Egyébiránt az oldalsávba kikerült a rovat, aki utólag szeretne írni, egy kattintásra megkapja így az összes lefutott kérdést!
A múltkori vidámkodás után sajnos visszatérünk az Éhezők Viadala sorozat igazi valóságába, és sírós jeleneteket sorolunk. Ami engem én itt különválasztanám a könyvet és a filmet, ráadásul - nyilván - sablonválaszt is adok - a könyves részére legalábbis. Nekem amúgy azért is nehéz a kérdés, mert nem vagyok az a típus, aki könyvön/filmen elsírja magát, illetve, ha mégis, akkor sokkal inkább örömömben, vagy akkor, ha megható gesztus történik. De persze ebben a sorozatban több olyan jelenet is volt, amely mélyen megérintett.
De leginkább Prim halála. Amely egyrészről váratlan (hogy került Prim a Kapitóliumba, amikor azt hittem, biztonságban van a 13. körzetben?? - jó, aztán a könyv választ ad rá, mégis ott váratlan volt), hirtelen és értelmetlen. Bevallom, amikor a következő fejezethez lapoztam tovább, azt reméltem, Katniss csak képzelte, rosszul látott, nem is történt meg. De tényleg. Ezért amúgy nagyon haragszok Collinsra. Hát ezért áldozta fel magát Katniss? Miért kell meghalnia ennek az értékes kislánynak? Máig sem értem.
Az idézet Suzanne Collins: A kiválasztott című regényéből származik. Fordította: Totth Benedek"Először a szőke hajfonatot pillantom meg a lány hátán. Aztán lekapja a kabátját, hogy betakarjon vele egy jajgató kisgyereket. A lánynak hátul nincs betűrve rendesen az inge, olyan, mint a kacsafarok. Ugyanaz a reakcióm, mint amikor azon a bizonyos napon Effie Trinket felolvasta a nevét az aratáson. Legalábbis minden bizonnyal a földre rogytam, mert arra eszmélek, hogy a zászlórúd tövében ülök, és fogalmam sincs, mi történt az utolsó néhány másodpercben. Aztán keresztülfurakszom a tömegem, ahogyan az előbb próbáltam. A nevén szólítom, megpróbálom túlkiabálni a tömeg morajlását. Már majdnem ott vagyok, már a barikád közelében járok, amikor meghall engem. Felém fordul, és a nevemet mondja. Le tudom olvasni a szájáról.És a következő a pillanatban felrobban a maradék ejtőernyő."
Ami pedig a filmet illeti: Ruta halálát nagyon szépen megrendezték, de mivel tudtam, mi fog történni, nem ért váratlanul. Talán a könyvben is: nyilván tudtam, hogy Katniss nyer majd, és Ruta nem éli túl a Viadalt. A filmben azonban az utolsó jelenetsorok egyikeként, amikor Seneca Crane mögött bezárul az ajtó, és megfordulva egy tál éjfürttel találja szemben magát, az valahogy szívszorító volt. Pedig tudom, tudtam akkor is, hogy Seneca csak egy kapitóliumi pojáca, mégis ez a bezártság, a menekülni nem tudás és a biztos halál érzete valahogy megérintett.
A kiválasztott végén, az utolsó fejezet utolsó sorain, illetve az epilóguson sírtam el magam. De ott aztán ömlöttek a könnyeim. Az gyönyörű. Az... arra egyszerűen nincsenek szavak. Szerintem nem kell tovább magyarázni, miért...
VálaszTörlésHát én igazából nem sírtam..de volt jó pár jelenet, ami elszomorított vagy kétségbe ejtett:
VálaszTörlés1. Megállt egy pillanatra a szívverésem, amikor Peeta belefutott az erőtérbe és nem lélegzett. Ahogy Katniss sírt.. megindító volt.
2. Amikor Finnick , majd amikor Prim meghalt. Hát azon kiakadtam.
3. Amikor Peeta a bilinccsel megszorítja mindig a kezét, hogy ne törjenek rá a rohamok és ne akarja megölni Katnisst. (és ide is illik az a párbeszéd közte és Katniss között,amelynek az a vége, hogy : Örökre)
4. Amikor a (azt hiszem) 8. körzetben felrobbantják a sebesültekkel teli raktárat. Hogy lehet valaki ennyire ..áhh.. nem trágárkodok.
5. Ruta halála (film)
6. Amikor Katniss jelentkezik Prim helyett a viadalra (ez számomra a filmben meghatóbb volt)
7. Ez nem egy jelenet, ez végig kíséri az egész történetet: ahogy Peeta egyfolytában védeni akarja Katnisst.
Na azt hiszem "csak" ennyi.. de biztos van még, de nem ugrik be több most hirtelen. Majd a többiek leírják helyettem is :D
Prim halála. Én is vártam, hogy kiderüljön, nem igaz az egész, és nem halt meg, de sajnos mégis... Valamint A kiválasztott utolsó fejezete és az epilógus.
VálaszTörlésA második kötetben az a jelenet is nagyon szívszorító, amikor Peeta odaadja Katniss-nek a medált. A filmben pedig Ruta halála.
Kivalasztott utolso fejezete meg az epilogus:( amugy en nagyon erzekeny vok szoval en kb vegig sirtam ez egesz konyvet..:$$
VálaszTörlésUhh az epilógus...nem én lettem volna,ha nem sírok rajta...Ezért nem nagyon "akartam" elolvasni újra az első könyvet...Mert akkor követte volna újra a második és végül a harmadik,és tudtam,hogy annak mi várna a végén :') =/ :$
VálaszTörlésRuta halála a filmben...és amikor Katniss elkezd ordítozni Kökörcsinnel A Kiválasztott végén .
VálaszTörlésNem érdekel, hogy állítólag ez nem férfias viselkedés, de ezt a részt akkor sem tudom könnyek nélkül olvasni:
VálaszTörlés– Hiába utaztál idáig. Nincsen itt – mondom. Kökörcsin fújni kezd. – Nincsen itt.
Tőlem addig fújsz, amíg jólesik. De Prímet akkor sem találod meg. – A húgom nevére
felkapja a fejét, és szemmel láthatólag jókedvre derül. Hegyezi a fülét, és
reménykedve nyávogni kezd. – Tűnés innen! – Félreugrik a párna elől, amit felé
hajítok. – Húzz el! Itt nincs semmi keresnivalód! – Olyan ideges leszek rá, hogy
remegni kezdek. – Nem jön vissza! Prim soha többé nem jön már vissza ide! –
Felkapok még egy párnát, és felállok az ágyban, hogy pontosabban tudjak célozni.
Ekkor váratlanul kibuggyannak a könnyeim. – Prim meghalt. – Átfogom a derekamat,
hogy enyhítsem a fájdalmam. A sarkamra ülök, a párnát szorongatva zokogok. –
Meghalt, te ostoba macska. Meghalt. – A torkomból most valami új hang tör elő, félig
sírás, félig ének. A testem így fejezi ki elkeseredettségemet. Erre aztán Kökörcsin is
rázendít. Teljesen mindegy, hogy mit teszek, nem fog elmenni. Köröz körülöttem,
olyan távolságban, hogy ne érhessem el, miközben a sírás hullámai rázzák a testemet, s
végül elvesztem az eszméletem. De a kandúr megértette. Tudja, hogy megtörtént az
elképzelhetetlen, és a túléléshez ezután olyan dolgokat is meg kell majd tenni, amelyek
eddig elképzelhetetlennek tűntek. Pár óra múlva, amikor magamhoz térek az
ágyamban, Kökörcsin ott kuporog mellettem a holdfényben. Meg akar védeni az
éjszakától, sárga szeme éberen fürkészi a sötétséget.
Hát, szerintem meg a sírás az nem feltétlenül nemtől függő dolog. Az érzékenység pedig nem ciki. És igen, ez is egy kemény jelenet.
TörlésCsak eddigre talán én már átestem a holtponton, és kicsit rezignáltan olvastam a Kiválasztott utolsó fejezeteit. Azokkal a mai napig nem vagyok kibékülve. Ez van. :/
Egyetértek, sírni inkább emberi, mint női dolog. :)
TörlésAz első könyvben Ruta halála, a harmadik könyvben az, amit Indigóskirály írt :( Prim halálánál nem sírtam, csak mérhetetlen haragot éreztem Collins iránt :( Finnicknél pedig ürességet...
VálaszTörlésA filmben szintén Ruta halála és Seneca esetében nem sírtam, de szomorú voltam :/
Hmm... Bennem azok a jelentek hagytak mély nyomot a filmből, amikor Senecát bezárják a szobába és onnantól kezdve a koronázásig. Ott a zene is annyira találó...boldogság, de mégsem.
VálaszTörlésA könyvben én is inkább meglepettséget, majd haragot éreztem azoknál a bizonyos haláleseteknél, viszont az a rész, amit Indigósirály idézett, tényleg szomorú volt.
Nekem Finnick halála :'(
VálaszTörlésAz epilógus,Ruta halála,és Primnél is szomorú voltam de ott igazán én is annál sírtam amit feljebb Indigósirály leírt.
Lett még egy Petra :)
VálaszTörlésAncsi neked minden szavaddal egyetértek! Pláne Prim halálánál. Amikor azt olvastam már kb 10 órája olvastam éjszaka( szóismétlés, bocsi),a hét közepén, szóval elég fáradt voltam, ami eleve betett nekem, de ennél a jelenetnél eltörött a mécses, kb 1-2 órán keresztül bőgtem. És amit Indigósirály írt szintén. Még most is elmorzsoltam egy könnycseppet míg olvastam. Lehet túl szentimentális vagyok, de ez tényleg szomorú :(
Én is azon sírtam, amit Indigósirály írt. Most is elérzékenyültem, hogy olvastam. :( A többi valahogy nem hatott meg annyira, hogy sírjak is. Finncik halálán csak másodszori olvasásra érzékenyültem el, elsőre olyan gyors volt, hogy nem ütötte meg az ingerküszöböm. (Jobb szót nem tudok.) Prim halálán meg csak felidegesítettem magam. :S
VálaszTörlésAmikor Finnick meghal. Nagyon-nagyon szerettem(szeretem) őt és az akkor (kb hajnali 4 négy körül, miután végigolvastam az éjszakát) eléggé megrendített. Én ezért haragszom Collinsra. De főleg Annie miatt éreztem igazságtalannak (amt még jobban megerősített a babájuk).
VálaszTörlésPrim halála is szomorú volt, de én amiatt nem vagyok annyira kibukva. Lehet kérdezgetni, hogy miért pont egy ilyen ártatlan, jólelkű kislányt gyilkolnak meg, aki ennyire közel állt a főszereplőhöz, de szerintem ez egy bizonyos szinten szükséges volt. Neki meg kellett halnia, ahhoz, hogy Katniss tovább tudjon lépni (akárcsak Rutánál). Tudnék még indokokat, hogy miért kellett annak megtörténnie, de valahogy egyik sem az igazi, mégis úgy gondolom, hogy ez szükséges volt. Nekem egyébként is álomszerű az utolsó pár fejezet (ami lehet, hogy nem véletlen, már írt körülmények miatt), lehet, hogy csak ezért érzem így.
És az is fontos még itt, hogy mindenki mással volt elfoglalva, senki nem vette észre(Panemben), hogy ő is meghalt. Csak azok, akik ismerték vagy őt vagy Katnisst.
Bocsi, elfelejtettem elküldeni a végét:
TörlésEz még szomorúbbá teszi a történteket. (mármint, hogy senki nem tud róla, hogy ő is meghalt, de mindig így van ez, ha nem egy híresség hal meg).
szomorú, de egyben jó vége is van (Összejönnek Peetával, családjuk lesz, megdönitk a kapitóliumot stb.). Ettől olyan keserű lesz az egész történet. Mind a három kötet.
Elnézést a szóismétlésekért, vagy ha valamelyik mondat kicsit értelmetlen.
nekem két olyan rész van, ahol minden egyes alkalommal elsírom magam és írtátok már őket. az első a futótűzből a tengerparti rész, mikor peeta odaadja katnissnek a medált. abból is ez a rész: "igazából senkinek sem hiányoznék-folytatja, és szemernyi önsajnálat sincs a hangjában. azt tudom, hogy a családja nem törődik vele. biztos meggyászolnák, ahogyan néhány haverja is. de nem okozna törést az életükben. és kellő fehérszesszel előbb-utóbb haymitch is túltenné magát a megrázkódtatáson. rádöbbenek, hogy csak egyetlen ember van, aki soha nem tudná kiheverni peeta halálát. én.
VálaszTörlés-de igen-mondom.-nekem."
kíváncsi vagyok, h ezt a részt hogyan csinálták meg, mennyire maradtak hűek az eredetihez.
a másik pedig a kiválasztottból az utolsó fejezetben, mikor katniss felébred a rémálmából és kint látja, ahogyan peeta kankalin bokrokat ültet. és az utána lévő rész, mikor kökörcsinnel kiabál a házban.
Én is megsirattam Primet, de a legrosszabb nekem Rue halála a filmben. Bár utólag olvastam Amandlától interjút, hogy Jennel olyanokat nevettek, hogy alig tudták visszafogni magukat, és eddig 8-szor láttam a filmet, mindig könnybe lábad a szemem. :'(
VálaszTörlésNekem egyértelműen Prim halála. Van egy olyan rossz tulajdonságom hogyha megkapok egy könyvet, mindig beleolvasok a végébe,és így történt a Kiválasztottnál is. Enyhén szólva ledöbbentem, az az egész egy hihetetlenül szomorú jelenet volt, és utána még az is fokozta amikor Katniss hazatért a 12. körzetbe és kiabálva elküldi Kökörcsint és megmondja neki hogy Prim meghalt.
VálaszTörlésFinnick halála:( Zokogtam amikor végre sikerült felfognom h vége....Finnick nincs többé:'( Bocs többet nem bírok írni mert még mindig elszomorodom ha eszembe jut:(
VálaszTörlésFinnick halála, Katniss sokszor elszámol 10-ig hátha ott lesz vele Gale, amikor ordibál Kökörcsinnel, és az epilógus.
VálaszTörlésIskolában olvastam el Prim halálát! Végigbőgtem a napot!
VálaszTörlésEngem teljesen kiakasztott Finnick halála! Nagyon megkedveltem a karakterét és , hogy a 3. részben Katniss mellett állt!
VálaszTörlésFurcsán fog hangzani de én alig bírtam befejezni a sírást amikor Peetát eltérítik és annyira kegyetlen Katnissel :(
VálaszTörlésA kiválasztottban, amikor Kökörcsin visszatér. Na akkor majdnem bőgtem.
VálaszTörlés