Jennifer Lawrence interjú – Acción, 2013. november

Legyen belőle bármilyen sok, azért Jenből soha nem lehet elég. Egy újabb izgalmas interjú, ezúttal a spanyol Acción magazinból, és ahogyan az a spanyol nyelvű anyagoknál lenni szokott, ezúttal is Solona fordítását olvashatjátok!

A csillagok közé emelkedése szédítő. A 2011-es első jelölése után, amit a független filmes A hallgatás törvényében nyújtott alakításáért kapott, ez a buja szőke hölgy, aki még csak 23 éves, megmutatta, hogy milyen is az igazi alakítás. Miután megkapta a sokak által vágyott Katniss Everdeen szerepét az Éhezők viadalában, megmutatta, hogy a tini-sagák főszereplői nem feltétlenül olyan sótlanok, mint Kristen Stewart. A Futótűzzel Jennifer Lawrence ismét barnán tér vissza, hogy eljátssza a mély mondanivalóval bíró kalandfilm második részének főszerepét.

Milyen érzés volt, hogy az Éhezők viadala: Futótűz másik rendezőt kapott?

Gary Ross és Francis Lawrence nagyon különbözőek, de mindketten nagyon jól működtek a saját részükben. Francis egy nagy látnok, és nagyon jól bánik a színészekkel. És Gary is, valamint ő nagyon jó a forgatókönyvekkel. Imádom Francist, nagyon szórakoztató vele dolgozni, és zseniális pasas. Nagyon kedves és teljesen normális. A forgatások hangulata nagyon jó és nyugodt. Sosem lesz semmitől ideges. Az egyetlen jele, hogy stresszes, hogy egy ceruzát hajlítgat. De csodálatos munkát végzett, a könyvek és a szereplők alapos tanulmányozásával csöppent a filmbe. Ráadásul egy olyan ember, aki képes meghallgatni másokat. Mindannyian szuperül dolgoztunk együtt. 

A második film könnyebb volt, mint az első?

Lehet, hogy egyes esetekben könnyebb volt, másokban viszont nehezebb. Az első filmben tulajdonképpen azt sem tudtuk még, mit csinálunk. Tudtuk, hogyan kell filmezni, de nagyon idegőrlő olyan filmet készíteni, amivel szemben az embereknek óriási elvárásaik vannak, amiről már előre megalkotott véleményük van. Ez elég elképesztő élmény. A második filmmel is ugyanúgy rajtunk van ez a nyomás, de azért egy kicsit megnyugtató, hogy úgy tűnik, az embereknek tetszett az első rész, ezért próbálunk valami hasonlót létrehozni, mégis valami mást. Ami a színészi előadást illeti, az már sokkal könnyebb, hiszen egy olyan szerepről van szó, amit már eljátszottál egyszer, így nem kell megismételned azt a hosszú folyamatot, amíg megérted a karaktert. De pont ezért nehéz is, hiszen meg akarod őrizni azt, ami az embereknek tetszett a szereplőben, de mégis szeretnél hozzáadni valami újat.

Azt hiszem az egyik jelenet, amit a legkevésbé szerethettél, az lehetett, amikor a majmok megtámadják Katnisst és Peetát a tengerparton…

Az volt a legrosszabb! Napokon keresztül egy mocsárban forgattunk! Totál paranoiás vagyok úgy általában, és Josh egyfolytában elüszkösödött és gombás lábakról beszélt, mikor a mocsárban voltunk. Azt mondta: „Ez történik a lábaddal, ha túl sokáig nedvesek”. És mi 73 órát töltöttünk el nedves lábakkal! Már sík ideg voltam. És ráadásul forgattunk egy jelenetet, amiben harcoltunk, és hirtelen éles fájdalmat éreztem a fenekemen. Mindenki azt mondta, hogy biztos izomgörcs volt. De tudom, milyen az, ha begörcsöl valamid, és nem őrültem meg, én egy ütést éreztem. Tíz percbe telt, mire kiderítettük, hogy Sam Claflin szigonya valahogy elszabadult, és az ütött meg. Olyan gyorsan történt, hogy senki sem látta, és addig nem is tűnt fel, amíg nem láttuk a felvett anyagot. Nem tudom, képes leszek-e megnézni azt a jelenetet. Rettenetesen mérges voltam a lábgomba és a fenekemen keletkezett véraláfutás miatt.

És melyik a kedvenc jeleneted?

Azt hiszem, amit a legjobban szerettem, az a Donald Sutherland-del forgatott jelenet, ahol Katniss a saját házában találkozik Snow elnökkel. Hihetetlen és megindító pillanat volt. Bármelyik színésszel az lett volna, de az, hogy Donald Sutherland-del történt, nagy vágyálmomat váltotta valóra.

Melyik színészekre figyelsz oda, ki az, akikkel versenybe szeretnél szállni? Van példaképed?

Nem tudom, hogy igazán példaképnek mondanám-e, de akit nagyon csodálok, az Cate Blanchett. Rendkívüli személy. És Meryl Streep is, nem csak az alakítása miatt, hanem azért, mert Meryl Streep, és szeretném úgy élni az életemet, mint ahogy ő teszi. Úgy, ahogy elvonult a gyerekeivel, és hogy sosem mutatott képet a kisbabáiról. Nagyon tisztelem érte. És nem azért, mert én is ilyen lennék, mert igazából ezer dolgot szeretnék csinálni. Szeretnék rendezni, kipróbálni ezt is, azt is, és szívinfarktust kapni 25 évesen (nevet). De ő egyszerűen csak színésznő, és ez az, ami tetszik benne.

Hogyan változtatta meg az életed az Oscar?

Szerencsére nem változtatta meg. Igazából azt sem tudom, hol van. Azt hiszem, Kentucky-ban kell lennie. Vagy legalább is remélem, mert ha ott nincs, akkor fogalmam sincs, hol lehet (nevet). Nálam nincs, az biztos.

Szakmai szinten sem változott meg az életed?

De, úgy igen. De erre nem úgy tekintek, mint az életem részére, ez csak a munkám. Sokkal elfoglaltabb vagyok, de jó értelemben. Sokkal több a lehetőség. Egyértelmű, hogy az Oscar sosem árt az ember karrierjének. Igazából csuda jó dologgal jár. Az egyetlen, ami változott, az a magánéletem, hogy kimehessek az utcára, és ilyesmik. Egy kicsit bonyolultabb a helyzet. De ezen kívül nem változott semmi.

Igyekszel óvatosabban választani a szerepek között? Az Oscar nagy felelősséggel járhat…

Nem. Úgy gondolom, hogy veszélyes megpróbálni eljátszani egy olyan szerepet, amihez igazából nincs is kedved. Mikor a forgatáson vagy, az egyetlen indok, hogy ott legyél, az, hogy előadj egy történetet. Ami változott, hogy rájöttem, minél több filmben szerepelsz, és minél több szerepet játszol el, annál nagyobb eséllyel találsz hasonlóságot a figurák között. Lehet, hogy már nem tudsz semmi különlegeset kihozni belőle. Hiába tetszik egy forgatókönyv, egy karakter, vagy dolgoznék szívesen egy rendezővel, ha úgy érzem, nem tudok hozzájárulni semmivel, vagy hogy felesleges lennék a szerepre. Ez történik, ha már egy csomó filmben részt vettél. Minél több szerepet játszol el, annál nagyobb az esélye, hogy szükségtelen vagy. És én szeretnék tanulni, valami újat létrehozni, valami újat hozzáadni. Bár gondolom, ez elég viccesen hangozhat valakitől, aki két franchise-ban játszik (Éhezők viadala, X-Men).

Mesélj az Amerikai Botránybeli munkádról, a Napos oldal után ismét David O. Russell-lel dolgozol…

Fantasztikus és hihetetlen volt. David-nek bármit elvállalnék. Emlékeztet rá, miért is szeretem ezt a hivatást. Mikor elfogadtam a szerepet az Amerikai Botrányban, választhattam, hogy elmegyek három hétre nyaralni vagy leforgatom ezt a filmet. Egy részem nem akarta elvállalni, mert tényleg szükségem lett volna egy kis szusszanásra, de nem tudtam David-nek nemet mondani, így hát elfogadtam. És rájöttem, hogy ez sokkal jobb volt, mint egy nyaralás. Ő olyan a kreativitás számára, mint az adrenalin. Mint a kreatív folyamatok motorja. Már a munkamódszere is rengeteg tapasztalatot ad. Minden pillanatot imádok, amit a forgatásain töltök.