Úgy látom Jena kezd felzárkózni Sam Claflinhez és Natalie Dormerhez, lassan ő a harmadik, akiről cikket tudok feltenni. Agyaltam, hogy szokásosan csak az Éhezők Viadala vonatkozást fordítsam, de az az előző bekezdéshez kapcsolódik, és így tovább, szóval hozom a teljes cikket, így legalább kicsit jobban megismerjük a színésznőt, akit pedig csak az Éhezők Viadalás rész érdekel, picit görgessen lejjebb, illetve kattintson a továbbra.
Ahogy Jena Malone stúdiójának ajtajában áll a Los Angeles keleti oldalán lévő dombon, hónapok óta először ered el az eső. Dél van, én pedig nézem, amint Malone egyik új számuk ütemére ingatja fejét, egy lassú, szerelmes daléra, amelyet ő írt a szerelemről és az autózásról, arcát pedig lágyan megvilágítják a felhők mögül előbukkanó nap szürke sugarai.
- Történetmesélő szeretnék lenni. - mondja a 29 éves színésznő, miközben a levegőben dobolja a dal utolsó ritmusait. Malone, immáron dombtetőn álló stúdiójában ülve, magas derekú nadrágjában, szőkített hajával, a régi időket idézi, amikor a Los Angeles-i nők horpadt mikrofonokba nyögdécseltek.
Malone azonban nem popsztár vagy zenei istennő, aki Bonnaroo-t vagy Coachellát játszik általában. Zenekara, a The Shoe - amely Maloné-ből és a klasszikus zenei képzettséggel rendelkező, több hangszeren játszó Lem Jay Ignacio-ból áll - még lemezszerződésük sincsen, Malonénak pedig csak szerény elvárásai vannak a nyár elején megjelenő nagylemezükkel kapcsolatban. Malone számára azonban messze nem a lemezeladási adatok és a slágerlistákon való szereplés a lényeg.
- Még ha kicsi is és csak 100 példányban veszik meg, ha már csak egy 14 éves lány meghallgatja, és bármit is változtat életében... - mondja, anélkül, hogy befejezné, megfogalmazná időtlen vágyait.
Különben Malone az iTunes bevételekre sincs rászorulva, hogy kifizethesse lakbérét. A nevadai születésű lány 12 éves kora óta színészkedik: a Bastard Out of Carolina című sírós drámában mutatkozott be, amely alapján Independent Spirit Award-ra jelölték Legjobb Debütáló Előadás kategóriában. Ezt más gyerekszerepek követték (bizonyára mindenki emlékszik rá Jodie Foster fiatal énjeként a Kapcsolatban), majd legismertebb szerepét a Donnie Darko-ban alakította, ahol a zavart címszereplőt játszó Jake Gyllenhaal barátnőjének, Gretchen Ross szerepében láthattuk, amelynek eredményeképpen Jena Malone korosztálya egyik legkeresettebb színésznője lett.
Azt feltételezhetnénk, hogy a Darko váratlan sikere - amely Jake Gyllenhaal-t is vezető színésszé tette - beindította a fogaskerekeket a 16 éves lány fejében, ám Malone azonnal félretette a gondolatot, hiszen, emlékeztet - 13 évvel ezelőtt - nem létezett a fiatal híresség fogalma az orwelli, mindenki által figyelt buborékban, amely ma már hemzseg fiatal színészektől. Malone ezzel szemben viszonylag könnyedén megvédte magát a korai ismertség csapdájától.
- Összehasonlítva azzal, hogy manapság milyen szintű a rajongás, amikor Comic Conokat szerveznek, rajongói oldalakat indítanak és a rajongói nyelvezet is fejlődött, de ez csak alig hat-hét éve indult be. - magyarázza. - A Donnie Darko még mindezek előtt volt.
De ha Malone Darko élménye meg is előlegezte a mai kor megszállott rajongói imádatát, a színésznő közvetlenül a dolgok sűrűjébe vetette magát, amikor elfogadta a vörös hajú, baltadobáló Johanna Mason szerepét az Éhezők Viadala: Futótűz című "kis" moziban, amely mindeddig 850 millió dolláros bevételre tett szert világszerte. A filmben karaktere a címben szereplő viadal egykori győztese dühös, amiért váratlanul ismét részt kell vennie az életre-halálra szóló küzdelemben, miután előzőleg ígéretet kapott arra, hogy immáron nincs más dolga azon kívül, hogy kiélvezze győzelmének gyümölcsét. Egy élő adás keretein belül meg is mondja a műsorvezetőnek, hogy igenis, nagyon dühös. "Basszák meg! És bassza meg mindenki, akinek köze van hozzá!" - üvölti a ritka durva, kisípolt káromkodást a családbarát sorozatban. Végül egy elég valószerűtlen szövetséget köt a film főhősnőjével (akit Jennifer Lawrence alakít).
Malone, aki hamarosan ismét látható a sorozat kulcsszerepében az Éhezők Viadala: A Kiválasztottban (a trilógia, harmadik, befejező kötetében, amelyet két filmben mutatnak be) módszerszínészként közelítette meg a szerepet.
- Amikor először látjuk Johannát, minden ízében ellenséges. - mondja Malone. - Erőszakos, szexuálisan túlfűtött, gúnyos és aljas. De hosszú utat tesz meg, mire ellenségből baráttá válik. De nagyon erős. Amit igazából meg akartam tanulni általa, az a düh. A haragnak valódinak kell lennie, különben műnek látszik, mint egy ál-tüsszentés. Ezért aztán a forgatás első hetében nem akartam szóba állni senkivel. Szükségem volt rá, hogy átéljem ezt a megfélemlítő hatást. Hagytam, hogy átfolyjon rajtam ez a negatív energia. Johanna majdnem megölt. Egy másfél hónap kellett ahhoz, hogy megtanuljam kikapcsolni, de az elején nagyon veszélyes volt.
Malone ezt a keménységet következő szerepére is átörökíti, amelyet az M. Blash által rendezett, ígéretes lélektani drámában, a The Wait-ben alakít. A filmben Angela szerepét játssza, akit nővére (Chloë Sevigny) hív haza, amikor édesanyjuk meghal. Amikor egy telefonhívást kapnak, amelyben egy médium azt mondja, anyjuk hamarosan feltámad, mindketten összezavarodnak.
- M.-mel együtt a lehető legtöbbet ki akartuk hozni Angelából, és ez egyfajta testen kívüli élmény volt számomra. Őszintén szólva, nem sokra emlékszem a forgatásból. - meséli Malone.
A The Wait-et követően Malonét az év egyik legjobban várt filmjében, a Paul Thomas Anderson pszichedelikus krimi szálat is tartalmazó Inherent Vice-ban, amely Thomas Pynchon regényének első feldolgozása. A Joaquin Phoenix főszereplésével játszódó filmben a közismerten visszahúzódó Pynchon is közreműködött konzultánsként és jóváhagyta, hogy ő játssza a szerepet.
- Nem ismerem a részleteket. - mondja Malone - Csak azt tudom, hogy [Pynchon] részt vett a munkálatok során. Amikor [Anderson] kiválasztott a szerepre, Pynchon be volt zsongva. Azt hiszem, nagy rajongója a munkáimnak. - Malone jelenlegi munkáinak palettáján lévő filmek, amelyek közé az Angelica című pszichothriller is tartozik, meghatározóak Malone karrierje számára.
- Amikor húsz év múlva visszatekintek, ezekre a munkáimra fogok hivatkozni. - mondja a színésznő.
Visszatérve a lemezstúdióba, Malone új számot indít el. Ezúttal egy tüzeset. A Cat Power-t juttatja eszembe, Liz Phair korai időszakából. Van valami zsigeri abban, amikor Malone azt mondja, színészi munkájára támaszkodva alakítja számait.
- Rögtönözve készítjük a zenénket. - mondja, miközben azt magyarázza, hogy a számok, amelyek a feje tetejéből áradnak, gyakran költői jellegű karaktertanulmányok. Ez egy folyamat, ezért hálás, hogy életének egy adott pontján majdnem végleg felhagyott a színészettel.
- Közvetlenül az Álomháború előtt azt gondoltam, "Elegem van a színészetből" - mondja Malone a Zack Snyder rendezte népszerű filmről. - Amikor csináltam ezt a zenét, újra gyereknek éreztem magam, abban az értelemben legalábbis, hogy teljesen felszabadulhattam. Éneklés közben bármikor lehetek falevél, idős férfi egy bárban vagy fiatal nő. A zenében bármit eljátszhatok, amiről valaha álmodtam.
Malonénak azonban a vérében van a színészet és ettől nem tud szabadulni.
- Minden nap változik, mit is akarok én a színészettől és az is, mit akar a színészet tőlem. - mondja. - De amíg ez az egyensúly ilyen szép, addig maradok. De ha nem, készen állok rá, hogy felszálljak egy hajóra, elutazzak sátorozni vagy más színházi kísérletbe kezdjek vagy akár gyerekekkel dolgozzak. Egyszerűen jobban bízom magamban most, mint valaha.
Forrás: Bullett
Ahogy Jena Malone stúdiójának ajtajában áll a Los Angeles keleti oldalán lévő dombon, hónapok óta először ered el az eső. Dél van, én pedig nézem, amint Malone egyik új számuk ütemére ingatja fejét, egy lassú, szerelmes daléra, amelyet ő írt a szerelemről és az autózásról, arcát pedig lágyan megvilágítják a felhők mögül előbukkanó nap szürke sugarai.
- Történetmesélő szeretnék lenni. - mondja a 29 éves színésznő, miközben a levegőben dobolja a dal utolsó ritmusait. Malone, immáron dombtetőn álló stúdiójában ülve, magas derekú nadrágjában, szőkített hajával, a régi időket idézi, amikor a Los Angeles-i nők horpadt mikrofonokba nyögdécseltek.
- Még ha kicsi is és csak 100 példányban veszik meg, ha már csak egy 14 éves lány meghallgatja, és bármit is változtat életében... - mondja, anélkül, hogy befejezné, megfogalmazná időtlen vágyait.
Különben Malone az iTunes bevételekre sincs rászorulva, hogy kifizethesse lakbérét. A nevadai születésű lány 12 éves kora óta színészkedik: a Bastard Out of Carolina című sírós drámában mutatkozott be, amely alapján Independent Spirit Award-ra jelölték Legjobb Debütáló Előadás kategóriában. Ezt más gyerekszerepek követték (bizonyára mindenki emlékszik rá Jodie Foster fiatal énjeként a Kapcsolatban), majd legismertebb szerepét a Donnie Darko-ban alakította, ahol a zavart címszereplőt játszó Jake Gyllenhaal barátnőjének, Gretchen Ross szerepében láthattuk, amelynek eredményeképpen Jena Malone korosztálya egyik legkeresettebb színésznője lett.
Azt feltételezhetnénk, hogy a Darko váratlan sikere - amely Jake Gyllenhaal-t is vezető színésszé tette - beindította a fogaskerekeket a 16 éves lány fejében, ám Malone azonnal félretette a gondolatot, hiszen, emlékeztet - 13 évvel ezelőtt - nem létezett a fiatal híresség fogalma az orwelli, mindenki által figyelt buborékban, amely ma már hemzseg fiatal színészektől. Malone ezzel szemben viszonylag könnyedén megvédte magát a korai ismertség csapdájától.
- Összehasonlítva azzal, hogy manapság milyen szintű a rajongás, amikor Comic Conokat szerveznek, rajongói oldalakat indítanak és a rajongói nyelvezet is fejlődött, de ez csak alig hat-hét éve indult be. - magyarázza. - A Donnie Darko még mindezek előtt volt.
De ha Malone Darko élménye meg is előlegezte a mai kor megszállott rajongói imádatát, a színésznő közvetlenül a dolgok sűrűjébe vetette magát, amikor elfogadta a vörös hajú, baltadobáló Johanna Mason szerepét az Éhezők Viadala: Futótűz című "kis" moziban, amely mindeddig 850 millió dolláros bevételre tett szert világszerte. A filmben karaktere a címben szereplő viadal egykori győztese dühös, amiért váratlanul ismét részt kell vennie az életre-halálra szóló küzdelemben, miután előzőleg ígéretet kapott arra, hogy immáron nincs más dolga azon kívül, hogy kiélvezze győzelmének gyümölcsét. Egy élő adás keretein belül meg is mondja a műsorvezetőnek, hogy igenis, nagyon dühös. "Basszák meg! És bassza meg mindenki, akinek köze van hozzá!" - üvölti a ritka durva, kisípolt káromkodást a családbarát sorozatban. Végül egy elég valószerűtlen szövetséget köt a film főhősnőjével (akit Jennifer Lawrence alakít).
Malone, aki hamarosan ismét látható a sorozat kulcsszerepében az Éhezők Viadala: A Kiválasztottban (a trilógia, harmadik, befejező kötetében, amelyet két filmben mutatnak be) módszerszínészként közelítette meg a szerepet.
- Amikor először látjuk Johannát, minden ízében ellenséges. - mondja Malone. - Erőszakos, szexuálisan túlfűtött, gúnyos és aljas. De hosszú utat tesz meg, mire ellenségből baráttá válik. De nagyon erős. Amit igazából meg akartam tanulni általa, az a düh. A haragnak valódinak kell lennie, különben műnek látszik, mint egy ál-tüsszentés. Ezért aztán a forgatás első hetében nem akartam szóba állni senkivel. Szükségem volt rá, hogy átéljem ezt a megfélemlítő hatást. Hagytam, hogy átfolyjon rajtam ez a negatív energia. Johanna majdnem megölt. Egy másfél hónap kellett ahhoz, hogy megtanuljam kikapcsolni, de az elején nagyon veszélyes volt.
Malone ezt a keménységet következő szerepére is átörökíti, amelyet az M. Blash által rendezett, ígéretes lélektani drámában, a The Wait-ben alakít. A filmben Angela szerepét játssza, akit nővére (Chloë Sevigny) hív haza, amikor édesanyjuk meghal. Amikor egy telefonhívást kapnak, amelyben egy médium azt mondja, anyjuk hamarosan feltámad, mindketten összezavarodnak.
- M.-mel együtt a lehető legtöbbet ki akartuk hozni Angelából, és ez egyfajta testen kívüli élmény volt számomra. Őszintén szólva, nem sokra emlékszem a forgatásból. - meséli Malone.
- Nem ismerem a részleteket. - mondja Malone - Csak azt tudom, hogy [Pynchon] részt vett a munkálatok során. Amikor [Anderson] kiválasztott a szerepre, Pynchon be volt zsongva. Azt hiszem, nagy rajongója a munkáimnak. - Malone jelenlegi munkáinak palettáján lévő filmek, amelyek közé az Angelica című pszichothriller is tartozik, meghatározóak Malone karrierje számára.
- Amikor húsz év múlva visszatekintek, ezekre a munkáimra fogok hivatkozni. - mondja a színésznő.
Visszatérve a lemezstúdióba, Malone új számot indít el. Ezúttal egy tüzeset. A Cat Power-t juttatja eszembe, Liz Phair korai időszakából. Van valami zsigeri abban, amikor Malone azt mondja, színészi munkájára támaszkodva alakítja számait.
- Rögtönözve készítjük a zenénket. - mondja, miközben azt magyarázza, hogy a számok, amelyek a feje tetejéből áradnak, gyakran költői jellegű karaktertanulmányok. Ez egy folyamat, ezért hálás, hogy életének egy adott pontján majdnem végleg felhagyott a színészettel.
- Közvetlenül az Álomháború előtt azt gondoltam, "Elegem van a színészetből" - mondja Malone a Zack Snyder rendezte népszerű filmről. - Amikor csináltam ezt a zenét, újra gyereknek éreztem magam, abban az értelemben legalábbis, hogy teljesen felszabadulhattam. Éneklés közben bármikor lehetek falevél, idős férfi egy bárban vagy fiatal nő. A zenében bármit eljátszhatok, amiről valaha álmodtam.
Malonénak azonban a vérében van a színészet és ettől nem tud szabadulni.
- Minden nap változik, mit is akarok én a színészettől és az is, mit akar a színészet tőlem. - mondja. - De amíg ez az egyensúly ilyen szép, addig maradok. De ha nem, készen állok rá, hogy felszálljak egy hajóra, elutazzak sátorozni vagy más színházi kísérletbe kezdjek vagy akár gyerekekkel dolgozzak. Egyszerűen jobban bízom magamban most, mint valaha.
Forrás: Bullett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése