"A lista, amelyet Dr. Aurélius-szal állítottunk össze, lyukat éget a zsebembe. A rohamokat kiváltó okok listája. Azon dolgoké, amelyeket igyekeznem kellene elkerülni." - Peeta hazatér a 12. körzetbe. A 12. körzet hamvai sorozat első kötete. - Peeta szemszögéből
A hátamon fekszem egy halom kölyökkutya között. Izegnek-mozognak és a füleimet harapdálják édes kis fogaikkal. Aranyos, vinnyogó hangokat hallatnak. Szuszognak. Kis pufik. Az egyikük elaludt a nyakamon.
Törvényellenesnek kellene lennie, ha ilyen sok cukiság történik egyetlen emberrel. Talán az is. Mondjuk már eddig is sok esetben hágtam át a törvényeket életemben.
Katniss a fejemnél áll, fölém hajol. Kábán vigyorog, hajfonata a levegőben lengedezik. Az egyik kiskutya megpróbálja elkapni, de végül az arcomon landol.
Katniss felnevet, én pedig azon gondolkodom, hogy sikerült ilyen kellemes helyzetbe kerülnöm? Nem lehet, hogy ez csak egyfajta bizarr álom?
Eltelt néhány hét, mióta Katniss megkért, hogy fessem le Primet. Azóta új elem került a napirendünkbe. Minden este, amikor visszatérek a pékség újjáépítéséről, átjön hozzám, együtt készítünk vacsorát a konyhámban, gyakran abból a húsból, amit az aznapi vadászatból hozott. Ilyenkor általában csöndben vagyunk, mert Katniss nem sok mindent mond, én pedig nem akarom erőltetni. Amikor alkalmanként történik a nap során valami említésre méltó, akkor megbeszéljük. Időnként megnevettetem. Akad néhány emlékezetes alkalom, amikor Katniss nevettet meg engem. Miután megvacsoráztunk, felmegyünk a műtermembe, ahol a Primről készült festményen dolgozom.
Valójában mindketten dolgozunk. Miközben festek, Katniss történeteket mesél a húgáról. Segít kidolgozni a kép részleteit, kihangsúlyozni egy-egy gödröcskét, szeplőt. Nincs kétségem afelől, hogy ha nem Primet festeném, elég elviselhetetlen volna ez a mélységű részletesség. Katnisszel azonban nem az. Szinte hihetetlenül könnyedén tudom ábrázolni a vásznon az általa elmondottakat. Értem, miért teszi ezt, milyen kényszer űzi, én is ugyanolyan részletességgel igyekszem felidézni saját családtagjaimat, ahogy Katniss az övéit. Így persze lassan haladunk, de rendben is van ez így. Mióta belekezdtünk, még egyszer sem felejtettem el, hogyan kell bekötni a cipőfűzőmet vagy megmosni a fogamat.
- Mindenkivel meg kellene ezt csinálnunk, akit elveszítettünk - mondta Katniss tegnap este, amikor lementem hozzá a földszintre. Általában, ha egy este végeztünk, Katniss nem mondott semmit, csak csöndben hazasétált, holott neki is meg kellett küzdenie az éjszaka sötétjével.
- Megtehetjük, ha szeretnéd - mondtam. Nagyon kimerültem. Aznap Prim szemein dolgoztunk. Amelyek fájdalmasan kékek voltak.
- Emlékszel a gyógynövényes könyvre?
Ez már rég nem jutott eszembe - azok a boldog pillanatok, amelyeket Katnisszel tölthettem, kettesben, kamerák nélkül, amikor az élet szinte normálisnak tűnt. Egy részem meg volt győződve arról, hogy az nem is volt valódi.
- Akkor az igaz volt?
- Nagyon is igaz. Szeretnék csinálni egy olyan könyvet... róluk. Leírni a történetüket és képekkel illusztrálni. Hogy bárki felidézhesse, bármi is történik.
Olyasvalakiként, aki szívszorítóan tisztában volt a felejtés borzalmaival, nem is mondhattam mást, mint hogy: - Jó.
- Nem lesz gond? - kérdezte Katniss habozva.
- Feltéve, hogy nem egyedül kell csinálnom, nem.
Katniss váratlanul megfordult és átölelte a derekamat.
- Nem egyedül kell.
Aztán hazament.
Később az ágyamban, nyitott ablak mellett, amikor épp a csillogó emlékképekkel kellett megküzdenem, valahányszor megpróbálom felidézni Katniss ölelését, hallom, amint sikolya keresztülszeli az éjszakát.
Reggel nem mutatja, hogy nyugtalan lenne, csupán a szemei alatt lévő fekete karikák szembetűnőbbek, mint máskor. Amikor leülök az asztalhoz, odafordul hozzám és megkérdi:
- Mit tervezel délutánra?
Meglepetésemben a számat a kívánatosnál kicsit tovább tartom nyitva, mielőtt válaszolok.
- Nos, úgy terveztem, hogy segédkezek az újjáépítésben, sütök és kiszállítom a kenyeret, bár valószínűleg fordított sorrendben.
Egy héttel korábban Effie hatalmas mennyiségű lisztet, cukrot és egyéb alapanyagot küldött. Amíg a reggelizőasztalnál beszélgettünk, már az egész körzetnek való kenyér kelt a pulton és sült a sütőben.
- Ma nagyon meleg lesz. Szerintem nem fognak túl sokat dolgozni odakinn. Adnod kellene magadnak egy szabadnapot.
- Katniss, az embereknek enniük kell. Ráadásul nem tudom, én magam mit kezdenék öt tucat kenyérrel.
- Akkor segítek neked kihordani. Úgy gyorsabban megy. Aztán találkozhatnánk a pékségnél. Szeretnék mutatni neked valamit.
- Nem mész vadászni?
- Túl meleg van a vadászathoz.
- Akkor rendben.
Nagyjából két órával később, épp mire befejeztem a kenyérsütést, Katniss megjelent a házamnál egy hatalmas hátizsákkal és vadászcuccának nagy részével, csak a kabátja és az íja nem volt nála.
- Nem azt mondtad, hogy nem mész vadászni?
- Nem is. Ez majd későbbre kell. Vegyél fel valamit, amiben tudsz túrázni. Most pedig add ide a kenyeret.
Mindeddig nem igazán dolgoztam még ki a megfelelő kiszállítási stratégiát. Általában egy talicskával mentem, amit kimostam és kibéleltem egy lepedővel. Beletettem olyan sok kenyeret Katniss hátizsákjába, ami még nem nyomódott össze, és megkérdeztem, merre szeretne menni.
- A Peremre - mondta kérdés nélkül. - Az neked gyalog messze lenne, én pedig... én nem voltam már ott egy ideje, mindig csak rohanok, ha arra járok. Sae azt mondja, újjáépítettek néhány házat. Szerintem az már nem is a jó öreg Perem. Csak egy hely, ahol emberek élnek.
- Akkor a pékségnél találkozunk?
- Igen.
Így, hogy Katniss elvállalta a távolabbi részeket, sokkal gyorsabban végeztem a kiszállítással. De még a rövidített útvonal is igénybe vette a délelőtt legnagyobb részét. Valószínűleg érdemes lenne felvennem valakit, hogy segítsen, talán egy gyereket, aki visszaköltözött a szüleivel, különösen, hogy az emberek folyamatosan költöztek vissza a körzetbe. Időt is spórolhatnék, ha nem állnék le beszélgetni mindenkivel, akivel már rég találkoztam, de ezt most sokkal fontosabbnak éreztem, mint magát a kenyér kiszállítását.
Katnissnek igaza volt, Thom és csapata ma csak egy gyors romeltakarítást végzett a környéken. Ma tényleg nagyon meleg volt. A pékség maga nagyon ígéretesen nézett ki. Azt szerettem volna, hogy nagyobb legyen, mint az előző volt. Hamarosan érkezik majd egy szakember a 9. körzetből, hogy beszerelje az új agyagkemencét ahelyett, amit Thom felrobbantott, és rendeltem két hi-tech elektronikus sütőt is a harmadik körzetből, bár nyilván eltart még egy ideig, mire bevezetik a villamos energiát a körzetbe, hogy használni is tudjuk.
Amikor megérkeztem, Thom félbehagyta egy pillanatra, amit csinált. Néhány társával odajöttek hozzám, hogy beszerezzék kenyéradagjukat.
Thom levette kalapját, mint mindig, amikor összefutottunk, mintha csak valami tiszteletre méltó hivatali személy lennék. A régi szokások nehezen múlnak el, gondoltam. Ma, ahelyett, hogy vigyázzban állva egyenesen a szemebe nézett volna, idegesen tördelte a kezét.
- Azon tűnődtem, Peeta, válthatnánk-e néhány szót. - kezdte, miután kezet ráztunk.
- Persze Thom. Bármennyit. Minden rendben? - Thom soha nem kért meg külön, hogy beszéljünk, ha valami nem ment rendben az építkezésen egyszerűen odajött hozzám és elmondta.
- Nos, igen. Rendben. Igazából minden rendben van. Sőt, több is, mint rendben. Pár héten belül kenyérpirításra adom a fejemet.
Esküvője lesz.
- Hisz ez csodálatos hír! És ki a 12. körzet legszerencsésebb asszonya?
Thom elpirult és még inkább csavargatni kezdte kalapját.
- Nos, igazából a 13. körzetből származik. Akkor ismerkedtünk meg, amikor ott voltunk. Pár hét múlva ideköltözik a húgával, aztán összeházasodunk, meg minden.
- Van hol laknotok? Rengeteg lakás van kinyitva a Győztesek Falujában.
Ez valóban így volt, mégis kevésen költöztek be a 12. körzetből, pedig Katniss, Haymitch és én is hónapokig kérleltünk sokakat. Úgy tűnt, azt gondolják, megérdemeljük, hogy megmaradjon a privát szféránk.
- Ó, dehogy, mi azt nem tehetjük! Azt Ti érdemlitek, ráadásul én magam is építettem egy kis házat magamnak. Susie azonban látta, milyen tortát készítettél Odair úr és felesége részére, és nagyon megtetszett neki. Csak arról beszél. Abban reménykedtem, talán vásárolhatnék tőled én is egy olyat, és elvihetném a kenyérpirításra egyfajta meglepetésként. Susie annyira szereti virágokat, fákat, meg ilyenek.
- Hívj meg az esküvőre és az lesz a nászajándékod!
Thom elgondolkodott egy pillanatra, majd bólintott és azt mondta, rendben van.
Én befejeztem a többi kenyér kiszállítását, és amikor visszaértem a pékséghez, Katnisst a földön ülve találtam a régi almafa helyén. Mélyen gondolataiba merült, amíg észre nem vette, hogy én is ott állok.
- Mi az?
- Úgy tűnt, nagyon el vagy foglalva.
- Csak emlékeztem. - Katniss nem ment bele részletekbe, én pedig nem akartam kíváncsiskodni.
- Akkor hova is megyünk?
Hát így kötöttem ki Sae szomszédjánál, akinek a kutyája nemrégiben kölykezett. Katniss a földön ült mellettem és egyenként hozta oda a kicsiket. Nem olyan voltak, mint amilyenek rohamokat váltottak ki belőlem, sőt egy pillanatra a roham gondolata is abszurdnak tűnt.
- Érzed, hogy közeledne a roham? - kérdezi Katniss mellettem ülve, miközben egy kiskutyát tol az arcomba, akivel ő maga is birkózik, miközben a kölyök az ő hajfonatát rágcsálja. Katniss nagyon büszke magára, ez pedig ismét eszembe juttatja, milyen jó érzés, ha az ember gondoskodik azokról, akiket szeret.
Döbbenten jövök rá, hogy számára én ilyen ember lehetek.
Ez nehéz kérdés. Mióta megmutattam Katnissnek a listát, mást sem csinál, csak alkalmazkodik, még olyankor is, amikor a saját dolgát intézi, és most is azért van itt, hogy segítsen dolgozni a problémáimon. De miért teszi ezt? Bűntudatból? Tisztában vagyok vele, hogy Katniss felelősnek érzi magát az eltérítésem miatt, mert az kifejezetten rá irányult. Ha ő nem lett volna, a Kapitóliumnak semmi oka nem lett volna, hogy tönkretegyen, inkább valami olyasmire tartogattak volna, mint Finnicket. Az igazság azonban az, hogy ennek az ellentettje is igaz. Az én szerelmi vallomásom és Cinna ruhái tették őt népszerűvé a Viadal alatt, így válhatott ő a Fecsegőposzátává. Egyébként minden másképp történt volna. Az emberek egyszerűen nem figyeltek volna fel rá. És tudom, Katniss nem hibáztatja Cinnát. Katniss általában olyannyira konkrétan fejezi ki az érzelmeit, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy engem sem okol semmiért.
A viselkedése most sem utal bűntudatra. Úgy tesz, mintha egy csapat volnánk. Segítünk egymásnak, ahogyan most is, hisz mindig ezt tesszük. Kijózanító gondolat, hogy minden éjjel hallom sikolyait, mégis tehetetlennek érzem magam, ha arról van szó, hogy segítsek. Katniss azonban válaszra vár, úgyhogy válaszolnom kell.
- Nem tudom, Katniss, körül vagyok véve mindenféle ördögi teremtménnyel - Mintha csak az igazamat akarná bizonyítani, a kiskutya, amelyik elaludt a mellkasomon, lassan lecsúszik a földre.
Katniss egy határozott rántással kiszabadítja fonatát és feláll.
- Akkor gyere, dolgunk van.
- Mint például? - ülök fel. A többi kiskutya egymást kezdi harapdálni.
- Először is meg kell ismerkedned az anyakutyával.
Felállás közben félúton megdermedek. Katniss egy kést húz elő a nadrágja hátsó zsebéből.
- Nyugi, nem hagyom, hogy bántson.
És nem is hagyja, bár nem mintha bármi veszély is fenyegetne egy fáradt, öreg kutyától, amelyiknek valószínűleg ez volt az utolsó fialása. De azért még egy kicsit remegek (bár úgy tűnik, jobban, mint gondolom, mert tudom, hogy Katniss észrevette), amikor óvatosan megsimogatom, ő pedig hosszú nyelvével végignyalja ujjaimat. Pár percen belül lassan megnyugszom. Itt egy kutya közvetlenül előttem, én pedig simogatom és közel, s távol semmi nyoma rohamnak. Megkönnyebbülésemben felnevetek.
- Minden rendben? - kérdezi Katniss.
- Bólintok.
- Jól van, akkor menjünk tovább. - áll fel Katniss és kimegy a házból, át a kapun. Szaladnom kell, hogy utolérjem, amikor rájövök, hogy az erdő felé terelget.
- Hova megyünk, Katniss?
- Úszni.
És így is teszünk. Műlábbal túrázni keresztül az erdőn, mindig is nehéz volt kicsit, de most szinte fel sem tűnik, mert Katniss Everdeen úszni visz. Vizesek leszünk. Katniss ruhái rátapadnak majd. Vagy talán le is veszi azokat. Amikor ilyesmi korábban történt, akkor a küszöbön álló halál gondolata mindig elterelte a figyelmemet. Ráadásul a gondolat, hogy meztelenül látom, akkoriban nem késztetett arra, hogy meg akarjam ölni.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet - mondom, amikor megpróbálok felzárkózni.
Katniss megáll, megfordul. Védekező tekintettel néz felém és teljes bizalmatlanságot sugall, ami olyasmi, amiért annyira küzdöttem, hogy ne kerüljön rá sor.
- Miért?
- Nem lesz ott senki, hogy segítsen, ha rohamom lenne.
Katniss visszafordul és folytatta az útját előre.
- Miért lenne rohamod? Az úszás nem volt rajta a listán.
- Kárt okozhatok magamban, lehetnek arra méhek, meg sok minden más. - ... Neked pedig még mindig fogalmad sincs róla, milyen hatással lehetsz az elmémre. A helyzet kegyetlensége, amire megpróbálok nem túl gyakran gondolni, szinte elviselhetetlen. Egy részem legszívesebben letépné a fejét minden egyes embernek, aki hozzám ért a fogságom során, ez pedig arra emlékeztet, hogy jó öreg barátom a mániákus gyilkos Peeta él és virul. Legfeljebb annyi változott, hogy azon emberek ellen irányul, akik kárt tettek az elmémmel.
- Peeta, forróság van... - De nyilvánvaló, hogy Katniss csalódott, amiért legfeljebb a meleg miatt vagyok hajlandó erre az egészre. Valami mást is szeretett volna megosztani velem az úszáson kívül. Amit kifejezetten velem szeretett volna megosztani. Helyre kell hoznom a dolgokat, de ennek nincs olyan konkrét módszere, amiről tudom, hogy biztosan működni fog. Nem hiszek magamban annyira, hogy biztos legyek benne, kézben tudom tartani az eseményeket. El kellene árulnom neki az igazságot?
"Nos, Katniss, az a helyzet, hogy ha szexuális vonatkozásban gondolok rád, rohamom lesz. És mivel nedves ruhában látlak majd vagy amilyen szerencsétlen vagyok, a fehérneműd látványa túlontúl izgató hatással lesz rám, nem hinném, hogy ennek jó vége lehet."
Nem. Ez nem fog működni. És nem is lennék őszinte. És már olyan sokszor félrevezettem. Jó, mindketten becsaptuk már egymást. A szavak azonban anélkül csúsznak ki a számon, hogy igazán belegondolhatnék.
- Zavarban vagyok az égési sérüléseim miatt.
Katniss megáll. Bár ez igazából nem hazugság, ebben az összefüggésben mégis az, én pedig nem is hiszem, hogy hazudtam neki, amikor Katniss mindent megtesz, hogy jobban legyek. Olyannyira elvonja a figyelmemet az önostorozás, hogy észre sem veszem, Katniss, mit csinál, amíg meg nem teszi. Leveszi a pólóját.
- Én is.
Ennyi. Katniss Everdeen ott áll előttem egy szál pamut melltartóban. Láttam én már kevesebben is, de az még az eltérítésem előtt volt és akkor sem voltunk sosem teljesen egyedül. Erősen az arcom belső felébe harapok, míg azt nem érzem a vér fémes íze megtölti a számat, mert bár rajta van a listán, egész biztosan a fájdalom az egyetlen dolog, ami most segíthet. Bízom benne, hogy hamar kiütöm magam a rohamom során és így majd Katniss el tud menekülni. Remélem, ha mégsem így történik, gyorsan megöl majd engem. Legalábbis neki van kése, én pedig fegyvertelen vagyok.
Aztán bár küzdök, amíg csak bírok, ránézek. Hasán és a vállán látni, ahogyan a hegek mentén az égett bőr az eredetihez kapcsolódik. Épp úgy, mint nekem. Látom az izmokat a karján és a kemény hegeket könyöke belső, puha oldalán felfelé, ahol az íjhúr nekiütődött. Az arcára nézek és határozottságot sugalló fogai és dacos álla ellenére sebezhetőség csillog a szemében. Tekintetünk összetalálkozik és minden más eltűnik. Katniss olyan törékenynek tűnik. Olyan értékes. És bár ezek a dolgok valóban szemmel láthatóak, semmi közük Katniss testéhez, mégis elbódulok tőle. Ez a felismerés kirángat az aggodalom tengeréből és akaratlanul is olyan mélyen élem át az iránta érzett feltétel nélküli szerelmet, hogy másra nem is tudok gondolni.
- Haymitch mondta, hogy csúnyán megégtél, amikor kirángattál a tűzből. Szóval köszönöm. Hogy megmentetted az életem. - Ezzel Katniss visszaveszi a pólóját én pedig újra kapok levegőt.
Látom, hogy elpirult, nem lep meg. Az életben nem számítottam volna rá, hogy hasonlót tesz. Valahogy mindennek ellenére, még így is olyan ártatlannak tűnik. Csak én érzem úgy magam, mint egy vergődő kutya. Mert Katniss ezzel a lépésével nem elcsábítani akart, hanem segíteni rajtam.
Ez pedig sikerült is neki, noha nem úgy, ahogy ő azt eltervezte. Muszáj vele tartanom. Egyszerűen nem tehetek mást.
- Kösz, hogy nem öltél meg - mondom, próbálom viccel elütni a dolgot, hogy ne feszengjen, szavaim azonban őszintébbnek hangzanak, mint szándékozom. Ahogy a pír elhalványul az arcán, Katniss kíváncsi szemekkel néz rám, mintha csak most ismert volna meg. Közelebb lép, orrunk csak alig néhány centire van egymástól, a szemembe néz, mintha csak keresne valamit.
- Visszanőttek a szempilláid - motyogja. Hallom, ahogy kapkodja a levegőt. Aztán szemei kikerekednek, Kaniss pedig elfordul.
Lassan sétálunk tovább, Katniss egy kicsi, nyugodt tóhoz vezet. Amikor odaérünk, ruhában ereszkedünk a vízbe. Amikor úgy érzem, elveszíteném az irányítást, csak az ujjain lévő hegere nézek, és máris újra tudok összpontosítani. Majd később belegondolok a következményekbe, ha egyedül leszek, amiről Katnissnek nem kell tudnia. Katniss megpróbál megtanítani úszni, de amint sikerül a hátamon lebegnem, örülök, hogy ez megy és csak bámulom az eget. Kis idő múlva lefekszünk a főbe. Fejeink egymás mellett, lábaink ellentétes irányba mutatnak. A forró délutáni nap lassan megszárítja ruháinkat, miközben erdei szamócát eszegetünk. Mindennek olyan jó illata van. Minden olyan tökéletes, hogy legszívesebben örökké itt maradnék, és tudom, hogy egyszer, ami olyan, mintha egy másik életben lett volna, már éreztem ugyanígy.
- Erről a helyről apukámmal csak ketten tudtunk. - Suttogja Katniss, amikor azt hiszi, elaludtam. - Ma lenne a születésnapja.
Aztán halkan, nagyon halkan énekelni kezd.
Folytatás: vasárnaponként
Törvényellenesnek kellene lennie, ha ilyen sok cukiság történik egyetlen emberrel. Talán az is. Mondjuk már eddig is sok esetben hágtam át a törvényeket életemben.
Katniss a fejemnél áll, fölém hajol. Kábán vigyorog, hajfonata a levegőben lengedezik. Az egyik kiskutya megpróbálja elkapni, de végül az arcomon landol.
Katniss felnevet, én pedig azon gondolkodom, hogy sikerült ilyen kellemes helyzetbe kerülnöm? Nem lehet, hogy ez csak egyfajta bizarr álom?
Eltelt néhány hét, mióta Katniss megkért, hogy fessem le Primet. Azóta új elem került a napirendünkbe. Minden este, amikor visszatérek a pékség újjáépítéséről, átjön hozzám, együtt készítünk vacsorát a konyhámban, gyakran abból a húsból, amit az aznapi vadászatból hozott. Ilyenkor általában csöndben vagyunk, mert Katniss nem sok mindent mond, én pedig nem akarom erőltetni. Amikor alkalmanként történik a nap során valami említésre méltó, akkor megbeszéljük. Időnként megnevettetem. Akad néhány emlékezetes alkalom, amikor Katniss nevettet meg engem. Miután megvacsoráztunk, felmegyünk a műtermembe, ahol a Primről készült festményen dolgozom.
Valójában mindketten dolgozunk. Miközben festek, Katniss történeteket mesél a húgáról. Segít kidolgozni a kép részleteit, kihangsúlyozni egy-egy gödröcskét, szeplőt. Nincs kétségem afelől, hogy ha nem Primet festeném, elég elviselhetetlen volna ez a mélységű részletesség. Katnisszel azonban nem az. Szinte hihetetlenül könnyedén tudom ábrázolni a vásznon az általa elmondottakat. Értem, miért teszi ezt, milyen kényszer űzi, én is ugyanolyan részletességgel igyekszem felidézni saját családtagjaimat, ahogy Katniss az övéit. Így persze lassan haladunk, de rendben is van ez így. Mióta belekezdtünk, még egyszer sem felejtettem el, hogyan kell bekötni a cipőfűzőmet vagy megmosni a fogamat.
- Mindenkivel meg kellene ezt csinálnunk, akit elveszítettünk - mondta Katniss tegnap este, amikor lementem hozzá a földszintre. Általában, ha egy este végeztünk, Katniss nem mondott semmit, csak csöndben hazasétált, holott neki is meg kellett küzdenie az éjszaka sötétjével.
- Megtehetjük, ha szeretnéd - mondtam. Nagyon kimerültem. Aznap Prim szemein dolgoztunk. Amelyek fájdalmasan kékek voltak.
- Emlékszel a gyógynövényes könyvre?
Ez már rég nem jutott eszembe - azok a boldog pillanatok, amelyeket Katnisszel tölthettem, kettesben, kamerák nélkül, amikor az élet szinte normálisnak tűnt. Egy részem meg volt győződve arról, hogy az nem is volt valódi.
- Akkor az igaz volt?
- Nagyon is igaz. Szeretnék csinálni egy olyan könyvet... róluk. Leírni a történetüket és képekkel illusztrálni. Hogy bárki felidézhesse, bármi is történik.
Olyasvalakiként, aki szívszorítóan tisztában volt a felejtés borzalmaival, nem is mondhattam mást, mint hogy: - Jó.
- Nem lesz gond? - kérdezte Katniss habozva.
- Feltéve, hogy nem egyedül kell csinálnom, nem.
Katniss váratlanul megfordult és átölelte a derekamat.
- Nem egyedül kell.
Aztán hazament.
Később az ágyamban, nyitott ablak mellett, amikor épp a csillogó emlékképekkel kellett megküzdenem, valahányszor megpróbálom felidézni Katniss ölelését, hallom, amint sikolya keresztülszeli az éjszakát.
Reggel nem mutatja, hogy nyugtalan lenne, csupán a szemei alatt lévő fekete karikák szembetűnőbbek, mint máskor. Amikor leülök az asztalhoz, odafordul hozzám és megkérdi:
- Mit tervezel délutánra?
Meglepetésemben a számat a kívánatosnál kicsit tovább tartom nyitva, mielőtt válaszolok.
- Nos, úgy terveztem, hogy segédkezek az újjáépítésben, sütök és kiszállítom a kenyeret, bár valószínűleg fordított sorrendben.
Egy héttel korábban Effie hatalmas mennyiségű lisztet, cukrot és egyéb alapanyagot küldött. Amíg a reggelizőasztalnál beszélgettünk, már az egész körzetnek való kenyér kelt a pulton és sült a sütőben.
- Ma nagyon meleg lesz. Szerintem nem fognak túl sokat dolgozni odakinn. Adnod kellene magadnak egy szabadnapot.
- Katniss, az embereknek enniük kell. Ráadásul nem tudom, én magam mit kezdenék öt tucat kenyérrel.
- Akkor segítek neked kihordani. Úgy gyorsabban megy. Aztán találkozhatnánk a pékségnél. Szeretnék mutatni neked valamit.
- Nem mész vadászni?
- Túl meleg van a vadászathoz.
- Akkor rendben.
Nagyjából két órával később, épp mire befejeztem a kenyérsütést, Katniss megjelent a házamnál egy hatalmas hátizsákkal és vadászcuccának nagy részével, csak a kabátja és az íja nem volt nála.
- Nem azt mondtad, hogy nem mész vadászni?
- Nem is. Ez majd későbbre kell. Vegyél fel valamit, amiben tudsz túrázni. Most pedig add ide a kenyeret.
Mindeddig nem igazán dolgoztam még ki a megfelelő kiszállítási stratégiát. Általában egy talicskával mentem, amit kimostam és kibéleltem egy lepedővel. Beletettem olyan sok kenyeret Katniss hátizsákjába, ami még nem nyomódott össze, és megkérdeztem, merre szeretne menni.
- A Peremre - mondta kérdés nélkül. - Az neked gyalog messze lenne, én pedig... én nem voltam már ott egy ideje, mindig csak rohanok, ha arra járok. Sae azt mondja, újjáépítettek néhány házat. Szerintem az már nem is a jó öreg Perem. Csak egy hely, ahol emberek élnek.
- Akkor a pékségnél találkozunk?
- Igen.
Így, hogy Katniss elvállalta a távolabbi részeket, sokkal gyorsabban végeztem a kiszállítással. De még a rövidített útvonal is igénybe vette a délelőtt legnagyobb részét. Valószínűleg érdemes lenne felvennem valakit, hogy segítsen, talán egy gyereket, aki visszaköltözött a szüleivel, különösen, hogy az emberek folyamatosan költöztek vissza a körzetbe. Időt is spórolhatnék, ha nem állnék le beszélgetni mindenkivel, akivel már rég találkoztam, de ezt most sokkal fontosabbnak éreztem, mint magát a kenyér kiszállítását.
Katnissnek igaza volt, Thom és csapata ma csak egy gyors romeltakarítást végzett a környéken. Ma tényleg nagyon meleg volt. A pékség maga nagyon ígéretesen nézett ki. Azt szerettem volna, hogy nagyobb legyen, mint az előző volt. Hamarosan érkezik majd egy szakember a 9. körzetből, hogy beszerelje az új agyagkemencét ahelyett, amit Thom felrobbantott, és rendeltem két hi-tech elektronikus sütőt is a harmadik körzetből, bár nyilván eltart még egy ideig, mire bevezetik a villamos energiát a körzetbe, hogy használni is tudjuk.
Amikor megérkeztem, Thom félbehagyta egy pillanatra, amit csinált. Néhány társával odajöttek hozzám, hogy beszerezzék kenyéradagjukat.
Thom levette kalapját, mint mindig, amikor összefutottunk, mintha csak valami tiszteletre méltó hivatali személy lennék. A régi szokások nehezen múlnak el, gondoltam. Ma, ahelyett, hogy vigyázzban állva egyenesen a szemebe nézett volna, idegesen tördelte a kezét.
- Azon tűnődtem, Peeta, válthatnánk-e néhány szót. - kezdte, miután kezet ráztunk.
- Persze Thom. Bármennyit. Minden rendben? - Thom soha nem kért meg külön, hogy beszéljünk, ha valami nem ment rendben az építkezésen egyszerűen odajött hozzám és elmondta.
- Nos, igen. Rendben. Igazából minden rendben van. Sőt, több is, mint rendben. Pár héten belül kenyérpirításra adom a fejemet.
Esküvője lesz.
- Hisz ez csodálatos hír! És ki a 12. körzet legszerencsésebb asszonya?
Thom elpirult és még inkább csavargatni kezdte kalapját.
- Nos, igazából a 13. körzetből származik. Akkor ismerkedtünk meg, amikor ott voltunk. Pár hét múlva ideköltözik a húgával, aztán összeházasodunk, meg minden.
- Van hol laknotok? Rengeteg lakás van kinyitva a Győztesek Falujában.
Ez valóban így volt, mégis kevésen költöztek be a 12. körzetből, pedig Katniss, Haymitch és én is hónapokig kérleltünk sokakat. Úgy tűnt, azt gondolják, megérdemeljük, hogy megmaradjon a privát szféránk.
- Ó, dehogy, mi azt nem tehetjük! Azt Ti érdemlitek, ráadásul én magam is építettem egy kis házat magamnak. Susie azonban látta, milyen tortát készítettél Odair úr és felesége részére, és nagyon megtetszett neki. Csak arról beszél. Abban reménykedtem, talán vásárolhatnék tőled én is egy olyat, és elvihetném a kenyérpirításra egyfajta meglepetésként. Susie annyira szereti virágokat, fákat, meg ilyenek.
- Hívj meg az esküvőre és az lesz a nászajándékod!
Thom elgondolkodott egy pillanatra, majd bólintott és azt mondta, rendben van.
Én befejeztem a többi kenyér kiszállítását, és amikor visszaértem a pékséghez, Katnisst a földön ülve találtam a régi almafa helyén. Mélyen gondolataiba merült, amíg észre nem vette, hogy én is ott állok.
- Mi az?
- Úgy tűnt, nagyon el vagy foglalva.
- Csak emlékeztem. - Katniss nem ment bele részletekbe, én pedig nem akartam kíváncsiskodni.
- Akkor hova is megyünk?
Hát így kötöttem ki Sae szomszédjánál, akinek a kutyája nemrégiben kölykezett. Katniss a földön ült mellettem és egyenként hozta oda a kicsiket. Nem olyan voltak, mint amilyenek rohamokat váltottak ki belőlem, sőt egy pillanatra a roham gondolata is abszurdnak tűnt.
- Érzed, hogy közeledne a roham? - kérdezi Katniss mellettem ülve, miközben egy kiskutyát tol az arcomba, akivel ő maga is birkózik, miközben a kölyök az ő hajfonatát rágcsálja. Katniss nagyon büszke magára, ez pedig ismét eszembe juttatja, milyen jó érzés, ha az ember gondoskodik azokról, akiket szeret.
Döbbenten jövök rá, hogy számára én ilyen ember lehetek.
Ez nehéz kérdés. Mióta megmutattam Katnissnek a listát, mást sem csinál, csak alkalmazkodik, még olyankor is, amikor a saját dolgát intézi, és most is azért van itt, hogy segítsen dolgozni a problémáimon. De miért teszi ezt? Bűntudatból? Tisztában vagyok vele, hogy Katniss felelősnek érzi magát az eltérítésem miatt, mert az kifejezetten rá irányult. Ha ő nem lett volna, a Kapitóliumnak semmi oka nem lett volna, hogy tönkretegyen, inkább valami olyasmire tartogattak volna, mint Finnicket. Az igazság azonban az, hogy ennek az ellentettje is igaz. Az én szerelmi vallomásom és Cinna ruhái tették őt népszerűvé a Viadal alatt, így válhatott ő a Fecsegőposzátává. Egyébként minden másképp történt volna. Az emberek egyszerűen nem figyeltek volna fel rá. És tudom, Katniss nem hibáztatja Cinnát. Katniss általában olyannyira konkrétan fejezi ki az érzelmeit, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy engem sem okol semmiért.
A viselkedése most sem utal bűntudatra. Úgy tesz, mintha egy csapat volnánk. Segítünk egymásnak, ahogyan most is, hisz mindig ezt tesszük. Kijózanító gondolat, hogy minden éjjel hallom sikolyait, mégis tehetetlennek érzem magam, ha arról van szó, hogy segítsek. Katniss azonban válaszra vár, úgyhogy válaszolnom kell.
- Nem tudom, Katniss, körül vagyok véve mindenféle ördögi teremtménnyel - Mintha csak az igazamat akarná bizonyítani, a kiskutya, amelyik elaludt a mellkasomon, lassan lecsúszik a földre.
Katniss egy határozott rántással kiszabadítja fonatát és feláll.
- Akkor gyere, dolgunk van.
- Mint például? - ülök fel. A többi kiskutya egymást kezdi harapdálni.
- Először is meg kell ismerkedned az anyakutyával.
Felállás közben félúton megdermedek. Katniss egy kést húz elő a nadrágja hátsó zsebéből.
- Nyugi, nem hagyom, hogy bántson.
És nem is hagyja, bár nem mintha bármi veszély is fenyegetne egy fáradt, öreg kutyától, amelyiknek valószínűleg ez volt az utolsó fialása. De azért még egy kicsit remegek (bár úgy tűnik, jobban, mint gondolom, mert tudom, hogy Katniss észrevette), amikor óvatosan megsimogatom, ő pedig hosszú nyelvével végignyalja ujjaimat. Pár percen belül lassan megnyugszom. Itt egy kutya közvetlenül előttem, én pedig simogatom és közel, s távol semmi nyoma rohamnak. Megkönnyebbülésemben felnevetek.
- Minden rendben? - kérdezi Katniss.
- Bólintok.
- Jól van, akkor menjünk tovább. - áll fel Katniss és kimegy a házból, át a kapun. Szaladnom kell, hogy utolérjem, amikor rájövök, hogy az erdő felé terelget.
- Hova megyünk, Katniss?
- Úszni.
És így is teszünk. Műlábbal túrázni keresztül az erdőn, mindig is nehéz volt kicsit, de most szinte fel sem tűnik, mert Katniss Everdeen úszni visz. Vizesek leszünk. Katniss ruhái rátapadnak majd. Vagy talán le is veszi azokat. Amikor ilyesmi korábban történt, akkor a küszöbön álló halál gondolata mindig elterelte a figyelmemet. Ráadásul a gondolat, hogy meztelenül látom, akkoriban nem késztetett arra, hogy meg akarjam ölni.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet - mondom, amikor megpróbálok felzárkózni.
Katniss megáll, megfordul. Védekező tekintettel néz felém és teljes bizalmatlanságot sugall, ami olyasmi, amiért annyira küzdöttem, hogy ne kerüljön rá sor.
- Miért?
- Nem lesz ott senki, hogy segítsen, ha rohamom lenne.
Katniss visszafordul és folytatta az útját előre.
- Miért lenne rohamod? Az úszás nem volt rajta a listán.
- Kárt okozhatok magamban, lehetnek arra méhek, meg sok minden más. - ... Neked pedig még mindig fogalmad sincs róla, milyen hatással lehetsz az elmémre. A helyzet kegyetlensége, amire megpróbálok nem túl gyakran gondolni, szinte elviselhetetlen. Egy részem legszívesebben letépné a fejét minden egyes embernek, aki hozzám ért a fogságom során, ez pedig arra emlékeztet, hogy jó öreg barátom a mániákus gyilkos Peeta él és virul. Legfeljebb annyi változott, hogy azon emberek ellen irányul, akik kárt tettek az elmémmel.
- Peeta, forróság van... - De nyilvánvaló, hogy Katniss csalódott, amiért legfeljebb a meleg miatt vagyok hajlandó erre az egészre. Valami mást is szeretett volna megosztani velem az úszáson kívül. Amit kifejezetten velem szeretett volna megosztani. Helyre kell hoznom a dolgokat, de ennek nincs olyan konkrét módszere, amiről tudom, hogy biztosan működni fog. Nem hiszek magamban annyira, hogy biztos legyek benne, kézben tudom tartani az eseményeket. El kellene árulnom neki az igazságot?
"Nos, Katniss, az a helyzet, hogy ha szexuális vonatkozásban gondolok rád, rohamom lesz. És mivel nedves ruhában látlak majd vagy amilyen szerencsétlen vagyok, a fehérneműd látványa túlontúl izgató hatással lesz rám, nem hinném, hogy ennek jó vége lehet."
Nem. Ez nem fog működni. És nem is lennék őszinte. És már olyan sokszor félrevezettem. Jó, mindketten becsaptuk már egymást. A szavak azonban anélkül csúsznak ki a számon, hogy igazán belegondolhatnék.
- Zavarban vagyok az égési sérüléseim miatt.
Katniss megáll. Bár ez igazából nem hazugság, ebben az összefüggésben mégis az, én pedig nem is hiszem, hogy hazudtam neki, amikor Katniss mindent megtesz, hogy jobban legyek. Olyannyira elvonja a figyelmemet az önostorozás, hogy észre sem veszem, Katniss, mit csinál, amíg meg nem teszi. Leveszi a pólóját.
- Én is.
Ennyi. Katniss Everdeen ott áll előttem egy szál pamut melltartóban. Láttam én már kevesebben is, de az még az eltérítésem előtt volt és akkor sem voltunk sosem teljesen egyedül. Erősen az arcom belső felébe harapok, míg azt nem érzem a vér fémes íze megtölti a számat, mert bár rajta van a listán, egész biztosan a fájdalom az egyetlen dolog, ami most segíthet. Bízom benne, hogy hamar kiütöm magam a rohamom során és így majd Katniss el tud menekülni. Remélem, ha mégsem így történik, gyorsan megöl majd engem. Legalábbis neki van kése, én pedig fegyvertelen vagyok.
Aztán bár küzdök, amíg csak bírok, ránézek. Hasán és a vállán látni, ahogyan a hegek mentén az égett bőr az eredetihez kapcsolódik. Épp úgy, mint nekem. Látom az izmokat a karján és a kemény hegeket könyöke belső, puha oldalán felfelé, ahol az íjhúr nekiütődött. Az arcára nézek és határozottságot sugalló fogai és dacos álla ellenére sebezhetőség csillog a szemében. Tekintetünk összetalálkozik és minden más eltűnik. Katniss olyan törékenynek tűnik. Olyan értékes. És bár ezek a dolgok valóban szemmel láthatóak, semmi közük Katniss testéhez, mégis elbódulok tőle. Ez a felismerés kirángat az aggodalom tengeréből és akaratlanul is olyan mélyen élem át az iránta érzett feltétel nélküli szerelmet, hogy másra nem is tudok gondolni.
- Haymitch mondta, hogy csúnyán megégtél, amikor kirángattál a tűzből. Szóval köszönöm. Hogy megmentetted az életem. - Ezzel Katniss visszaveszi a pólóját én pedig újra kapok levegőt.
Látom, hogy elpirult, nem lep meg. Az életben nem számítottam volna rá, hogy hasonlót tesz. Valahogy mindennek ellenére, még így is olyan ártatlannak tűnik. Csak én érzem úgy magam, mint egy vergődő kutya. Mert Katniss ezzel a lépésével nem elcsábítani akart, hanem segíteni rajtam.
Ez pedig sikerült is neki, noha nem úgy, ahogy ő azt eltervezte. Muszáj vele tartanom. Egyszerűen nem tehetek mást.
- Kösz, hogy nem öltél meg - mondom, próbálom viccel elütni a dolgot, hogy ne feszengjen, szavaim azonban őszintébbnek hangzanak, mint szándékozom. Ahogy a pír elhalványul az arcán, Katniss kíváncsi szemekkel néz rám, mintha csak most ismert volna meg. Közelebb lép, orrunk csak alig néhány centire van egymástól, a szemembe néz, mintha csak keresne valamit.
- Visszanőttek a szempilláid - motyogja. Hallom, ahogy kapkodja a levegőt. Aztán szemei kikerekednek, Kaniss pedig elfordul.
Lassan sétálunk tovább, Katniss egy kicsi, nyugodt tóhoz vezet. Amikor odaérünk, ruhában ereszkedünk a vízbe. Amikor úgy érzem, elveszíteném az irányítást, csak az ujjain lévő hegere nézek, és máris újra tudok összpontosítani. Majd később belegondolok a következményekbe, ha egyedül leszek, amiről Katnissnek nem kell tudnia. Katniss megpróbál megtanítani úszni, de amint sikerül a hátamon lebegnem, örülök, hogy ez megy és csak bámulom az eget. Kis idő múlva lefekszünk a főbe. Fejeink egymás mellett, lábaink ellentétes irányba mutatnak. A forró délutáni nap lassan megszárítja ruháinkat, miközben erdei szamócát eszegetünk. Mindennek olyan jó illata van. Minden olyan tökéletes, hogy legszívesebben örökké itt maradnék, és tudom, hogy egyszer, ami olyan, mintha egy másik életben lett volna, már éreztem ugyanígy.
- Erről a helyről apukámmal csak ketten tudtunk. - Suttogja Katniss, amikor azt hiszi, elaludtam. - Ma lenne a születésnapja.
Aztán halkan, nagyon halkan énekelni kezd.
Folytatás: vasárnaponként
Forrás: Fanfiction.net
:)Köszönöm!
VálaszTörlésUuuu ez nagyon jó volt! Köszi a fordítást :)
VálaszTörlésBori