Sam Claflin interjú részletek

A GQ-s fotósorozat után még a Vulture-ban és Nylon magazinban is megjelent egy-egy Sam Claflin interjú. Ezek csak részben szólnak Az Éhezők Viadaláról, így a két interjúból rakok össze egy bejegyzést. 

Hogy kerültél Az Éhezők Viadala fedélzetére?

Egy nagyszabású meghallgatási folyamaton keresztül. Tudomásom szerint sokakat meghallgattak és hosszú szereplőválogatási folyamat zajlott. Az első meghallgatásom után három hónapig vártam lélegzet visszafojtva anélkül, hogy bármit is hallottam volna az egészről. Végül aztán visszahívtak, újra meghallgattak és valami okból kifolyólag engem választottak. Finoman szólva is meglepő volt a dolog. 

Milyen volt Jennifer Lawrence-szel dolgozni?

Fantasztikus. Az egész forgatás csodálatos élmény volt: a kezdetektől fogva minden várakozáson felüli volt, azonnal befogadtak és a család tagjává váltam. Jennifer és mindenki tárt karokkal fogadott. A forgatás folyamata is hosszú volt, de olyan, mintha egy pillanat alatt elsuhant volna. Aztán visszatértünk a Kiválasztott 1. és 2. részének forgatására, amelyeket egymás után vettük fel. Számomra egy kicsit ez most más volt, mert volt, hogy ott voltam a forgatáson egy hétig, majd két hétig távol voltam, aztán vissza mentem dolgozni három napra, majd eltűntem megint négy hétre. De nagyon, nagyon tömény volt. Ugyanakkor nagyon jól éreztük magunkat a forgatáson. Mindannyian nagyon komolyan vettük a dolgunkat és igyekeztünk profin csinálni, úgy hogy közben jól érezzük magunkat és szórakoztassuk egymást. Egyetlen pillanatra sem unatkoztunk.

Hatalmas Hollywood-i forgatásokon veszel részt, amelyek nyilvánvalóan különböznek a The Riot Club-étól. Mik a főbb különbségek, nem csak a független- és a stúdiófilmek, hanem az amerikai és a brit filmek között?

(nevet) Hát, ez kényes kérdés. Szerintem először is a kultúra az, ami nagyon más. És a kaja is nagyon más a forgatásokon. Amerikai filmekben csak olyan nagy kaliberűekben szerepeltem, mint Az Éhezők Viadala és A Karib Tenger Kalózai, amelyek rendkívül nyomasztóak, mégis hihetetlen élményt nyújtanak. Úgy kezelik az embert, mintha ő lenne a király, rengeteg ember van a forgatásokon, sok minden zajlik egyszerre, és az ember úgy érzi, ő is része valaminek. Ugyanakkor olyan sok ember van egy ilyen helyen, hogy úgy érzed, mintha csak egy kis fogaskerék lennél a gépezetben. Az igazság az, hogy az ember ilyenkor csak egy apró része valami nagy dolognak. És nyilvánvalóan egy ilyen kis filmben, mint a The Riot Club, minden sokkal bensőségesebb. Mindenki kicsit jobban bele akar nyúlni az egészbe, mint egy nagy produkció esetén. Szerintem mindenki egy kicsit többet is tesz hozzá az egészhez.

És mikor nagyobb a tét, ha főszerepet alakítasz egy kisebb filmben vagy amikor egy kisebb szereped van egy nagyobb kaliberűben?

Ez a produkciótól is függ. Ami engem illet, amikor belekerültem az Éhezők Viadalába, tudtam, hogy olyan sikeres lesz, mint az első rész. Ugyanakkor sokkal nagyobb nyomás alatt játszottam a szerepet, mert sok rajongó szerint nem voltam alkalmas a szerepre. (nevet)

És hogyan tetted túl magad ezen és miképp sikerült túlszárnyalnod a várakozásaikat?

A lényeg, hogy nem szabad ezen túl sokat agyalni. Nem én követtem el a hibát, hogy magamnak adtam a szerepet és ugyanezek az emberek választották ki Jennifer Lawrence-t is Katniss szerepére, aki kezdetben szintén sok negatív visszajelzést kapott, amikor megkapta a szerepet. A rajongók fele kételkedett bennem, de ez csak arra ösztönzött, hogy még keményebben dolgozzak. Szerintem ez a válasz a kérdésre.

Forrás: Nylon

Biztosan őrületes élmény volt az Éhezők Viadalán dolgozni.

Igen, mondhatjuk. Ne érts félre, mindkét világot egyformán szeretem különböző okokból, de még csak össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Teljesen más színészi kvalitásokat igényel, gondolok itt pusztán arra, hogy amikor Az Éhezők Viadalán dolgoztam, egész nap az foglalkoztatott leginkább, hogy hogy nézek ki. (nevet) Elmegyek a konditerembe, akkor jól nézek ki, mindent megteszek érte, úgyhogy nem hagyom, hogy bárki is lelombozzon. Míg a The Riot Club esetében ez egyáltalán nem érdekelt. De szerintem ez a karaktereken is múlik, mert Finnick odafigyel arra, hogy jól nézzen ki, míg Alistair nem igazán. Ők nagyon, nagyon különbözőek, de mindkettejüket egyformán szeretem, és nagyon szomorú vagyok, amiért mindkét filmnek vége lassan. 

Vittél haza valamit az Éhezők Viadala forgatásáról?

Nem. Istenem, dehogy! Azt mondták, küldenek majd nekem egy szigonyt, de azt sem tudom, mit kezdek vele, ha majd megérkezik. 

Értem. Akkor Finnick szigonya egyszer majd lakásod dísze lehet?

Igen. Valószínűleg betenném a sarokba a seprű mellé. [LoooL, Sam, imádlak :D]

Forrás: Vulture