Reptéri találkozó Jennifer Lawrence-szel

Ismét egy élménybeszámolót olvashattok egy Jennifer Lawrence-szel való - ezúttal véletlen - találkozásról. Az írás nem pont olyan lett, amire számítottam, viszont éppen ezért ajánlom meleg szívvel, mert szerintem nagyon fontos mondanivalója van:

Tegnap a családommal egy Jennifer Lawrence-t üldöző paparazzi sereg által keltett felfordulásba keveredtünk bele. Míg ők rohantak, hogy megpróbálják megtalálni a tökéletes felvételt, sikerült elsodorniuk kilenc éves kislányomat a csomagjairól [ehhh]. Ő átesett a táskán és teljesen megrémült, miközben megpróbálta megérteni, mi is zajlik körülötte. Az egyetlen, aki észrevette mindezt, maga Jennifer Lawrence volt, aki letérdelt a lányomhoz, hogy megnézze, minden rendben van-e. A lesifotósokat teljesen hidegen hagyta, milyen felfordulást okoztak, de örültek, hogy Jennifer megállt, hogy beszéljen a kislányommal, így gyorsan eliszkolhattak.

Amikor leadtuk a csomagjainkat, visszamentünk a váróba, ahol ismét megláttuk Jennifert, aki ugyanarra a járatra várt, amire mi is. Amikor leültünk, a lányom odament hozzá, hogy megkérdezze, hogy fotózkodna-e vele. Jennifer nagyon kedvesen beleegyezett, a lányom pedig teljesen fel volt villanyozva a találkozástól.
Némi rossz érzéssel néztem a találkozót. Az, hogy ennyire rajongunk a hírességekért és az, hogy reméljük, hogy glóriájuk minél fényesebben ragyog, szomorú sajátossága kultúránknak.

Hirtelen azonban mi váltunk hírességekké. Amikor ugyanis az incidensről szóló hír terjedni kezdett, az emberek tőlünk szerették volna hallani a történetet. Az a tény azonban, hogy a híresség "fertőző" lehet, és az, hogy ezáltal fontosabbak leszünk barátaink és családtagjaink számára, csábító illúzió.
Aggódó anyaként néztem végig, lányomat minként ragadja magával hírességekért rajongó világunk. Kilenc éves kislányom pusztán azért emelte ezt a színésznőt piedesztálra, mert híres, nem pedig azért, mert valami különlegeset tett.

Szülőként úgy érzem, az én dolgom, hogy segítsek kifejleszteni a gyermekem önértékelését, önbizalmát és belső tartását, amelynek belső tulajdonságain és önismeretén, ugyanakkor kemény munkán és jó teljesítményeken kell alapulnia, ezek pedig olyan dolgok, amelyek eléréséhez időre, kitartásra és eltökéltségre van szükség. Szeretném, ha gyermekeim önbizalma azon alapulna, hogy kik is ők belül valójában, nem pedig azon, hogy mit látnak a tükörben. A külső ragyogás ugyanis elmúlik, a belső szépség és azon jellemvonásaink, amelyek meghatároznak minket, örökké velünk maradnak.

Legszívesebben azt mondanám a lányomnak: "Ha csodálni szeretnéd Jennifer Lawrence-t, akkor azt azért tedd, mert megmutatta, milyen kedves és figyelmes, nem pedig azért, mert híres."
Egy ember lehet egyszerre híres, kedves és együtt érző, de az, hogy valaki híres, önmagában még nem érdemel csodálatot. Ebben az esetben Jennifer Lawrence bebizonyította, hogy belülről épp olyan szép, mint kívülről.
Forrás: Liveblissnow