A lista - 9. fejezet: Félelem

"A lista, amelyet Dr. Aurélius-szal állítottunk össze, lyukat éget a zsebembe. A rohamokat kiváltó okok listája. Azon dolgoké, amelyeket igyekeznem kellene elkerülni." - Peeta hazatér a 12. körzetbe. A 12. körzet hamvai sorozat első kötete. - Peeta szemszögéből

A nap hátralevő részét sütéssel töltöm. Thom esküvői tortája jelentős késésben van, én pedig nem szeretnék csalódást okozni ennek az embernek, pláne azok után, hogy behúztam. neki. Julia megkérdezi, merre lenne érdemes sétálnia egyet, mire én adok neki egy tippet egy olyan útvonalra, amely a városon át vezet, és ha már arra jár, kezébe adok egy papírlapot, amelyen Thomnak írok pár sort. Biztosítom róla, hogy az esküvői torta ígéretemhez híven elkészül és bocsánatot kérek az orra miatt.
Delly hosszú idő után tér vissza Katnisstől, de nem beszél arról, mi is történt odaát, én pedig nem kérdezem.
- Hogy van a fejed? - teszi fel a kérdést halkan.
- Hát tény, hogy nem szédülök és nem folyik vér a fülemből, szóval jól kellene lennem. De ettől nem lesz kevésbé fájdalmas, úgy hiszem.
Érzem, amint a levegő kiszorul a tüdőmből, amikor Delly hátulról rám támad és átölel.
- Minden rendben lesz, Peeta. - mondja.
- Elmondta Katniss, mit tettem? Nem tudom, valaha is rendbe lehet-e ezt hozni.
- Katniss tudja, hogy az nem te voltál.
Belütök az öklömmel a pultba.
- Nem érdekel, hogy nem én voltam! Nem akarom, hogy ez olyan probléma legyen, amivel akár neki, akár másnak meg kellene küzdenie. Nézd meg, mit tettem Thommal!
- Én... én biztos vagyok benne, hogy Thom úgy fogja fel, hogy a monokli a szeme körül... keménnyé teszi. - állítja kicsit bizonytalanul Delly.
Erre hisztérikusan nevetni kezdek és Delly is, én pedig elhatározom, hogy nem beszélek többet az előző estéről. Bármiről is beszélgetett Delly Katniss-szel, arról nem tudhatok, ez pedig csak még feszültebbé és kellemetlenebbé tenné a további beszélgetést a témáról.

Együtt dolgozunk a tortán, ahogyan tettük a 13. körzetben is. Dellynek nincs túl komoly konyhai gyakorlata, de kezem alá adja a hozzávalókat, megtisztítja utánam a dolgokat, így pedig gyorsabban haladok. Többnyire csak társaságot biztosít és fecsegésével leköti a figyelmemet. Elmeséli például hogyan ismerkedtek meg Juliával - önkéntesnek jelentkezett egy egészségügyi óvóhelyen, ahol Juliának ott kellett maradnia - és sok más dologról a kapcsolatukkal kapcsolatban, amire kíváncsi voltam, mégis úgy éreztem, ilyenre nem illik rákérdezni. Amikor megkérdezem tőle, lemaradtam-e valamiről, elmosolyodik és így szól:
- Nem igazán. Szerintem én csak rá vártam.
Ezzel eléri, hogy ne gondoljak arra, mit is tettem, és ezáltal lehetővé teszi számomra, hogy a tortatkészítés felszabadító tevékenységére összpontosíthassak.


Már elmúlik éjfél, amikor Julia lejön és Dellyt az asztalra dőlve találja, aki elaludt, míg én az első réteg cukormázat készítettem. Julia lágyan elmosolyodik, aztán lehajol és valamit Delly fülébe súg, mielőtt gyengéden az ágyába vezeti. Ez egy olyan édes pillanat, hogy belesajdul a szívem, de csak annyit engedélyezek magamnak, hogy jó éjszakát kívánjak, majd minden figyelmemet a munkára fordítom megint. Bár imádok festeni, mégis van valami végtelenül elbűvölő a tortakészítésben, mert bár ez csak egy átmeneti dolog és nem az a rendeltetése, hogy tartós legyen, hanem hogy örömet szerezzen valakinek élete egyik legfontosabb pillanatában. Thom azt mondta, Susie szereti a virágokat és a fákat. Csak elképzelni tudom, milyen sivár lehetett az élet amely gyakorlatilag teljes egészében a föld alatt zajlott, ezért aztán minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a természet oly képeit alkossam meg, amelyek hatására Susie érzi majd, hogy új élet kezdődik számára.
Amint a hajnal első sugarai beleskelődnek a konyhába, épp a legfelső emeleten végzem el az utolsó simításokat. Furcsa béke önt el a világgal és magammal szemben is. Úgy érzem, szinte már tudom, mi kellene tennem, ez az érzés azonban gyorsan elillan.

Így aztán újra sütni kezdek.
Ezúttal a kenyeret magát, amely a pirításhoz kell, de úgy tervezem, nagyobb mennyiségű péksüteményt, rágcsálnivalót és kenyeret készítek. Bármilyen kicsi legyen is, az esküvőre az egész körzet meghívást kapott és még jónéhány olyan ember is, mint Dalton, aki a 13. körzetben lett jóban Thommal. Most ő lesz a vőfély, és bár ez nálunk nem hagyomány, úgy tűnik, hogy máshol azonban igen. Bármilyen okból is legyenek itt, ezek az emberek az egész évet azzal töltötték, hogy megpróbálják újjáépíteni a közösségünket, én pedig a magam módján szeretném ezt nekik megköszönni. A kenyérpirítás a pékségben lesz, most először használjuk majd azt a hatalmas sütőt, amelyet nemrégiben szereltek be oda. Az ezt követő buli a körzet nemrégiben telepített parkjában lesz, amely alig néhány méterre található a pékség bejáratától. Miközben sütök, megtudom, hogy a Thom keze alatt dolgozó munkások egy hatalmas sátrat állítanak fel a puha fűben.

Épp az utolsó simításokat végzem a cukormázas süteményeken, amikor óvatos kopogás hallatszik a bejárati ajtón. Meglepődök. A szomszédaim nem szoktak kopogni. Amikor kinyitom az ajtót, Rory Hawthorne-t találom ott. A fiú most tizenhat éves és most kezd megnyúlni, egyszer talán még a bátyjánál is magasabb lesz. Valami csöndes szomorúság sugárzik belőle, amit oly sokakon láttam a háború után, de nem azokon, akik maguk is részt vettek a harcokban. A háború visszavonhatatlanul kitörölt valami értéket és titkot ebből a fiúból.
- Tegnap visszaköltöztünk, Mellark úr. - Nem hiszem el, hogy így szólít meg, hiszen alig két vagy három évvel vagyok csak idősebb nála, de nem tudom, mit is mondhatnék, úgyhogy csak bólintok. - Most már szomszédok is lettünk. A Haymitch mögötti házban lakunk. Úgy volt, hogy csak az esküvőre jövünk el, de anya nem akart már a 2. körzetben élni annak ellenére, hogy Gale ott van, úgyhogy maradunk. Hiányzott az otthonunk.
- Megértelek Rory, nekem is hiányzott.
Egy pillanatig idegesen néz, majd kiböki.
- Én csak... csak azt akartam mondani, hogy szerintem Katnissnek tetszeni fognak a virágok, amiket ültettél. De majd találkozunk az esküvőn. - Majd visszarohan a házukhoz, mielőtt megállíthatnám.
Állok a lépcsőmön, átnézek Katniss udvarára, a háza előtt álló kankalin sorra, és visszanézek saját házam ugyanazon részére.
Rory még csak tizenhat éves, mégis mekkora fájdalom sugárzik belőle.

Miután dolgozom még egy kicsit a torta díszítésén, rájövök hogy nem találtam ki, hogy viszem majd le a tortát a dombról, és nem jut eszembe jobb, mint hogy emeletenként, ami viszont nem a legjobb megoldás, ha azt veszem, meglepetésnek szánom. Haymitch döbbenetesen korán ébred és pillanatok alatt összetákol három fadobozt a három emeletnek, hogy egy munkás titokban levihesse a buli színhelyére.
- Akár én magam is levihettem volna - vonja meg a vállát, mire zavartan nézek rá, így hozzáteszi: - még elhízok, ha csak itt üldögélek.
- Korán kelt - mondom óvatosan, figyelve arra, hogy ne használjam a józanul szót, nehogy túl agresszívnek tartson.
- Ki kell mennem Effie elé a vasútállomásra. Jut eszembe, kölyök, hogy van a fejed? - kérdezi önelégülten, hogy megakadályozza további kérdéseimet.
Aztán elmegy, és ott hagy egyedül.

Delly valahogy megszervezte, hogy a körzetlakók, akik nincsenek Thom munkásai között, levigyék a sütiket, amiket készítettem. Folyamatos pörgés van, emberek járnak ki-be a lakásomba, viccelődnek a tornácomon. Olyan szívesen élvezném mindezt én magam is, ehelyett azonban vágyakozva tekintgetek Katniss elhagyatott háza felé, miközben erős szégyen és megbánás jár át. Az ablakok zárva. A redőnyök leengedve. Sae valamikor bement, de nem jött ki, amennyire én láttam.
Hazelle lehetővé teszi, hogy a menyasszony és a húga náluk készüljenek el, így aztán Vick és Rory nekem segítenek a délelőtt folyamán, részben abban, hogy beletegyük a tortát a Haymitch által készített dobozokba. Vicket különösen elkápráztatja a dolog, rengeteget kérdez arról, hogyan is csináltam a dekorációt. Haymitch és Dalton a tornácomon ülve viccelődnek Thomon. A nap főszereplője ki-be szaladgál a konyhámba.
- Nem tudom, hogy csináljam ezt, Peeta.
- Mire gondolsz? - Mostanra a 12. körzetben mindenki tudja, hogy mi Katnisszel nem vagyunk és soha nem is voltunk összeházasodva, úgyhogy nem is igazán tudom, miért éppen hozzám jön Thom tanácsért. De minél jobban belegondolok, rájövök, alig néhány pár maradt csak a körzetben. Annak a néhány családnak a kivételével, akik a Perem legszélén élnek a Rét közelében, majdnem mindenki elveszítette valakijét, és ez a valaki általában egy házastárs. Úgyhogy azt hiszem, Thom számára én vagyok az, akinek a legstabilabb a kapcsolata.
Ehhez képest kiütöttem őt, hogy megpróbáljam megölni Katnisst.
- Úgy értem... nem tudom, hogyan legyen normális életünk. Mindenki a változásokról beszél, hogy nem kell a bányában dolgoznunk és éheznünk sem. De én nem tudom, az milyen lesz. Amíg csak vissza tudok emlékezni, nehéz időket éltünk.
- Thom - mondom csöndesen. - Én sem tudom.
Egy pillanatra mindketten elhallgatunk.
- Hát, én azt tanácsolnám, mindent csinálj épp ellenkezőleg, mint Haymitch és akkor minden rendben lesz.
Erre Thom annyira elkezd nevetni, hogy a könnye is kicsordul.

Lassan ideje indulni, én pedig a szobámban állok a tükör előtt, egy feltűrt ujjú sötétkék ingben és egy könnyed vászonnadrágban. Alig hasonlítok arra az éhező fiúra, aki fél éve voltam. Már nem felejtek el dolgokat, mint korábban, de azért a memóriám még messze áll a tökéletestől. A hajam visszanőtt, lassan a hegeim is halványodnak. Vállaim szélesebbek, mint amikor a Nagy Mészárlásra készültünk. Még egy kicsit magasabb is lettem. Rendelnem kell majd egy hosszabb műlábat, bármilyen nevetséges is, hogy ezt kell fontolgatnom.
Ha itt volna apukám most biztosan mondana valamit arról, milyen dolog is férfivá érni.
Annyira szeretném Katnisst átölelni, hogy az már fáj.

Delly, Julia és én Haymitch-csel, Effie-vel és Hawthornékkal megyünk az esküvőre, kivéve Rory-t, aki gyanúsan hiányzik. Posy Vick nyakában ül, folyamatosan csacog új otthonukról a 2. körzetben, a bátyjáról és annak "Hannah" nevű barátjáról, akiről meglepve állapítom meg magamban, hogy akár Johanna is lehet. Haymitch tiszta inget húzott, Effie pedig nem visel parókát. Hosszú, barna haja igénytelen kontyba van csavarva, és egy egyszerű aranyszínű ruha van rajta. Dellyn egy pöttyös, fodros ruha van, amely kellemesen harmonizál Julia drámai hatású, mégis egyszerű, zöld ruhájával. A két lány egymás kezét fogja.
Ahogy elhaladunk Katniss háza előtt, legszívesebben bekopognék az ajtón, de nem tudom, egyáltalán hogyan kezdjek hozzá a bocsánatkérésnek. Már épp elindulnék, amikor Delly elkapja a pillantásomat és óvatosan megrázza a fejét.
Az egyre gyülekező tömeggel a pékség előterében és az ajtó előtt várakozunk. A háború előtt a kenyérpirítások szűkkörűek voltak, az ehhez hasonló sokadalmak gyakorlatilag nem is léteztek, jelenleg azonban nincs körülöttünk rendszer, úgyhogy most így alakult. Thom és Susie Daltonnal és Susie húgával épp most vesznek részt a tényleges kenyérpirításon a pékségben. Engem is hívtak, hogy menjek be, hiszen az én sütőmmel pirítják a kenyeret, én azonban mindenekfelett szerettem volna tiszteletben tartani az ifjú pár magánélethez való jogát, így inkább visszautasítottam a lehetőséget. Viszont a kenyérre szükségük lesz, így aztán kinyitom az ajtót és szó nélkül átadom, mielőtt Dalton kijönne érte. Talán ez a vőfély dolga? Hogy gondoskodjon a kenyérről?

Effie izgatottan toporog magassarkújában, mondván "Nagy, nagy, nagy nap van! Megnyílik a pékség, itt az első esküvő a háború után, és nézzenek oda, Peeta! Úgy megnőttél!" Majd jól megölel, én pedig visszaölelem. Effie háta mögött Haymitch eljátssza, hogy egy képzeletbeli hurkot tesz saját nyakába és felakasztja magát.
A tömeg tapsolni kezd, amikor Thom és Susie kézenfogva kijönnek a pékségből. Dalton és Susie húga követik őket, karjaik egymásba fonva. Aztán pedig következik az igazi esküvő, legalábbis olyan, mint az az egy, amit a 13. körzetben láttunk, mondják nekem. Ételekkel megrakott asztalok sorakoznak a sátorban, bár feltűnik, hogy húsból elég kevés van. Gyerekek szaladgálnak a lábunk alatt, mindenki nevet, beszélget és jól érzi magát. Thom fekete monoklija ellenére és boldogabbnak tűnik, mint valaha, Susie pedig egyszerű, csillogó fehér ruhájában sugárzik a boldogságtól. Dalton magával hozta a gitárját, Haymitch ölében pedig egy bendzsót fedezek fel. Amikor kérdőn ránézek, azt mondja: "Az iváson kívül máshoz is volt ám tehetségem, kölyök!" Thom munkásai közül néhánynál harmonika és szájharmonika van. Vidám, szinte mámorító zenét játszanak, bár a hegedű azért nagyon hiányzik belőle. A vendégek nagy része felsorakozik, hogy táncra perdüljön.

Éles sípszó szakítja félbe a vigadozást, mindenki azt keresi, honnan jön. Szerintem a pékség másik, Perem felőli vége felől, de nem vagyok benne teljesen biztos. Aztán meghallom a csizmás lábak határozott cammogását. Nagyon is jól ismerem már ezt a hangot.
- Szeretne valaki egy kis szarvashúst? - kérdezi Katniss idegesen, ahogy beljebb jön. A vadászfelszerelésében van, haja befonva, ahogyan bármely másik napon. Mögötte Rory érezik, én pedig ekkor veszem észre, hogy kettejük között egy nyárson egy hatalmas bakot hoztak grillezve.
- Elnézést, amiért elkéstünk - motyogja Rory és a hátára akasztott hegedűtokkal kezd babrálni.
Mögöttük Sae érkezik, kezében egy hatalmas fazék pörkölttel, ami az illata alapján mókus lehet.
- Gyerünk! Segítsenek ezt letenni valahova! - mondja az idős hölgy hatalmas vigyorral az arcán.
Hatalmas éljenzés következik, nagyobb, mint amit ebből a kis tömegből kinéztem volna. Thom barátai kimennek a nászajándékaikért, Katniss pedig felszívódik közöttük. Mielőtt odamehetnék hozzá, már el is ment.

Rory csatlakozik a zenészekhez és elkezdődik az igazi buli. Iszonyú jól játszik van, ő a legtehetségesebb zenész, akit valaha hallottam. Vajon hol tanult meg egyáltalán ilyen jól játszani? Ujjai, mint a villám, finom gyantafelhő emelkedik fel keze alól a hegedűről, miközben játszik. Haymitch és Dalton idegesen néznek egymásra, miközben megpróbálják tartani az ütemet. Két dal között nevetnek és viccelődnek Roryval, én azonban látom szemeiben a csöndes gyötrődést. Ebbe pedig belehalok.
A szarvashús nagyon ízletes, a 12. körzet legtöbb lakója azonban most kóstolja életében először, annak ellenére, hogy világéletükben az erdő közelében éltek, amely elláthatta volna őket élelemmel. Hatalmas ünnep van, amihez hasonlót a Nagy Mészárlás óta nem láttam. Legalább tizenöt férfi veregette meg a hátamat és még tizenöt akar kezet rázni velem. Mellark úrnak neveznek és bár a májam hízik a büszkeségtől, egy részem azonban gyűlöli ezt, mert ez a cím apámnak járna, ő azonban nem lehet itt, hogy lássa mindezt. Van pár dolog, amitől boldogabb lett volna, ha részt vehetett volna benne. A bátyáim valószínűleg megverekedtek volna a menyasszony húgáért, az anyám pedig... nos, ő valószínűleg dühös lenne, amiért ilyen sok kenyeret pazarolunk olyanokra, akik nem fizetnek érte. De még ez sem számít. Hiányoznak.
De még ha élnének, akkor sem tudnám úgy élvezni ezt a bulit, ahogyan kellene. Mert mindezek mögött ott van a tudat, hogy mit tettem, nincs feladatom, amivel elterelhetném a gondolataimat és alig van bármi más, amire gondolhatnék. Rendbe kell hoznom a dolgokat, de úgy tűnik, olyan reménytelenül tönkrement minden annak ellenére, amit Julia mondott. De még ha lenne is remény a jövőre nézve, hogyan is bocsáthatna meg Katniss?

A zenészek végre szünetet tartanak, amikor sarokba szorítom Haymitch-et. Valószínűleg nem fog tudni sokat segíteni, de nem tudom, mi mást tehetnék.
- Beszélnünk kell - mondom.
- Nézd, ha Effie-ről van szó...
- Nem Effie-ről van szó, de maga ezt pontosan tudja!
- Igen, kölyök, tudom. - Haymitch egy székre huppan és int, hogy üljek le én is.
Már épp szóra nyitnám a számat, mire félbeszakít.
- Nézd, fiam. Tudom. Gyűlölöd magadat. Valószínűleg én is így éreznék, ha a helyedben lennék. De szeretném, ha valamit észben tartanál. Az a lány egy született gyilkos, de akkor este egyáltalán nem próbált meg harcolni ellened. Amikor kimentem a szobából, matt részegen, ahogy szoktam, és őszintén szólva kölyök, tényleg nagyon sajnálom, hogy így tettem, de abban a biztos tudatban hagytam ott veled, hogy legalább hét módját találja majd meg, hogy kiiktasson, ha arra kerül a sor. Ő azonban ennek még a közelébe sem került, mire én kiütöttelek téged, amit őszintén megvallva, inkább rád való tekintettel tettem, nem pedig miatta. Sejtettem, hogy nem leszel büszke arra, amiket mondtál. Katniss egy jó órával később leüvöltötte a fejemet, amiért nem hagytam neki lehetőséget, hogy megnyugtasson. Ő úgy gondolja, tud kezelni téged, amikor rohamod van. Azt mondja, igazából nem az vagy, mint olyankor.
- Haymitch, de ez a bántalmazó kapcsolatok alapdefiníciója! Én nem akarok olyan fickó lenni!
- Igazad lehet, egyetlen dolgot kivéve: Katniss nem félt tőled. Legkevésbé sem. Rengeteg nőt láttam már, akit vert a férje. Ők rettegtek. Meg voltak rémülve. Katniss talán aggódott vagy balhét csapott, vagy féltett, de téged, nem magát. Amikor elveszted az irányítást, Katniss átveszi. Szóval, ha azt akarod, hogy bármi is működjön kettőtök között, fel kell hagynod azzal, hogy állandóan őt félted.
Felsóhajtok. Szívesen hoznék fel ellenérvet, de nem tudom, mit mondjak. Katniss nem áldozat. A legkevésbé sem. Bármilyen helyzetben van, a kezében az irányítás. Akaratlanul is eszembe jut az a nap, amikor leverte az összes darázsfészket. A rengeteg fájdalmas csípés ellenére büszke volt arra, amit tett.
- És valószínűleg meg kell alázkodnod, mert a lista miatt rohadtul felhúzta ám magát. - teszi hozzá Haymitch, mintegy mellesleg.
- Köszönöm Haymitch. Tényleg.
- Csak szeretném már látni, hogy ti ketten idióták lehiggadtok végre a picsába. Akkor talán lenne egy kis nyugtom. Nevelhetnék libákat vagy valami.

Haymitch kiissza az italát és leteszi a poharat, miközben feláll.
- Hé, hercegnőm! - kiáltja. - Nem akarsz táncolni?
Pár lépéssel arrébb meghökkenve és összezavarodottan, Haymitch pedig a táncparkettre húzza őt. Effie megpróbál úgy csinálni, mintha Haymitch jelenetet rendezne, de titokban nagyon élvezi az egészet.

Aztán meglátok egy mezítlábas lábat a sátor túlsó végében, a szívem pedig megszűnik dobogni. Katniss visszajött.
Haja leengedve és nyilvánvaló, hogy semmi mást nem tett vele, csupán kibontotta a fonatát, mégis a lágy hullámok így is tökéletesen keretbe foglalják az arcát. Arca nincs kisminkelve, mégis pirospozsgás a napközbeni vadászattól és olyan, mintha valami ideges izgatottsággal töltené el. Lábán nincs cipő, olíva bőre éles ellentétben áll egyszerű pamutruhája színével.
Amely a naplemente mély, narancssárga színében pompázik.
Katniss engem néz a terem másik végéből, és egy hosszú pillanatig mindketten csak állunk és nézzük egymást. Tekintete zavaros és kifürkészhetetlen. Ha a Kapitóliumban lennénk, biztos lennék benne, hogy a teremben mindenki minket bámul, de ez a 12. körzet. Az emberek magunkra hagynak minket és ha érzékelik is a kettőnk között lévő feszültséget, nem vallják be. Épp odamennék hozzá a terem túlvégére, hogy megbeszéljük a dolgokat, amikor Dalton feláll egy székre és bejelenti, Thomnak egy különleges meglepetése van felesége és vendégei számára. Aztán Vick, akinek megígértem, hogy ebben a megtiszteltetésben részesülhet, betolja a tortámat.
Hallom, amikor a terem túlvégében Katnissnek elakad a lélegzete.
A torta a 12. körzetet ábrázolja a hatalmas hegyekkel, zöldellő erdőkkel. Ott a Rét, a pékség, a Győztesek Faluja és az újjáépített házakból álló egyre terjeszkedő szomszédság. Ahelyett, hogy cukormázzal borítottam be a tortát, egy egyszerű, ételszínezékkel festett vajas krémmel vontam be a tortát, hogy minél részletgazdagabban ábrázolhassam a tájat. Erre azért volt szükség, hogy minden egyes embert megalkothassak, akiről tudom, hogy jelenleg itt él a körzetben. Mindenki el is kezdi megkeresni magát, az emberek izgatottan fordulnak egymáshoz. Posy virágokat gyűjt a kertjükben, miközben Hazelle lepedőket tereget. Haymitch a hátsó teraszán alszik. Thom csapata egy boltot épít újjá. A nők gyerekeiket nézik, amint játszanak. Sae egy muffint ad unokája kezébe. A legfelső emelet tetején az esküvői tortákon szokásos kis figurák helyett egy sokkal részletesebb festmény látható Thomról, aki épp a földet ássa, hogy abba elültessen egy növényt, ahogyan sokszor mondta, hogy mennyire szeretné, Susie mellette áll, haja lobog a szélben.
Az igazi Susie átöleli a férjét, és felkiált, hogy ez milyen szép, csodálatos, egyszerűen tökéletes. Azon kapom magam, hogy többen megveregetik a hátamat, semminthogy össze tudnám számolni. Effie elővesz egy modern kamerás fényképezőgépet és képeket kezd készíteni a párról is, majd megígéri, hogy a következő vonattal egy albumba gyűjtve küldi azokat vissza az ifjú párnak.

Katniss lassan odamegy a tortához, látom, amint megtalálja magát egy fa ágain ülve, amint szedret majszol. A távolba tekint, és látom, amint a pékség képét nézegeti.
Engem keres.
Teljesen elárasztanak az érzelmek, ezért kimegyek az egyre erősödő szürkületbe. A régi almafa helyén ülök, amikor Katniss rám talál.  Nem tartott neki sokáig.
- Miért hazudtál nekem? - kérdezi vádlón. Nagyjából tíz lépésre áll tőlem, a szél lebegteti ruháját a lába körül. Arca mogorva, karjait védekezőn összefonja.
- Met nem tudtam, mit tegyek - válaszolom földre szegezett tekintettel. - Úgy éreztem, hogy ha tudnál az utolsó két névről is, akkor végleg búcsút mondhatnék mindennek, ami valaha kialakult kettőnk között és...
- Gale a múlté, Peeta! - szakít félbe Katniss. - Egykor fontos volt számomra és azt hiszem, valamennyire most is az, de túl sok minden változott meg. Én nem tudom... Nem szeretem úgy, ahogy ő szeretné és soha nem is fogom.
- Óóóó. - Tényleg nem tudom, mit is mondjak. Elég jól ismerem őt ahhoz, hogy tudjam, az, hogy Gale kegyeit visszautasította, még nem jelenti azt, hogy engem választ, de azért ez mégis megnyugtatja kissé a szívemet.
- Úgyhogy hagyj fel azzal, hogy attól félsz, egyszer csak megjelenik itt, én pedig észveszejtve rohanok majd utána. Nem megyek sehova. - teszi hozzá visszavonhatatlanul.
Felállok, odamegyek hozzá, magam sem vagyok biztos benne, mit is csinálok.
- Ez nem csak Gale-ről szól, Katniss. Nem akartam, hogy tudd, mert nem akartam, hogy terhet vegyél a válladra vagy felelősnek érezd magad vagy bűntudatod legyen.
Ettől méregbe gurul: - Peeta, az nem számít, hogy bűnösnek érzem-e magam. Nem döntheted el, hogyan is érezzek! Jogom lett volna tudni!
- Igen, igazad van, sajnálom. Esküszöm, hogy soha többé nem fogok hazudni neked. Én csak... nem akartam, hogy elmenekülj. - A mondat második felét olyan halkan mondom, amilyen halkan csak tudom, mert valami szánalmas okból csak ez az egy indokom van csak. - Mindenben önző voltam, és megértem, ha a továbbiakban nem akarod, hogy része legyek az életednek. Nem érdemlem meg, hogy itt legyek, különösen azok után, amit a múltkori éjszaka tettem.
Ahogy ezt kimondom, Katniss arca eltorzul, már a hazugságommal sem törődik.
- Hagyj fel azzal, hogy ezt gondolod! Az nem te voltál!
- Hogy mondhatod ezt, Katniss? Azok után, amit majdnem megtettem?

Katniss emiatt nagyon elkeseredik, én azonban még mindig nem értem, hogy amit tettem, hogyhogy nem zaklatja fel, ahogy arra számítani lehetne?
- Szinte semmit nem tettél, csak beszéltél róla. Igen, agresszív voltál és hátborzongató és igen durva, de megállíthattalak volna. Gyorsabb vagyok, mint te. Elég sokat láttalak már az elmúlt időszakban ahhoz, hogy tudjam, mit kell tennem, hogy leállj. - Katniss szavaiban rejlő határozottság jelzi, hogy nem csupán arra gondol, hogy megakadályozza, amit tenni készültem. - Tudom, mi az, ami fontos számodra. Mindazok után, ami történt, tartozom neked annyival, hogy megakadályozzam azt, amivel nem tudnál együtt élni. Ugyanakkor nem foglak kiütni vagy még rosszabb, amíg nem muszáj.
Az elmúlt negyvennyolc órában most először áll össze a kép.
- Akkor te csak engem akartál megvédeni??
Katniss egy pillanatra elhallgat, majd lágyan így válaszol: - Hát nem ezt tesszük mindig, megvédjük egymást? - Tudom, mi jár a fejében, de nem hagyom, hogy ezt használja fel ellenem.
- De nem akkor, ha ilyen hihetetlen kockázatot jelentek számodra.
- Miért csak te lehet az, aki feláldozza magát azért, akivel törődik? - Ezzel a logikával tényleg nem lehet vitatkozni. Amikor legutóbb megpróbáltam, Katniss még inkább meggyőzött, hogy neki van igaza. - Ha engem térítettek volna el, akkor most nem is kerülhetne sor erre a beszélgetésre. Te akkor is megtagadtad volna, hogy távol tartsd magad tőlem, csak mert lenne egy kevés esély rá, hogy bántanálak.
- Ami azt... illeti, mondtam is, hogy bántani foglak.
- Emiatt vagy feldúlva? Peeta, nem voltál eszednél. Teljesen bekattantál attól, hogy láttad Gale-t. Amikor a robbanás miatt volt rohamod, akkor arról beszéltél, hogy felgyújtasz dolgokat. Te lehet, nem emlékszel rá, de én igen. Amiatt aggódtál, hogy felgyújtod a pékséget.
Erről nem is tudtam. Nyilván soha nem kérdeztem rá. De nem is ez számít.
- Ez nem ugyanaz! - kiáltom.
- Lehet, hogy számodra nem ugyanaz, de szerintem igen. - Tudhattam volna. Még Katniss gyakorlatias énje is képes hideg fejjel a veszélybe rohanni. Márpedig őrült fenyegetéseim és a behízelgésem veszélyes volt, Katniss azonban erről nem volt hajlandó tudomást venni. - Ha tényleg meg akartad volna tenni, amit mondtál, megtetted volna. Amikor megtámadtál a 13. körzetben és Kapitóliumban, simán megtetted, anélkül, hogy egy szót is szóltál volna róla. Most azonban még ha mondtál is aljas dolgokat, és egyetlen alkalommal valóban meg is ütöttél, ez nem ugyanaz. Küzdöttél ellene, amikor jött a legrosszabb. Most... egyszerűen tudtad, hogy csak a roham teszi ezt veled. Nem a tényleges személyiséged. Én egyszerűen... nem éreztem veszélyben magam. Csak miattad aggódtam. - Ahogy ezt kimondja, Katniss hangja elhalkul, könyörgő tekintettel néz rám.
- Hogy várhatod el tőlem, hogy olyan helyzetbe hozzalak, ahol bánthatlak, Katniss? Különösképp, hogy úgy bánthatlak. - Kétségbeesetten próbálom elérni, hogy Katniss belássa érveim helyességét.
- Mert ha nem így teszel, egyikünknek el kell mennie. Én pedig... én nem veszíthetlek el.

Katniss kinyilatkoztatása kettőnk közt lóg a levegőben. Nem tudom, mit jelent ez. Én nem tehetem őt ki ennek. Nem tehetem ezt vele. Nem tehetem ezt magammal.
- De én nem tudok... - Katniss légzése felgyorsul, ahogy a helyes szavakat keresi. - Ha nem vagyunk egymással teljesen őszinték, én nem tudok... - Mit nem tud megtenni? Nem tudom, de én ezt feladom. Ha tényleg ezt akarja, hát engedek neki. De nem tudom, hol is kezdjem.
- Szeretnék gyerekeket. - bukik ki belőlem.
- Mi van? - Katniss teljesen összezavarodik.
- Szeretném, ha lennének gyerekeim. Azóta szeretném, mióta én magam is még csak gyerek voltam, de én veled együtt szeretném csak őket. Tudok várni, akár örökké is, ha esetleg nem akarnál engem vagy őket. Úgy értem, ha valaha egyáltalán el tudod képzelni, hogy...
- Peeta, te miről beszélsz?
Továbblépek a következő titkomra.
- És én nem tudok... nem vagyok képes szexuálisan rád gondolni anélkül, hogy rohamom ne lenne. Kivéve persze, ha Te is ott vagy velem egy helyiségben, mert akkor valahogy minden rendben van, valószínűleg azért, mert akkor nem gondolok másra, csak rád. - Alig hiszem, hogy képes vagyok mindezt végigmondani anélkül, hogy kiütném magam, de valahogy még mindig a tudatomnál vagyok. De vannak még dolgok, amikről Katnissnek tudnia kell.
- Én... - Katniss maga is elpirul, biztos vagyok benne, hogy fogalma sincs, miért hozom fel mindezeket.
- Csak figyelj, rendben? Megpróbálok őszinte lenni. Amikor a Kapitóliumban voltunk és te elaludtál az egykori stílustanácsadó boltjában, Gale-lel volt egy beszélgetésünk. Akkor ő azt mondta, azt fogod választani kettőnk közül, aki nélkül nem tudsz életben maradni. Akkor nagyon dühös lettem emiatt, mert ez nagyon ridegen hangzott, és még mindig nagyon szörnyen érzem magam, hogy ott és akkor nem álltam ki melletted.
- Nem aludtam... - mondja Katniss lágyan, ez pedig megdöbbent engem, de azért folytatom, mert most értem el a legfontosabbhoz, még ha mindeddig a pillanatig mindez nem is tudatosult.

- A háború alatt teljesen össze voltam zavarodva. Olyan fontos voltál számomra, mégis úgy éreztem, mintha valaki által éreztem volna ezt, mintha megbabrálták volna az emlékeimet, hogy így érezzem. Fontos volt, hogy életben maradj. Fontos volt, hogy meghalj. Fogalmam sem volt róla, melyik volt az, amit én akartam igazán, ezért aztán úgy éreztem, mindent, amit érzek, a szeretetet, a gyűlöletet, rám kényszerítették. Tettem olyan dolgokat, hogy például kicibáltalak a tűzből vagy megakadályoztam, hogy bevedd az éjfürt-kapszulát, amit nem tudtam, miért teszek, egyszerűen csak éreztem, hogy meg kell tennem vagy... vagy a világ véget ér. - Odamegyek Katnisshez, gyengéden megfogom a vállát, úgy fordítom, hogy a szemembe nézzen. Megpróbálom határozottan megfogni a kezét, de már a bőre puszta érintésétől remegni kezdek, de ennek a remegésnek semmiféle rohamhoz nincs köze.
- Aztán, amikor visszajöttem a 12. körzetbe, tudtam, hogy ezt kell tennem, de nem tudtam, miért. Nem vártam, hogy a karjaimba rohanj, sőt, biztos voltam benne, hogy csak szomszédok lehetünk, talán barátok. Bármit is éreztél, arról persze nekem fogalmam sem volt, ráadásul akárhányszor arra gondoltam, hogy csókoltál meg a parton, rohamom lett vagy akkor is, amikor megláttalak abban az átkozott kis rövidnadrágban, amelyet pizsama gyanánt hordasz. Olyan egyértelműnek tűnt, hogy a dolgok sosem változhatnak meg. De aztán leverted a darázsfészkeket, és leüvöltötted az építőmunkások fejét, akik felrobbantották a pékséget és elhalmoztál kiskutyákkal, meg levetted a blúzodat és rávettél, hogy bemenjek a tóba. Ezidőtájt és miközben az emlékkönyvön dolgoztunk csöndesen, rájöttem valamire.

Katniss beharapja az ajkát és rám néz azokkal a szürke szemeivel. Szívem, mintha kirobbanni készülne a mellkasomból.
- Senki nem kényszerített rá, hogy szeresselek. Én magam voltam az mindvégig. Ezt nem tudták tőlem elvenni, bár megpróbálták kiforgatni, de nem tudták ezt elérni, legalábbis nem állandóra. Katniss, te vagy az, aki a világhoz láncol, miattad őriztem meg önmagam. Te vagy az, aki visszahúz az őrület szakadékának széléről, és most is te tartasz itt engem, pedig rettegek, hogy elveszítem az önuralmamat. És ez annyira megrémiszt engem, mert nem érzem, hogy jogom volna hozzá, hogy megkérdezzem ezt és te... - fújom ki hirtelen a levegőt. Ez az. - Fogalmam sincs, hogy most, hogy már mindent tudsz rólam, akarod-e, hogy bármilyen minőségben életed részévé váljak. De semmi más nem tehetek, mint hogy megbízom benned. Szóval így teszek. - Leengedem a kezem és megvonom a vállam. - Mindenben megbízom benned. Úgyhogy... tedd, amit tenned kell, én pedig ott leszek. Örökké.
Katniss szemei ismét kíváncsian fürkésznek. Felemeli a kezét, ujjaival a homlokomon matat, óvatosan megérinti a szemöldököm. Nem válaszol semmire, amit elmondtam, csak néz rám, mintha valami olyat talált volna, amiről azt hitte, elvesztette.
- Annyira hiányoztál - suttogja a reszkető csendbe.

A sátorból hallatszik, amint Rory hegedűjén egy kísérteties szerelmes dalt játszik. Tudatom mélyén észlelem, hogy közben besötétedett, és a körülöttünk a levegőben szentjánosbogarak hada világít. Anélkül, hogy végiggondolnám, megfogom Katniss kezét, átkarolom a derekát és odahúzom magamhoz. Katniss közel hajol hozzám és továbbra is a szemembe nézve ezt mormolja.
- Annyira hiányoztál. De most már itt vagy. Itt vagy velem. - Erre megcsókolom a homlokát és lassan táncolni kezdünk.
Amikor ajkaink végre rátalálnak egymásra, nem is tudom, hol ér véget a tánc és hol kezdődik a csók.

Folytatás: vasárnaponként

Forrás: Fanfiction.net