Egyenes beszéd: Josh Hutcherson OUT interjú, 2. rész

Az ITT olvasható 1. rész folytatása. Josh pedig a mai napon töltötte be a 21. életévét! :)

Ilyen kegyetlen szerénység mellett könnyű elfelejteni, hogy Josh Hutcherson olyan fiatal, amilyen. Harry Potter Daniel Radcliffe-jéhez hasonlóan ő is hatalmas forgatási tapasztalattal, nem pedig kétes ambíciókkal fog felülemelkedni a sorozaton. Öt éven belüli célja, hogy producerkedjen és rendezzen, és mindkettőbe bele is kóstolhatott a 2014-ben megjelenő független film, a Paradise Lost alkalmával. A filmnek ő a vezető producere, és az első filmes rendezővel, Andrea di Stefanoval mindenben együttműködött a szereplőválogatástól a a jelenetek kialakításáig. 

- Itt nem csak arról volt szó, hogy a nevem ott legyen - mondja. - Tényleg hatással voltam a filmre, aminek eredményeképpen, basszus, még több hasonlóra vágyom. 

Közösen szerepelt Benicio Del Toro-val is a filmben, ahol egy olyan fiatal férfit alakított, aki megtudja, hogy barátnőjének apja a hírhedt drogbáró, Pablo Escobar.

Del Toro és Hutcherson a 7 nap Havannában című filmben is dolgoztak már együtt, amit a Del Toro rendezett. A filmben Hutcherson egy amerikai színészt alakít, aki meglepődik - bár meg nem retten - amikor megtudja, hogy a dögös csaj, akit egy harsány havannai bárban szedett fel, igazából férfi. 

- Azt gondolom, mindenki kényelmetlenül érezné magát egy ilyen szituációban, egyszerűen ilyen most a világ. - mondja. - De mit kellene tennie a lánynak?

Egy nyár közepi jótékonysági kosárlabda gála alkalmával, amelyet a Los Angeles-i Staples Center udvarán tartottak, a több száz rajongó minden alkalommal sikítani kezdett, amikor Hutchersonnál volt a labda. Magassága ellenére eltökélt kosaras és vállaival mindvégig utat tört magának a színészekből és sportolókból álló csapat tagjai között, hogy bedobhasson egy-egy kosarat.

A Staples épületében a One Direction négynapos koncertsorozatának harmadik telt házas koncertjét tartja. A szomszédos pláza, amely Los Angeles sport és szórakoztató központjában helyezkedik el, huszonévesekkel, kamaszokkal és az ő szüleikkel van tele. Tökéletes közönség Hutcherson számára. A játék előtt, majd a félidei szünetben újra magához ragadja a mikrofont, hogy a Straight But Not Narrow szervezetéről beszéljen, amely immáron második alkalommal kedvezményezettje ezen adománygyűjtő eseménynek. 

A csoport mind Jason Collins NBA játékos és a transznemű egyetemista Zachary Kerr munkáját is elismeri, akik arra törekednek, hogy felhívják a jelenségre az emberek figyelmét:

- Az a fő célunk, hogy megmutassuk az embereknek, hogy felvállalhatják önmagukat - mondja Hutcherson a tömegnek. - ami számunkra valahogy magától értetődő.

Kerrnek ajándékozza a csapat mezét, és azzal piszkálja - kedvesen - hogy próbáljon bedobni egy büntetőt. Régi barátoknak tűnnek, pedig csak előző nap ismerkedtek meg. A 19 éves Kerr bejárja Massachusetts iskoláit, hogy nemének megváltoztatásáról beszéljen. Már azelőtt is nagy rajongója volt Hutcherson filmjeinek, most azonban nagyon lenyűgözi Josh aktivizmusa is. 

- Soha korábban nem találkoztam olyannal, aki heterónak vallotta magát, mégis ekkora szenvedéllyel adózott azért a munkáért, amit csinálok - mondta Kerr.

- Amint egy kevés ismertséget szereztem, hogy bármire felhívhassam a figyelmet, kézenfekvő volt [hogy meg is tegyem]. - mondja Hutcherson. 

Kentuckyban élő családjáról Josh anyukája a következőket meséli:

- Nagymamámnak négy fia volt. - mondja Michelle. - Négyük közül kettő meleg. 

Steve és Jamie alig voltak idősebbek Michelle-nél, és mivel szülei csak 16 évesek voltak, amikor ő megszületett "Gyakorlatilag együtt nőttünk fel."

Michelle-nek nem tűnt fel, hogy Kentuckyban senki másnak nincsenek meleg nagybátyjai, akik partnereikkel együtt jelentek meg a családi összejöveteleken. 

- Ez számomra mindig is természetes volt. - mondja.

Az 1990-es éves évek elején azonban Jamie és Steve meghaltak AIDS-ben. 

- Amikor nagybátyám meghalt, egy barátja látott vendégül mindenkit a szertartás után. - mondja. - Emlékszem, azt gondoltam, "Milyen nagyszerű csapat fickó. Miért lenne ezzel bárkinek bármi problémája?"

Josh szintén elmeséli a történetet.

- [Steve] egy nappal az után halt meg, hogy édesanyám elmondta neki, hogy terhes velem. - mondja Josh. - Nagyon szomorú volt, hogy én már nem ismerhetem meg őket. Én is - csodálatos dolgokat hallottam róluk.

- Igazságtalan volt, ami mindent értelmetlenné tett. - mondja Michell.  Steve halála után Josh édesapjával önkéntesnek jelentkeztek a helyi AIDS szervezetnél. Közel kerültek Steve partnerének családjához - gyerekeik unokatestvérekként nőttek fel - és azt mondták Joshnak és öccsének, Connornak, hogy szeressenek, akit csak akarnak, és legyenek boldogok az illetővel. 

- Mindig azt gondoltam, hogy Steve és Josh jól megértették volna egymást. - mondja Mitchell. - Steve nagyon-nagyon elszánt volt, igazán karizmatikus és nagyon jóképű. Mindenben igaza volt.

Josh készen áll arra, hogy mindezt tovább adja. 

- Az az álmom, hogy egy nap a gyerekeim hazajönnek az iskolából és azt mondják, hogy "itt egy lány, aki tetszik, és van egy fiú is aki tetszik, és nem tudom, melyikük tetszik jobban, nem tudom, mit tegyek." Pedig ez nem szabad, hogy probléma legyen, hiszen csak az a kérdés, hogy "Melyikük a jobb ember? Melyikük nevettet meg jobban?"

Még mindig azt hiszi magáról, hogy ő maga is gyerek - és azt mondja, "Az a feladatom, hogy hitet adjak" - és az Éhezők Viadalának köszönhető hatalmas rajongótábora hatalmas teret biztosít is erre.

- Szeretném, ha az, aki nem ért velem egyet, leülne velem beszélgetni, - mondja - mert szeretném megváltoztatni a véleményét. És azt hiszem, meg is tudom.

Azt mondja, őszintén, hogy "Készen állok a harcra". De ez a srác nem csak hiteget, hanem ténylegesen barátsággal fordul azok felé is, akiknek még segítségre van szükségük ahhoz, hogy elérjék céljukat.
- Az, hogy iskolákban beszélgethetünk a gyerekekkel és felhasználhatjuk a közösségi médiát arra, hogy üzenetünket minél többekhez eljuttathassuk, igazán hatékony eszközök. - mondja. - Ez az a terület, ahol a legtöbb megfélemlítés történik, és ahol az ember olyan marad, amilyenné kamaszként vált. A gyerekek olyan gonoszak egymással néha. Beteszik a másikat egy skatulyába, amikor az még bizonytalan önmaga felől. Különösen, ha az embernek nincs egy nagyszerű családi élete vagy túl nagy hatással van rá a vallás, egyszerűbbnek érzik, ha inkább elfojtják érzéseiket. Az a célunk, hogy elérjük, hogy a gyerekek empatikusabbak legyenek egymással, és még jobban megértsék, hogy az emberek mindig emberek maradnak. Ez tényleg arról szól, hogy merjük vállalni önmagunkat.
Forrás: OUT