Fanfic: Karácsony a 12. körzetben, 1. rész

Idén ezzel a karácsonyi rajongói írással (vagyis annak fordításával) szeretnélek meglepni Benneteket. A jó hír, hogy idén hamarabb észbe kaptam, mint tavaly, a "rossz", hogy három részes a történet, de így legalább karácsony napjain olvashatjátok a folytatást: holnap egy rövidebb, holnapután pedig egy hosszabb lezáró rész következik. Aki pedig nosztalgiázna, vagy még nem olvasta a tavalyi ficet, az IDE kattintson! Aki pedig nem olvasta a Kiválasztottat, annak nem javaslom még a fic-et, mert SPOILER-es.
És magam is érzékelem, hogy a történet nem teljesen karakterhű, és szó sincs benne poszttraumatikus stressztől, és csak kevés szomorú dolog van benne, de karácsonykor szerintem ezt meg lehet bocsátani. Mert mindennel együtt ez is egy szerethető történet. 

Mielőtt viszont belekezdenék, nagyon kellemes, békés, boldog ünnepeket kívánok minden olvasónak és erre tévedő Éhezők Viadala rajongónak!

1. rész: Karácsonyi hagyományok

Katniss szemszöge

- Peeta, nem láttad a gyöngyömet? - kiabálom fel az emeletre.
- Nem láttam. - válaszol.
- Sehol nem találom - motyogom.

Kinézek és látom, amint fehér lepel kezdi betakarni a tájat. Pár hónap telt el azóta, hogy Peeta és én visszatértünk a Kapitóliumból. Coin, Snow, Finnick és Prim... Mind halottak. Annak a bombának a képe még mindig kísért időnként. Egy darabig Greasy Sae és unokái vigyáztak rám, de aztán Peeta ideköltözött. Olyan három hónapja lehetünk együtt. Nagy nehezen elhatároztam, hogy költözzünk össze, ha már együtt járunk. A mai nap azonban nem olyan, mint a többi. Szenteste napja van. Korábban a karácsony hatalmas dolog volt. Fények, dekorációk és ajándékok minden mennyiségben. Most azonban kisebb minden. Peetával csak egy kis fenyőt állítunk, és az 1. körzetből származó fényekkel díszítjük. A karácsonyfa alatt két csomag várakozik. Peetának vadonatúj festékeket, vásznat és kenyérsütő formát vettem. Fogalmam sincs, ő mit ad majd nekem. A fa alatt van Haymitch ajándéka is. Peeta bekeretezett egy képet hármunkról, amely az első Éhezők Viadala után ábrázol minket. Akkoriban azt gondoltuk, a világon minden rendben van. Hát tévedtünk. A képet egy szép kék csomagolópapírba csomagoltuk. Ma este átmegyünk Haymitch-hez, hogy odaadjuk neki.


- Szóval akkor ma segítesz nekem sütit sütni? - kérdezi Peeta.
- Bizony! - válaszolom. - Mit sütünk?
- Csokis kekszet. - mondja.
Kimérjük az összes hozzávalót és összekeverjük azokat egy tálban.
- Karácsonykor hagyományosan mindig csokis kekszet sütöttünk. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor egyáltalán sütit ehettem. - mondja Peeta.
- Karácsonykor mi hagyományosan hócsatát vívtunk Primmel - mondom szomorúan.
- Mit szólnál hozzá, ha továbbvinnénk a szokásotokat? Kimehetünk, ha betettük a sütit a sütőbe. - javasolja Peeta.
- Jó ötlet! - mondom.

- Katniss! - hangja komolyra vált. - Te őszintén, teljesen és kétségek nélkül szerelmes vagy belém. Igaz vagy nem igaz?
- Peeta, de hisz ez nevetséges! - mondom. - Igaz.
Nevetni kezdek és szenvedélyesen megcsókolom.
- Hát persze, hogy szeretlek. - mondom.
- Jó. Csak biztos akartam benne lenni, hogy jó döntést hoztam. - mondja nevetve.
- Milyen döntést? - kérdezem.
- Öööö... Hogy ideköltöztem. Hozzád. - mondja.
- Nos, hát persze, hogy az helyes döntés volt! - válaszolom.

Sorba tesszük a sütiket a tepsiben, majd betesszük a tepsit a sütőbe.
- És most? - kérdezi?
- Hócsata! - mondom.
Leszaladunk, hogy felvegyük a kabátunkat és rohanunk is kifelé. Peeta egy erődöt kezd építeni, én is így teszek. Amikor elkészülök, hógolyók tömegét kezdem gyártani.
- Mindjárt jövök! - kiáltja Peeta, majd a kert felé szalad.
Ott ülök úgy egy percig, amikor valaki hátulról felkap.
- Megvagy! - mondja Peeta nevetve.
- Peeta, tegyél le! - mondom, és kuncogni kezdek. Peeta felállít, majd csiklandozni kezd.
- Hócsatáról volt szó, nem csiklandozásról! - mondom.
Abbahagyja a csiklandozást, és megcsókol.
- Szeretlek! - mondja.
- Én is. - válaszolom.
- Gyere közelebb, elárulok valamit - mondom, mire közel hajol, én pedig a földhöz szorítom.
- Most megmosdatlak a hóban! - mondom, majd az arcába nyomok egy kis havat.
- Hé, ez így nem igazságos! - mondja, majd visszavonul az erődjébe. Megdob néhány hógolyóval, majd feladja, miután ötször telibe találom.
- Feladom! - kiáltja, majd bemegyünk és kivesszük az aranyló sütit a sütőből.

- Menjünk át Haymitch-hez! - javaslom.
- Reméljük, józan. - mondja Peeta nevetve.
- Na, erre nem fogadnék! - válaszolom.
Felkapunk pár darab sütit és Haymitch ajándékát. Amikor a bejárathoz érünk, megtorpanunk egy pillanatra.
- Kő, papír, ollóval döntjük el, ki megy be először. - mondom nevetve.
- Kő, papír, olló, MOST! - mondja Peeta.
- A kő kicsorbítja az ollót! - mondom. - Te kopogsz.
Peeta kopogtat, majd halljuk, amint benn felkel valaki. Haymitch végül az ajtóhoz sétál, ám nem egy üveg rummal, hanem egy csésze kávéval a kezében.
- Katniss! Peeta! - kiált fel, majd megölel bennünket.
- Haymitch! Maga józan? - döbben meg Peeta.
- Csak ünnepnapokon. - mondja Haymitch nevetve.

Lakása meglepően tiszta. Minden a helyére téve, a pult letörölve. Még egy kis kandalló is van, előtte egy asztallal és négy székkel.
- Tegnap itt járt Greasy Sae és kitakarított. Gyertek, üljetek le. - mondja Haymitch.
Peeta leteszi a sütit és az ajándékot az asztalra és leül. Leülök mellé és megfogom a kezét az asztal alatt.
- Szóval, mi jót csináltatok eddig? - kérdezi Haymitch és leül velem szemben.
- Sütit sütöttünk és hócsatáztunk. - válaszol Peeta.
- Mint a gyerekek. - kuncog Haymitch.
- Még csak 18 évesek vagyunk. - mondom nevetve.
- Nyissa ki az ajándékát, Haymitch - mondja Peeta izgatottan.
Haymitch letépi a csomagolópapírt és megnézi a képet.
- Milyen klassz, srácok. Köszönöm. - mondja. - A képet a konyhapultra helyezi. - És a süti is finom. - mondja, miközben vesz egy darabot.

Sütizünk és mindenféléről beszélgetünk. A karácsonyról, az időjárásról, a távolba szakadt barátokról, a régi időkről, igazából egymás életét ismerjük meg kicsit jobban.
- Én is készültem nektek ajándékkal, srácok. - mondja Haymitch, miközben felveszi a csomagokat a földről.
- Haymitch, várj! - mondom, miközben kutatni kezdek a zsebemben. - Tegye el ezt is. - Kiveszem az arany fecsegőposzáta kitűzőt a zsebemből és Haymitch kezébe adom. - Nekem csak rossz emlékek ugranak be róla. A maga szövetségeséé volt. Maysilee Donneré. Nekem nem jelent semmit. Magát illeti. - mondom. Életemben először látom, amint egy könnycsepp gördül le az arcán. Gyorsan letörli és összeszedi magát.
- Köszönöm, drágaságom! - mondja. - Ahogy mondtam, én is készültem.
Letesz elém egy zöldbe csomagolt ajándékot. Letépem róla a papírt, és egy kis doboz van benne. Lassan kinyitom a dobozt, és nem hiszem el, mit találok benne...

A történet holnap folytatódik Haymitch ajándékaival!