2014. október 7., kedd

Éhezők Viadala kurzus az Amerikai Egyetemen

Többször olvashattunk már róla, hogy az amerikai középiskolákban kötelező olvasmányként jegyzik az Éhezők Viadalát (általában az első kötetet), most azonban konkrétan egy egyetemi kurzust építettek a sorozat politikai tartalma köré. Mondjuk bármennyire komoly témákat dolgozzon is fel a sorozat, én kicsit túlzásnak tartom az egyetemi feldolgozást, tekintve, hogy a sorozat a tizenéves korosztályt célozza meg. Ugyanakkor az is igaz, hogy közöttünk is többen vagyunk a kicsit idősebb korosztályból. Más kérdés, hogy azért mégsem diplomát szerzünk általa, hanem a szabadidőnkben foglalkozunk vele. Nos, olvassátok el a cikket, és mondjátok meg, Ti mit gondoltok a dologról. Azt már meg sem kérdezem, vajon felvennétek-e egy ilyen kurzust, mert hát naná :)

WASHINGTON - Az Amerikai Egyetem új kurzust indít ebben a félévben, amely a népszerű könyv- és filmtrilógián, Az Éhezők Viadalán alapul.

Stef Woods egyetemi előadó, aki korábban a Szürke ötven árnyalatát is feldolgozta már óráin, azt mondja, amikor üzletről, marketingről és kiadói stratégiákról tanít, szereti beemelni a népszerű irodalmat is a tananyagba. 
- Ez nem egy könyvklub - mondja. - A popkultúra érdekes... Én pedig szeretem megtalálni a tudományos vonatkozásokat ott, ahol más nem is számít rá.

A felsőfokú amerikai történelem kurzus, amelynek címe Az Éhezők Viadala: Társadalmi osztályok, politika, marketing párhuzamokat épít a fikció és a valóság között.
- Az emberek olvasták Az Éhezők Viadalát, és nagyon távolinak érzik. Mégis rengeteg kapcsolatot találni... Bizonyos hagyományok alkalmával az emberek belesütik a nevüket pogácsába, és húznak belőle. Azt, amikor a könyvben a tesszeráért cserébe a fiatalok neve eggyel többször bekerül a kihúzandó nevek közé, összehasonlítottuk a diákhitellel. Felvesszük a hitelt (=még egyszer betesszük a nevünket a kalapba), hogy végig tudjuk csinálni az egyetemet. Mindkettő nagyon fontos a túlélés szempontjából, ugyanakkor mindkettő nehezíti is az életben maradást. - mondja Chelsea Farrington, az Amerikai Egyetem egyik elsőéves diákja.

Farrington és évfolyamtársnője, Samantha Theriault azt mondják, amikor meghallották, hogy lesz ilyen kurzus, azonnal átszervezték az órarendjüket, hogy ezt is fel tudják venni. 
- Hogy őszinte legyek, én nem olvasok túl sokat, de hogy ezt a kurzust mégis felvettem, az sokat elárul. Az Éhezők Viadala még erre is rávett. Tudtam, hogy ez a kurzus egy kicsit könnyedebb, lazább lesz, ugyanakkor érdekes is. - mondja Farrington.

Woods, aki negyedik éve tanít az Amerikai Egyetemen, azt mondja, bár népszerű a kurzus, azért nem a potya ötös szerzésről szól a dolog.
- Már a legelején közöltem a diákokkal, hogy ha csak az 5-ösért jöttek, simán lehet, hogy csak egy embernek sikerül.

Woods azt mondja, amikor először olvasta a sorozatot, lenyűgözte a témák sokszínűsége.
-Határozottan izgatottan olvastam és elszomorított a benne szereplő szegénység. Élveztem, hogy erős női főhős áll a középpontjában, olyasvalaki, aki ráadásul igencsak üzleti gondolkodású... de üzleti gondolkodás ez vagy a túlélésre összepontosít? Imádom, milyen sokat tanulok én is a diákoktól. Hálás vagyok, amiért ilyen érdeklődő, okos diákok járnak az óráimra. 
Forrás WTOP

A kurzusleírás (lényegi részlete) pedig így hangzik:

Sokan, akik olvasták Az Éhezők Viadala sorozat könyveit és látták a filmeket, élvezhették a pörgő lendületű történetet, szimpatikusnak tarthatták az életszerű karaktereket, ám az Amerikai Egyetem Amerikai Tanulmányok Programja most egy olyan kurzust kínál, amely mélyebben vizsgálja a jelenséget. Idén ősszel Stef Woods professzor tartja Az Éhezők Viadala: Társadalmi osztályok, politika, marketing című órát, amely egy olyan kurzus, amely Suzanne Collins disztópikus fikcióját tárja fel mélyebben.

Az Éhezők Viadala egy olyan jelenség, amely jelentős hatással volt Amerika popkultúrájára. A sorozatot esettanulmányként használva a kurzuson a társadalmi osztályok, politika és erkölcs kérdésének összetettségét vizsgáljuk. A félév végére a résztvevők elolvassák az Éhezők Viadalát, elméleteket vitatnak meg a szöveg kapcsán, feltárván az Éhezők Viadala világát és annak kulturális hatásait. Olyan témákat helyezünk majd előtérbe, mint az elnyomás, a feminizmus, az olyan helyek, ahol nagy az éhínség, de érintjük majd a lázadás, könyvkiadás és a közösségi médiákon keresztüli reklámozás témáját is.
Forrás: AU

7 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekes a téma, az biztos, kár, hogy a BME-n nincs ilyen kurzus. Valahogy csak beférne az órarendembe. :)

    VálaszTörlés
  2. Az biztos, hogy érdekes kurzus lehet. Engem is kíváncsivá tenne, és ha lenne ilyen a BME-n, valahogy megoldanám, hogy belógjak rá. :) De a teljes képhez azért hozzátartozik egy két dolog. Az amerikai átlag egyetemen az oktatási szintje, hmm… hát nem túl magas, mondjuk így (tisztelet a kivételnek), és mivel eszementül sok egyetem van, így szinte bármilyen témáról lehetne találni egy kurzust valamelyik egyetemen. Ezen felül itt nem Penem társadalmának felépítést oktatják, hanem „csak” Penem társadalmából megismert részleteken keresztül mutatják be korunk társadalmainak és gazdaságának folyamatait. Márpedig ehhez nem szükséges ténylegesen is működőképes társadalmi felépítés, csak sztereotip társadalmi részletek. Ráadásul egy komoly kurzusnak is jó reklám, ha azt hirdeti, hogy az Éhezők Viadala társadalmán keresztül mutat bármit is be. Márpedig az amerikai egyetemi rendszerben egy-egy kurzus illetve egyetem reklámozása elengedhetetlen, hisz a hallgatók száma alapján kap az adott egyetem, illetve oktató pénzt!
    Persze ettől még a könyvsorozat komoly kérdéseket feszeget. :)

    VálaszTörlés
  3. Viszont ha már itt vagyunk, feltennék egy pár kérdést azoknak, aki könyvekben szereplő Penem társadalmát teljes egésznek látják, akik számára a könyvben szereplő társadalmi felépítés nem csak szimbólumok sorozata, egy díszlet. Ezek a kérdéseket nem piszkálásból teszem fel, hanem mert tényleg kíváncsi vagyok, hogy nekik hogyan áll össze az a kép, ami számomra abszolúte képtelenségnek tűnik.

    Társadalmi kérdések:
    Azt tudjuk, hogy Penem 12 körzetből és a Capitoliumból áll. A körzetek „iparág szerint” vannak csoportosítva, és minden körzet csak egy adott „iparághoz” tartozó termék csoportot termel, és lakossága gyakorlatilag csak az adott „iparággal” foglakozik. Tehát például a 4 körzetben senki nem bányászik, és a12.-ben senki sem halászik.
    A 12 körzet az alábbi iparágak köré csoportosul: 1. Luxuscikkek (gondolom ékszerek, meg hasonlók), 2. Kőbánya meg katonaság, 3. Elektronikus eszközök és technológia (azért ez elég tág fogalom), 4. Halászat, 5. Erőművek, 6. Szállítmányozás (ez azért elég fura, hisz azok, akik szállítják az árút mindenhova eljutnak, így elég nehéz őket kordába tartani), 7. Favágás és erdőgazdálkodás, 8. Textil ipar, 9. Gabonatermesztés, 10. Állattenyésztés, 11. Mezőgazdaság (gabonákon kívül), 12. Szénbányászás. A 13. Volt pedig az atomenergia, az atomfegyverkezés, és a grafitbányászás.
    Az így szép és jó. De hol vannak a szerelők, az orvosok, a mérnökök, a tanárok, a közgazdászok, a pénzügyi emberek, a szolgáltató ipar, stb.? Hol képzik őket? Hol vannak szakiskolák, és az egyetemek?
    Hol termelik/bányásszák ki a márványt, a vasat, rezet, az alumíniumot, az uránt, a sót, és még sorolni lehetne nagyon sokáig? Honnan származik a borhoz a szőlő, és hol vannak a borgazdaságok, honnan vannak fűszerek, cukor, parfümhöz egzotikus anyagok, stb? Hol gyártják a gyógyszereket, ködszereket? Honnan van selyem a ruhákhoz, és hól bányásszák az égszerekhez az aranyat, az ezüstöt és a drágaköveket? A termékek 60-80%-hoz, a foglakozások több mint 50%-hoz nincs körzet.

    Kik építik az Arénákat? Hol van az a több tízezer ember, akik felépítik, létrehozzák azokat? Hol vannak a nagy kohók a nagy gerendákhoz, honnan származnak a szakmunkások az építkezéshez. Hol élnek az építő munkások? Mi lesz velük, ha egy Aréna felépül, hisz ők ismerik a csapdák nagy részét.

    Kikből áll a Capitoliumi szolgáltató szféra alkalmazottjai (pincérek, szakácsok, sofőrök, kereskedők, bankárok, stb.)? Kik takarítják az utcákat, a mellékhelységeket, a csatornákat, a lakásokat? És egyáltalán miből él meg egy átlag Capitoliumi polgár? Csak avoxokból nem állhat a szolgáltató szféra, mivel a „szolgák” mindig sokszor többen vannak, mint a „kiszolgáltak”. Azaz ahhoz, hogy minden szolga avox legyen több százezer avoxnak kéne lenni. Ez túl sok. És még egy rabszolgatartó társadalomban sem mindenkinek van rabszolgája, ott is vannak szegények. Már pedig ha van Capitoliumban is szegény, az semmivel sem él jobb életet, mint bármelyik körzetbeli sortársa. Ha pedig vannak szegények is a Capitoliumban, akik ugyan úgy „kiszolgálják” a „gazdagokat”, akkor meg mi értelme az egész körzet rendszernek?

    Honnan volt a 13. Körzetben minden szakmából elegendő szakember az „elszakadáskor”, ha eredetileg az is egy „szakbarbár” társadalom volt? Márpedig, ha nem voltak ott orvosok, szerelők, mezőgazdasági szakemberek, tanárok, stb., akkor hogy maradtak volna életben?

    Ti ezeket a kérdéseket, hogy magyarázzátok? Tényleg kíváncsi vagyok. :)

    Vannak még szempontok, de azokat majd máskor, egyenlőre szerintem ennyi is elég. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak jogos felvetéseid, de szerintem olyan szinten feszegeted a kérdéseket, hogy azt nehéz nem piszkálódásnak venni.
      Nyilván nem tudok (meg a fentiek miatt pláne nem is akarok) mindenre válaszolni, de: mérnökök a 3. körzetben vannak, tanárok, orvosok, mindenütt. Szolgáltatóipar a Kapitóliumban.
      Arra a kérdésre, hogy kik takarítják a csatornákat, pont a Kiválasztottban kapsz kérdést.

      Néhány kérdésed azért nem jogos, mert némely körzet gyakorlatilag a régi koroknak megfelelően él, és mégis: a XIX. században, a XX. század elején is voltak tanárok, orvosok. Nem biztos, hogy komoly egyetemek képezték őket. Szintén a Kiválasztottban mondja Prim, hogy orvos szeretne lenni, és már el is kezdődött a képzése. Nyilván nem egyetemre ült be, hanem ott gyakorlatban figyelte a többieket, magyaráztak neki, mutogatták a tudnivalókat. A kérdéseid egy részére vannak ilyen egyszerű, logikus válaszok.

      Ugyanakkor azt gondolom, hogy bár egy viszonylag jól átgondolt és felépített rendszerről van szó, a regénynek nem feladata tökéletesen fednie a valóságot.

      Ha viszont már ennyi mindenbe ilyen módszeresen belekötsz, akkor légy Te is olyan alapos és pontos, ahogyan azt az írónőtől elvárod, és tudd leírni helyesen a kötszer és ékszer szavakat. (Nem szokásom ilyenbe belekötni, de szerintem egy regénybe sem szokás ilyen apró részletek miatt belekötni - és nem biztos, hogy ehhez a piszkálódáshoz komolyabb teret szeretnék biztosítani az oldalon.)

      Törlés
    2. ... hogy kik takarítják a csatornákat, pont a Kiválasztottban kapsz választ - nyilván nem kérdést.

      Törlés
    3. Tekintettel arra, hogy egy szóval sem mondtam, hogy bármi problémám lenne a könyv valóságával, nem is köthettem bele. Egyébként nincs is vele semmi bajom, szerintem pontosan úgy tökéletes, ahogy van, és azt a szerepet be is tölti, amire való. Amit úgymond „kritizáltam”, bár ezt sem igazán igaz megállapítás, az az, hogy számomra sehogy sem áll össze a társadalom struktúrája. És egyszerűen kíváncsi voltam mások, aki teljes egésznek látják, hogy egészítik ki ezeket a nem tisztázott részeket.

      Most elmagyarázhatnám, miért van, hogy ezen megjegyzéseddel, csak épp a teljes mérnök, orvos és tanár társadalmat degradáltad le egy „párhetes” kurzuson megszerezhető alibi végzetséggé. De inkább hagyjuk ezt. Maradjunk annyiban, ezekhez a szakmákhoz (és még sok szakmához) nagyon sok évig kell tanulni, méghozzá iskolapadban is! :) De mint volt BME-s kikérném magamnak, hogy a XIX-ik századba ne lett volna műszaki egyetem Magyarországon. A Műegyetem elődjét 1782-ben alapították, és a nem ez volt az egyetlen műszaki felső oktatási intézmény.
      De én nem azt kérdeztem, hogy hol élnek az orvosok, a mérnökök és tanárok. Hanem, hogy honnan származnak, kiből lesznek, hol tanulnak?

      Azzal sem fáradok, hogy miért ne lehetne a mérnők képzés a 3. körzetben. Csak annyi, ha egy mérnök gyerekét elviszed egy arénába, ahol egy másik gyerek arra van kényszerítve, hogy agyonverje egy kővel. Akkor ne lepődj meg, hogy másnap nem lesz áramod, vagy esetleg a személygépjárművödből időzített bomba lesz. Egy jól képzet mérnök társadalmat megalázni, majd rábízni az életedhez elengedhetetlen berendezések tervezését, irányítását, elég „öngyilkos” gondolat. Ja és ne keverd össze a mérnököt a feltalálóval. Beetee nem mérnők, ő feltaláló.

      Primmel kapcsolatban, pont azt kérdeztem, hogy hogy lehet, hogy bár az összes körzet szakbarbár, a 13.-ban mégis meg van minden szakkönyv, és oktató, hogy legyen orvos képzés, mérnők képzés, szerelők képzése, stb. ?

      Számomra a Capitolium nem tűnt rabszolgatartó társadalomnak, márpedig ahol minden cikis munkát megcsonkított emberek végzik, akik ezért nem kapnak fizetést, az bizony az. Főleg ha ilyen „rabszolgából” több tízezer, vagy több százezer van egy egy-két milliós városban. Viszont, ha az, akkor sajnos nem jó Lázadóknak drukkoltunk, mert, hogy attól, hogy a körzetek felszabadulnak, az avoxok nem fognak felszabadulni. ;) Nem lesz kevésbé rabszolgatartó a társadalom.
      Ha a szolgáltató szféra alkalmazottjai a Capitoliumban élnek, és nem rabszolgák. Akkor bizony komoly szegénységnek kell ott is lenni. Már pedig egy szegény ember nem pazarló, nem divatmajom, örül, hogy nem hal éhen. És így miben különbözik a Capitoliumi szegények a körzetek szegényeitől? Viszont oda a pazarló, kizsákmányoló Capitolium képe. Marad a pazarló elnyomó Capitoliumi felső tízezer képe, akik kizsákmányolják a körzetek lakóit, ÉS a Capitoliumi szegényeket, és rabszolgákat. ;)
      De az egészben tényleg az a legszebb, hogy nem én vagyok az, aki Collins-on számon kér bármit is. Számomra a könyv úgy tökéletes, ahogy van. :) Bennem semmilyen hiányérzet sincs a könyvel kapcsolatban, nem vágyok arra, hogy a filmben jobban be legyen mutatva a társadalom szerkezete. ;) Csak arról van szó, hogy én nem hiszek abban, hogy itt egy életképes, és teljes társadalom lenne. Ami persze egy magán vélemény. Számomra csak szimbólumok vannak benne, utalások valós társadalmi problémákra. Egy görbe tükör, amely felnagyítva, kihangsúlyozva mutatja a valós társadalmunk kiemelt hibáit. De a görbe tükörben látott személy sose életképes alak, hanem csak egy torzszülött, aki a valóságban vagy feldőlne az óriás fejétől, vagy egyszerűen hurkapálcikaként törnének el a lábai a nagy súlytól, ami rájuk nehezedik, vagy bármi más módon bukna orra egy pillanat alatt.

      Törlés
    4. De az sem én vagyok, aki olyat állít, hogy egy olyan zseniális könyv írója, mint az Éhezők Viadala, nem lenne képes olyan társadalmi szerkezetet írni vagy kidolgozni, amely legalább köszönő viszonyban van egy valós társadalom bonyolultágával, és szükségszerűségével, ha mondanivalójához az kell. Számomra az, hogy csak ennyire van kidolgozva Penem társadalma, arra utal, hogy valószínűleg Collins-nak csak érzéskeltésre, utalásokra és szimbólumokra volt szüksége a társadalmi problémákra könyvének mondani valójához, tényleges társadalomra nem.

      Törlés