Francis Lawrence Los Angeles Times interjú

Ha lenne egy igazi raktáram, akkor egy teljes, külön zugom vagy polcom lenne a félretett Francis Lawrence-interjúknak. Az utolsó (két) film minden hibája ellenére én még mindig tisztelem a Mestert és szívesen fordítok bármit, ami vele kapcsolatos. Most például a Los Angeles Times interjúját. Azért igyekszem majd kerülni az ismétlődéseket.

Már egy hete láthatja a világ, amint a csodálatos hajfonattal rendelkező Jennifer Lawrence végső támadást indít a Kapitólium ellen. Ám Az Éhezők Viadala igazi nyertesei a rajongók. A fanatikus Team Katniss tagok igazi kedvence Francis Lawrence rendező, aki önként jelentkezett kiválasztottnak, hogy befejezze a sorozat filmjeinek rendezését, miután Gary Ross, az első film rendezője távozott az Arénából.

Amikor az utolsó film győzelmisajtókörútja Los Angelesben járt, Francis Lawrence-szel beszélgettünk.

Az Éhezők Viadala könyvek és az első film hatalmas sikert ért el, de nem volt meglepődve azon, hogy milyen erőteljesek ezek a karakterek, amikor csatlakozott a sorozathoz?
Amikor leszerződtem a második filmre... amiatt aggódtam, hogy az, hogy az emberek szerették az első könyvet, még nem jelenti azt, hogy a többit is fogják. Nem lehet előre látni, hogy tényleg bejön majd nekik az egész sorozat. És ha az ember megnézi [a hasonló sorozatok] bevételi eredményeit, rengeteg minta látszik kirajzolódni. Az, hogy a második film nagyobb bevételt érjen el, mint az első, nem szokott túl gyakran előfordulni. Ez határozottan meglepett.

Sokan vélik úgy, hogy a siker részben annak köszönhető, hogy úgy állt hozzá az egészhez, ami szimpatikus volt a rajongóknak, hogy még olyan apró részletekre is odafigyelt, mint hogy új macskát kerestetett, ami olyan piszkossárga színű, mint Suzanne Collins regényeiben.
Az egyik fontos dolog az volt, hogy nem újraírni akartam a történetet, hanem a könyveket akartam életre kelteni. Ebben pedig mindenki mellettem állt: nyilván Suzanne Collins is. Szerencsére ő nem egy szőszálhasogató típus, remekül együtt lehet vele működni. A rajongók hajlamosak kötődni dolgokhoz, ahogyan a piszkossárga macskához is. De az ötlet alapvetően Nina Jacobsontól származott, ő jött oda hozzám, hogy "Nem kellene másik macskát keresni?" Amiatt aggódtak, hogy nem lesz-e gondom azzal, hogy macska szempontból nem lesz meg a folytonosság az első és a második film között. De ez nem érdekelt. Lényeg, hogy a rajongók elégedettek legyenek.


Sok időt töltött Jennifer Lawrence-szel. Miképp változott ő színészként és emberileg?
Nem nagyon változott, ami elég érdekes. Tényleg nagyon ösztönből dolgozik, gyűlöl próbálni. Nem szereti túlbeszélni a dolgokat. Szóval csak a forgatás előtt beszéltünk, végigmentünk a forgatókönyvön és megbeszéltük, hogy látom én a karaktert, milyen ívet ír le, milyen utat jár be, ő pedig meghallgatott. Ha bármikor valami gondolata volt valamivel kapcsolatban, akkor jelenettől függően megpróbáltam legjobb tudásom szerint terelgetni, ő pedig tette a dolgát.

Az epilógust jóval a film többi része után forgatták. Ez egyfajta búcsú volt az Ön számára?
Az igazi vége számomra az elsődleges forgatás befejezése volt. Előzőleg azt gondoltam, hogy ha visszatérünk leforgatni az epilógust, akkor olyan vége-hangulat lesz, de ehelyett egyfajta mini összejövetelnek érződött. Nagyon örültünk, hogy csinálhatjuk, de ezúttal már nem volt megint olyan érzelmes. A fő forgatás utolsó jelenete az volt, amikor Woody felolvassa Plutarch levelét Katnissnek. Azt Berlinben vettük fel, az volt a legutolsó jelenet és messze a legérzelemgazdagabb.

Ez egy nagyon érzelmes jelenet volt, már eleve szomorú volt úgy bemenni a moziba, hogy tudjuk, Hoffman elhunyt a forgatás ideje alatt. Érezték ezt a szomorúságot, amikor felvették ezt a jelenetet?
Igen, persze. Sajnos A Kiválasztott 1. részében is volt egy hasonló jelenete, amelyet [Philip Seymour Hoffman] halála után három-négy nappal vettünk fel és Elizabeth Banks vette át a szövegét. Az igazán kemény volt, mert nem telt el egy teljes hét a halála óta. Ez annál könnyebb volt, mert hónapokkal később történt, de azért adott egyfajta pluszos érzelemréteget a jelenethez.

Ráadásul a film végén vagyunk. Gyakorlatilag azt forgattuk le, amint Woody elővesz egy levelet egy borítékból. Leforgatni egy jelenetet, ami ilyen fontos a film szempontjából, és amelyet Philipnek kellett volna csinálnia... És aztán a vége, amikor már mi is olyan régen távol voltunk már az otthonunktól, és jön az a szöveg, hogy "És most?" "Most hazamegyünk." Ez így nagyon furcsa és szívbemarkoló volt.

Hogy érzi, megkönnyebbülés lesz, hogy nem kell már egy ilyen bonyolult Viadalt tartalmazó filmet forgatnia, ugyanakkor karakterfejlődéseket elérnie és párbeszédeket írnia? Vagy készen áll a következő kihívásra?
Ó, készen állok, persze, ez az egész nagyon jó buli!

Van olyan pillanat a filmben, amit a rajongók kifejezetten közel éreznek majd magukhoz vagy valami, amit a rajongók szerettek volna, de Ön nem akart beletenni a filmbe?
Határozottan voltak olyan dolgok, amiket nem akartunk megcsinálni. Ez pedig az Everlark szexjelenet. Sokan szerettek volna Katniss és Peeta között szexjelenetet látni a film végén. De nem forgattunk ilyesmit. Ezek egyszerűen nem szexfilmek. Még a romantikával is ez a helyzet, hogy hogy egyszerűen itt senkinek nincs ideje egyáltalán foglalkozni a romantikával. Mindent a helyzet ad. Az egész vigaszról és traumáról szól. Katniss nem epekedik a fiúk után. Ez nem Alkonyat. Az a megtartóztatásról szól, és arról, hogy valakit olyan nagyon akarjon az ember. Én így értelmeztem ezt abban az esetben, ebben viszont nem lett volna ennek értelme.

A legérzékibb momentum ezekben a filmekben, amikor a Futótűzben Johanna sztriptízelni kezd a liftben. És abban inkább megfélelmlítő hatása van és nagyon sokan szerették.
Nagyszerű is volt egy kicsit többet látni Johannából. Nagyon jó karakter, rengeteg jelenetet elvitt a hátán.
Nagyon odáig voltam tőle. Eredetileg egy kreolosabb vagy sötétebb bőrű színésznőt kerestünk a szerepre. Aztán csak hallgattuk és hallgattuk a jelölteket, mégsem találtuk meg, akit kerestünk. Mindenki, aki bejött, csak rájátszott a haragra ahelyett, hogy tényleg úgy tűnne, mintha gondjai lennének és őszintén dühös lenne. Jena viszont bejött és tényleg dühös volt. Megfélemlített, rémisztő volt. Egyszerűen nem tudtam, mi történik. A jelenet közepébe ugrott. Csodálatos volt.
Forrás: Los Angeles Times