Olvassuk újra a Kiválasztottat! - 19. fejezet

Peeta megérkezése után folytatódnak a Sztár Osztag hétköznapjai a Kapitóliumban. Nem túl egyhangúan. A fejezet spoileres, aki még nem olvasta a kötetet, az csak annak tudatában olvasson tovább, hogy a cselekményei sorsdöntő részleteiről is információt szerezhet. Ezzel együtt az összefoglaló nem helyettesíti a könyvélményt, nem is célja az.

Peeta megérkezése után Katniss és Boggs azt firtatják, Coin vajon miért szeretné holtan látni Katnisst.

"– Miért pont most akar Coin megöletni? – kérdezem.
– Tagadja, hogy ilyen szándékai lennének – feleli Boggs.
[...]
– Elmondom, amit tudok. Az elnök nem kedvel téged. Soha nem is kedvelt. Peetát akarta kimenekíteni az arénából, de senki sem támogatta az elképzeléseit. A helyzet még rosszabbra fordult, amikor belekényszerítetted, hogy a többi győztes kapjon büntetőjogi mentességet. Még ezt is el lehetne nézni, figyelembe véve, hogy milyen remekül megoldottad a rád bízott feladatot.
– Akkor meg mi van? – kérdezem.
– Valamikor, a nem túl távoli jövőben, véget fog érni ez a háború. Akkor új vezetőt kell választani – feleli Boggs.
[...]
Vajon Coin mellé fogsz állni? Vagy valaki mást fogsz támogatni?
– Nem tudom. Ezen még nem gondolkodtam.
– Ha erre a kérdésre nem Coin az egyetlen és azonnali válaszod, akkor fenyegetést jelentesz számára. 
[...]
– Ezért úgy döntött, megölet, hogy elhallgattasson. – Abban a pillanatban, ahogy ezeket a szavakat kimondom, tudom, hogy igazak."


A vacsora során Katniss és Gale között is felvetődik a téma, ami megint kicsit visszahozza a régi Katniss-Gale vadászhangulatot.

"– Akarod, hogy kinyírjam? – kérdezi kertelés nélkül.
– Akkor tuti, hogy mindkettőnket hazaküldenek – mondom. Annak ellenére, hogy nagyon haragszom Peetára, Gale ajánlata elég durván hangzik.
– Inkább majd megoldom valahogy.
– Úgy érted, inkább lelépsz? Egy szál térképpel, meg esetleg a Holóval, ha sikerül megkaparintanod? [...] 
– Ugye, nem akarsz nélkülem távozni? – kérdezi.
[..]
– Mint katonatársad azt javaslom, inkább maradj az osztagoddal. De megfékezni úgysem tudlak, nem igaz?
– De nem ám! – vigyorog Gale."

Miután Katniss végig utálatosan viselkedik Peetával, egykori mentoruk, Haymitch felnyitja a szemét.

"Ha a Kapitólium történetesen téged ejt fogságba s térít el, és te próbáltad volna megölni Peetát, szerinted ő is így viselkedne veled? – szegezi nekem a kérdést Haymitch.
Elhallgatok. Nem, Peeta nem így viselkedne. Egyáltalán nem így viselkedne velem. Mindent megtenne, hogy visszahozzon. Nem rekesztene ki, nem hagyna cserben, nem viselkedne ellenségesen minden alkalommal, amikor találkoznánk."

Később aztán ennek megfelelően Katniss is elhatározza, hogy inkább segíteni próbál a fiúnak, aki ismét meg akarja bántani. Katniss azonban ezt most hárítani tudja.

"– Szövetséges – ismétli Peeta lassan, ízlelgetve a szót. – Barát. Szerető. Győztes. Ellenség. Menyasszony. Célpont. Mutáns. Szomszéd. Vadász. Kiválasztott. Szövetséges. Egy újabb szóval gyarapodik a lista, amivel megpróbállak meghatározni téged."

Ekkor találja ki Jackson (tuti, hogy a filmben más lesz az értelmi szerző, nehogy már egy ilyen fontos momentumot egy mellékszereplő kapjon alapon) az Igaz vagy nem igaz "játékot". Ez kicsit oldja a feszültséget.

"Néhány perccel négy előtt Peeta megint odafordul hozzám:
– A kedvenc színed a... zöld?
– Igen – vágom rá, aztán eszembe jut még valami. – Neked meg a narancssárga.
– A narancssárga? – kétkedik Peeta.
– Nem az élénk, hanem a halvány narancssárga. Mint a lemenő nap fénye – mondom. – Legalábbis egyszer ezt mondtad nekem.
– Ó! – sóhajt, aztán egy pillanatra becsukja a szemét, talán hogy felidézze a naplementét, majd bólint, és ezt mondja: – Köszönöm.
De most már nincs megállás. Mondom tovább.
– Festő vagy. És pék. Szeretsz nyitott ablaknál aludni. Cukor nélkül iszod a teát. És mindig dupla csomót kötsz a cipőfűződre."



Persze nem mindig ilyen felemelő ez az emlékfelidézés. Másnap például bevetés előtt egy másik emléket idéz fel Peeta:

Darius és Lavinia
Nikola Tumblr

"– Ugye, te Avox vagy? Abból gondolom, ahogyan nyelsz. Két Avoxszal is együtt raboskodtam a Kapitóliumban. Dariusszal és Laviniával, de az őrök csak úgy hívták őket, hogy „a vörös hajúak”. A szolgáink voltak a Kiképzőközpontban, ezért aztán őket is lecsukták. Végig kellett néznem, ahogyan
halálra kínozzák mindkettőjüket. Laviniának szerencséje volt. Túl sok áramot vezettek a testébe, és azonnal meghalt. Dariust viszont napokig kínozták: megverték és megcsonkították. Egyfolytában kérdésekkel bombázták, de persze nem tudott válaszolni, csak állati hangon hörgött. Az a helyzet, hogy nem is akartak kiszedni belőle semmit. Csak azt akarták, hogy nézzem végig a kivégzését.
Peeta úgy néz ránk, mintha választ várna, de mi csak döbbenten bámulunk. Végül aztán ő töri meg a csendet:
– Igaz vagy nem igaz? – Amikor nem válaszol senki, még idegesebb lesz. – Igaz vagy nem igaz?! – követeli a választ.
– Igaz – feleli Boggs. – Legalábbis legjobb tudomásom szerint... igaz."




A "bevetés" során az osztagnak a Kapitólium podokkal, csapdákkal teli egyik utcáján kell végighaladnia, a podok deaktiválásával, miközben a tévéstáb rögzíti őket. Ebből az anyagból is propagandafilm készülne. A felvétel során azonban váratlan dolog történik, amely megpecsételi a továbbiak sorsát is.

Forgatási kép a bevetésre indulásról - via PanemPropaganda Tumblr

"Tisztában vagyunk vele, hogy ezt itt most nagyon komolyan kellene vennünk, de valahogy olyan nevetséges az egész. Főleg miután kiderült, hogy nem én vagyok legtehetségtelenebb színész a csapatban. De még mennyire, hogy nem! Majd' megszakadunk a röhögéstől, amikor Mitchellre kerül a sor, hogy eljátssza, mennyire kétségbe van esve. A fogát vicsorgatja, az orrlyuka kitágul. Végül Boggsnak kell rendreutasítania bennünket.
– Kapjátok össze magatokat, 451-esek! – dörren ránk. De azért halvány mosoly bujkál az ajkán, amikor újraellenőrzi a következő podot. Megpróbálja úgy elhelyezni a Holót. hogy a lehető legtöbb fény essen rá a füstös levegőben. Még mindig felénk néz, amikor hátralép az egyik narancssárga útburkoló kőre, és működésbe hozza a bombát, ami leszakítja mindkét lábát."

Az idézetek Suzanne Collins: A Kiválasztott című regényéből származnak.