Francis Lawrence HuffingtonPost interjú

Na, hát a Francis-raktáram eléggé dugig volt, most már szépen ürülget, de még mindig bőven van félretéve belőle. Egy újabb interjú, ezúttal a HuffingtonPostból, amely arra is rámutat, miképpen inspirálta a Totál szívás című sorozat a Futótűz filmváltozatának elkészültét. Ami pedig a legjobb, hogy a brutális mennyiségű korábbi Francis Lawrence interjú ellenére teljesen újszerű az anyag.

A Futótűznek érezhetően más a hangulata, mint az első filmnek volt. Ez szándékosan alakult így?

Nem. Őszintén szólva, ami engem illet, mindent a történet határozott meg. Az is benne van, hogy én más ember vagyok, határozottan más a stílusom, vizuálisan legalábbis mindenféleképpen, mint a Garyé. De amikor meghoztam a megfelelő döntéseket, akkor nem az hajtott, hogy valami mást próbáljak csinálni, hanem hogy a a történetet a lehető legjobb irányba mozdítsam előre. Voltak bizonyos dolgok, amik már megvoltak az első filmben: néhány esztétikai döntés már megvolt azzal kapcsolatban például, hogy hogy néz ki a 12. körzet, milyen a Kapitólium, hogy bizonyos dolgoknak hogyan kell kinéznie. És nyilvánvalóan a szereplőgárda nagy része is adott. Emellett azonban rengeteg lehetőség adott volt, hogy újat alkossak, a dolgok még nagyobbak legyenek, hogy valamennyire magam készítsem el a Futótüzet és megpróbáljam a történetet tudásomhoz képest a lehető legjobban elmesélni.

Volt rajtad nyomás, mondjuk, hogy "Az emberek már megszerették ezt. El ne szúrd!"?

Nem, nem igazán. Ismét csak azt tudom mondani, hogy gyakorlatilag fel akartam építeni ezt a világot. Szerintem megértettem, hogy az emberek mennyire szeretik. Megértettem, mi az, amit szeretnek benne az emberek és ennek tudatában akartam újat alkotni, ezt akartam kiszélesíteni és ezt figyelembe véve akartam hozzátenni azzal, ahogyan kiválasztom az új szereplőket vagy hozok néhány új döntést vagy beleteszek néhány olyan új jelenetet, ami nincs benne a könyvben - ami egyfajta kiszélesítése a világnak, ami a rajongóknak talán tetszeni fog - amiről azt gondoltam, élvezet lesz a rajongók számára.

A forgatás kezdetétől számítva hányadik napon maradtak abba a Francis Lawrence/Jennifer Lawrence névrokonságból adódó poénok?
Á, még mindig tartanak.

Nahát, tényleg?
Így van, még mindig téma a nevünk. Úgy értem, előfordul, hogy Jennifer egyszer csak odafordul hozzám, és így szól: "Hallod? Szerintem nem beszélünk eleget a vezetéknevünkről." Mindig ezt mondja. Vagyis folyamatosan viccelődünk ezen, mert minden egyes cikkben úgy írják, hogy "Francis Lawrence - nincs köztük rokonság", de soha nem azt írják, hogy "Jennifer Lawrence - nincs köztük rokonság". Aztán kitaláltuk, hogy ha lesz majd a sajtótájékoztató, a névtáblámra rá kellene írni, hogy "Nincs köztük rokonság".

Vagy például használhatnád te is az F-Law becenevet.
(nevet) Így van pontosan. Igen. Valaki, az előző film forgatásakor a lakókocsimon lévő névtáblámat kiegészítette a "Flawrence and the Machine" becenévvel.

Na, ez ötletes.
Igen. És igen, F-Law. De a poénkodások még mindig mennek.

Ha egy fim egy könyvsorozaton alapszik, különösen, ha egy olyan könyvsorozaton, amit olyan sok ember olvasott, az filmesként nem jelent hátrányt?
De, egyértelműen. Szerintem az, aki olvasta a könyvet, nem ugyanúgy fogja megélni a filmet. Arra gondolok, hogy a filmben például másképp kelhetnek életre dolgok, mint ahogyan az ember elképzeli - így az ember meglepődhet és örülhet ennek. Vagy épp, hogy nem. Vagy csalódott lesz, amiért valamelyik jelenet hiányzik a filmből. Az is lehet, hogy nagyon fognak tetszeni azok a jelenetek, amiket viszont hozzátettünk a könyvhöz. De a váratlan fordulatok, csavarok, az alaptörténet, az, hogy hogyan változnak a karakterek, ezek már nem lesznek meglepőek azok számára, akik olvasták a könyvet. Szóval ami a filmélményt illeti, azok számára, akik nem olvasták a könyvet, sokkal nagyobb lehet, mert minden újdonságként hat.

Vannak jelenetek, amelyekben hasonló dolgok történnek, mint az első filmben - például a megnyitóünnepség, sőt a Viadal eleje is. Nem jelentett problémát, hogy "Mit csináljak, hogy ne tűnjön úgy a nézőknek, hogy ez ugyanaz, amit tavaly is láttak?" 
De, próbáltam erre odafigyelni. De úgy gondolom, hogy Suzanne Collins is odafigyelt arra, hogy ez egy másik történet. Szóval ha van is némi strukturális hasonlóság az első filmmel, – ott van például az Aratás, megint elmegyünk a Kapitóliumba, ismét vonatozunk, megint lesz kiképzés, lesznek hasonló dolgok, a többi Kiválasztottal való megismerkedés – a történet azonban ezúttal teljesen más. A Kiválasztottak teljesen mások, a koruk is eltér a tavalyitól, teljesen más emberek...

Pontosan. Úgy érzem, jobban meg is ismerjük őket.
Igen, én is így gondolom, és azt hiszem, az is volt a célom, hogy elérjem, hogy az egyes jeleneteknek, amik nagyon hasonlóak lehetnek [az Éhezők Viadalában látottakhoz] teljesen más legyen az érzelmi hátterük. Ott van például a szekeres felvonulási jelenet, amely az első film során éjszaka volt, ezúttal pedig nappal, hogy többet láthassunk a Kapitóliumból. Így több élményhez jutunk, nem? Ráadásul így más lesz maga az élmény. Az első film egy fiúról és egy lányról szól, akiket bedobnak ennek a gladiátorharcnak a kezdetébe, teljesen meg vannak rémülve a reflektorfénytől. Most pedig veteránokként térnek vissza. Nincsenek megrémülve a látványtól, igaz? Ez sokkal inkább a Snow-val való leszámolásról szól - az, hogy hogyan tekintenek Snow-ra és hogyan néznek vele farkasszemet, miközben a tömeg Katniss nevét skandálja, így hiába hasonló a jelenet, az érzelmi értéke teljesen más.

Tudom, hogy nyilvánvaló lehet a válasz a következő kérdésre, de minél többet gondolkodom rajta, annál jobban elbizonytalanodom. Melyik korábbi filmed jelentette a legnagyobb felkészülést erre a filmre, a Legenda vagyok vagy a Vizet az Elefántnak!? Mert mondjuk az utóbbiban több a romantikus elem.
Nem, az segít, de ha őszinte akarok lenni, azt kell, hogy mondjam, hogy a Legenda vagyok sokkal nagyobb felkészülést jelentett, ha a technikai részét nézem, mert ott is nagy időnyomás alatt álltunk. Ennek nagyon gyorsan zajlottak az előkészületi munkálatai. Ez egy hatalmas film, rengeteg számítógépes hatással. Rengeteg technikai dolog van és hatalmas épületek. A Vizet az Elefántnak! abban segített, hogy ott is egyfajta szerelmi háromszöggel foglalkoztam. És hogy őszinte legyek, ott megtanultam pár dolgot. Miután a film megjelent, láttam, hogy az emberek hogyan élték meg a filmet és hogyan értelmezték a benne lévő kapcsolatokat - és sokat tanultam abból, hogy mit akartam érzékeltetni és mi az, amit gondolok, hogy lejött az embereknek a filmből, és a kettő nem igazán fedi egymást. Szóval azt hiszem, az, hogy azon keresztülmentem, sokat segített abban, hogy hogyan ábrázoljam a szerelmi háromszöget ebben a filmben és mi az, amit érzékeltetni akarok.

A harmadik könyv, a Kiválasztott két filmre van bontva, amelyeket te rendezel. Hogyan közelíted meg azt a történetet? Mert elég sok olyan embert ismerek, aki nem szereti annyira azt a könyvet, amennyire szerette az első kettőt.
Nos, azt hiszem, az egész a megközelítésen múlik. Hogy őszinte legyek, én úgy gondolom, hogy igazából a harmadik könyv az, ami megfogalmazza, miről is szól az egész történet - és emiatt én nagyon izgatott vagyok. Hogy képes legyek ezeket a történeteket elvinni a végéig, hogy képes legyek úgy elmesélni a történetet, hogy egyfajta tágabb jelentést tulajdoníthassunk neki, ez nagyon fontos számomra. De hallunk ilyen dolgokat és ezt igyekszünk szem előtt tartani. És megpróbálom azt, amit a Futótűz esetén is csináltam, hogy olyan érzelemgazdag legyen, amennyire az csak lehetséges. Vagyis, ha továbbra is Katniss szemszögéből követjük a történetet, akkor érzelmileg elkötelezettek maradunk mellette, és a történet olyan meggyőző lesz, amennyire csak lehetséges, és ha minden karakter történetét olyan érzelemgazdagon mutatjuk be, amennyire az csak lehetséges, akkor szerintem az emberek továbbra is elkötelezettek maradnak az Éhezők Viadala mellett.

Szereted a függővéget?
Szeretem. Ami igazán érdekes, hogy a film készítése alatt teljesen rákattantam a Totál szívásra és a sorozat utolsó nyolc része már a Futótűz forgatása alatt ment. Minél többet néztem meg belőle, annál jobban meg voltam győződve arról, hogy ezt egy mozifilmmel is meg lehet csinálni. Ez tudom, hogy furán hangzik, mert általában a TV filmesek szokták megnézni a mozikat inspirációként, nem pedig fordítva. De ők merészek és leginkább a részek végén merészek és ez tetszett.

Látva a Totál szívás epizódjait, ez teljesen érthető. Az ember mindig várja a következő részt.
Igen, igen. Nos, ez egy jó dolog. És remélhetőleg az az elképzelés, hogy az embereket ettől majd jobban várják a következő részt, tényleg működni fog. És látod, még csak nem is most találjuk ki a folytatást. A történet már megvan, az már létezik. A hatalmas különbség a Totál szívással összehasonlítva, hogy nyilvánvalóan ezúttal egy évet kell várni, nem pedig csak egy hetet.

Nos, ez hasonló ahhoz, mint amikor két évad között kell várnunk.
Igen, igen. Hát látod, valami ilyesmit csinálunk mi a Kiválasztottal.
Forrás: HuffingtonPost