Fanfic: Karácsony a 12. körzetben, 3. rész

3.rész: Karácsony napja

Peeta szemszöge

Kora hajnalban kelek, és a földszintre indulok, hogy reggelit készítsek. Először elkészítem a kenyértésztát, és abba a formába teszem, amelyet Haymitch-től kaptam. Beteszem a sütőbe, majd előveszek pár tojást és sonkát. Megmelegítem a sonkát és elkezdem sütni négy tojással. Katniss is felébred, lejön, még pizsamában van, haja mint a szénakazal.

Katniss szemszöge

Peeta karjaiba vetem magam, ő pedig szorosan átölel. 

- Boldog karácsonyt, Peeta! - kiáltom.

Peeta csókkal válaszol, én pedig beletúrok kusza szőke hajába. 

- Mit csináljunk ma? - kérdezem.

- Arra gondoltam, először megreggelizhetnénk, aztán kibonthatnánk az ajándékokat. - mondja, majd letesz.

- Jó tervnek tűnik - mondom, majd újra megcsókolom. 

Asztalhoz ülök és körbenézek. A reggeli majdnem kész, fenyőfánk alatt az ajándékok arra várnak, hogy kibontsuk őket, a kandallóban lobog tűz, Peeta pedig várja, hogy velem tölthesse első karácsonyát.

- A tiéd, Miss Everdeen. - mondja, miközben elém teszi a tányért. 

Mellém ül, majd enni kezdünk.

- Annyira izgulok az ajándékok miatt! - mondom. - Elárulhatok valamit az ajándékkal kapcsolatban?

- Nem. - mondja. - Szeretném, ha meglepetés lenne.

- Hmmm. Nos, akkor te sem mondhatsz el semmit. - mondom viccelődve.

- Akkor jó! - mondja, miközben keresztbe teszi karjait a mellkasa előtt.

Befejezzük a reggelit aztán odaülünk a kandalló elé. Megfogjuk egymás kezét és az együtt töltött régi időkről kezdünk beszélgetni. 

- Emlékszel még, amikor rávettél, hogy zuhanyozzam le Haymitch-et?- kérdezi Peeta.

- Hát, persze. Rosszul is érzem magamat, hogy meg kellett tenned. - válaszolom.

- És Katniss... - kezdi. - Hogy érezted magad a 13. körzetben, amikor én nem voltam ott? 

- Óóó, Peeta. - mondom szomorúan. - Életem legrosszabb hónapjai voltak. Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy a Kapitóliumban kínoznak téged. Úgy éreztem... Mintha nem lenne értelme az életemnek. 

- Én is pontosan ugyanígy éreztem. - mondja Peeta. - Azt gondoltam, ha már nem engednek szabadon, legalább ölnének meg.

- Örülök, hogy nem tették meg.

A gondolat, hogy megölhették volna Peetát, halálra rémiszt, egy csoda, hogy ott ülhet mellettem. Elönt a színtiszta bizonyosság érzése, hogy ő az enyém. 

- Fogalmad sincs mennyire szeretlek. - mondom neki. 

- Eléggé ahhoz, hogy most azonnal megcsókolj? - kérdezi viccesen.

Elnevetem magam, aztán odamegyek hozzá. Addig csókolom, amíg csak bírom levegővel.

- Fogalmad sincs, ez mennyire hiányzott. - mondja Peeta. - Szeretlek.

- Én is szeretlek. - mondom. - Na, jöhetnek az ajándékok?

- Naná! Először én nyitom ki a Tiedet! - mondja Peeta, akár egy gyerek. 

Odaadom neki az ajándékot, ő azonban csak mered rá.

- Aztán te is kinyitod az enyémet... - mondja tétovázva.

- Nos, én is így terveztem - mondom viccelődve.

Végre abbahagyja a gondolkodást és letépi a papírt. Egy dobozt talál benne, leveszi a tetejét. Belenéz és látom, amint újból előtör belőle a gyerek. 

- Új festékek! - lelkesedik. 

Végignézi a színeket, mindet, egyesével felsorolja.

- Kék, rózsaszín, piros, zöld, narancs, sárga... - kezdi.

- Peeta, ha mindet felsorolod, rámegy az egész délelőtt! - mondom nevetve.
A festőkészlet, amit vettem neki, hatalmas. A legjobb festékek vannak benne, amit csak be lehetett szerezni a Kapitóliumból. Peeta izgatottan nézi őket, majd nekilát kibontani a többi ajándékot is.

- Új papírok is! - mondja.

- Ez a sok minden örökké kitart majd.
- Bizony, sokáig!
Aztán kibontja a kenyérsütő formát.
- Tudom, hogy ez semmi ahhoz képest, amit Haymitch-től kaptál... De azért szerintem klassz. Olyan beépített hűtőrendszere van, hogy sokkal gyorsabban kihűti a kenyeret, így hamarabb lehet szelni.
- Nagyon tetszik - mondja, majd átölel.

Van még egy ajándékom, amit nem csomagoltam be. Fel kell érte szaladnom a szobámba.
- Azonnal jövök - mondom.
Felszaladok a szobámba, megragadom a képkeretet. Egy kép, amelyen épp megcsókolom. Az alján pedig ez áll "Katniss és Peeta. A 12. körzet elátkozott szerelmesei."
- Katniss és Peeta. A 12. körzet elátkozott szerelmesei. - olvassa fel hangosan.
Eszembe jut az első alkalom, amikor Haymitch mondta ezt. Közvetlenül azután volt, amikor belelöktem Peetát egy vázába, amikor felhúztam magam azon, amit mondott. Aztán Haymitch azt mondta, ezt a szerepet játszhatnánk a Viadalon. Akkor gyűlöltem még a gondolatát is. Ma már örömmel vállalom.
- Ezúttal így is gondolod? - kérdezi Peeta.
- Persze. Soha nem éreztem még semmiben biztosabbnak magam az életemben. - mondom.
Peeta futólag megcsókol, majd felteszi a képet közvetlenül a kandalló fölé.
- A legjobb kép, amit valaha láttam - mondja, majd ismét megcsókol.

- Itt az ideje az én ajándékomnak is! - mondom, majd gyorsan kezembe veszem Peeta dobozát.
Letépem a csomagolást, és kinyitom a dobozt. Alig várom, hogy lássam, mit kapok tőle. A belsejében egy nagy könyv van, a címe "Mi az évek során". Kinyitom a könyvet és milliónyi festményt találok a lapokon. Egy halom kép rólam és róla. Róla és rólam.

Az első kép engem ábrázol öt évesen. Hajam két fonatba fogva, kis piros szövetruha van rajtam. Egy zsámolyon állva énekelek. A következő kép azt ábrázolja, amikor kezet fogtunk az Aratáson. Aztán a Viadal megnyitóján állunk a szekéren. Aztán azt látom, amikor megfogjuk egymás kezét az interjú előtt. Aztán amikor a sebét ápolom a folyónál. A következő kép az első csókunk a barlangban. Aztán, amikor kezünkbe fogjuk az éjfürtöt, hogy megöljük magunkat. A következő interjúnk Caesar-ral. A pillanat, amikor hazaérünk és a 12. körzet minket ünnepel.

Sütivel kínálja Primet. Betegen fekszem az ágyban, amikor azt suttogta, "Örökké". Ő, amikor átölel, hogy megvédjen a rémálmoktól a vonaton. A 11. körzetben tartott megemlékezésünk. A pillanat, amikor bejelentettük, hogy összeházasodtunk, és hogy terhes vagyok. Amikor beleszalad az erőtérbe, én meg kiakadok. Amikor odaadja a gyöngyöt. Amikor csókolózunk a tengerparton.

Benne van Annie és Finnick esküvője és a torta, amit ő készített az alkalomra. Az első csók a Kapitóliumi csatánk során. Amikor kérdésére azt suttogom "Igaz". Lefestette, amikor nemrégiben csókolóztunk és jól éreztük magunkat. Aztán a végén pár lap üresen maradt. A szó szoros értelmében nem találok szavakat.

- Hogy tetszik? - kérdezi végül.
Nem tudok szóhoz jutni, a könnyek azonban ömlenek a szememből. Olyan, mintha a torkomon akadt volna a szó.
- A legszebb dolog, amit valaha kaptam. - mondom.
Átölelem, olyan erősen, ahogy csak bírom, majd hosszabban csókolom, mint eddig bármikor. Végül egymásba gabalyodunk a padlón.
- Nem is akarhatnék jobb barátot. - mondom, majd ismét megölelem.

Belenézek a dobozban, van még más is benne. Egy kicsi, műanyag tárgyat veszek ki belőle, amiről fogalmam sincs, mi lehet. Peeta látja zavaromat.
- Ez egy összecsukható íj. - mondja, majd kiveszi a kezemből.
Megnyom rajta egy apró gombot, mire egy rendes íj lesz belőle.
- Hűűű, ez nagyon király. - mondom, és máris imádom. - Pont belefér majd a táskámba.
Újabb pillantást vetek rá. Erős, könnyű megtartani, és az ember zsebében is elfér.
- Hű, Peeta. Ezek a legklasszabb dolgok, amit kaphattam. Az a könyv örökkévalóságig tarthatott, mire elkészült. - mondom.
- Úgy három hónapig tartott. - válaszolja.
- Akkor ezzel foglalatoskodtál, míg én eljártam vadászni! - ismerem fel.
- Leginkább. Most majd nem lesz mit csinálnom, ha elmész. - mondja.
- Na, majd akkor igyekszem ritkábban vadászni.

- Van még egy ajándék. - mondja Peeta.
- Igen, és hol? - kérdezem.
- Biztosan fenn hagytam. - válaszolja. - Azonnal visszajövök.
- Hehe, én is fenn hagytam az én ajándékomat. Micsoda véletlen egybeesés.
- Tényleg, hogy felejthetted el azt a képet? - kérdezi nevetve Peeta.
- Úgy, ahogyan te is fenn hagytad az enyémet.
- Jogos. - mondja. - Na, mindegy, mindjárt itt vagyok.
Most már tényleg nincs semmi amitől Peeta még boldogabbá tudna tenni, mint amilyen így is vagyok. A könyv, amit készített nekem, csodálatos. Ez lehet életem legszebb karácsonya. Már csak a családom hiányzik... De tudom, hogy Apa és Prim fentről figyelnek. Együtt ünneplik a maguk karácsonyát. A gondolat mosolyra fakaszt. Anyukám pedig épp most is betegeket kezel, életeket ment. Ő ebben a legjobb. Legalább tudom, hogy bárhol is van a családom, mindannyian boldogok. Én is az vagyok. Peeta végül üres kézzel tér vissza.

- Na, hol van? - kérdezem.
- Nem találom. - mondja ideges arccal. Bedugja a kezét a zsebébe, mintha a pénztárcáját keresné, vagy ilyesmi.
- Jól vagy? - kérdezem. - Olyan... sápadtnak tűnsz.
- Katniss. - kezdi és fél térdre ereszkedik. - Hozzám jössz feleségül?
Kinyit egy kis dobozt, amely egy gyönggyel díszített gyűrűt rejt. Azonnal ömleni kezdenek a könnyeim. Még csak gondolkodnom sem kell a válaszon.
- Igen. - sikítom és a karjai közé vetem magam.
Megcsókolom, majd újra és újra, majd örökkévalóságig tartó ideig a karjában tart.
- Olyan régóta várom, hogy megkérdezhessem. - mondja örömkönnyek között.
- Én is alig vártam. - zokogva borulok a mellkasára. - Annyira szeretlek, hogy már nem is vicces.
Peeta letesz a földre, felhúzza az ujjamra a gyűrűt.
- Gyönyörű. - mondom még mindig sírva.
Visszaülünk az asztalhoz, elkezdem összeszedni az ajándékokat.
- Szóval ezért nem találtam a gyöngyöt. - mondom. - Már olyan rég kerestem.
- Igen! Egyenesen az 1. körzetbe küldtem, ahol elkészítették a gyűrűt. - mondja. - És Haymitch ezért kívánt szerencsét tegnap este.
- Ó, akkor már értem! - mondom és újra megölelem. - Soha életemben nem voltam még ilyen boldog.
- Én sem. - mondja Peeta. - Annyira örülök, hogy végül összeszedtem a bátorságomat és megkértem a kezed.
- Nos, ahhoz képest, hogy korábban megszólítani sem volt bátorságod! - mondom nevetve.
- Bizony! - nevet ő is. - Nem is tudom, ez hogy sikerült.
- Peeta... - kezdem. - Ezért vannak a könyvben az üres oldalak? Oda kerülnek a képek az esküvőnk napjáról?
Rám mosolyog és bólint. Nem hiszem el. Megkérte a kezem. Igent mondtam. Össze fogunk házasodni. Nem kérdéses, hogy ez életem legszebb karácsonya. Peeta ismét felkap és újra megcsókol.
- Ezt sose fogom megunni. - mondja.

A nap további részében az esküvőnket tervezgetjük. Kit hívjunk meg, mikor legyen, hol legyen. Minden fontos dolgot megbeszélünk. Meghalljuk, amint kopogtatnak az ajtón. Peeta kinyitja és Haymitch-csel találja magát szemben.
- Jól sejtem, hogy igent mondott? - kérdezi Haymitch, amikor meglátja Peeta mosolytól sugárzó arcát.
- Hát persze, hogy igent mondtam. - mondom Haymitch-nek.
- Gratulálok, srácok. Örülök Peeta, hogy végre elszántad magad. - mondja Haymitch, majd hazasétál.

Egyre később van, lassan lefekvéshez készülünk. Belebújunk a pizsamánkba és csak fekszünk az ágyban egy darabig. Peeta megölel, én hozzábújok, majd úgy csókoljuk egymást, mintha nem lenne többé holnap.
- Annyira szeretlek! - mondjuk egyszerre.
Felnevetünk, majd így szólok:
- Jó éjt, Peeta! - majd újra csókot lehelek az ajkára.
Aztán várom, hogy mondja, hogy "Jó éjszakát, Miss Everdeen!", ahogyan azt minden este mondani szokta. Ehelyett azonban ezúttal valami mást mond. Valamit, ami mosolyra fakaszt, valamit, ami eszembe juttatja, hogy lehet boldog az élet, és hogy a virágok tavasszal úgyis kinyílnak. Magához húz és ezt suttogja:
- Jó éjt, Mrs. Mellark!

VÉGE!

Forrás: Fanfiction.net