Sam Claflin ezen interjújából kimazsolázom az Éhezők Viadala vonatkozásokat. És próbálom kerülni az ismétlődést is. Ez egyre nehezebb, bár ez most egy kifejezetten jó interjú(részlet). Sőt, az interjúhoz fotósorozat is tartozik, annak néhány képét is láthatjátok az interjú bekezdései között.
Azért találkozunk, mert a negyedik és egyben utolsó Éhezők Viadala film - amely Suzanne Collins disztópikus regénytrilógiáján alapszik - hamarosan látható lesz a mozikban. A sorozat eddigi filmjei mindösszesen 2,3 milliárd dollár bevételre tettek szert, és jelentős szerepet játszottak abban, hogy a filmek főszereplője, Jennifer Lawrence világhírnévre tegyen szert. A többi szereplő nagy része is feljövőben lévő népszerű színésszé vált, hatalmas és odaadó rajongótáborokkal, amelyek nagy része főleg sikítozó lányokból áll. Az utolsó könyv filmadaptációjának forgatása más 21. századi franchise-okhoz hasonlóan sokáig tartott és a stábtagok második gyerekkorukat élhették alatta. A Kiválasztott 1. és 2. részének forgatása közvetlenül egymás után zajlott és 2014. tavaszán ért véget.
Felvetem, hogy szokatlan lehet valamit ilyen sokáig promózni.
- Igen, volt is egy emlékeztető vetítésünk néhány nappal ezelőtt, ami nagyon hasznos volt. Azelőtt már azt sem tudtam volna megmondani, kit játszok vagy mit mondok. - viccelődik Claflin. - De szerintem ez nagyszerű lezárása a sorozatnak. Olyan, mintha egy korszak vége lenne. Szomorú volt látni a végét, de örömteli is egyben.
Egy ilyen méretű franchise rengeteg ellentmondást is hordoz a résztvevők számára. Noha a produkció költségvetése több száz millió dollár volt, Claflin azt mondja, a forgatás nagyon meghitten alakult.
- Olyan volt, mintha valami hatalmas nyaraláson lenne az ember a barátaival. Az idő nagy részében Hawaii-on rohangáltam Jennel, Josh-sal és Lynn Cohennel. - Ám ez a kötetlen hangulat félbeszakadt szereplőtársuk, Philip Seymour Hoffman váratlan halálakor, akit tavaly februárban találtak holtan New York-i lakásában a forgatás kellős közepén.
- Talán nem kellene erről beszélnem. - komolyodik el Claflin. - De nagyon megérintett mindannyiunkat. Nagyon váratlan volt, nagyon szomorú. Nem csupán milliók hőse volt, hanem az én személyes hősöm is. Ahogyan minden szerepet eljátszott. Olyan döbbenetes, hogy nem látjuk már őt több új filmben. - Felmerül, hogy Hoffman talán épp a sztársággal járó terhet nem tudta kezelni. Ezzel vajon Claflin tud azonosulni?
- Én ennek a munkának kifejezetten a magányosságát éltem meg. Az első Éhezők Viadala film forgatása során nagyjából fél évig voltunk kinn Atlantában. Egy szállodában éltem, csak egy sorozatnyi Jóbarátok DVD-t vittem magammal. Bizonyos szempontból jó volt, mert jó formába kellett kerülnöm: hónapokon keresztül a konditerem-csirkemell-alvás-konditerem-csirkemell-alvás-munka mókuskerékben éltem.
Az Éhezők Viadalában való szereplés másik melléktermékeként Claflin közelről láthatta a hírnév Jnnifer Lawrence-re gyakorolt hatásait, akinek magánjellegű meztelen fotói elárasztották az internetet tavaly augusztusban.
- Jennek, áldja meg az ég, sok mindent le kellett nyelnie. Rémisztő volt látni, hogy ilyesmi létezik, rájönni, hogy az embernek nincs is magánélete. Nekem épp azért van Instagram és Twitter pofilom, hogy az emberek ne akarjanak túlságosan belelátni az életembe. Így olyan, mintha hagynám, hogy a rajongók azt higgyék, látják az igazi életemet, de valójában inkább távol tartom őket attól.
Semmi kétség afelől, hogy a közösségi média profilok fenntartása fontos része napjaink színészeinek.
- Sok rajongóm olyan korú, hogy nem fogyaszthatnak alkoholt, nem készíthetnek tetoválást, és van irányukban egy olyasfajta kötelességünk, amire sokan nem fordítanak megfelelő figyelmet. Például ha én elmegyek este egy haveromhoz bulizni, nem teszek ki képeket magamról ittasan. Ilyen szempontból a zeneipar nagyon gáz - nézz csak meg egy olyasvalakit, mint Miley Cyrus, akinek csak a szex és a drog a lényeg. A gondolat, hogy egy nap majd az én gyerekem nézzen fel olyasvalakire, aki... - szakítja félbe a gondolatot és megrázza a fejét.
Claflinnek különös hírneve van. Ha megjelenne a legtöbb amerikai középiskolában, az lázadást váltana ki, de egy sarki kiskocsmában valószínűleg fel sem ismernék. Mégis megpróbálja lerázni magáról a szépfiúság láncait.
- Utálom, amikor szívtipró szerepeket ajánlanak fel sorra egymás után. - mondja, csupán félig viccelve. - Ez azért idegesít engem ebben a szakmában, hogy ha az ember elvállal egy fajta szerepet, akkor szinte esélye sincs más jellegűre. És közben legszívesebben azt mondanám: "Tudod, színész vagyok. El tudom játszani."
- Keresztülnéznek az emberen csupán azért, ahogyan beszél vagy ahogy néz. Mivel szerepeltem a The Riot Clubban, rengeteg piperkőc szerepet akartak felajánlani nekem, és nem adták volna ide a legújabb Taxi film főszerepét. Pedig szöges ellentéte volt az én neveltetésem azoknak a srácokénak. Én nem vagyok túl iskolázott. Douglas Booth-szal mi ketten voltunk azok, akik a rendezővel egy napra elmentünk az Eton Főiskolára, mert a szereplők közül csak mi ketten nem jártunk magániskolába. Igazi betekintés volt ez egy olyan világba, amiről még csak nem is sejtettem, hogy létezik.
Forrás: The Guardian
Felvetem, hogy szokatlan lehet valamit ilyen sokáig promózni.
- Igen, volt is egy emlékeztető vetítésünk néhány nappal ezelőtt, ami nagyon hasznos volt. Azelőtt már azt sem tudtam volna megmondani, kit játszok vagy mit mondok. - viccelődik Claflin. - De szerintem ez nagyszerű lezárása a sorozatnak. Olyan, mintha egy korszak vége lenne. Szomorú volt látni a végét, de örömteli is egyben.
Egy ilyen méretű franchise rengeteg ellentmondást is hordoz a résztvevők számára. Noha a produkció költségvetése több száz millió dollár volt, Claflin azt mondja, a forgatás nagyon meghitten alakult.
- Olyan volt, mintha valami hatalmas nyaraláson lenne az ember a barátaival. Az idő nagy részében Hawaii-on rohangáltam Jennel, Josh-sal és Lynn Cohennel. - Ám ez a kötetlen hangulat félbeszakadt szereplőtársuk, Philip Seymour Hoffman váratlan halálakor, akit tavaly februárban találtak holtan New York-i lakásában a forgatás kellős közepén.
- Talán nem kellene erről beszélnem. - komolyodik el Claflin. - De nagyon megérintett mindannyiunkat. Nagyon váratlan volt, nagyon szomorú. Nem csupán milliók hőse volt, hanem az én személyes hősöm is. Ahogyan minden szerepet eljátszott. Olyan döbbenetes, hogy nem látjuk már őt több új filmben. - Felmerül, hogy Hoffman talán épp a sztársággal járó terhet nem tudta kezelni. Ezzel vajon Claflin tud azonosulni?
- Én ennek a munkának kifejezetten a magányosságát éltem meg. Az első Éhezők Viadala film forgatása során nagyjából fél évig voltunk kinn Atlantában. Egy szállodában éltem, csak egy sorozatnyi Jóbarátok DVD-t vittem magammal. Bizonyos szempontból jó volt, mert jó formába kellett kerülnöm: hónapokon keresztül a konditerem-csirkemell-alvás-konditerem-csirkemell-alvás-munka mókuskerékben éltem.
Az Éhezők Viadalában való szereplés másik melléktermékeként Claflin közelről láthatta a hírnév Jnnifer Lawrence-re gyakorolt hatásait, akinek magánjellegű meztelen fotói elárasztották az internetet tavaly augusztusban.
- Jennek, áldja meg az ég, sok mindent le kellett nyelnie. Rémisztő volt látni, hogy ilyesmi létezik, rájönni, hogy az embernek nincs is magánélete. Nekem épp azért van Instagram és Twitter pofilom, hogy az emberek ne akarjanak túlságosan belelátni az életembe. Így olyan, mintha hagynám, hogy a rajongók azt higgyék, látják az igazi életemet, de valójában inkább távol tartom őket attól.
Semmi kétség afelől, hogy a közösségi média profilok fenntartása fontos része napjaink színészeinek.
- Sok rajongóm olyan korú, hogy nem fogyaszthatnak alkoholt, nem készíthetnek tetoválást, és van irányukban egy olyasfajta kötelességünk, amire sokan nem fordítanak megfelelő figyelmet. Például ha én elmegyek este egy haveromhoz bulizni, nem teszek ki képeket magamról ittasan. Ilyen szempontból a zeneipar nagyon gáz - nézz csak meg egy olyasvalakit, mint Miley Cyrus, akinek csak a szex és a drog a lényeg. A gondolat, hogy egy nap majd az én gyerekem nézzen fel olyasvalakire, aki... - szakítja félbe a gondolatot és megrázza a fejét.
- Utálom, amikor szívtipró szerepeket ajánlanak fel sorra egymás után. - mondja, csupán félig viccelve. - Ez azért idegesít engem ebben a szakmában, hogy ha az ember elvállal egy fajta szerepet, akkor szinte esélye sincs más jellegűre. És közben legszívesebben azt mondanám: "Tudod, színész vagyok. El tudom játszani."
- Keresztülnéznek az emberen csupán azért, ahogyan beszél vagy ahogy néz. Mivel szerepeltem a The Riot Clubban, rengeteg piperkőc szerepet akartak felajánlani nekem, és nem adták volna ide a legújabb Taxi film főszerepét. Pedig szöges ellentéte volt az én neveltetésem azoknak a srácokénak. Én nem vagyok túl iskolázott. Douglas Booth-szal mi ketten voltunk azok, akik a rendezővel egy napra elmentünk az Eton Főiskolára, mert a szereplők közül csak mi ketten nem jártunk magániskolába. Igazi betekintés volt ez egy olyan világba, amiről még csak nem is sejtettem, hogy létezik.
Forrás: The Guardian
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése