A lista - 10. fejezet: Igaz

"A lista, amelyet Dr. Aurélius-szal állítottunk össze, lyukat éget a zsebembe. A rohamokat kiváltó okok listája. Azon dolgoké, amelyeket igyekeznem kellene elkerülni." - Peeta hazatér a 12. körzetbe. A 12. körzet hamvai sorozat első kötete. - Peeta szemszögéből

Katniss hazavezet.
Apró kezeit az enyémbe rakja, húz és hízeleg, hogy kövessem. Gyöngéd, de határozott. Úgy követem, mintha révületben lennék, tántorogva. Ez most igaz? Érzem a bőrkeményedéseket az ujjain, amint a kezemhez dörzsöli őket, amikor felhúz a dombra és ez észhez térít. Ez igaz, ismétli az agyam hitetlenkedve. Sötét van, de a hold és a csillagok fényében látom, amint Katniss ruhája suhog a lábai körül. Úgy megcsókolnám térdei lágy bőrét. Szeretném az egész testét végigcsókolni. Amikor a tornáchoz érünk, megcsókolom a füle alatt, a vállát, aztán az ajka mindkét sarkát.
A házban sötét van s csönd, a kilincsen azonban egy üzenet vár.
"Sae beengedett minket Katniss-hez" - mindössze ennyi áll rajta. Egy pillanatra összezavarodom, azon tűnődöm, vajon honnan tudták, hogy ez fog történni. Hogy lehet, hogy ez mindenki számára ilyen egyértelmű, csak számomra ennyire hihetetlenül lehetetlen? Katniss kiveszi kezemből a cetlit, elereszti az éjszakába, hadd fújja a szél. Szemei vadul villognak.
Megcsókolom a száját.
Beesünk az ajtón, amely becsukódik mögöttünk, amikor elesünk és eltávolodunk egymástól. Egy pillanatra elbizonytalanodom. Most minek kellene történnie? Kettesben vagyunk. Teljességgel magunk maradtunk. Kinyújtom kezemet a Katnisséért, majd gyengéden végigcsókolom minden egyes ujjbegyét. Remegnek a kezeim. Az egész testem remeg és nem tudok tenni ellene.
Katniss lassan elmosolyodik, rám néz hosszú szempillái alól, én pedig teljesen elveszek. Előrehajolok és éhesen és azzal a szenvedéllyel telve csókolom meg őt, amely csaknem tizennégy éve fortyog bennem. Még mielőtt felfoghatnám, Katniss kezei beletúrnak a hajamba, ahogyan ugyanazzal a hévvel visszacsókol, míg a végére a könyökömre támaszkodom.

Igaz. Igaz. Igaz.
Fürge ujjaival Katniss kigombolja az ingem legfelső három gombját, majd a kulcscsontomat és a nyakamat kezdi csókolgatni. A fejem hátrabicsaklik. Kezeivel a mellkasomat simogatja, kezei nyomában fellángol a tűz. Katniss teljesen felemészt.
Ez történik tehát hónapok, évek, szinte egy teljes életnyi várakozás után? A borzalmas pillanatok arra rendeltettek, hogy pusztulásuk ilyen csodálatos valóság kezdetei legyenek?
Hogy lehet ez igaz?

Felülök és finomat, de határozottan egy karnyújtásnyira tarom magamtól Katnisst.
- Katniss... - kezdek bele.
Katniss égető és vibráló tekintettel néz fel rám. Emlékszem, láttam már így, amikor a sós víz hullámai lágyan nyaldosták a partmenti sziklákat.
- Szükségem van rád. - mondja, ahogy mondta akkor is, ám hangjából olyan törékeny vágyakozás hallatszik, amit nem hallottam még korábban.
Ez minden, amit tudnom kell.


Több-kevesebb megállóval valahogy átjutunk a nappalin, fel az emeletre. Katniss a fák édes illatát árasztja a napsütésével keverve. Mámoros leszek ettől az illattól. A lépcső közepén Katniss nekidönt a falnak és kérges ujjaival kigombolja az ingem maradék gombjait is. Lecsúsztatja a vállaimról, majd kezeivel finoman végigsimít a bőrömön, amitől ismét remegni kezdek. Olyan gyöngéden húzza végig körmeit a hátamon, hogy hallom, amint felnyögök.
Belekerül néhány percbe, mire feljutunk a lépcsőn, be a folyosón. Annyira összezavar, amikor ajkait az enyimen érzem, hogy még az olyan egyszerű dolgok is, mint a járás, szinte lehetetlennek tűnnek. Katniss ujjai a nyakam hátulján lévő szőrszálakkal játszanak, ahogy a hálószoba ajtóm felé hátrálunk, aztán valahogy megbotlom a szőnyegben, így ismét a földön kötünk ki. Katniss a hátára érkezik, én viszont még őelőtte a térdemre esem. Ez a helyzet annyira hasonlít ahhoz, ami akkor történt, amikor elvesztettem magam felett a kontrollt, hogy döbbenetemben megszólalni sem tudok.
Katniss megérzi a félelmemet, felsegít.
- Cssssss. Ez valódi. Gyöngéd vagy, olyan gyöngéd. Soha nem fogsz bántani.
Csókokkal halmoz el, csókokat hint a kezemre, csuklóm belső oldalára, a karomra, a könyökhajlatomba, a nyakamra, a fülemre.
- Annyira hiányoztál. - suttogja lágyan ismét. Ezt ismételgeti újra meg újra, mintha valamiféle mantra lenne.

Megbotlunk - ezúttal - a saját lábunkban, majd kinyitjuk a hálószobám ajtaját. Az ajtóban hátralépek, majd Katnisst is magam után húzom, aztán elkapom, amikor finoman a karjaimba omlik.
- Hogy jutottunk el idáig? - suttogom a hajába.
- Mindig is efelé tartottunk - válaszolja alig hallhatóan, miközben ujjai fel-le járnak a mellkasomon.
Könnyed nevető hangot hallatok, ami olyan, mintha sírnék, ám Katniss egy újabb csókkal hallgattat el, amely mintha a végtelenségig tartana. Érzem, amint ujjaival az övcsatomon matat, majd a nadrágom a padlóra esik. Óvatosan az ágyhoz vezet, leültet, és letérdel a lábam előtt. A lehető legóvatosabb mozdulatokkal lecsatolja a műlábamat, majd apró csókokat lehel a mellkasomra, ahol az eredeti bőröm a beültetett bőrrel találkozik. A tüdőm mintha nem tudná hogyan kell lélegezni.
Félreteszi a műlábat, és eddig nem látott nyugodtsággal tekint rám. Aztán megfogja a ruhája szegélyét és áthúzza a fején. Hallom, amint a szövet lágyan a földre hullik.
- Remélem, nem bánod. - néz a szemembe és lágyan elmosolyodik. - Azt akartam, hogy összeilljünk.
A 12. körzet sebhelyes szerelmesei.

Katniss ismét megcsókol, mi pedig az ágyra zuhanunk, ahol Katniss eltávolítja utolsó ruhadarabjainkat is. Ez tényleg megtörténik? Ez tényleg megtörténik. Kellene...
- Nincs... nekem nincs semmim azellen... - próbálom elmondani önuralmam utolsó erejével.
- Kaptam egy injekciót - motyogja Katniss, miközben a nyakamat csókolja. - ami öt évig hat.
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Igen! - válaszolja teljes bizonyossággal.
Ami ezután történt, jobb, ha nem lát napvilágot.

***

Nem is lehet szavakban elmondani, amit tettünk.
Katniss mellettem fekszik, hajának vad hullámai éles kontrasztban állnak párnám fehérségével. Kezét az ajkamra húzom, hüvelykujjával újra és újra végigsimít azon. Testünk úgy egymásba gabalyodott, hogy nem is tudom, mi melyikünkhöz tartozik. Ahogy a hajnal első sugarai megjelennek a nyitott ablakban, elkezdenek megváltozni a szobában a fényviszonyok. Hamarosan fel kell kelnünk, hogy ennivalóról gondoskodjunk szomszédainknak.
De még nem azonnal.

Később a lélegzet, a forróság, a tűz és az élet olyan egységet alkot a lelkemben, amilyet már nagyon rég nem éreztem. Talán soha. Nem is vagyok teljesen biztos benne, mi is ez, de rájöttem valamire, ami olyan kétségbeesetten csodálatos, hogy elhinni is alig merem. De tudnom kell.
Csak suttogok.
- Szeretsz engem. Igaz vagy nem igaz?
Olyan lágyság és fény sugárzik Katniss szemeiből, amilyet csak legvadabb álmaimban képzeltem.
- Igaz. - válaszolja.
Magamhoz húzom, hogy még egyszer elmerüljünk az eksztázisban.

***

Fél évvel később, valamikor a tél végén, tavasz kezdetén egy hideg, esős napon nem megyek be a pékségbe. Ma csak egyetlen vekni kenyeret sütök. Mogyoróval, aszalt gyümölccsel, reményekkel és álmokkal töltöm meg. Míg sül, átmegyek Haymitch-hez, lekuporodom mellé a földre.
- Szükségem van a késére.
Csipás szemeivel rám néz és azt kérdezi: - Mi a francnak az neked, kölyök?
- Szelnem kell néhány szelet kenyeret. Amit meg fogok pirítani.
Egyetlen szó nélkül odaadja.

A 12. körzet hamvai sorozat első kötetének epilógusát jövő vasárnap olvashatjátok.

Forrás: Fanfiction.net