Még összeesküvés elméleteket is gyártottak arról, hogy amikor Lawrence megbotlott saját lábában az Oscar díjkiosztóján, annak is az volt a célja, hogy még hitelesebb maradhasson. Még Jared Leto is azt mondta, túlságosan is átlátszó volt.
- Tudom. - mondja Lawrence a második botlásáról. - Próbálok helyesen cselekedni, integetek a rajongóknak, próbálok kedves lenni, erre ott egy forgalmi akadály. Másodjára már csak nevettem az egészen, de belül azt gondoltam, "Ezt elcseszted. Most már tutira azt fogják hinni, hogy rájátszol." Jared Leto helyében én is ezt gondolnám. De hidd el, ha terveztem volna, akkor a Golden Globe-on vagy a SAG díjátadó gáláján csinálom, nem pedig az Oscaron kétszer egymás után. Láttam a Homeland: A Belső Ellenséget - én annál cselesebb vagyok!
- Őszintén szólva, a legtöbbet igyekszem kihozni magamból. - folytatja. - De ha az emberek gyűlölni akarnak, én vagyok a főnök. Bármennyire is utáljanak, én tíz lépéssel előttük járok.
Lawrence, aki megnyerte a Legjobb Színésznő Oscar-díját a Napos Oldalban való alakításáért, döbbenettel nézte, amikor egy tündéres, hercegnős, gonosz boszorkás meseegyvelegben egymás ellen uszították őt és Anne Hathaway-t, aki a 2013-as Oscar díjátadón a Legjobb Mellékszereplő Színésznő díját nyerte el a Nyomorultakban való szerepléséért.
- Úgy éreztem, ez nagyon gáz. - mondja Lawrence. - Olyan, mintha az ember a számítógépe mögül pocskondiázná a másikat. Basszák meg!
Lawrence többnyire kerüli az internetet, havonta egyszer azonban kivételt tesz, amikor ráguglizik önmagára.
- Olyan leszek, mint azokban a napokban, rám tör a sírós hangulat. - magyarázza. - Igazából ezen interjú végeztével is az lesz az első dolgom, hogy rákeressek a "Jennifer Lawrence ellenhatás" kifejezésre. - Nincs fenn Twitteren sem, hozzátéve: - A barátom fenn van. Néha eszembe jutnak dolgok, amiket szerintem ki kellene írnia, például, hogy "Hagyjuk kihalni a pandákat!" - már csak hogy idegesítsük az embereket - de ő azt mondja, "Nem." Soha nem támogatja, hogy elképzeléseimet megosszuk a Twitterén.
Őszintén megvallva egy komolyabb panda gyűlölet körülbelül épp annyira valószínű, mint egy Jennifer Lawrence elleni hullám. Különben is, Lawrence nem csupán a vörös szőnyegen való bohóckodásáról és furcsa szabadszájúságáról ismert, hanem kivételes tehetségéről is.
Lawrence Kentucky-ban, Louisville külvárosában nőtt fel két bátyja társaságában. Édesanyja, Karen nyári tábort vezetett, apja, Gary vállalkozóként dolgozott. Meglehetősen idillikus gyerekkora volt, mondja, így felmerül a kérdés, honnan merítette a Hallgatás törvénye Ree Dollyjának, az Éhezők Viadala Katniss Everdeen-jének és az Amerikai Botrány Rosalyn Rosenfeld-jének kőkemény határozottságát.
- Ennek semmi köze az életemhez - mondja. - Ez csak a beleérzőképességen múlik. Már gyerekkoromban nagyon elérzékenyültem, ha valami szívszorító történetet hallottam.
Lawrence-ék templomba jártak és áldást mondtak evés előtt.
- Nagyon vallásosan nevelkedtem. - mondja Lawrence. - Aztán elengedtem mindent, amit tanítottak, és csak azt tartottam meg, amiről úgy éreztem, jó nekem. Épp, hogy felnőttem, hogy úgy mondjam, kinőttem ezekből. Nem tudom, kinek a hite igaz vagy sem, szóval én egyszerűen mindenben hiszek és semmiben sem. - Ami nem jelenti azt, hogy teljesen elfordult Istentől. - Amikor aggódom valakiért, például amikor Nick vagy valamelyik családtagom repülőn ül, mindig imádkozom. Egyszerűen jobban érzem magam attól, ha megkérhetek valakit - legyen az Isten, az univerzum vagy Allah - hogy vigyázzon rájuk.
Bizonyos módon, vallja be, a hírnév megnehezíti, hogy ugyanaz az ember maradjon, akinek nevelték.
- Sokkal zárkózottabb vagyok és őszintén szólva valószínűleg durva is. - ismeri el. - Úgy értem, Kentuckyból származom. Korábban nagyon személyes voltam, szemkontaktust tartottam és rámosolyogtam az emberekre, most pedig inkább lehajtom a fejem. Amikor vacsorázom valahol és egyik ember a másik után szakít félbe, hogy képet készítsen velem, akkor úgy érzem, én nem tudok így élni.
Középiskolás korában Lawrence rejtélyes hasi fájdalmakra panaszkodott, amelyet az orvosok végül a stressznek tudtak be.
- Társadalmi szempontból ez nagyon kemény. - mondja a kamasz évekről. - Ott vannak az ember kortársai, akik ítélkeznek felette, az ember soha nem elég vagány, nem a megfelelő ruhát veszi fel, nem azt mondja, amit kell. Az ember nem tud elbújni a középiskola, a gimnázium elől. Mindig van valaki, aki lekurváz, mert elmentél pasizni péntek este, vagy te vagy a bunkó, mert nem hívtál vissza valakit, mert neked is megvan a saját életed. Én azt szeretném, ha mindenki szeretne, de ki ne akarná ugyanezt? De ha nem szeretik az embert, tovább kell lépni. Aztán felnősz, híressé válsz, és ugyanezt megkapod milliószorosan.
Valóban tavaly év végén az Éhezők Viadala: Futótűz sajtókörútja során a fájdalom visszatért, arra sarkallva Lawrence-t, hogy mondjon le néhány TV-s megjelenést.
- Annyira kikészültem, hogy sírva hívtam fel a sajtósomat. Le kellett mondanom Chelsea Handlert. Rettegve szálltam fel a New York-i gépre, attól tartottam, hogy van egy vérző fekélyem. Elmentem a kórházba. Volt egy kis vér a hasamban, de azt mondták, nincs miért aggódnom. Mire én: "Tényleg? Mert én igenis aggódom."
Amikor eljutott New Yorkba, pánikrohamok kezdték gyötörni.
- Feküdtem az ágyban, kapcsolagattam a TV csatornák között, és megláttam magam néhány interjúban, és olyan hirtelenséggel tört rám a felismerés, mintha elütött volna a vonat - rájöttem, milyen sok ember néz, mennyien hallgatnak, hány vélemény van rólam. Azt hittem, szívrohamot kapok. Az egyetlen, amit tehetek, hogy keményen dolgozok, kihozom magamból a maximumot és önmagam maradok, leginkább azért, mert nincs más választásom. Aztán eljutok a szorongásnak egy olyan pontjára, amikor úgy érzem, az egész kicsúszik a kezemből.
Végül jobban lett - az álfekélyéről egy nyers anekdotát is előadott Letterman showjában - ám az élmény meggyőzte arról, hogy túl keményen dolgozik. Miután befejezték a Kiválasztott 1. és 2. részének forgatását, megfogadja, hogy szünetet tart, ha nem is egy teljes évnyit, ahogyan azt Harvey Weinstein nem olyan rég bejelentette, amellyel világméretű pánikot okozott. Hogy pontosak legyünk: Lawrence egy évnyi pihenőre vágyik, "bármilyen hosszúnak is tűnjön.", mondja. "De lehet, csak néhány hónap lesz belőle."
Ennek az időnek egy részét a Kiválasztott rendezője mellett tölti majd a vágószobában, hogy kitanulja a szakmát. A színésznő nagyon szeretne mielőbb rendezni is, szóval megkérte a férfit, hogy segítsen neki az alapokban. Reméli, lassan gyökeret is ereszt. Miután éveket töltött el azzal, hogy egyik szállodai lakosztályból a másikba költözzön, Lawrence lakásvadászatba is kezd. Valószínűleg Los Angelesben fog lehorgonyozni, mondja.
- Béreltem egy lakást tavaly a Hills-ben, és élveztem, hogy le tudok nézni mindenre. Jobban éreztem ott magam, távol mindentől.
A környék persze hemzseg a paparazziktól. Azt javasoljuk, óvatosan közelítsenek. Lawrence-nek még mindig megvan Katniss íja.
- Álmodtam erről - vallja be azzal kapcsolatban, hogy azokat veszi célba, akik fájdalmat okoznak neki. - Valami ilyesmit képzelek el, amikor a célbalövést gyakorlom.
Elképzelve egy zaklatót, megfeszíti képzeletbeli íját, rögzíti tekintetét, majd elereszti a nyilat.
VÁLOGATOTT IDÉZETEK:
Az őszinteségéről: Ez nem úgy megy, hogy akkor én most lázadni akarok, ki akarok törni. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem gondolom végig előtte, amit mondani vagy tenni szeretnék.
Életszerű filmes karaktereiről: Mutass valakit, aki annyira készen van, hogy képes ágyba bújni anélkül, hogy arcot és fogat mosna, és máris elvállalom. Mutass valakit, aki csak a vádliját borotválja, de a combját nem.
Philip Seymour Hoffman haláláról: Keményen dolgozom, hogy elfelejtsem azt a napot. Nagyon szar. Amikor az ember elveszít egy barátot, olyat, akit tényleg szeretett, és aki megnevettette, olyan sokáig tart, mire fel tudja dolgozni.
A barátságról: Nem bízom meg az olyan lányokban, akiknek nincs barátnőjük. Nekem van néhány igazán közeli barátnőm, bár ők olyanok, mint én: olyan lányok, akik szívesen esznek és fogalmuk sincs a divatról.
Azokról a pletykákról, melyek szerint féltékeny Kristen Stewart-ra, aki a közlegő romantikus scifiben, az Equals-ban alakítja Nicholas Hoult partnerét: Olvastam valami ilyesmit az egyik magazinban, mire gondoltam is, hogy ez milyen vicces, mert Kristennel barátságban vagyunk. Küldtem is neki sms-ben a cikkről egy képet, mondván, "Csak, hogy tudd, ez tényleg igaz!"
Arról, hogy Lupita Nyong’o-val együtt voltak jelölve a 2014-es Legjobb Női Mellékszereplő Oscar-díjára: Nagyon boldog voltam, én is Lupitára szavaztam volna. Olyan szép, amikor az ember látja, hogy valami jó történik egy olyasvalakivel, aki ezt teljesen meg is érdemli.
Titkos összetevő: Hogyan készül fel egy mindig elfoglalt színésznő arra, hogy hétfőn hajnali 4-kor meg kell jelennie a forgatáson? Előtte ma este megiszom egy üveg vörösbort. - viccelődött.
Vigyázat, spoiler: Akik nem kíváncsiak bennfentes Kiválasztott infóra, azok most ne olvassanak tovább: Az elmúlt két hétben egy csatornában rohangáltam fel-alá.
Forrás: Marie Claire via PanemPropaganda
- Őszintén szólva, a legtöbbet igyekszem kihozni magamból. - folytatja. - De ha az emberek gyűlölni akarnak, én vagyok a főnök. Bármennyire is utáljanak, én tíz lépéssel előttük járok.
Lawrence, aki megnyerte a Legjobb Színésznő Oscar-díját a Napos Oldalban való alakításáért, döbbenettel nézte, amikor egy tündéres, hercegnős, gonosz boszorkás meseegyvelegben egymás ellen uszították őt és Anne Hathaway-t, aki a 2013-as Oscar díjátadón a Legjobb Mellékszereplő Színésznő díját nyerte el a Nyomorultakban való szerepléséért.
- Úgy éreztem, ez nagyon gáz. - mondja Lawrence. - Olyan, mintha az ember a számítógépe mögül pocskondiázná a másikat. Basszák meg!
Lawrence többnyire kerüli az internetet, havonta egyszer azonban kivételt tesz, amikor ráguglizik önmagára.
- Olyan leszek, mint azokban a napokban, rám tör a sírós hangulat. - magyarázza. - Igazából ezen interjú végeztével is az lesz az első dolgom, hogy rákeressek a "Jennifer Lawrence ellenhatás" kifejezésre. - Nincs fenn Twitteren sem, hozzátéve: - A barátom fenn van. Néha eszembe jutnak dolgok, amiket szerintem ki kellene írnia, például, hogy "Hagyjuk kihalni a pandákat!" - már csak hogy idegesítsük az embereket - de ő azt mondja, "Nem." Soha nem támogatja, hogy elképzeléseimet megosszuk a Twitterén.
Őszintén megvallva egy komolyabb panda gyűlölet körülbelül épp annyira valószínű, mint egy Jennifer Lawrence elleni hullám. Különben is, Lawrence nem csupán a vörös szőnyegen való bohóckodásáról és furcsa szabadszájúságáról ismert, hanem kivételes tehetségéről is.
Lawrence Kentucky-ban, Louisville külvárosában nőtt fel két bátyja társaságában. Édesanyja, Karen nyári tábort vezetett, apja, Gary vállalkozóként dolgozott. Meglehetősen idillikus gyerekkora volt, mondja, így felmerül a kérdés, honnan merítette a Hallgatás törvénye Ree Dollyjának, az Éhezők Viadala Katniss Everdeen-jének és az Amerikai Botrány Rosalyn Rosenfeld-jének kőkemény határozottságát.
- Ennek semmi köze az életemhez - mondja. - Ez csak a beleérzőképességen múlik. Már gyerekkoromban nagyon elérzékenyültem, ha valami szívszorító történetet hallottam.
Lawrence-ék templomba jártak és áldást mondtak evés előtt.
- Nagyon vallásosan nevelkedtem. - mondja Lawrence. - Aztán elengedtem mindent, amit tanítottak, és csak azt tartottam meg, amiről úgy éreztem, jó nekem. Épp, hogy felnőttem, hogy úgy mondjam, kinőttem ezekből. Nem tudom, kinek a hite igaz vagy sem, szóval én egyszerűen mindenben hiszek és semmiben sem. - Ami nem jelenti azt, hogy teljesen elfordult Istentől. - Amikor aggódom valakiért, például amikor Nick vagy valamelyik családtagom repülőn ül, mindig imádkozom. Egyszerűen jobban érzem magam attól, ha megkérhetek valakit - legyen az Isten, az univerzum vagy Allah - hogy vigyázzon rájuk.
Bizonyos módon, vallja be, a hírnév megnehezíti, hogy ugyanaz az ember maradjon, akinek nevelték.
- Sokkal zárkózottabb vagyok és őszintén szólva valószínűleg durva is. - ismeri el. - Úgy értem, Kentuckyból származom. Korábban nagyon személyes voltam, szemkontaktust tartottam és rámosolyogtam az emberekre, most pedig inkább lehajtom a fejem. Amikor vacsorázom valahol és egyik ember a másik után szakít félbe, hogy képet készítsen velem, akkor úgy érzem, én nem tudok így élni.
Középiskolás korában Lawrence rejtélyes hasi fájdalmakra panaszkodott, amelyet az orvosok végül a stressznek tudtak be.
- Társadalmi szempontból ez nagyon kemény. - mondja a kamasz évekről. - Ott vannak az ember kortársai, akik ítélkeznek felette, az ember soha nem elég vagány, nem a megfelelő ruhát veszi fel, nem azt mondja, amit kell. Az ember nem tud elbújni a középiskola, a gimnázium elől. Mindig van valaki, aki lekurváz, mert elmentél pasizni péntek este, vagy te vagy a bunkó, mert nem hívtál vissza valakit, mert neked is megvan a saját életed. Én azt szeretném, ha mindenki szeretne, de ki ne akarná ugyanezt? De ha nem szeretik az embert, tovább kell lépni. Aztán felnősz, híressé válsz, és ugyanezt megkapod milliószorosan.
Valóban tavaly év végén az Éhezők Viadala: Futótűz sajtókörútja során a fájdalom visszatért, arra sarkallva Lawrence-t, hogy mondjon le néhány TV-s megjelenést.
- Annyira kikészültem, hogy sírva hívtam fel a sajtósomat. Le kellett mondanom Chelsea Handlert. Rettegve szálltam fel a New York-i gépre, attól tartottam, hogy van egy vérző fekélyem. Elmentem a kórházba. Volt egy kis vér a hasamban, de azt mondták, nincs miért aggódnom. Mire én: "Tényleg? Mert én igenis aggódom."
Amikor eljutott New Yorkba, pánikrohamok kezdték gyötörni.
- Feküdtem az ágyban, kapcsolagattam a TV csatornák között, és megláttam magam néhány interjúban, és olyan hirtelenséggel tört rám a felismerés, mintha elütött volna a vonat - rájöttem, milyen sok ember néz, mennyien hallgatnak, hány vélemény van rólam. Azt hittem, szívrohamot kapok. Az egyetlen, amit tehetek, hogy keményen dolgozok, kihozom magamból a maximumot és önmagam maradok, leginkább azért, mert nincs más választásom. Aztán eljutok a szorongásnak egy olyan pontjára, amikor úgy érzem, az egész kicsúszik a kezemből.
Végül jobban lett - az álfekélyéről egy nyers anekdotát is előadott Letterman showjában - ám az élmény meggyőzte arról, hogy túl keményen dolgozik. Miután befejezték a Kiválasztott 1. és 2. részének forgatását, megfogadja, hogy szünetet tart, ha nem is egy teljes évnyit, ahogyan azt Harvey Weinstein nem olyan rég bejelentette, amellyel világméretű pánikot okozott. Hogy pontosak legyünk: Lawrence egy évnyi pihenőre vágyik, "bármilyen hosszúnak is tűnjön.", mondja. "De lehet, csak néhány hónap lesz belőle."
Ennek az időnek egy részét a Kiválasztott rendezője mellett tölti majd a vágószobában, hogy kitanulja a szakmát. A színésznő nagyon szeretne mielőbb rendezni is, szóval megkérte a férfit, hogy segítsen neki az alapokban. Reméli, lassan gyökeret is ereszt. Miután éveket töltött el azzal, hogy egyik szállodai lakosztályból a másikba költözzön, Lawrence lakásvadászatba is kezd. Valószínűleg Los Angelesben fog lehorgonyozni, mondja.
- Béreltem egy lakást tavaly a Hills-ben, és élveztem, hogy le tudok nézni mindenre. Jobban éreztem ott magam, távol mindentől.
A környék persze hemzseg a paparazziktól. Azt javasoljuk, óvatosan közelítsenek. Lawrence-nek még mindig megvan Katniss íja.
- Álmodtam erről - vallja be azzal kapcsolatban, hogy azokat veszi célba, akik fájdalmat okoznak neki. - Valami ilyesmit képzelek el, amikor a célbalövést gyakorlom.
Elképzelve egy zaklatót, megfeszíti képzeletbeli íját, rögzíti tekintetét, majd elereszti a nyilat.
VÁLOGATOTT IDÉZETEK:
Az őszinteségéről: Ez nem úgy megy, hogy akkor én most lázadni akarok, ki akarok törni. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem gondolom végig előtte, amit mondani vagy tenni szeretnék.
Életszerű filmes karaktereiről: Mutass valakit, aki annyira készen van, hogy képes ágyba bújni anélkül, hogy arcot és fogat mosna, és máris elvállalom. Mutass valakit, aki csak a vádliját borotválja, de a combját nem.
Philip Seymour Hoffman haláláról: Keményen dolgozom, hogy elfelejtsem azt a napot. Nagyon szar. Amikor az ember elveszít egy barátot, olyat, akit tényleg szeretett, és aki megnevettette, olyan sokáig tart, mire fel tudja dolgozni.
A barátságról: Nem bízom meg az olyan lányokban, akiknek nincs barátnőjük. Nekem van néhány igazán közeli barátnőm, bár ők olyanok, mint én: olyan lányok, akik szívesen esznek és fogalmuk sincs a divatról.
Azokról a pletykákról, melyek szerint féltékeny Kristen Stewart-ra, aki a közlegő romantikus scifiben, az Equals-ban alakítja Nicholas Hoult partnerét: Olvastam valami ilyesmit az egyik magazinban, mire gondoltam is, hogy ez milyen vicces, mert Kristennel barátságban vagyunk. Küldtem is neki sms-ben a cikkről egy képet, mondván, "Csak, hogy tudd, ez tényleg igaz!"
Arról, hogy Lupita Nyong’o-val együtt voltak jelölve a 2014-es Legjobb Női Mellékszereplő Oscar-díjára: Nagyon boldog voltam, én is Lupitára szavaztam volna. Olyan szép, amikor az ember látja, hogy valami jó történik egy olyasvalakivel, aki ezt teljesen meg is érdemli.
Titkos összetevő: Hogyan készül fel egy mindig elfoglalt színésznő arra, hogy hétfőn hajnali 4-kor meg kell jelennie a forgatáson? Előtte ma este megiszom egy üveg vörösbort. - viccelődött.
Vigyázat, spoiler: Akik nem kíváncsiak bennfentes Kiválasztott infóra, azok most ne olvassanak tovább: Az elmúlt két hétben egy csatornában rohangáltam fel-alá.
Forrás: Marie Claire via PanemPropaganda
Egyébként nem bunkóságból, csak egy megjegyzés az "Editor"-t magyarul vágónak hívják :)
VálaszTörlésÁtírtam. Remélem, boldogság és béke járja át a lelked ;)
TörlésAhelyett basszus, hogy értékelnéd, hogy lefordítom kb normálisan a cikket, nem úgy, mint a Neon meg a Blikk, amelyek azt emelték ki, hogy Jennifer Lawrence-nek italproblémái vannak, és dolgoztam kb kétszer 2,5 órát a cikkel, még beszólsz. És pont Te, akitől nem várnám :)
Tagadhatatlan, hogy a vágószoba jobban is hangzik a szövegben, de nekem "szerkesztőt" adott ki a szótár, és valljuk be, szerkesztik is azt a filmet, nem csak vágják. De legyen. :)
Tényleg nem sértésből, meg beszólásból írtam csak egy ideig én sem tudtam, hogy ez az Editor megfelelője, ezért gondoltam, hogy szólok, ezzel nem ledegradálni szerettem volna a munkádat. Bocsi ha megsértettelek, de tényleg nem annak szántam. Köszi a forsítást, sok új dolgot megtudtam Jenről, amiktől csak még jobban szeretem! :D
TörlésNekem nagyon tetszett a cikk. Mindig jó látni/olvasni, hogy vannak olyan hírességek, akik képesek két lábon állni a földön. Jen véletlenszerű humorizálásain pedig ismét jókat nevettem. :D Köszi a fordítást, Ancsi!
VálaszTörlésSzegény Jen!! Igaza van mindenben!! Nagyon tetszett nekem a cikk!! :)
VálaszTörlésGratulálok Neked! Nagyon jól lefordítottad, én nagyon szeretem Jennifert, és úgy érzem most egy kicsit még közelebb kerültem hozzá! Sok ilyet még! Nagyon jó csinálod! ;)
VálaszTörlésKöszi Ancsi, hogy lefordítottad a teljes cikket!
VálaszTörlésJenben tényleg van valami amitől az ember a barátjának szeretné tudni. Azt meg csak remélhetjük, hogy a sajtó leszáll róla. Pont ezért nem olvasok Blikkhez hasonló cikkeket róla, mert soha nem a lényeget írják, hanem valami szalagcímképes baromságra forgatják ki a szavait. :/
Köszi azért is, hogy nem hazugságokat közölsz a blogodon és hogy mindig naprakész vagy. :)
Na, ez a Blikk cikk: Katt
VálaszTörlésŐszintén szólva engem jobban megindított, hogy ilyen komoly gyomorproblémái vannak, mert ez tényleg nem játék, és ehhez képest, hogy tényleg ilyeneket kell csinálni, hogy utazik egy hétvégén kétszer tizenórát azért, hogy egy eseményen ott lehessen egy másik földrészen. És lehet, hogy butaság, mert szerte-széjjel keresi magát dolgozzon meg érte felfogásban is lehetne gondolkodni, de szerintem - ahogyan bárki másnak is - szüksége lenne pihenésre.
Nagy hála és köszönet, hogy lefordítottad a cikket nekünk :)
VálaszTörlésNagyon szimpatikus a csaj :) Bár az fura, hogy nem bízik a barátnőtlenekben... azok a lányok így lesznek kiközösítve...
VálaszTörlésÉg és föld a blikk féle cikk, és ez, de hát mit is vártunk a blikktől... Na, de köszi a fordítást :)
VálaszTörlésJen hatalmas, ezt eddig is tudtuk, imádom benne ezt a spontaneitást :) A barátságról kapcsolatos véleményével egyet értek, és klassz az is, hogy Kristennel jóban van :)
Szia Ancsi, köszi a cikket nagyon igényes fordítás! Már régóta követem az oldalt és tényleg lenyűgöző hogy mennyire naprakész vagy mindig. Látszik hogy sok energiát fektetsz az oldalba. Köszönet minden munkádért!
VálaszTörlésViszont lenne egy dolog amit még megjegyeznék. Ne haragudj de azt vettem észre hogy nem nagyon bírod a kritikát, vagy ha "számon kérnek". Már többször fordult elő olyan hogy valaki írt valamit ami nem is volt feltétlen sértő inkább építő kritika jellegű de te mégis nagyon felháborodva válaszoltál. Ami persze érthető ha a delikvens nem tudja normálisan leírni a véleményét és azt is megértem hogy kemény kézre van szükség egy oldal rendezettsegehez. De azt is figyelembe kell venni, hogy interneten keresztül a kommunikáció is megváltozik és a hangsúlyokat is könnyebben félre lehet érteni.
Ezt most egy építő jellegű kritikának szántam, mindenféle bántó szándék nélkül.
De ha nem mások előtt akarod akar valaki belekötni a másikba, akkor ott az oldalsávban az e-mailcím, amiben megtalál.
TörlésPeetától azért esett rosszul, mert vele többször váltottam már levelet, akár írhatott is volna ez ügyben is.
Hosszan belemehetnék ebbe a témába, de sokszor az van, hogy mindenki sajátjának érzi az oldalt, mert sajátjának érzi a jelenséget, és olykor párak úgy gondolják, bírálhatnak. Tudom, hogy nem mindenkinek ez a célja, de van ilyen réteg. Igyekszem nem kiengedni az ilyen jellegű hozzászólásokat.
És persze tudom, hogy nem fordítok tökéletesen. Egy-egy ilyen cikkben rengeteg idióma, filmes szakkifejezés vagy olyan utalás fordul elő, amiről esetleg lemaradtam. De amikor egy hozzászólás egy 5 órás munkából egy rossz aspektust emel ki, az talán joggal esik rosszul.
És talán az is, ha egy hozzászólónak nem vagy nemigen láttam még a nevét, de rögtön azzal kezd, hogy "építő jellegű kritikával" járuljon hozzá az oldalhoz. De legalább Te nem teljesen névtelenül írtál, mint páran.