Majdnem örömünnepet rendeztem, hogy tádám, ez az első és egyetlen Mahershala Ali interjú az oldalon, de aztán utánabogarászva láttam, hogy volt már egy nyúlfarknyi még tavasszal, aztán a Kiválasztott promó során is hallottuk már beszélni. Most az IndieWire interjúját fordítom, amelynek nagyobb része A Kiválasztottal kapcsolatos.
Először is szeretnék gratulálni a sikereidhez. Hosszú ideje nézem a Kártyavárat, és - ahogyan az amerikaiak döntő többsége - én magam is megszállottja vagyok Az Éhezők Viadalának. Kezdésként azt szeretném megkérdezni, miképp készültél fel Boggs szerepére? A 2013-as Emmyn azt nyilatkoztad, hogy azon dolgozol, hogy a lehető legjobban megértsd az általad alakított karaktereket. Boggs világéletében a föld alatt élt. Hogyan készültél fel a szerep életre keltésére?
Az egyik első dolog, amit szerettem volna, hogy másképp érezzem magam a bőrömben. A külsőmön nem változtathattam, hiszen a Kártyavárat is akkortájt fejeztük be, szóval nem növeszthettem szakállat, nem növeszthettem meg a hajamat vagy valami hasonló, amit ideális esetben szerettem volna. Ugyanakkor úgy éreztem, illett is volna a karakterhez. Tehát a legtöbb, amit tehettem, hogy elkezdtem súlyt emelni. Az elmúlt években karcsúsítottam inkább, hogy sokkal inkább egy öltönyös üzletembernek látsszak a Kártyavárban. Most azonban úgy gondoltam, érdemes lenne felszednem úgy három kilót, ehhez pedig kondiztam egy keveset. Ezen kívül pedig munkába menet során változtattam meg a körülményeimet hangilag legalábbis. Volt néhány lemez, amelyeket a lakókocsimban hallgattam, és amelyek gondolatban a 13. körzetbe repítettek. Így többek között a Tical című Method Man lemezét hallgattam, amely valamikor '94-'95 környékén jelent meg, és számomra megfelelő darab volt, ami a 13. körzetre emlékeztetett ott és akkor. Aztán építkeztem. Minden karakterem esetén végiggondolom, honnan is származhatott. Gyakorlatilag megteremtem magamnak a saját történetemet. Mi történhetett a szüleivel, élnek-e még? Van-e családja, gyerekei? Átlátja-e a dolgokat vagy sem? Ezeknek a szellemi feladatoknak a célja, hogy minél inkább jelen legyek a szerepben és hogy kialakítsak egy olyasfajta igazságot, amelybe a közönség majd bele tudja élni magát.
Szerintem ez csodálatos. Arra lennék kíváncsi, hogy tekintve, hogy Boggs mindig is a föld alatt élt, hogyan képzeli a szabad Panem világát? Mit jelent ez számára? El tudtad képzelni, milyen lenne a távoli jövője?
Én úgy vélem, együtt éreztem Boggs-zal, azt tartottam valóságnak, amit közel éreztem magamhoz; ez pedig az az elképzelés volt, hogy ő vélhetően soha nem élne a föld felett. Tudván, hogy közeleg a lázadás és szülei is a föld alatt éltek és haltak. Negyven éves vagyok és Boggs is ekörül lehet, szóval elképzeltem, milyen lehet a föld alatt születni és felnőni, ott élni 4 éven át úgy, hogy azelőtt a szüleid is így éltek. Szóval a föld fölötti élet számára nem valóságos. Ahogyan Nagypapám is mindössze egyetlen sötétbőrű elnököt látott csak, mielőtt meghalt. Ez olyasmi, amit világ életében szeretett volna, hogy valóra váljon, de vajon tényleg számított rá, hogy egyszer majd megtörténik? Szóval bizonyos tekintetben ez ugyanaz, mint amikor az ember küzd valamiért, reménykedik valamiben, megpróbálja valóságnak tekinteni és megharcol a szabadságáért. Szóval azon kaptam magam, hogy én is reménykedek, csak épp nem volt szükséges tudnom, hogy miben. Szóval sokkal inkább úgy élek, hogy hiszek abban, hogy meghalok az adott ügyért való harc során.
Akkor Boggs hű katona?
Igen, szóval, ha túlélem, az nagyon jó! De alig várom, hogy meghaljak az ügyért való csatában! Amit ő előre tudott és ami abból következik, ahonnan származik.
Az Éhezők Viadala 1. rész egy különösképp sötét film, sokkal sötétebb, mint az első két rész. A film hangulata hatással volt a forgatás hangulatára?
Ha így is volt, nekem nem tűnt fel. Nevettünk a felvételek között, kirobbanóan jó hangulatban töltöttük az időt. Ami számomra igazán lenyűgöző volt, látni Jennifert, aki egy nagyon fiatal és dinamikus színésznő, aki mindvégig poénkodott és nevetgélt, majd amikor Francis szólt, hogy "Felvétel!", azonnal váltott és pontosan olyan volt, amilyennek lennie kellett, hogy elmesélhesse Katniss történetét. Ez újdonság volt számomra. Sosem történt még velem olyan, hogy ennyit nevettünk és lazultunk volna egy forgatáson. És ez nem illett mindegyik film hangulatához, de ezeknek a dolgaiknak köszönhetően egy igazán összetartó csapat alakult ki. Az elejétől a végéig mindenki pörgött, és ezáltal nagyon bulis volt a forgatás. És szerintem erre szükség is volt, tekintve, hogy a téma nagyon nehéz, és itt igen sötétté válik a trilógia. Mi pedig nyolc hónapot töltöttünk együtt nap mint nap. Az embernek jól kell éreznie magát és mi így tettünk minden egyes nap.
Forrás: IndieWire
Az egyik első dolog, amit szerettem volna, hogy másképp érezzem magam a bőrömben. A külsőmön nem változtathattam, hiszen a Kártyavárat is akkortájt fejeztük be, szóval nem növeszthettem szakállat, nem növeszthettem meg a hajamat vagy valami hasonló, amit ideális esetben szerettem volna. Ugyanakkor úgy éreztem, illett is volna a karakterhez. Tehát a legtöbb, amit tehettem, hogy elkezdtem súlyt emelni. Az elmúlt években karcsúsítottam inkább, hogy sokkal inkább egy öltönyös üzletembernek látsszak a Kártyavárban. Most azonban úgy gondoltam, érdemes lenne felszednem úgy három kilót, ehhez pedig kondiztam egy keveset. Ezen kívül pedig munkába menet során változtattam meg a körülményeimet hangilag legalábbis. Volt néhány lemez, amelyeket a lakókocsimban hallgattam, és amelyek gondolatban a 13. körzetbe repítettek. Így többek között a Tical című Method Man lemezét hallgattam, amely valamikor '94-'95 környékén jelent meg, és számomra megfelelő darab volt, ami a 13. körzetre emlékeztetett ott és akkor. Aztán építkeztem. Minden karakterem esetén végiggondolom, honnan is származhatott. Gyakorlatilag megteremtem magamnak a saját történetemet. Mi történhetett a szüleivel, élnek-e még? Van-e családja, gyerekei? Átlátja-e a dolgokat vagy sem? Ezeknek a szellemi feladatoknak a célja, hogy minél inkább jelen legyek a szerepben és hogy kialakítsak egy olyasfajta igazságot, amelybe a közönség majd bele tudja élni magát.
Én úgy vélem, együtt éreztem Boggs-zal, azt tartottam valóságnak, amit közel éreztem magamhoz; ez pedig az az elképzelés volt, hogy ő vélhetően soha nem élne a föld felett. Tudván, hogy közeleg a lázadás és szülei is a föld alatt éltek és haltak. Negyven éves vagyok és Boggs is ekörül lehet, szóval elképzeltem, milyen lehet a föld alatt születni és felnőni, ott élni 4 éven át úgy, hogy azelőtt a szüleid is így éltek. Szóval a föld fölötti élet számára nem valóságos. Ahogyan Nagypapám is mindössze egyetlen sötétbőrű elnököt látott csak, mielőtt meghalt. Ez olyasmi, amit világ életében szeretett volna, hogy valóra váljon, de vajon tényleg számított rá, hogy egyszer majd megtörténik? Szóval bizonyos tekintetben ez ugyanaz, mint amikor az ember küzd valamiért, reménykedik valamiben, megpróbálja valóságnak tekinteni és megharcol a szabadságáért. Szóval azon kaptam magam, hogy én is reménykedek, csak épp nem volt szükséges tudnom, hogy miben. Szóval sokkal inkább úgy élek, hogy hiszek abban, hogy meghalok az adott ügyért való harc során.
Akkor Boggs hű katona?
Igen, szóval, ha túlélem, az nagyon jó! De alig várom, hogy meghaljak az ügyért való csatában! Amit ő előre tudott és ami abból következik, ahonnan származik.
Az Éhezők Viadala 1. rész egy különösképp sötét film, sokkal sötétebb, mint az első két rész. A film hangulata hatással volt a forgatás hangulatára?
Ha így is volt, nekem nem tűnt fel. Nevettünk a felvételek között, kirobbanóan jó hangulatban töltöttük az időt. Ami számomra igazán lenyűgöző volt, látni Jennifert, aki egy nagyon fiatal és dinamikus színésznő, aki mindvégig poénkodott és nevetgélt, majd amikor Francis szólt, hogy "Felvétel!", azonnal váltott és pontosan olyan volt, amilyennek lennie kellett, hogy elmesélhesse Katniss történetét. Ez újdonság volt számomra. Sosem történt még velem olyan, hogy ennyit nevettünk és lazultunk volna egy forgatáson. És ez nem illett mindegyik film hangulatához, de ezeknek a dolgaiknak köszönhetően egy igazán összetartó csapat alakult ki. Az elejétől a végéig mindenki pörgött, és ezáltal nagyon bulis volt a forgatás. És szerintem erre szükség is volt, tekintve, hogy a téma nagyon nehéz, és itt igen sötétté válik a trilógia. Mi pedig nyolc hónapot töltöttünk együtt nap mint nap. Az embernek jól kell éreznie magát és mi így tettünk minden egyes nap.
Forrás: IndieWire
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése