James Newton Howard az Éhezők Viadala filmzenéjéről

Decemberben tudtuk meg, hogy a film zenéjét mégsem az eredetileg megbízott Danny Elfman, hanem James Newton Howard komponálja meg. Nos, jelentem: a zene (nagyjából) kész :) Erről, és a filmzene írásának folyamatáról beszélgetett többek között a goseetalk.com oldala a zeneszerzővel.

Milyen kritériumok alapján dönti el, hogy mely projekteket vállalja el, és melyek a folyamat első lépései?

Az, hogy mit vállalok el, sok mindentől függ. Karrieremnek ezen szakaszában már sokat számítanak a kapcsolatok. Néhány rendező nem gondolkodik, amikor filmet készít. Csak automatikusan teszi, amit kell. Olyan ez, mint egy házasság - együtt lenni jóban, rosszban. És a dolog néha jobb, néha rosszabb, de vannak olyan barátságok és kreatív kapcsolatok, amelyek nagyon jelentőssé válhatnak e tekintetben. Más dolgokat tehet meg az ember egy új rendezőnek, akivel él-hal azért, hogy együtt dolgozhasson, mint egy olyasvalakivel, aki talán már rendezett olyan filmet, amelyet valóban csodál, és akiket megkeres, hogy elmondja, szívesen együtt dolgozok velük, ha van rá lehetőség. Néha pedig a forgatókönyv az, ami megtetszik, amiért nem is fizetnek, de nagyon megtetszik a történet.

Mindenképpen azzal kezdem a munkát, hogy komponálok. Általában megírok egy kíséretet, egy olyan 8-10 perces kíséretet, amely mindössze a forgatókönyvvel és a rendezővel való beszélgetésből származó benyomásaim alapján készül. Igazából akkor kezdtem ezzel a folyamatot, mióta Night-tal [M. Night Shyamalan] dolgoztam együtt, és azóta mindig így csinálom. Igazából Night volt az első olyan rendező, aki már a forgatás előtt nagy mennyiségű zenét kért. Aztán értékes tapasztalatokat nyertem belőle. Meg nem tudnám mondani, hányszor írtam meg a kíséretet, mielőtt a forgatás elkezdődött volna, aztán ebből származott a zene jelentős része és a háttérzene (score) végső változatának témája.

Beszéljen nekem arról, milyen időkeretek között dolgozik. Jónéhány filmzenét megír egy év alatt. Egyre többet...
Túl sokat is.
Valóban?
Attól függ. Úgy értem, most kaptam meg Az Éhezők Viadalát, és már be is fejeztem. Na jó, még nem teljesen végeztem vele. Még keverni kell rajta. De nyolcvanvalahány percnyi zenét írtam meg. Ezt nem ajánlom, de néha... Elterjedt rólam, hogy gyorsan dolgozok, ami azt hiszem jó. De normál esetben szeretem, ha van három hónapom.

Azt mondta, szereti, ha három-négy hónapja van, hogy megírjon egy filmzenét, máskor viszont alig négy-öt hét alatt végez. Most tegyük fel, hogy belekezd egy munkába. Hogyan áll neki egy olyan eredeti történethez szóló filmzene írásának, mint például a Falu volt, ellentétben egy olyannal, amely izgalmas rajongótábora van, mint például az Éhezők Viadala vagy a Vizet az elefántnak! ?
Nos, őszintén szólva, nem gondolnám, hogy nagyon másképpen csinálnék bármit is. De azért volt olyan eset, amikor egy rajongótábor kritzálni kezdte az Utolsó léghajlító általam vett megközelítését, mivel nem ismertem illetve nem adóztam tisztelettel az eredeti - azt hiszem - rajzfilmsorozat zenéjének. Hogy őszinte legyek, én még csak nem is láttam a rajzfilm verziót. Láttam ugyan egy részt, és biztos vagyok benne, hogy nagyszerű volt a zenéje, de az volt az első gondolatom, hogy nekem az a dolgom, hogy azt vegyem alapul, ami a filmben van, és ha ez valamiképp egybeesik az emberek elvárásaival, akkor az remek. Ha meg nem, hát úgyis képtelenség mindenkinek egyformán örömet szerezni.

Azt hiszem, az Éhezők Viadala estében egy olyan helyzetről van szó, amikor az embernek a főszereplővel kell azonosulnia. Ez pedig egy bizonyos mértékig meghatározza a hangulatot. 


Forrás