2015. október 24., szombat

Sam Claflin Instyle interjú

Megint nagyon izgalmas anyagaim vannak, néha nem is tudom, hova kapjak. Sam Claflin Instyle interjúja azért tűnik izgalmasnak, mert az eredeti anyagban is DURVA spoilerre utalnak. Szóval, aki nem olvasta a könyvet és még nem sejti, mi lesz a történet vége - kizárt, hogy legyen itt ilyen, de én szóltam! - óvatosan olvasson. Mondhatni, csukott szemmel ;) Amúgy ezen kívül nem sok Éhezők Viadala vonatkozás van az interjúban, de a Sam-rajongók szerintem örömmel fogadhatják.


A londoni égbolton nehéz, komor felhők gyülekeznek ezen a fülledt napon. Sam Claflin ennek ellenére kifejezetten élénknek tűnik. Egy sportos, kék farmert visel fehér inggel, amelynek felső két gombja nyitva, így láttatni engedi mellkasszőrzetének egy részét. Haja kócos, arcán egy napos borosta, mindennek eredményeként Claflin úgy fest, mint aki egy egyszerű nyári medence-partyra indul. És valóban, hűvös magabiztosság árad belőle.  Az Éhezők Viadala Finnick Odair-eként és a Karib Tenger Kalózai: Ismeretlen Vizeken Philip Switjeként megismert 29 éves ipswichi születésű színész éppoly laza, fesztelen és szexis, mint a fiatal Errol Flynn volt. 

Most azonban a londoni Hoxton Holburn Hotel halljának lágy fényében Claflin egy puha bőrfotelbe süppedve kortyolgatja kapucsínóját, és beismeri: "Alapvetően én inkább nőies típus vagyok, sokkal inkább vagyok olyan, mint egy hölgy...", majd állát a nyakához szorítja és mélyebb hangon folytatja: "... mint egy fickó." Majd jókedvűen folytatja: "Már ha érted, mire gondolok." Szélesen és szemérmesen elmosolyodik, miközben gödröcskék jelennek meg az arcán. Aztán elmeséli - VIGYÁZAT, SPOILER! - hogyan hal meg.

Szóval Sam, vágjunk a közepébe. Bárki, aki olvasta a könyvtrilógiát, tudom, hogy Az Éhezők Viadala: A kiválasztott, 2. részében a karaktered "torkát átharapja" egy emberszabású mutáns gyík. Hogyan lehetett ilyesmire egyáltalán felkészülni?
Ez volt életem legkeményebb munkanapja. Folyamatosan harcoltam, egyik kaszkadőrsrácot a másik után öltem meg, mindezt azért, hogy aztán a végén hősi halált halhassak.

De ez az oka annak, ha valaki színészkedni kezd, nem? A győzelem izgalma, a vereség fájdalma.
Különös, de valóban. Elég sportos légkörben nevelkedtem, ezért aztán később a színészi kurzuson sokkal inkább a koreográfiára és a színpadi harcra koncentráltam, nem pedig magára Shakespeare-re. Apukámmal együtt imádtuk az akciófilmeket: A Bond-filmeket, a Rettenthetetlent, a Gladiátort. A rengeteg nagyszabású történelmi filmet. De a Kincsvadászok volt a kedvencem.

És mi a helyzet az anyukáddal?
Ő utálja ezeket a filmeket. Neki az Úton Hazafelé volt a legnagyobb kedvence.

Következő filmedben, a Mielőtt Megismertelek című mély érzésű drámában Will Traynor-t alakítod, aki lebénult. Szó van róla, hogy eljátszod majd Robin Friday szerepét, aki 38 évesen halt meg. Még Finnick is idő előtt meghal, pedig ő már szinte szuperhős. Úgy tűnik vonzod a sérülékeny embereket, miközben sok más színész inkább a kemény fickók álarca mögé bújik szívesebben.
Én nyitott vagyok. Ha tetszik a forgatókönyv, szívesen beszállok. De a lényeg, hogy szeretem az újszerű kihívásokat és szeretek érdekes emberekkel dolgozni. Én nem hajszolok Oscar-díjat vagy más, hasonló dolgokat.

Rajongóid nagy része tizen/huszonéves. Emiatt nem érzel nyomást magadon, amikor színészkedsz? Szoktál erről beszélgetni a feleségeddel, aki szintén színész?
Úgy vélem, engem valamiképp jobban figyelemmel kísérnek, mint Laurát. Mégis általánosságban a nyilvánosság őt cincálja szét jobban - de mindenért kezdve onnan, hogy hogyan viselkedik, egészen addig, hogy mikor mit vesz fel - nem engem. Mivel mindketten színészek vagyunk, nem beszélünk erről sokat. Ami a rajongóimat illeti, én tisztelem azt a korosztályt, amely irántam érdeklődik. Megpróbálok nem túl sokat káromkodni... de nehéz megtalálni az egyensúlyt. Szeretek inni, van tetkóm, de nem kérkedek vele. Nem akarom, hogy a srácok azt mondják: "Neki is van, ezért én is akarok."

Milyen tetkód van?
Egy piros és egy fekete fecske a bal bicepszem belső részén.

Gyerekként ki volt a példaképed?
Ez könnyű: David Beckham. Minden áldott nap fociztam.

Na, neki aztán bőven van tetkója. Ti srácok, biztosan nagyon odáig vagytok ezért. Találkoztál vele valaha?
Nem. Volt egyszer egy buli, amin én is ott voltam és ő is, de túlságosan ideges voltam, hogy odamenjek hozzá. Ez volt a második alkalom, amikor elakadt a szavam és úgy éreztem, nagyon gyerekes vagyok. Én utálom ezeket a szelfiket, de egyszer megláttam Paul Rudd-ot egy New York-i szállodában, és nekem ő a titkos férfi favoritom. Úgy szerettem volna egy közös képet vele, de azt mondtam magamnak, "nem süllyedhetek le erre a szintre". De azért bár megtettem volna. Mondtam a feleségemnek, aki tudja, mennyire szeretem [Rudd-ot], hogy láttam és azt mondta: "Vállald be!", de nem tudtam.

Mi a gondod a szelfikkel?
Egyik alkalommal a konditeremben voltam, amikor megjelent két nő sportfelszerelésben. Miután 10 percet eltöltöttek azzal, hogy magukat fotózták a tükörben, odamentek mindegyik géphez és folytatták, de mindezt úgy, hogy közben fotózták azt is, aki éppen ott erőlködött. Ez nagyon idegesített. Számukra az edzés azt jelentette, hogy képeket készítettek magukról az eszközökkel. Ez pedig a hiúság netovábbja. Én nem érzem, hogy rendesen megdolgoztam volna, amíg nem csöpög rólam az izzadság, és olyankor nem a legjobb formámat mutatom. Miért akarnák ezt látni az emberek? Azt hiszem, ez egy összetettebb probléma része, ami arról szól, mennyire függünk a számítógépektől. Minden egyes munkám alkalmával azon parázok, mennyi CGI lesz benne. A számítógépes animációk egyre jobbak lesznek, így a végére legfeljebb a hangunkra lesz szükség, minket, embereket pedig kiiktatnak a szakmából.

Jobb lenne, ha egy másik korba születtél volna, amikor a gyöngébb minőségű filmeposzok hőse, Errol Flynn is élt?
Igen, szívesen. Ők a szó szoros értelmében a combjukra csaptak és a zene pont a megfelelő pillanatban kapcsolódott be. Bár nem tudom, hogy akkoriban az emberek komolyan vették-e ezeket az akciófilmeket.

Komoly aggodalmad, hogy nem vesznek komolyan?
Ez kicsit azért tény. Szerintem egy részem szeretné, ha komolyan vennék. De rengeteg szerepet annak ajánlanak fel, aki jobb vagy jóképűbb másoknál.

Lehet valaki még nálad is jóképűbb, Sam?
Hollywoodnak megvan a maga hierarchiája és a hasonló jellegű szerepeket mind ugyanazoknak ajánlják fel. Van egy medence, aminek én a partján állok és próbálok bejutni. De persze én is nagyon szerencsés vagyok. Vannak barátaim, akik szívesen írnának nekem forgatókönyveket, amit nemrég utasítottam vissza. Tudom, hogy nem ez a világ legnagyobb problémája, de nekem az.
Forrás: InStyle

2 megjegyzés: