Azért izgalmas ez az interjúrészlet, mert az a színésznő/rendező beszél Jennifer Lawremce-ről, aki élete első filmszerepét adta Jennifernek. Lorri Petty a Daily Beast-nek nyilatkozott:
Láttam a 2008-as rendezői debütálásodat, a The Poker House-t, és az emberek nem igazán neked tulajdonítják Jennifer Lawrence felfedezését, pedig ez volt az első filmszerepe.
Nem hát, basszák meg. Ezt akár idézheted is: Nem hát, basszák meg! Én adtam neki az első filmszerepet. Nézd, ha valaki, ő megérdemli sikerének minden cseppjét és kész. Ráadásul azt hiszem, 25 évnyi előnyöm van a színészi pályán hozzá képest. De ő csodálatos, a kamera imádja, és épp ezért választottam ki arra a szerepre. Ez olyan, mint amikor először láttam Leo DiCaprio-t az Ez a fiúk sorsában. A Micsoda csapat!-ot vágtuk, a szomszéd szobában pedig Robert De Niroék az Ez a fiúk sorsát készítették. Pennyvel [Marshall, rendező] elválaszthatatlanok voltunk, mert mindent magamba akartam szívni, amit tudott, ezért együtt csináltuk az utómunkákat. Szóval Robert De Niro egyszer csak bejött és így szólt: "Meg kell néznetek ezt a kölyköt!" Így aztán átmentünk vele és megnéztünk néhány még nem szerkesztett jelenetet DiCaprioval és mindketten azt mondtuk, "Belőle biztosan sikeres színész lesz!" Na, ugyanez történt Jennifer Lawrence-szel. És Chloe Moretz is szerepel a The Poker House-ban! Az a lány, mindig ott lesz a legnagyobbak között. Írtam neki egy féloldalas monológot és csak úgy zengett tőle a park! Ez egy kis költségvetésű film volt, nem egész 1,5 millió dolláros költségvetéssel, ő pedig napi 8 oldalnyi anyagot forgatott le. Felmentem az anyukájához, és kérdeztem, hogy "Mit csinálunk ebéd után? Nem akarom, hogy összeomoljon!" Mire ő: "Á, Jen teljesen jól van. Élvezi, amit csinál." Figyelemre méltó volt már fiatalon is.
Hogyan bukkantál rá Jenniferre?
A '91-es Holtpont után Venicében laktam, és ott lakott Mary Vernieu is, akit megkértem, hogy segítsen nekem kiválogatni a The Poker House szereplőit, mert ő csodálatos és minden jó filmnek ő válogatja a szereplőgárdáját. Szóval Chicagoban volt, és Selma Blairt már kiválasztottuk az anya szerepére, és Selma alig 150 centi magas és csak 40 kiló. Mary elküldte ezeknek a lányoknak a bemutatkozó videóit, és azt mondta: "Ez a lány, ez a Jennifer Lawrence igazi sztár. Meg kell nézned a kazettáját." De az adatlapja szerint ő 175 cm magas, mire mondtam, hogy "Képtelen leszek betenni őket egy jelenetbe. Hogy lehetne az anya 150 centi, a lánya pedig 175?" De ő csak azt hajtotta: "Csak nézd meg a kazettát!" Így aztán megnéztem, és azt gondoltam, "Oké, nagyszerű, belőle biztosan sikeres színész lesz!"
Amikor visszarepültem Los Angelesbe, Jenniferrel, Chloe-val és Sophi-val [Bairley], aki a középső lányt játssza egy közös meghallgatást szerveztem, majd így szóltam: "Szeretnétek filmben szerepelni?" Mire ők: "Természetesen, hisz ezért vagyunk itt!" Mire én, "Úgy értettem, hogy szeretnétek ebben a filmben szerepelni?" Mire ők, "Persze, hisz, mint mondtuk, azért vagyunk itt!" Aztán így folytattam: "Félreértettek, én most szerepet kínálok nektek, úgy kérdezem, hogy szeretnétek-e szerepelni a filmben?" Erre elkezdtek ugrálni és visítani. De én ezt így intéztem, mert gyűlöltem, amikor meghallgattak egy szerepre, majd várnom kellett öt napot, hogy jelezzék az ügynökömnek, megkaptam-e a szerepet.
Forrás: TheDailyBeast
Ezt tartom Jennifer legjobb filmjének a 2008-2010-es időszakból. 16-17 évesen ráadásul eszméletlen alakítást mutatott be. Lehet a színészetet tanulni is, de erre születni kell.
VálaszTörlés