vágja rá Gale. – Ejtsük csapdába az ellenséget, és vágjuk el az utánpótlástól. Intézzük el, hogy ne tudják bevetésre küldeni a légpárnásaikat.

[...]

– Benne van a pakliban, hogy mindenki meghal, aki bent van. Nézd meg a szellőzőrendszert. A legnagyobb jóindulattal is csak kezdetlegesnek mondható. Az egész arra épül, hogy levegőt szivattyúznak be a hegy két oldaláról. Ha elzárjuk ezeket a kürtőket, mindenki megfullad.

– De a térre vezető vasúti alagúton ki tudnak menekülni – mondja Beetee.

– Csak akkor, ha nem robbantjuk fel – vakkantja Gale nyersen. [...] Nem áll érdekében, hogy élve fogja el a zsákmányt, mert nem lesz rá szüksége a későbbiekben. Ez itt most Gale egyik gyilkos kelepcéje."

Az idézetek Suzanne Collins: A Kiválasztott című regényéből származnak.