Az Entertainment Weekly állt most elő egy nagyon remek interjúval, aminek nagyjából az egészét érdemes is lefordítani, bár végülis nem szigorúan Éhezők Viadala témájú.
Rendkívül sikeres éved volt. Van olyan pillanatod vagy döntésed, amire kifejezetten büszke vagy?
A magánéletben igen. Ha az üzletet nézem, nem. Nem hiszem, hogy megcsináltam. Mindegy, ki mit mond, én vagyok magam legrosszabb kritikusa.
És ha a szüleiddel beszélnék helyetted, mit mondanának, mire voltak a legbüszkébbek veled kapcsolatban?
A Torontói Filmfesztiválon a Napos oldal premierjére. Elsőként jelentem meg, majd láttam a szemükben a könnyeket. Édesapámat azelőtt sose láttam sírni. Először azt hittem, valaki megbántotta vagy valami! "Mi történt Apukámmal?" Anyukám is sírt, de ő mindig sír. Tényleg nagyon büszkék voltak. Valószínűleg az volt az egyetlen pillanat, amikor jól éreztem magam és büszke voltam magamra. "Rendben, Anyukám és Apukám boldogok. Büszkék rám. Ez fantasztikus!"
Azt mondtad, elégedett vagy magánéleti döntéseiddel. Megosztanád velünk valamelyik diadalittas pillanatodat?
Akartam venni egy helyet, de aztán rájöttem, hogy nem vagyok elég idős ahhoz, hogy saját tulajdonom legyen. Mindenki - Josh, Liam - vettek egy-egy házat, és én is úgy voltam vele, hogy "Oké, akkor veszek én is egy házat", hiszen ennek így kell történnie. De aztán úgy éreztem, hogy "Tudod mit? Inkább bérelek egyet, amíg nem érzem magam elég idősnek ahhoz, hogy házat vásároljak". Hatalmas teher esett le a vállamról.
Mielőtt az Éhezők Viadala megjelent, azt nyilatkoztad, hogy tudod, hogy életed örökre meg fog változni, és hogy ritkaság olyan hírességgel találkozni, aki nincs elfáradva, kiégve. Hogy érzed, egy év hatalmas figyelem után te nem fáradtál bele ebbe az egészbe?
Én más vagyok. Nekem kábé öt percig izgalmas ez az egész, mondjuk, amíg végig megyek egy éttermen és meghallom, hogy az emberek a nevemet suttogják egymásnak. Aztán egy idő után hátborzongató és ijesztő lesz és az ember cinikusnak érzi magát, és mostanra csőlátásom lett, csak azokat az embereket látom meg, akiket ismerek. Nem nézek idegenekre, mert tudom, ha rájuk nézek szemkontaktust is teremtek. Mindig úgy képzeltem, hogy önmagam maradok és egyszerűen csak boldog leszek. Aztán nem így történt. De nem akarok hálátlan lenni egyáltalán. Vagy boldogtalan. Egyszerűen arról van szó, hogy az emberek mások és ez megőrít, szóval egyszerűen csak olyan emberek között szeretnék lenni, akik ugyanúgy kezelnek, mint azelőtt. Nem úgy megyek haza, és mosok fogat, hogy közben azt gondolom, hogy úgy mosok fogat, mint egy híres ember! Az ember nem veszi ezt észre egyáltalán, amíg nem beszél egy idegennel és rá nem jön, hogy teljesen máshogy kezelik és másképp néznek rá.
Mégis úgy tűnik, hogy más fiatal színészekkel ellentétben sikerült elkerülnöd a bulvársajtó rosszindulatú figyelmét.
Egyszerűen csak nagyon unalmas vagyok. (Nevet) Megpróbálták. Írtak történeteket, amik nem is voltak igazak, vagy emeltek ki idézeteimet az eredeti szövegkörnyezetéből. Például, hogy John Mayerrel járok, holott csak egyszer találkoztunk. De az az igazság, hogy mindig hazaérek délután 5-kor, ülök a kanapémon és lefekszek aludni 9-kor.
Akkor sok időt töltesz a popkultúrával! Ki és mi az, ami téged szórakoztatott idén?
Mit ne szeretnék a Trónok harcában? Prágában forgattam, és nem volt TV-m, csak egy pár doboz DVD-m. Úgyhogy Trónok harcát néztem. Olyan megszállott voltam, mint a Harry Potter-korszakom óta soha! A kedvenc mozifilmem pedig a Ted volt. Annyira, de annyira vicces. És a kedvenc előadóművészem? John Hawkes mindig tetszik, akárhányszor is látom. Annyira jó volt a The Sessions-ben.
Forrás: EW
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése