A Hbook cikke a sorozat filmes befejezését feszegeti. Nem is mondok most elöljáróban semmit, majd a végén kiírom magamból a véleményemet. Amit természetesen Ti is megtehettek. :)
Semmi izgalmas nincs abban, amikor valaki arról beszél, mennyire más lett egy mozifilm, mint a könyv, amin az alapszik. Épp ezért nem is ezt teszem, mert nem ez a lényeg. Hogy szomorú vagyok-e, amiért elvesztek a személyiségek és a mellékszereplők elvesztek a Kiválasztott könyv és filmváltozatai között? Igen. Hogy azt kívánom-e, bárcsak nagyobb hatású lett volna Prim halálának jelenete? Igen. Hogy jobb lett volna-e, ha erősebben utalnak Gale szerepére a bombázás kapcsán? Valószínűleg.
Meglepő módon azonban A Kiválasztott 2. részének azon könyv- és filmverzió közötti különbsége, ami leginkább elszomorított: az epilógus.
Az emberek rengeteget beszéltek arról, hogy Az Éhezők Viadala feminista sorozat - néha hajlamosak vagyunk is elfelejteni, de ez a dögös hősnő, - aki időnként teljesen sztereotip női módon reagál bizonyos helyzetekre, sokkal gyakrabban, mint nem, - megtöri a hagyományokat. Ő az, aki gondoskodik a család ennivalójáról, megvédi a húgát, képes gyorsan dühbe gurulni, érzelmileg sérült, zavarodott és hősies. Katniss bátor és erős, okos és ügyes, de akkor is csak kamaszlány még.
A sorozatban azonban a feminizmus nem ér véget Katniss-szel. Valódi női karakterek hemzsegnek benne: Effie minden helyzetben saját stílussal rukkol elő, mert ettől érzi jól magát; Coin könyörtelen és kész a hatalomra; Prim célja, hogy minél jobb legyen mind ő, mind pedig az őt körül velő világ; Annie pedig - akinek, ha lehet, az egyik legnehezebb dolga van - túlél, kiteljesedik, majd egymaga, férfi társ nélkül nevel fel egy gyermeket; Cressida megszökik a Kapitóliumból és a lázadás egyik vezetője lesz; Johanna pedig borzalmas kínzásokon megy keresztül, mégis megőrzi józan eszét és intelligenciáját. A nők, akár csak férfi társaik (akik szintén megszegik a nemi szabályokat: Peeta, amilyen partnerként; Finnick, aki egyfajta férfi prostituáltként kellett, hogy szolgáljon; Beetee, aki Wiress mellett egyfajta anyafigura) a változás ügynökei. Jó látni, hogy egy ilyen műnek ekkora rajongótábora, mozis verziójának pedig hatalmas kasszasikere van.
De az az utolsó jelenet...
A Kiválasztott 2. része ugyanúgy ér véget, mint A Kiválasztott könyvváltozata: időben előre tekerünk, így látjuk, hogy Katniss és Peeta két kisgyermek szülei. Katniss elmondja, hogy egy nap, amikor majd eljön az ideje, elmeséli gyerekeinek, miért ilyen a világ és neki milyen szerepe volt ebben. Elmondja majd gyerekeinek, miért vannak rémálmai, hogyan élte túl mindezt és mit tesz, hogy továbbra is életben maradjon. Egyértelmű, hogy minden sérülése ellenére boldog. Világos, hogy a történet boldog véget ér. És az is világos, hogy az élet megy tovább.
A filmben kicsit egyértelműbben megmutathatták volna, hogy Katniss és Peeta még mindig meg vannak sebezve bizonyos módon, hogy a fájdalom soha nem múlik el. hogy a világ nem csak rétből és pufók csecsemőkből áll. Ha az ember azonban kicsit jobban odafigyel, ezek a dolgok mind benne vannak a végén hallott monológban.
A könyv azonban még egy dolgot egyértelművé tesz: hogy sok-sok ("öt, tíz, tizenöt") évbe telt, mire Katniss eléggé biztonságban érzi magát ahhoz, hogy megbékéljen az anyaság gondolatával. Peeta kétségbeesetten szeretne családot - Katniss viszont nem nyugszik meg egészen harmincas éveinek elejéig.Szereti a gyerekeit, igen és nagyon boldog, új szerepkörével, az anyasággal, de egyáltalán nem lett volna szüksége gyerekre ahhoz, hogy boldog legyen.
A filmben azonban egy ülő, leengedett hajú Katnisst látunk egy kisbabával a karjában. Egy világos, virágmintás ruhát visel, arca arany fényben fürdik. Sehol nincs az őt meghatározó hajfonat, a föld színeit viselő ruhadarabok, az örök mozgás, a még ültő helyében is aktív állapot. Katniss immáron megszűnt hősnek lenni. Megszűnt a fájdalom, a félelem, a küzdelem, amely meghatározta őt női főszereplőként, Katniss ezen a záróképen teljesen letisztult. Itt ül, teljesen passzívan, egy olyan ruhát viselve, ami legfeljebb anyukájára emlékeztet (akit szintén elég méltatlanul mellőztek a sorozatban) és egyedül férjére és gyermekeire koncentrál.
A befejezés azt ábrázolja, hogy egy nő csak az anyaságnak köszönhetően lehet igazán boldog - hogy egy nő csak akkor teljesedhet ki igazán, ha anyává válik. Nem számít, hogy Katniss megdöntötte a Kapitólium uralmát. Nem számít, hogy megakadályozta, hogy új diktátor törjön uralomra. Nem számít, hogy végre megismerte és megértette önmagát és veszteségeit. Nem számít, hogy helyrehozta kapcsolatait. Kit érdekel, hogy végre átadta magát a szerelemnek. Nem számít, hogy vagy tizenöt évnek kell eltelnie, hogy Katniss eljut oda, hogy végre elfogadja a szülői szerepet. Egyik sem érdekes, hiszen az a lényeg, hogy a nő boldog legyen végre azáltal, hogy anya lesz.
Négy film. Négy. Az erő és a szellem, az a sok áldozat és veszteség, világmegváltásra alkalmas nők mind egy dolog felé vezettek: Katniss, az Anya felé.
Annyira feldúl, hogy ezt a befejezést így félreértelmezték. Mert a könyv epilógusának szépsége abban rejlik, hogy Katniss és Peeta hogyan maradnak egészek, hogy építenek együtt egy új életet, hogy a múltjuk ellenére mindketten egyéniségek maradtak, hogy nem húzhatóak rájuk nemi vagy párkapcsolati szerepek. Hozzátesz a könyv feminista jellegéhez és továbbviszi Collins elképzelését a nemi szerepek lebontásáról. Olyan reményteli és olyan valóságos, hogy napokig sírtam miatta.
A film vége azonban aláássa Collins sorozatának minden ezzel kapcsolatos mondanivalóját. Mert a végére kit is érdekel, hogy te voltál a Lángra Lobbant Lány? Csak az számít, ha neked magadnak is van egy lányod.
Forrás: Hbook
Hűűűű, most kiakadtam!!! Nem értek egyet a cikk szerzőjével.
Oké, részben. Mert nekem sem tetszik az epilógusban Katniss megjelenése, de ez az én ízlésemen is múlik, de valóban tényleg karakterhűtlen is.
De számomra nem sugallja az epilógus azt, amit a cikk szerzőjének. Kőkeményen hiszek én is a nemi egyenjogúságban, nincs gyerekem és jó eséllyel nem is lesz, de mindig örömmel látom, ha bárkinek viszont igen. Az a gondom a feminizmussal, hogy nem megengedő. Katniss miért lett most hirtelen kevesebb, attól, hogy anya lett? Semmitől szerintem. Nem attól lesz boldog, de végre boldog, végre egyenesben van az élete, végre nem kell foglalkoznia azzal, hogy helyretegye a világot. Miért kellene minden női jelleget levetnie magáról?
Persze lehetett volna azon dolgozni, hogy egy-egy képet megmutatni ebből az 5-10-15 évből, hogy hogyan jut el Katniss addig, amíg, de szerintem az csak újabb kritikákat szült volna, hogy húzzák a filmet. Lehetett volna öregíteni még Katniss-en. De tényleg ez a fontos? Nem az, hogy nagyjából nyugodtan hagyjuk ott, még ha egy gagyi otthonkában is? ;) Jó látni, hogy boldogok Peetával. Nekem (még Gale-fanként is) ez számít a film végén is. Én akkor sírtam. Nem a könyvön...
Szerintetek??
Kicsit felhúztam magam én is :D
VálaszTörlésAmikor a moziban néztem az epilógust egyáltalán nem arra figyeltem, hogy Katniss és Peeta, hogy néznek ki(persze jó volt látni, hogy boldogok) De leginkább(meg a mozi után is) sokáig azon gondolkodtam, amit Katniss mondott a gyermekének, mert annál jobban nem tudtam volna elképzelni, hogy éreztessék Katniss lelki sérülését amelyek az évek során is léteztek számára.
Amikor a filmre vártam egyáltalán nem gondoltam volna, hogy Katniss és Peeta együtt lesznek, igazából arra sem számítottam, hogy jó pár évre előrevetítik majd a történet folytatását.(mivel direkt a film után olvastam csak el a könyvet, így semmit sem tudtam, hogy mi lesz benne) Így egy kicsit szomorú, hogy a Lángra lobbant lány eltűnt vagy inkább csak elhalványult. A sorozatból az egyik kedvenc dolgom ez volt, hogy Katnisst erősnek, hősiesnek és vakmerőnek tartották. De mivel az évek során megváltozott az őt ért traumák miatt ezért érthető, hogy már nem a régi. Én úgy vélem, hogy a film így akarta megmutatni, hogy Katnissnek milyen nehéz volt túltennie magát a veszteségein.
Ez a cikkíró hülye, már bocsánat :D
VálaszTörlésDe most miert lenne aláásva a 4 film mondanivalója ezzel? Meg hogy Katniss megszűnt hősnek lenni. Egyáltalán nem, de véget ért a háború, miert ne élhetne egy nyugis, boldogabb életet. Szerintem nem olyan nagy probléma, hogy nem érezni azt, hogy eltelt 15 év. Eleg furán nézni ki Jen, ha ennyit akarnának öregiteni rajta. Az epilogus egyáltalán nem azt mutatja, hogy az anyaság miatt lett boldog Katniss. Csak szimplán megmutatja, hogy egyutt vannak Peetaval es rendbe jön nagyjából az életük. Gyerekek meg minden. Egyébként en meg vagyok elégedve teljesen az epilogussal :)
Collins nem bontotta le a nemi szerepeket, mi ez a marhaság? Jaj! :(
VálaszTörlésA feminizmus még nem jelenti a nemi szerepek lebontását, az egyenlőség és az egyformaság két külön dolog.
Az epilógus pont az, ami. Ennyi szörnyűség után is talpra lehet állni, lehet normális életet élni. Ennek pedig része a szerelem is, amit Katniss addig nem tudott megélni, és része a gyerekek is.
A cikk szerint az epilógus azt sugallja, hogy egy nőt csak az anyaság tehet boldoggá. Abból, hogy látunk egy olyan anyát, aki boldog, hogyan lehet erre következtetni? :D
Én értem amúgy, hogy mi a baja a cikk szerzőjének, csak nem értek vele egyet. Értem, hogy Katniss egy olyan lányként jelenik meg, akit nem egy férfi határoz meg. De azt a cikk szerzője elfelejti, milyen fontosak Katnissnek az emberi kapcsolatok. Akár a családjával, akár Gale-lel, akár a körzet más lakóival. Azt a szerepet, hogy a családjában ő volt az élelemszerző, az élet kényszerítette rá. Hogy egyfajta vezető szerepet vállaljon el egy forradalomban, hogy szükség esetén harcoljon, szintén. De ettől ő még megmarad nőnek, és ennek egyik csodálatos szerepe az anyaság. Ettől nem lesz kevésbé vagány.
TörlésAz epilógusba amúgy sajnos - szerintem is - bele lehet kötni, csak nem ilyen mélységig. A ruhák kapcsán egyetértek. Nekem csak személy szerint nem tetszik ez a sárga otthonka, de ezt a cikk szerzője szépen megfogalmazza, hogy nem illik Katniss korábbi stílusához, amikor inkább ilyen természetszínű ruhákat hord. De ez apróság.
A másik, hogy a könyv kihangsúlyozza, hogy Katnissnek sok idő kell, mire hinni tud, mire felenged. És az, hogy itt már kb 5 éven belül kezében a baba, kicsit arra utal, mintha a sebek nem is lettek volna olyan mélyek. De szerintem ezen sem érdemes annyit pörögni, mint a fenti cikk szerzője tette a feminizmus témán.
Abszolút egyetértek. Viszont kérdés, hogy Katniss öregítése milyen mértékig megoldható. Kb. 18 éves a harmadik könyvben, az epilógus szerint az első gyerekre 15 évet kellett várni, a másodikra mondjuk 17-et. Katniss ekkor 35 éves, mivel Jennifer alapból idősebb, mint a karaktere, csak 10 évet kell felsminkelni rá.
TörlésÉn először láttam a filmeket, és azután olvastam el a könyveket. Szerintem jó volt a rendezés. Persze a könyvekből sok minden kimaradt, de teljesen visszaadni egy sorozatban lehetett volna, nem pedig 4 mozifilmben.
VálaszTörlésNekem a film végén a legfontosabb mondanivaló, hogy bármennyi borzalom éri is az embert, van mód a folytatásra. Lehet tovább élni az életet és bizonyos idő eltelte után, a régi sebek begyógyulhatnak és lehet élni tovább. A nemi szerepeknél én nem éreztem sem a filmben, sem a könyvben, hogy csak az anyaság teljesíthetné ki a nőt. Szerintem sokkal nagyobb dolog beismerni azt, ha valaki nem érzi ezt a késztetést, mintha a társadalmi nyomás hatására megadja magát és szül. Katniss és Peeta a történet végén megtalálják egymást, és sokkal mélyebb érzések vannak közöttük mint a szerelem. Egyszerre barátok, társak, szövetségesek. Ezek pedig elengedhetetlenek ahhoz, hogy az életet két ember együtt tudja leélni.
Az ember változik az életben, vannak törések és felemelkedések, ezek az események pedig formálják az ember személyiségét, így Katnissét is.
Alapvetően jó volt a rendezés. Külön-külön sok mindenbe bele lehet kötni, de összességében jól hozták a mozivásznon a történetet.